2012. június 7., csütörtök

Egy jó kis nap

Reggel azt gondoltam, na, ilyen lesz a nyár, átálltunk nyári üzemmódra. Korán kelni (nagyon... de egy kicsit sikerült visszaaludnom, és még utána is korán volt...) kora reggel főzni, aztán ki a kertbe, Regő homokozik, Csongor a saját lábával játszik, Marci még iskolában, de ez pár napon belül megszűnik... Én dolgozgatok, gyomlálok, gyümölcsöt szedek, homokot lapátolok, az már álomszámba megy, hogy egyszer a diófa hűvösében játszótéri anyukaként kötögessek vagy olvasgassak, amíg ők játszanak. Késő délelőtt, amikor már tűz a nap, irány befelé, ebéd, pihenés...
Tekintettel arra, hogy még nincs nyár, a pihenés ezúttal elmaradt, gazdag és hatékony délutánunk volt. Marcival és Csongorral bementünk a városba Regő délutáni alvása alatt. Vittük magunkkal a függönyanyagot, amit még tavaly ősszel vettem azzal, hogy "majd még a terhesség ideje alatt megvarrom..." aztán hogy "majd szülés után megvarrom..." és azóta is varrom, szóval most meg már itt a nyár és kellene az árnyék, úgyhogy gondoltam, megkérdezem ott, ahol vettem, hogy nem varrnák-e meg ők. Először a plázában intéztünk valamit a húgomnak, sikerrel jártunk. Aztán mentünk a függönyboltba, szerencsére hajlandók megvarrni, ráadásul volt is még nekik ugyanabból az anyagból, megvettük a gyerekszoba kisablakára. Kis lépés az emberiségnek... végülis csak négy éve lakunk itt, mire lesz függönyünk. Na jó, van, ahol eddig is volt :)
Marci itt már nagyon izgult, hogy nem késünk-e el. Ugyanis eddig nem is mondtam, hogy a napokban közzétették a zeneiskolai felvételi eredményét, és ő ott zongora várólistán szerepelt. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a felvételin mondtuk, hogy igazából csak úgy beírtuk a zongorát, mert valamit kellett, de nekünk azt mondták, hogy majd ők ajánlanak hangszert, és ajánlották is a klarinétot. Úgyhogy telefonáltam, érdeklődtem, megadták a klarinéttanárnő számát, újra telefonáltam, és végül az a megegyezés született, hogy bemegyünk ma, hadd hallgassa meg ő is. Marci aranyos volt, útközben folyton mondta az élményeit a felvételi napjáról, emlékezetes maradt benne: itt ültünk, ott ettük a fagyit, ezt mondtad... :) A tanárnő nagyon kedves, szimpatikus, az én szégyellős nagyfiam pedig olyan cserfes, közlékeny volt, hogy csak lestem. Okosan válaszolgatott, most nem rontott el semmit, ügyesen tapsolt ritmust, énekelt, furulyázott, szóval a végén elmentek a tanárnővel kettesben felvételi lapért. Van egy zeneiskolás nagyfiam! 
Csongor ezúttal a karomból hallgatta a felvételit, kicsit nyűgösebb volt, mint legutóbb, amikor pedig ők elmentek a papírért, akkor evett. Utána viszont olyan nyugodt kis tündér volt, hogy többször azt hittem, alszik, pedig nem :)
Marcit megint meghívtam egy fagyira, mint egy hónapja, és én is ettem egy tejmenteset, egész büszke voltam magamra, bár persze ez is nassolás, na de nemrég még három gombócot ettem volna, és nem nézem, milyen. Aztán szerettem volna megvenni neki azt a kottát, amit a tanárnő javasolt, de kiderült, hogy az van meg nekünk is itthon :) Kicsit bánatosan, hogy akkor mit kapjon Marci kis ünneplésként, indultunk haza - mármint én voltam bánatos - amikor egyszer csak megkérdezte, hogy majd elmegyünk egyszer a Burger Kingbe? Na, legjobbkor mondta, arra kanyarodtunk, és kapott egy gyerekmenüt. 
Közben itthon Regő felébredt, és a mamával elmentek busszal a játszótérre. Most buszozott életében először :) Nem sokkal előttem értek haza, mesélte, hogy buszozott, "és csücsültem, és a mama is csücsült" meg csúszott, hintázott, mászott. Mama azt mesélte, hogy azért kicsit megszeppent volt, óvatos, nézte, hogy mi történik itt :) 
Szóval jó, mozgalmas és hatékony napunk volt. És estére még Péter is hazaérkezett :)

1 megjegyzés:

Orsi írta...

Gratulálok Marcinak, nagyon ügyes! Regő pedig nagyon aranyos, mekkora élmény még ilyenkor a buszozás, vonatozás, olyan lelkesen mesélték a mi lányaink is a kisvonatozást sokáig! :)