2012. január 5., csütörtök

Takaró

Játékokat se kapnak többet :) Tegnap Regő és Marci eszementen visítoztak és rohangáltak a lakásban, míg végül rájuk nem szóltam, hogy keressenek már valami játékot, és játsszanak rendesen. Bementek a gyerekszobába, és pár perc múlva kijöttek egy takaróval. Először azt játszották, hogy leterítik a földre és felváltva beletekerik magukat, bár itt Regő néha tiltakozott, hogy "ne, te ne, csak én!" aztán Marci kitalálta, hogy odavisz pár széket a kanapéhoz, és "bunkert" épít a takaróból. (Utálom ezt a bunker szót, én kuckónak hívnám, de ők bunkernek hívják.) Szóval innentől, amíg Regő fejre nem esett belőle, ebben játszottak, rohangáltak át négykézláb, belebújtak, egymásra másztak.



Szóval ha egy takaró a legjobb közös játék, akkor minek nekik játékokat venni? :D Persze erre már ezerszer rájöttem, kezdve a bébikori zörgős dobozoktól :)

2012. január 4., szerda

Többet nem dicsérem meg :)

...Csongort, mert attól elromlik, úgy tűnik :D Majd fogjatok szavamon, ha ne adj isten dicsérném :D 
Szóval két hét alvás után kicsi fiam tegnap felébredt, és úgy maradt, nagyjából. Nappal gyakorlatilag nem sikerült aludnia, vagy nagyon rövideket. Próbáltuk hintában, mózeskosárban, nagy ágyon, karban, a maximum félóra volt. Nem lett volna nagy gond, ha nem kéne külön tartani a fiúktól, bár most már lassan lazulok ebben az ügyben, nem foghatják meg, nem puszilgathatják, tartanak három lépés távolságot, de az egy légtérben levést ha muszáj, hagyom. Az pedig kifejezett előnye a kevesebb alvásnak, hogy helyette többet evett. Néha szerintem a hasát is fájlalta, mert bár nem az a tipikus, sokat nagyon sírós hasfájása volt, azért tekergett, nyafogott, jólesett neki a függőlegesen tartás, rázogatás. Kerestem, de nem találtam, hogy mit ehettem, lehet, hogy nem is az volt a hibás, egyszerűen neki még a működés is új és zavaró élmény lehet. Amúgy működik rendesen, aminek ki kell jönni, az kijön, aminek benn kell maradni, az benn marad :) Remélem, gyarapodik is.
A csúcs az volt, hogy este kb. négy órán át altattuk, azaz felváltva sétáltunk vele, ringattuk, próbáltuk a hintát, szoptattam, satöbbi. Negyed tizenkettő tájban meguntam, és ágyba bújtam vele, hátha úgy alszik - és láss csodát, aludt! Lehet, hogy csak a testközelség kellett neki, bár előtte hordozás közben is nyafogott. Mindenesetre félve feküdtem le, hogy jaj milyen lesz ezek után az éjszaka - és jó lett! Ébredt többször, de csak evett és aludt, és most végig mellettem volt, nem kísérleteztem a mózesbe tevéssel, ha egyszer így végre alszik.
Ma aztán nappal aludt vagy három órát a hintában, aztán elmentünk a mindenféle juttatásokat ügyintézni, és az autóban is aludt az utolsó pár percet kivéve, aztán délután szintén a hintában egy rövidebbet, és fürdetés meg szopi után megint elaludt. Ez nem dicséret! :D És lekopogom :)

2012. január 3., kedd

Mai tevékenységek

Hintázik:



Levegőzik:



Kiálltam vele a hálószobaablakba, kicsit nyafogott, aztán bealudt :)

A vajas kifli esete és Boribon autója

Tegnap este Regő vajas kiflit kért. Kérdeztem, éhes vagy? 
 - Igen, vajas kiflit kérek.
Felemelem az etetőszékbe: - Na gyere, te kis vajas kifli!
Megáll a székében: - Nem, nem a vajas kifli vagyok, Regő vagyok! :)

Regő kedvenc könyve újabban a Boribon autózik. Ágitól kapta karácsonyra, és esténként legalább kétszer elolvastatja, aztán az ágyban is nézegeti. Talán mert eddig ez a leghosszabb, leginkább eseménydús Boribon-kötet. Ma reggel ébredéskor is magával hozta. Most úgy zajlik a reggeli ébredés, hogy Regő felkel, átjön hozzánk, mi meg amíg tudjuk, gyorsan küldjük vissza a szobájába, egyrészt próbálkozunk, hátha alhatunk még, másrészt Csongortól próbáljuk távol tartani. Ma amikor Csongorral felkeltem, öltöztettem, pelenkáztam, Regő visszaszökhetett, mert amikor újra aludni vittem Csongort, ott találtam a Boribon autózik könyvet a mózesben :) Regő betette neki :)

2012. január 2., hétfő

Mindennapok

Azt hiszem, utolértem magam, ami a beszámolókat illeti, megvolt a szülés, kórház, hazatérés, karácsony... szóval írhatnék most már egy kicsit Csongorról meg a háromgyerekes mindennapokról is. Ami most ugyan nem mindennapi, hiszen Csongor el van különítve, remélem, megismerik még egy hét után a fiúk... na jó, azért látják ám. Nagyon szeretik, Regőt általában nehéz megelőzni, ha az ébredező babához kell szaladni :) és nehezen viselik, hogy most nem simogathatják, nem foghatják meg, igazából a közelébe se mehetnek, de azért nagyjából elfogadják.
Szóval napirendünk még nincs, de azért rá lehetne fogni talán. Csongor fő jellemzője egyelőre, hogy nagyon jókat alszik. A hálószobában alszik mózeskosárban, vagy néha csak úgy a nagy ágyon, ott is igyekszem szoptatni, ha a fiúk a nappaliban vannak, vagy átmegyek Marika nénihez. A napirendből egyelőre annyi látszik, hogy Csongor délelőtt éberebb, de hogy hánytól hányig alszik vagy van ébren, az még persze nem. Ha felébred, eszik, aztán karban szeret lenni, olyan még nem nagyon volt, hogy szépen nézelődjön, de ezt nem is nagyon vártuk még tőle :) Délután nagyobbakat szokott aludni, és ha felébred valamikor hat-hét között, akkor megfürdetem, eddig csak egyszer maradt el a fürdetés. Alapban úgy működne, hogy Regő segít Csongort fürdetni, aztán neki is csinálunk vizet és ő is fürdik, de most, hogy el vannak különítve, először és külön fürdetem Csongort, utána vagy közben megcsinálom Regő vizét, ő jön önállóan fürödni, Marci pedig zuhanyozik. Aztán Csongornak jön egy hosszabb szoptatás, aminek a végére jó eséllyel bealszik, és akkor tudok mesélni a fiúknak.
Éjjel sem alszik rosszul, bár már épp meg akartam dicsérni, amikor is mára virradóra két órát ébren volt egyhuzamban :) Az első napokban tök érdekes volt, azt figyeltem meg, hogy a születése óráit ébren töltötte, vagy legalábbis nagyon felszínesen aludt, és reggel fél hét tájban, amikor megszületett, elaludt rendesen. Aztán ezek az órák rövidültek, most már vagy eszik és visszaalszik, vagy fenn van egy órát, abban lejátszik mindent, amit eddig tud: eszik, büfizik, pisil, kakil, csuklik, tekereg, nyafog, sírdogál, és a végén elalszik. Ilyenkor kijövök vele a nappaliba, talán úgy vagyunk a leghalkabbak. Olyan is van éjjel, hogy a mózeskosárban nem alszik el, de ha mellém bújhat, akkor igen :) így gyakran a nagy ágyban köt ki reggelre, de nem baj. Kezdek lassan gondolkodni azon, hogy éjszakára birtokba vehetné a kiságyat a gyerekszobában, de amíg elkülönítés van, addig semmiképpen.
Szopival kapcsolatban: most volt itt a védőnő, Csongor 4150 gramm, hat nap alatt hízott 150 grammot, ami nem éppen rossz, de nem is sok. Végülis hivatalosan háromhetes korra kell visszanyerni a születési súlyt, és ő ezen nem egész kéthetesen túl van, úgyhogy nem kéne aggódnom, csak ugye a sokkal kisebb másik gyerekeim járnak az eszemben, akik 30-40-50 dekákat híztak az elején hetente... na de ők azzal voltak ennél a súlynál egyhónaposan, nem kéthetesen, szóval biztos jó ez. Egyelőre úgy látom, ő is az a fajta lesz, mint Regő, ha éhes, akkor eszik jó étvággyal, ügyesen szopizik, de ha már nem éhes, akkor nem nagyon kéri, csak ritkán van olyan, hogy komfortszopizva elalszik, vagy tekergés, idegeskedés ellen kínálom és elfogadja. Tejem van elég szerintem, érzésre olyan, mintha sose lett volna még ennyi, úgyhogy remélem, a továbbiakban sem lesz gond.
Hoztam néhány képet is :)
Hordozunk, avagy így készült a szilveszteri vacsora:


Ez pedig egy mai sorozat a 13 napos Csongorról:





2012. január 1., vasárnap

Látogatók

A karácsony további része másképp zajlott, mint az elmúlt években. Úgy szoktuk, hogy 26-án mindenki összegyűlik anyukáméknál: mi hárman lányok a párjainkkal, családjainkkal és persze anyukámék. Idén mi nem mentünk sehova, helyette hozzánk érkezett a család többi része apránként, először is 28-án, anyukáméktól hazafelé tartva a nővéremék. Marci még 25-én elment apjához, és nagyjából egyszerre ért haza a tesómékkal. Az egymás közötti ajándékozás úgy zajlott, hogy aki volt anyuéknál, ott is adott-kapott valamit, de ide is hoztak és itt is kaptak ajándékokat.
Regő épp felébredt az érkezésükre, először elkezdtek hárman játszani, aztán megjött Marci is, és ajándékoztunk. Marci kapott még egy társast, Regő a vonatpályához kiegészítő elemet, Csongor kis bébijátékot meg egy nagyon vicces-aranyos rénszarvasos zoknit. 





Csongor pont elaludt, mielőtt megjöttek, de még felébredt az ittlétük alatt, úgyhogy meg tudták nézegetni, dajkálni, Márk végigsimogatta, nagyon aranyos volt. Aztán Ancsáék is megdajkálták :)

Másnap délelőtt Péter elment Ágiért Kaposvárra, és ezalatt érkeztek meg hozzánk Anyukámék. Ők is hoztak még ajándékot, meg sütit is :) Játszottak a fiúkkal, anyukám vasalt nekem egy kicsit :) És ők is ismerkedtek Csongorral, aki most megtisztelte őket némi ébrenléttel. Marci ekkor kezdett beteg lenni, nem volt valami aktív, főleg egy takaró alatt üldögélt és olvasott.



Némi átfedéssel megérkezett Péter és Ági, anyukámék hazamentek, Ági maradt két napig, sokat segített itthon, először is ő vitte Marcit orvoshoz és ment patikába, aztán a gyerekek körül is segített, meg a háztartásban is. Meg sokat dumáltunk, és este borozgattunk is egy picit - főleg persze Péter és Ági, én csak a koccintás erejéig.


Aztán még voltak tegnap Marci nagypapájáék, ők nem annyira babalátogatni, mint inkább Marcit vizsgálni, de persze itt voltak pár órát, játszottak a gyerekekkel, és megnézték ők is Csongort :) Ezzel egyelőre azt hiszem, vége a látogatóknak, a közvetlen család megvolt, más még nem jön.

2011. december 31., szombat

Na még a karácsonyról

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!
Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.
Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.



Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!"  hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta,  mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)
Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)
Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:




És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)

Skarlát - vagy mi - 2.0

Szóval Regő is elkapta. Tegnap késő este, kilenc, fél tíz körül, amikor már olyan egy-két órája aludt, sírva ébredt, pedig olyat nyár óta, a háromnapos láz óta nem csinált. Péter vette fel, kihozta, szegény csak bújt és sírt, először azt hittük, nagyon lázas, de inkább csak az alvástól, a paplantól volt olyan meleg, a láza 37.8 volt. Szinte még álmában sírt, aztán ahogy simogattam, kicsit megnyugodott, éberebb lett, kért vizet, ügyesen kortyonként itta, és olyan édes volt, még nagy könnycseppekkel a szempilláján mondta, hogy "köszönöm, finom víz". Nagyon fájt a torka, gyorsan adtunk neki Nurofent, először nem akarta bevenni, de megkóstolta és szerencsére ízlett neki, úgyhogy ügyesen megitta. Aztán pelust kért és ment is vissza az ágyába magától. 
Reggel nem volt láza, napközben is csak 37.2-re ment fel, majd lefekvés előtt mérem újra. 
Felhívtam a doktornőt, de most nem tudott kijönni, ügyelt éjszaka, úgy ébresztettem szegényt fél tízkor a hívásommal. Mivel gyakorlatilag biztos, hogy ugyanaz a betegsége Regőnek is, javasolt antibiotikumot, amit a kérésére a patikában odaadtak volna recept nélkül is, és ő majd utána rendezi a patikával. De kiderült, hogy van korábbi felírásból bontatlan, fel nem használt megfelelő antibiotikum, úgyhogy most Ospent kap Regő. Egyébként jól van, nem látszik rajta semmi, annyi tűnik fel, hogy érzékenyebb minden kis esésre, nagy sírások vannak olyasmikből, amit máskor fel se venne, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Délelőtt itt volt Marci nagypapája (az apai) ő orvos, ugyan felnőtt háziorvos, de mégiscsak megnézte a gyerekeket valaki. Regő betegsége egyelőre csak egy mandulagyulladásnak felel meg, de a kórokozó ugyanaz, helyénvaló az antibiotikum és az elkülönítés. Legalább Marcinak és Regőnek nem kell már egymástól tartózkodnia, de Csongort nem engedem a közelükbe. Szerencsére a nagypapa megnyugtatott, azt mondta, ő az ötvenéves praxisában nem látott még csecsemőnél skarlátot, főleg anyatejes babánál, szinte kizárt, hogy ő is elkapja - úgy legyen.

2011

Ezt a kérdéslistát tavaly is kitöltöttem 2010-re vonatkozóan a Kézzel, szívvel blogon, gondoltam, hagyományt csinálok belőle :)

Mi olyat tettél 2011-ben, amit eddig még soha?
Három gyerekkel, plusz terhesen nyaraltam. Négy hétig nem voltam itthon, amíg a lakásszépítés nagy része lezajlott, ilyen még sose volt. 
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2012-re?
Megnéztem, azt fogadtam, hogy rendszeresen eljárok zumbára. Ezt be is tartottam egészen addig, amíg 7 hetes terhesen már nem esett jól. Gondolom, ez felment a fogadalom alól :) nagyjából 4-5 hónapig jártam zumbára. Fogok megint! 
2012-re azt fogadom meg, hogy megint rendberakatom a fogaimat.
Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nekem :) És Eminek, és több fórumos barátnőmnek, meg Aranka exkolléganő-barátnőmnek is.
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

A nagypapám :( Április 12-én, aznap, amikor megtudtam, hogy Csongor érkezik.
Milyen országban jártál 2011-ben?

Csak itthon :)
Mit szeretnél 2012-ben, ami hiányzott 2011-ben?

Csendet :D
Melyik 2011-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

December 20, Csongor születése.
Mi volt a legnagyobb sikered 2011-ben?

Tök gáz, tavaly is unalmas voltam, folyton a fürdőszobát ismételgettem az ilyen kérdésekre... de a legnagyobb sikerem akkor is Csongor :) Ha majd dolgozom, vagy tanulok, lesznek ettől különböző válaszaim is!
Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyen most nem jut eszembe...
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, szerencsére :)
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

Hűűű, jó kérdés... Olyan nehéz ilyeneket felidézni egy egész évre. Megvan, a gyerekszobabútor!
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Hű, sokaké... Szeretnék most konkrétumokat írni, de nem tudnék egyvalakit kiemelni. 
Kinek a viselkedése háborított fel?

Marcié... amúgy komolyan idén senkié.
Mire ment el a legtöbb pénzed?

Lakásszépítésre, festésre, járólapozásra. 
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

Egy pozitív terhességi teszt :)
Melyik dal fog 2011-re emlékeztetni?

Csiribiri zasszalma - ahogy Regő mondja :) Meg a Földlakó.
Tavaly ilyenkorhoz képest…
boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Ugyanolyan boldog vagyok, azt hiszem. 
Híztál vagy fogytál?
Több a súlyom olyan három-öt kilóval kb., de most szültem! Így nem ér! :D
Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Mindenképpen gazdagabbnak érzem magam. De nem csak az anyagiakra gondolok, bár az, hogy jóval szebb lakásban élünk, nyilván anyagi kérdés volt, és hozzájárul a komfortérzetemhez is nagyban, így ahhoz is, hogy tapasztalatokban meg lelkiekben is gazdagodtam. Lelkiekben persze inkább sok minden más által.
Mit szerettél volna többet csinálni?

Most azt mondom, hogy pihenni... pedig tök sokat pihentem, de most arra vágyom :) Tavaly programokat kívántam, abból idén volt bőven :)
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Veszekedésből, főleg Marcival, tavaly is ezt írtam... Pedig olyan sokat nem veszekszem azért... 
Hogy töltötted a karácsonyt?
Pici újszülöttel és családom összes többi férfitagjával :)
Estél szerelembe 2011-ben?

