2011. december 25., vasárnap

Csongor születésének története

Az utolsó héten már volt bennem egy adag türelmetlenség, vagy talán inkább bizonytalanság. Minden este órákig tartó jóslófájásaim voltak, már az időt is mértem, és egyszerűen, hiába harmadik terhesség, képtelen voltam eldönteni, hogy ez már az-e. Hogy mennyire is kell fájnia, és honnan fogom tudni? De amíg nem jött a bizonyosság, szépen elmentem zuhanyozni, lefeküdtem azzal, hogy ha kell, majd legfeljebb felkelek, addig is pihenek - és mindig el is múltak.
19-én este kilenc tájban még Szilvivel, a szülésznőmmel beszélgettem és nyafogtam neki pont ezzel kapcsolatban, akkor is már vagy egy órája fájásokat mértem. Aztán ugyanúgy elmentem lefeküdni, mint máskor, "na, ma se szülünk" alapon.
Valamikor éjféltájban ébredhettem az első fájásra, de gondoltam, ilyen is volt már, megfordultam, hogy tovább alszom. De jött a következő, meg még egy... mire rászántam magam, hogy mérjem, egy óra volt, a fájások pedig nyolcpercesek. És jelentkezett a hasmenés is, mint Marcinál, ez már gyanús volt. Aztán az, hogy ahogy jöttem-mentem, járkáltam, már meg kellett állnom a fájások erőssége miatt, beleizzadt a tenyerem. Megcsináltam Marci tízóraiját, hátha reggel már nem leszek itt... Aztán írtam egy sms-t Szilvinek, még mindig bizonytalanul, bár az eltelt egy órában öt-, majd hárompercesre váltottak a fájások. Hamar válaszolt, szerinte menjünk be, ő fél négy körül tud beérni. Jó, akkor én is úgy készülök, fél háromkor ébresztettem Pétert, hogy egy óra múlva érjünk be. Szegény nagyon álmos volt :) Még lezuhanyoztam, összepakoltuk a hiányzó pár dolgot, a gyerekeknek adtam egy-egy puszit álmukban, szóltunk Marika néninek, és mentünk.
Szilvivel szerencsésen összefutottunk a parkolóban, úgyhogy együtt mentünk fel, és ez olyan jó volt, valakihez megérkezni, akit ismerek és akire számítok! Az autóban kicsit ritkultak, rendeződtek a fájások, ekkor négypercesek voltak. Felébresztették az ügyeletes orvost, megvizsgált - egy nagyon szimpatikus, fiatal orvos volt, később tudtam meg a nevét: Sari Szabolcs - bő kétujjnyi! Ennek nagyon örültem, sose értem még ilyen tágulással kórházba, és amilyen kevés idő telt el egyelőre, most is féltem, hogy nem haladtam még semmit. De ez szuper :) Jött a szokásos felvétel, papírmunka, de beavatkozások nem voltak. Rögtön megkaptam a rózsaszín szülőszobát, ahol Regő is született, és bejött Péter is. Volt egy CTG, azalatt ültem, de aztán felkeltem, járkáltam, beszélgettünk, Péter adagolta a homeopátiás szereket, itt még nem volt vészes a helyzet. Hamarosan bejött a fiatal orvos burkot repeszteni. Ezt Szilvi mondta korábban, hogy megfelelő tágulásnál szoktak, de én nem akartam, csak a kitolás előtt, amikor már muszáj. Féltem tőle, hogy fájni fog, vagy hogy megkarcolják a baba fejét, annyi rosszat hallottam már. Aztán belegondoltam, hogy ilyen fázisban egyik gyerekemnél se volt már meg a burok, úgyhogy beleegyeztem, és nem is fájt, csak ömlött a jó meleg víz. A karcolásra azért rákérdeztem, Szilvi megnyugtatott, ugyan, dehogy karcolták :)
Aztán a labdán ültem, a fájások jöttek szépen, erősödtek, már nem foglalkoztam az órával, gondoltam, Péter vagy Szilvi biztos nézik. Nem éreztem komoly különbséget, hogy a burokrepesztés miatt feltűnően erősebb lett volna, csak úgy a maga ütemében haladt a dolog.
A labda hamar nem lett kényelmes, vagy Csongor feje feszített nagyon alul, vagy a hajnalban a hasmenéstől frissen kijött aranyerem, mindenesetre nem esett jól az ülés. Felálltam, alám terítettek egy lepedőt, az ágyra támaszkodtam, aztán térdeltem, utólag úgy emlékszem, minden csak néhány percig tartott. Közben minden fájás után reszketni kezdett a lábam, Szilvi mondta, hogy izomgyengeség, a többnapos jóslók kivették az erőt. Végül, amikor úgy éreztem, nem bír el a lábam, visszaültem a labdára, de szinte feküdtem, