Pécsi-bogádi hétvége fonalnappal

Szóval, ahogy már emlegettem, a hétvégét a nővéreméknél töltöttük Pécs mellett, Bogádon. A látogatás apropója az volt, hogy a kedvenc fonalboltom Fonalnapot rendezett kedvezményekkel, raktárlátogatással és hasonló földi jókkal, ahol ráadásul esélyem volt eddig csak virtuálisan ismert kötős-horgolós barátokkal is találkozni. Úgyhogy szombat reggel nem túl korán, kényelmes készülődés után Pécs felé vettük az irányt, gyönyörű, napsütéses őszben autózva. Itt-ott még a reggeli párától volt őszies a táj, úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor Ancsáék házánál kiszálltunk, és kifejezett hőség volt, szedtem is lefelé a gyerekekről a ruhát.

Kis kerti játszás, hosszú autóút viszonylagos nyugalma utáni lazulás után következett az ebéd, Regőn teljesen megdöbbentem, ugyanis kétszer is kért a káposztás tésztából:

altatás után pedig Csongorral magára hagytuk a társaságot, és megkerestük Pécs belvárosában a fonalboltot. Szerencsésen meg is találtuk, pedig nem vagyok ott ismerős, és hát volt csodálkozás és hű meg ha. Mert ez csak az üzlethelyiségben lévő fonalas polc:

de minket a fonalnap alkalmából beengedtek a raktárba is, ami mint egy régi belvárosi épület zegzugos alagsora, és a plafonig érő polcokon csak fonalak és fonalak, rengeteg kincs. Az álmok megvalósításának csak a pénztárca szab határt, üres kézzel persze nem lehetett hazajönni, de egy csomó szépségnek hősiesen ellenálltam. A lányok, akiket a netes rendelésekből, e-mailezésekből már egész jól ismertem, kedvesek, segítőkészek, csuda ügyesek, még egy nevemmel gravírozott poharat is kaptam ajándékba. Külön öröm volt a két Andival, Macussal, Ercsuval találkozni, akiket eddig csak facebookról, blogokról ismertem. Csongor is jól érezte magát, kézről kézre járt, kúszva feltörölte a padlót :) A délutáni alvásának viszont rosszkor jött a program, most nem sikerült babakocsiban elaludnia, úgyhogy amikor nyűgös lett, mentünk. Nagyon jó volt élőben látni a boltot, amit eddig csak webshop formájában, lenyűgözött a szorgos dolgozóival együtt :)

Kicsit még sétáltunk a belvárosban Csongorral, ki nem hagytam volna, hiszen tudtam, hogy a többiek jó helyen vannak, az idő pedig gyönyörű volt, nem beszélve a fényekről. Pécs maga pedig csodaszép, vissza kell menni újra és újra megnézni!

Az utolsó képen már a bogádi templom látható :) A gyerekeket (meg a felnőtteket is) a játszótéren találtuk, amikor visszaérkeztünk. Lassan ment lefelé a nap és vele mi is befelé, jött a vacsi-fürdés-mese-alvás projekt, ezúttal öt gyerekkel, egész jól ment. Amikor mindenki elcsendesedett, mentem futni, bár nem nagyon ismertem a terepet, távolságbecslésben meg nem vagyok jó, de utólag térképen kiszámolva azért sikerült 3.3 kilométert megtenni. 

Reggel igyekeztünk összekészülődni, hogy mielőbb induljunk, minél több időt tölthessünk együtt és a városban. Most a Zsolnay negyedet mutatták meg Ancsáék. Marcival már voltak itt a nyáron, most benti kiállításokat, Csodák Palotáját nem akartunk nézni, inkább a jó időt kihasználva bebarangoltuk a negyedet, teljesen elámultam rajta, gyönyörű. 

Végül kikötöttünk a játszótereknél, most, hogy Csongor már ügyesen áll, őt is ki mertem tenni egy kicsit. Na persze volt ott hason kúszás is, de azt azért nem engedélyeztem :)

A negyedből a Boltok utcáján mentünk kifelé, itt helyi portékákat lehet kapni, és a látványcukor-manufaktúrában vettem is a fiúknak cukorkát meg nyalókát. Körülbelül soha nem kapnak ilyesmit, utálom, a fogak legnagyobb ellensége, na de amit a szemük előtt készítenek, az más... :) Péternek meg hoztam helyi bort, nem villányit vagy siklósit, hanem ténylegesen pécsit.

Még volt valamennyi a délelőttből, úgyhogy továbbmentünk a tettyei játszóterekhez. Játszótérből az volt a legjobb :) Felnőttszemmel élvezetesebb a Zsolnay negyed, de a gyerekeknek ez az igazi paradicsom. Különleges csúszdák a nagyobbaknak, mászókák és mindenféle egyéb földi jó a kisebbeknek és a még kisebbeknek, mindezek jól elkülönítve, de mégis együtt, gyönyörű környezetben- Úgyhogy megvolt Csongor első igazi játszóterezése is, kavicsozással és hintával.

Jó későig játszottunk, volt vagy fél kettő, mire hazaértünk és ebédeltünk. A gyerekeket nagyon nem kellett altatni :) én pakolásztam, aztán ébredés után már indultunk haza. Ezek a csacsik két faluval Bogád után, Pereked mellett legelésztek az út mellett, egy egész csorda. Meg kellett várnunk, míg őcsacsisága hajlandó lesz átkelni az úton, mint kirándulásunk utolsó fénypontja :)