A legkisebbik kisfiammal :)
Volt egyéjszakás kalandod?

Minden éjjel ugyanazzal... És most a napokban egyszerre két férfival alszom :)
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2011-ben?

Seventh Heaven :D ciki :D
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Még mindig nem utálok senkit.
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Jaaaj miért olvasok olyan sokat... Át kéne nézni a kedvencemért a blogot. De a legfrissebb, nagyon jó élményem: Sarah Lark: A fehér felhő földjén c. könyve.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Adele.
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Könyvek, kis kék ékszerszett, tea. Puszik, szeretet, ölelés, csoki :)
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Más egyéb könyvek :D Csend, nyugalom, a sikítozás beszüntetése itthon.
Mi volt a kedvenc 2011-es filmed?

Szintén viszonylag friss élmény, a Szilveszter éjjel. De filmet is sokat láttunk.
Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
32 éves lettem én... Itthon ünnepeltünk, és Péter elvitt vacsorázni is. Aztán volt nagycsaládos, grillezős kerti parti anyukáméknál, fergeteges activityzéssel a végén.
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha nem hal meg a Papa.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? 

Itthonis kényelmes, és ha elmenős, akkor csinos (igyekszik csinos lenni) kismamás.
Mi segített józannak maradni?
Ez nekem nem olyan nagy gond... Föld jegy vagyok, néha túlságosan is szilárdan állok két lábbal a földön.
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? 

Még mindig Brad Pitt, bár ha zombis filmet forgat, a végén csalódni fogok benne :D de az újonnan megismert Ryan Gosling se kutya!
Ki hiányzott a legjobban?
Papa.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Nehéz kérdés, azt hiszem, idén nem sok új emberrel ismerkedtem meg... Nem nagyon forogtam új körökben. Akit már ismertem, de kicsit közelebb került hozzám, és nagyon szuper ember, az Zsuzska, a fotós.
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2011 történéseiből?
Több türelem, következetesség, kitartás... tavaly is ezt vontam le. Remélem, fejlődtem is... 

Mindenkinek örömökben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok!!!

2011. december 30., péntek

Hazatérés

Hű, de lassan haladok, de annyi minden történt :) 23-án kora délután értünk haza Csongorral. Délben kellett volna eljönnünk kb., de az ünnepekre készülve nagy fennforgás volt a kórházban, eleve kevesebb volt a személyzet, és arra készültek, hogy a következő napokban még kevesebb lesz, úgyhogy másfél órát vártunk a zárójelentésre.
Itthon Regő már aludt, Marci és Marika néni vártak:


Aztán hamar felébredt Regő is:


Csongor nagyon tetszett mindenkinek :) természetesen megint Regőre voltam a leginkább kíváncsi, de megint mindent értett, tudta, hogy ez a kisbaba Csongor, végigmutogatta a testrészeit, és nagyon aranyosan bújt hozzá, simogatta, abszolút nem tűnt féltékenynek. Mondjuk arról le kellett beszélni, hogy mellette ugráljon az ágyon :)
Ez pedig egy kicsit elmosódott kép a három fiúról, de nemigen sikerül őket jobb, több képre összehozni egy helyre :)

Aztán délután sikerült is magam rögtön elsírnom. Persze hormonhülye is vagyok még, az is lehetett a ludas, de a beszámolók alapján úgy vártam, hogy Marci majd okosan, visszafogottan viselkedik, hogy elhagyta az idegesítő apróságok egy részét vagy jó részét, nem visítozik például, nem kell apróságokért állandóan rászólnom... de kiderült, hogy ha én is itt vagyok, rögtön önmagát adja. Ezen elsírtam magam kétszer is, hogy miért tud "jó" lenni, ha nem vagyok itthon, és én miért hozom ki belőle azt, ami pont engem idegesít a legjobban... ő meg mondta, hogy nem tudja, ha itt vagyok, akkor ilyen. Biztos lelazul és elengedi magát, ami jó, hiszen kivel, ha nem velem, de hogy ez miért pont az engem legjobban zavaró apróságokban nyilvánul meg... Azért nem volt ám komoly gond, és egész ügyesen levezényeltük az első háromgyerekes estét is.

2011. december 29., csütörtök

Skarlát

Ismét egy közbeszúrás a beszámolók között: Marci skarlátos. Remek... 25-étől az apukájánál volt tegnap, azaz 28-a kora délutánig, ott egyszer, a 27-re virradó éjszakán volt lázas, de ennyi. Tegnap este is gyanúsan nyugodt és fáradékony volt, ma reggel pedig úgy kelt, hogy nagyon fáj a torka, a hangja pedig olyan volt, mint akinek egy nagy gombóc van a torkában. Csak hőemelkedése volt, 37.5 körül ingadozott egész nap. Viszont magától visszafeküdt öltözés után az ágyba olvasni... gyanús! Délelőtt itt voltak látogatóban anyukámék, babáztak, hoztak karácsonyi ajándékokat, amik hozzájuk érkeztek, meg sütiket, és anyukám vasalt is kicsit :) Marci közben csak ült a kanapén, olvasott, mesét nézett, bágyadt volt.
Péter még reggel elment Kaposvárra Ágiért, a húgomért, aki felajánlotta, hogy a két nap szabadságát nálunk tölti és segít. Az első segítsége az volt, hogy elvitte Marcit a gyerekorvoshoz - onnan jöttek haza ezzel a diagnózissal. Hát először halálra rémültem, mindenféle régi rémtörténetek ugrottak be erről a betegségről, rögtön fel is hívtam a gyerekorvost, akitől épp az imént jöttek el, hogy részletesebben kifaggassam, mi a teendő, főleg a kicsik miatt. Amennyire lehet, el kéne különíteni őket - Csongor még megoldható, ő a hálószobánkban alszik, de Regőtől nem nagyon tudom, csak hogy ne ölelgessék most egymást, illetve Marci szájmaszkot visel. Aztán a védőnőt is felhívtam, később pedig Marci apai nagyapja is telefonált, ő is orvos, plusz elővettünk itthon pár könyvet meg az internetet, és megnyugtattuk magunkat. Régen a szövődmények miatt volt veszélyesebb ez a betegség, amíg nem tudták, hogy bakteriális, de ma már penicillinnel jól kezelhető, azt kapott is Marci, tíz napig szednie kell és az első héten iskolába se mehet. És nem lesz semmi baj. Csongort védi az anyatej, sőt amilyen picike, még a terhesség alatt kapott védőanyagok is, illetve őt jobban el lehet különíteni, csak annak drukkolok, hogy Regő se kapja el, egy kétévessel, illetve két beteg gyerekkel biztos nehezebb lenne... Marci amúgy nincs rosszul, csak magához képest szokatlanul nyugodt, és ha nyel, fáj a torka, de most este például lázas sem volt. Viszont a téli szünet meghosszabbodott egy héttel.

2011. december 28., szerda

Kórházi napok

Meg kell mondjam, nekem semmi kifogásom nincs a kórházban töltött napok és a fehérvári kórház ellen. Amikor a gyermekágyas osztályra kerültem, épp egy hazamenős szobatársam volt egy-két órán át, ő nagyon panaszkodott, azt mondta, azért nem akar még egy gyereket, mert milyen kiszolgáltatott az ember, és mennyire futószalagon, darabra kezelik szülés alatt is, utána is. Kicsit megijesztett, egyrészt két éve nem ezt tapasztaltam, másrészt ennyire rossz lenne, hogy emiatt nem szülne még egyszer? Aztán rájöttem, hogy ez is ízlések, elvárások, hozzáállás kérdése. Én egyáltalán nem éreztem magam így kezelve, és akit másnap kaptam szobatársnak, ő sem. Sőt, neki voltak problémái, és az egyik csecsemős nővér órákig ült az ágya szélén és tanította szoptatni, ilyenről eddig csak olvastam, de látni még nem láttam, meg is mondtam annak a nővérnek, hogy le a kalappal.
Nekem szerencsére nem sok segítségre volt szükségem. Kedden körülbelül délelőtt tízkor kerültem ki az osztályra, Csongor még maradt a szülőszobán, elvileg hozták volna azonnal, gyakorlatilag annyi dolguk volt a benti újszülötteseknek, annyi baba született, hogy vagy másfél órát vártam rá, már nagyon hiányzott! Jártam is a gyermekágyas nővérek nyakára, hogy hozzák már, belőlem meg vegyék ki a branült (nem kaptam semmit, de a felvételkor betesznek egyet, hátha szükség lesz rá, aztán szülés után, ha jól van az ember, kiveszik). Ja, a saját lábamon mentem át a gyermekágyra, ezt nagyon fontosnak tartottam leírni, tök büszke vagyok rá :D Fejlődöm, Marcinál még fekve toltak, Regőnél ülve, most meg jöttem :) Persze a szokásokon is múlik, meg hogy mennyire érnek rá, mert Regőnél is tudtam volna járni, de inkább leültettek.
Végül végtelennek tűnő várakozás után meghozták Csongort. Nálunk teljesen bejött az, amit általánosságban olvastam, hogy az első nap az alvós, a második a szopizós. A születése napja azzal telt, hogy aludt, és én csodáltam, éjjel is talán kétszer kelt fel. Amikor felébredt, szoptattam - már a szülőszobán is ügyes volt - amúgy meg aludtam. Aznap még nem fürdették, merthogy már fürdött délelőtt, így nem is mérték. Másnap, és főleg másnap éjszaka már sokkal éberebb volt, két órákat szopizott egyfolytában, gondolom, akkor még nem mennyiséget, viszont közben folyamatosan ürült a magzatszurok, így estére, másfél napos korára már csak 3800 gramm volt, meg is ijedtem. Tudom, hogy egy ekkora baba is fogyhat legalább tíz százalékot, és nála a tíz százalék 41 deka lenne, de azért soknak tűnt hirtelen ennyi súlyvesztés. A következő napon igyekeztem is, hogy minél gyakrabban, minél többet egyen, kijönnie viszont nem nagyon volt már minek, így lett csütörtök estére 3760 gramm, és ezt írták be pénteken hazaadós súlynak is.
Regő Csongorral

Marci látogat, anyukám fotóz
Péter mindennap jött látogatni, már a születés napján is, hazajött aludni és délután vissza. Itt úgy van a látogatás, hogy a babákat ki lehet tolni a szoba ajtajába megmutatni, megsimogatni, aztán vagy marad a baba a szobában a szobatárssal, vagy ki kell tolni a csecsemőőrzőbe, amíg az anya a folyosón van a látogatókkal. Nővére válogatja, a jó fejek egész sokat engedik ácsorogni a látogatót a babával a szobaajtóban vagy a folyosón, miközben elvileg toljuk az őrzőbe :). A gyerekeket csak másnap hozta be, szerdán, nagyon aranyosak voltak :) Mindketten odavoltak a babától, sokáig nézegették, és akkor épp jófej nővérkék ültek a nővérpultban, akik hagyták őket ismerkedni, fotózni. Anyukámékkal épp egyszerre voltak ott. Én főleg Regőre voltam kíváncsi, hogy mit szól, és abban sem voltam biztos, mennyire értette ezt a terhesség dolgot, hiszen a saját pocakjára is mondta, hogy Csongor... de most kiderült, hogy mindent értett. Magától értetődő természetességgel fogadta Csongort, egy pillanatig láttam csak az arcán valami kis meghökkenést, hogy anyánál baba van. Aztán rögtön meg akarta fogni, simogatni. Később rólam gondoskodott: anya egyél, hozok villát - és elindult a folyosón villáért :) Marcival és anyukámmal azt hiszem, kétszer is elmentek az őrző ajtajához kukucskálni, meglesni Csongort, amikor már betoltam, szóval nagyon édesek voltak :) Amikor hazaindultak, Regő hívott engem is, de okosan megértette, hogy még nem mehetek, és integetett apa karjából.

Itthon is jók voltak, csupa jó hír jött, és Péterre is nagyon büszke voltam, hogy hogy kezeli a fiúkat. Nem beszélve Marciról, akinek rendszeres feladatai lettek, amiket szépen meg is csinált, megtanult kenyeret kenni, szendvicset csinálni magának, sőt el is mosogatott. Reméltem, hogy ez akkor is így lesz, ha itthon leszek... de erről később :)
Én a lehetőségekhez képest jól voltam. Azt már tudtam, hogy ég és föld, ha van gátmetszés vagy ha nincs, most megtapasztalhattam a köztes állapotot: repedés, varratok, plusz aranyér, nem kicsi. Hát nem volt egyszerű - még ma sem teljesen az - ha azt kérdezték, tudok-e ülni, azt válaszoltam, tudok, csak nem szeretek :) A második-harmadik napra a derekamat is teljesen elfeküdtem, a szeméremcsontom, farokcsontom meg még a szüléstől meg Csongor fejétől fájt, szóval a derék- és csípőtájékomat szívesen elcseréltem volna valakiével. Ebből a derekam már egy itthon alvástól szinte teljesen rendbe jött, a többi meg szép lassan, fokozatosan javulgat.
Csongorral is minden rendben volt, a súlyvesztéstől rajtam kívül senki sem ijedt meg, nem lett sárga, csak már itthon egy picit, úgyhogy pénteken szépen, rendben haza is jöhettünk :)

2011. december 27., kedd

Egyhetes :)

Majd folytatom időrendi sorrendben a kórházzal, karácsonnyal stb., de most megszakítom azzal, hogy Csongor ma egyhetes :) Ma volt itt a védőnő és a gyerekorvos is, picit sárgának találták Csongort, de nem vészes, viszont azt mondták, hogy nagy és erős :) Kereken 4000 gramm ma, ami azért jó, mert pénteken 3760 volt, amikor hazajöttünk (illetve még a csütörtök esti fürdetésnél). Kis köldöksérve lesz neki is, mint Regőnek volt, majd ha leesik a csonk, kezeljük. Illetve az egyik szeme váladékozik, arra kapott cseppet.

Lelkileg

Sok minden kimaradt a lenti bejegyzésből, pedig így is elég hosszú lett... de csak utólag elolvasva hiányoltam belőle egy csomó érzést.
Talán ettől a szülésemtől féltem leginkább. Talán mert már tudtam, milyen, viszont a másik kettő olyan különböző volt, hogy azt is tudtam, lehet teljesen másmilyen, akár rosszabb is? Talán mert kevesebbet készültem, hiszen már két gyerekem volt? Vagy mert Regő születése még közeli emlék, bár szép, úgyhogy ez nem lenne ok. Vagy pont azért, mert mindkettő szép volt, és legalább olyan szépet szerettem volna, féltem, hogy három szép szülés már luxus ugyanannak az embernek az életében? Vagy mert beijesztettek 35 hetesen, és néhány hétig a szülés ellen kellett dolgoznom? 
Mindegy is, hogy miért, mindenesetre nehezen és sokára jutottam el a "szülni akarok" érzésig. Csongor viszont az időzítés bajnoka: amikor végre eljutottam ide, akkor még megvárta az iskolai ünnepséget, és hipp-hopp megszületett úgy, hogy karácsonyra már itthon lehessünk. Az első fájásoknál arra gondoltam, de jó lenne reggelre egy baba... aztán gyorsan elhessegettem a reményt, annyira arra voltam beállva, hogy nem szülök én olyan gyorsan, a terhesség alatt is ezt mondogattam mindenkinek. 
Még a kórházba érve, a liftnél is azt mondtam Péternek, hogy tudom, hogy arra kéne koncentrálnom, hogy biztos már jól nyitva vagyok, de nem hiszem, félek, hogy nem... aztán úgy örültem a bő kétujjnyinak! Később egyszer mondtam azt is Péternek, hogy ebből előbb kell, hogy baba legyen, mint Regőnél, mert ilyen fájásokkal nem bírok még annyi órát. Azt többször is kérdeztem, milyennek lát, mint Regőnél hány órakor? 
A fájdalom is egy gát volt, voltak olyan fájások, amiknek az elején visszahőköltem, hogy jaj, ez fájni fog. Aztán általában gyorsan nézőpontot váltottam, és azt mantráztam, engedd el... add át magad... a már sokszor felidézett hullám-hasonlattal, miszerint ha a tengerben úszol és küzdesz a hullámokkal, akkor elmerülsz, de ha átadod nekik magad, akkor kivisznek a partra... Néha hangosan is mondtam magam elé ezt a mantrát.
A kitolás elején leálltam, ezt írtam, és utána talán már nem olyan fájások voltak, nem olyan elsöprőek, ahogy egy tolófájásnak illik, Szilvi mondta is a végén, hogy megint csináltam magamnak pszichésen fájásokat - talán erre gondolt. Közben meg úgy éreztem, hogy "rosszul" viselkedem, na nem mintha érdekelt volna, de utólag szégyelltem magam, ez Regőnél is így volt. Folyton azt mondogattam, hogy ne, nem bírom, ne csinálják, nem tudom, nagyon rossz (és különbenis, hagyjuk az egészet abba és menjünk haza - ezt nem mondtam :D) aztán ahogy kibújt Csongor, ez mind megszűnt. Utólag elnézést kértem az orvostól is, de azt mondta, ugyan már :)
Az is egy nagyon fontos tényező, hogy Péter ott volt. Nem is tudom, hogy lehet a párunk nélkül szülni, hogy csinálhatták ezt végig anyáink, ráadásul sokkal rosszabb körülmények között, sokkal kevesebb választási lehetőséggel, és sokan ma is. Én örökre hálás leszek neki. Szegény nagyon kimerült volt, valószínűleg a legszebb álmából keltettem fél háromkor, de onnantól mindent értem, értünk tett.
Na nem tudom, sikerült-e értelmesen leírnom, amiket éreztem. Összességében az a csoda, hogy minden félelmem ellenére a legrövidebb, legproblémamentesebb szülésem volt - ezt se hittem végig, Regő születésére alapozva. Biztos voltam abban, hogy legalább 12-15 órás szülésem lesz. Közben aztán már elhittem, hogy rövidebb, na de ezt, hogy első fájástól 6 óra, még most se hiszem el :) És fájásokkal indult, ahogy szerettem volna, és pár perc kivételével nem volt semmi leállás, és a burokrepesztés kivételével semmi beavatkozás... szóval pár órával később, amikor a gyermekágyas osztályon jött a nagyvizit, és az osztályvezető főorvos azt kérdezte, milyen volt a szülés, őszintén vágtam rá, hogy szuper :)

2011. december 25., vasárnap

Csongor születésének története

Az utolsó héten már volt bennem egy adag türelmetlenség, vagy talán inkább bizonytalanság. Minden este órákig tartó jóslófájásaim voltak, már az időt is mértem, és egyszerűen, hiába harmadik terhesség, képtelen voltam eldönteni, hogy ez már az-e. Hogy mennyire is kell fájnia, és honnan fogom tudni? De amíg nem jött a bizonyosság, szépen elmentem zuhanyozni, lefeküdtem azzal, hogy ha kell, majd legfeljebb felkelek, addig is pihenek - és mindig el is múltak.
19-én este kilenc tájban még Szilvivel, a szülésznőmmel beszélgettem és nyafogtam neki pont ezzel kapcsolatban, akkor is már vagy egy órája fájásokat mértem. Aztán ugyanúgy elmentem lefeküdni, mint máskor, "na, ma se szülünk" alapon.
Valamikor éjféltájban ébredhettem az első fájásra, de gondoltam, ilyen is volt már, megfordultam, hogy tovább alszom. De jött a következő, meg még egy... mire rászántam magam, hogy mérjem, egy óra volt, a fájások pedig nyolcpercesek. És jelentkezett a hasmenés is, mint Marcinál, ez már gyanús volt. Aztán az, hogy ahogy jöttem-mentem, járkáltam, már meg kellett állnom a fájások erőssége miatt, beleizzadt a tenyerem. Megcsináltam Marci tízóraiját, hátha reggel már nem leszek itt... Aztán írtam egy sms-t Szilvinek, még mindig bizonytalanul, bár az eltelt egy órában öt-, majd hárompercesre váltottak a fájások. Hamar válaszolt, szerinte menjünk be, ő fél négy körül tud beérni. Jó, akkor én is úgy készülök, fél háromkor ébresztettem Pétert, hogy egy óra múlva érjünk be. Szegény nagyon álmos volt :) Még lezuhanyoztam, összepakoltuk a hiányzó pár dolgot, a gyerekeknek adtam egy-egy puszit álmukban, szóltunk Marika néninek, és mentünk.
Szilvivel szerencsésen összefutottunk a parkolóban, úgyhogy együtt mentünk fel, és ez olyan jó volt, valakihez megérkezni, akit ismerek és akire számítok! Az autóban kicsit ritkultak, rendeződtek a fájások, ekkor négypercesek voltak. Felébresztették az ügyeletes orvost, megvizsgált - egy nagyon szimpatikus, fiatal orvos volt, később tudtam meg a nevét: Sari Szabolcs - bő kétujjnyi! Ennek nagyon örültem, sose értem még ilyen tágulással kórházba, és amilyen kevés idő telt el egyelőre, most is féltem, hogy nem haladtam még semmit. De ez szuper :) Jött a szokásos felvétel, papírmunka, de beavatkozások nem voltak. Rögtön megkaptam a rózsaszín szülőszobát, ahol Regő is született, és bejött Péter is. Volt egy CTG, azalatt ültem, de aztán felkeltem, járkáltam, beszélgettünk, Péter adagolta a homeopátiás szereket, itt még nem volt vészes a helyzet. Hamarosan bejött a fiatal orvos burkot repeszteni. Ezt Szilvi mondta korábban, hogy megfelelő tágulásnál szoktak, de én nem akartam, csak a kitolás előtt, amikor már muszáj. Féltem tőle, hogy fájni fog, vagy hogy megkarcolják a baba fejét, annyi rosszat hallottam már. Aztán belegondoltam, hogy ilyen fázisban egyik gyerekemnél se volt már meg a burok, úgyhogy beleegyeztem, és nem is fájt, csak ömlött a jó meleg víz. A karcolásra azért rákérdeztem, Szilvi megnyugtatott, ugyan, dehogy karcolták :)
Aztán a labdán ültem, a fájások jöttek szépen, erősödtek, már nem foglalkoztam az órával, gondoltam, Péter vagy Szilvi biztos nézik. Nem éreztem komoly különbséget, hogy a burokrepesztés miatt feltűnően erősebb lett volna, csak úgy a maga ütemében haladt a dolog.
A labda hamar nem lett kényelmes, vagy Csongor feje feszített nagyon alul, vagy a hajnalban a hasmenéstől frissen kijött aranyerem, mindenesetre nem esett jól az ülés. Felálltam, alám terítettek egy lepedőt, az ágyra támaszkodtam, aztán térdeltem, utólag úgy emlékszem, minden csak néhány percig tartott. Közben minden fájás után reszketni kezdett a lábam, Szilvi mondta, hogy izomgyengeség, a többnapos jóslók kivették az erőt. Végül, amikor úgy éreztem, nem bír el a lábam, visszaültem a labdára, de szinte feküdtem, Péter mögöttem ült egy széken, a térdére támaszkodtam. Számomra nagyon meglepően hamar mintha székelési ingert éreztem volna, először csak gondolkodtam, hogy ez már lehet az, vagy a vécére menjek, vagy csak rosszul ülök megint? Azt hiszem, ekkor még kimentem a vécére, de eredménytelenül. Szilvi épp elszaladt segíteni egy másik szülésnél, a hó nagyon sok babát kicsalogatott aznap. Visszatérve álltam megint, és pár fájás után szóltam Péternek, keresse meg Szilvit. Megint, vagy még mindig bizonytalanul kértem, nézzen meg... Bő négyujjnyi és nagyon laza méhszáj, de még ne toljak... Itt már nagyon befelé fordultam, a fájásokra emlékszem, utólag elemezve tipikus átmeneti szak: hosszú, erős fájás, aminek a végén a hasam teteje feszül meg, nyomni szeretne... ez is a labdán volt, Péter ölében, és annyira belemerültem, mintha víz alól merültem volna fel, vagy álomból ébrednék a fájás végén. Én úgy emlékszem, két-három összehúzódás volt, Péter szerint húsz-harminc, amikor mondtam, hogy nem tudok nem tolni! Épp másztam felfelé a szülőágyra, elméletileg fájásszünetben, ami igazából nem volt már, amikor bejött egy orvos a reggeli műszakból, hogy ő most megvizsgál. Mondtam, hogy nem akarom, hagyjon békén... mire ő: asszonyom, nagyon sokan szülnek most, másokat is meg kell vizsgálnom, legyen tekintettel másokra is. Na itt gondoltam magamban, hogy megnézném, te hogy lennél tekintettel másokra mondjuk a vakbélműtéted közepén... ez volt az egész nap egyetlen kellemetlen pontja. Aztán végül majdhogynem hálás lettem neki, mert itt derült ki, hogy eltűnt a méhszáj, tolhatok. Visszajött a kedves fiatal doki, Szilvivel szétkapták a szülőágyat székké, közben nekem jött a fájás, ők meg annyira azon igyekeztek, hogy nekem kényelmes legyen, hol legyen a lábtámasz, a párna a hátam mögött, én meg nagyon segítőkészen csak annyit tudtam mondani mindenre, hogy nem tudom, sehogy se jó, hogy végül kizökkentem, lett egy leállás, amikor csak állt és várt mindenki, hogy jöjjön a fájás. Javasoltak egy kis oxitocint, de azt nagyon határozottan nem kértem, annyira tudtam, hogy a bunkó doki és az ágyszerelés miatt egyszerűen lelkileg kizökkentem... kis türelmet nekem. És kaptam türelmet, és jött a fájás, és közben is csak azt mondogattam, hogy jaj de nem jó, nagyon rossz, nagyon feszít, úgy éreztem, mindenféle nyakatekert pózokba csavarom magam, egyszer mondták is. Szilvi védte a gátat, közben egyszer megfoghattam Csongor feje búbját, Péter azt mondta utólag, hogy amikor jött a fájás, megkapaszkodtam és teljesen ülő helyzetbe toltam magam. Én ebből arra emlékszem, hogy a körmöm nyoma a kezén maradt... és mindössze tizenöt perc volt, nem tudom, hány fájás, hány tolás, sose értettem, mások honnan tudják, és megszületett Csongor György, ez a dundi, nagy baba. Kértem rögtön, tisztogatták az orrát, aztán oda is adták, tiszta Regő volt, édes, picike, és nem sírt ő sem, mint a tesói, nyöszörgött, de a hasamon rögtön megnyugodott... Reggel 6:40 volt.

Utána jött a mérés, ott helyben a szülőszobán, egyszer csak hallom, hogy kerek 4100 gramm. Nahát, tényleg nagy, pedig milyen pici, és jól becsült az orvosom öt hete... Aztán mondják, hogy 58 centi. Hm, szép hosszú is. Végül pedig: 38 centi fejkörfogat. Mivan??? Na akkor mindent értek :) Hogy miért feszített annyira, hogy miért voltam nagyon pingvin az utolsó hetekben, miért fájt a legjobban a farokcsontom környéke a vajúdás alatt, miért nem volt jó ülni...
Aztán Péter elvágta a köldökzsinórt, Csongort bepólyálták és visszahozták pár percre, majd elmentek apával, amíg engem rendbetesznek, addig Csongort is mosdatják, öltöztetik.

Velem végül elég sok munka volt, mondtam is, hogy az előző két szülésről nem emlékszem ilyen alaposságra. Mindent a kedves fiatal doki csinált, és nagyon jó fej volt, mindent mondott, hogy mit fog csinálni és én mit fogok érezni. Marci régi gátmetszése mentén repedtem, de azt mondták, ez csak felszíni sérülés, könnyebben fog gyógyulni, mint a metszés - remélem. Van pár varratom és egy aranyerem jó közel egymáshoz... Csongor előbb kész lett, mint én, pár percet inkubátorban várt, itt látszik, milyen kis dundi volt:

Ebből azóta vesztett néhány dekát, már nem ilyen látványos :) Aztán végül visszahozták, megkaptam a babámat, és hála annak, hogy jó sokan születtek, még órákig együtt voltunk hármasban.

És akkor, íme Ő :)

Megérkezett

Ezúton hivatalosan is közzéteszem, hogy 2011. december 20-án reggel 6:40-kor megérkezett közénk László Csongor György, 4100 grammosan, 58 centisen, 38 centis fejkörmérettel :)

Majd jövök és beszámolok szülésről, kórházról, tesókról, itthonról, karácsonyról, csak sajnos valami baja van a számítógépünknek, Péter laptopján garázdlkodom picit, de nem értek én ehhez :)

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!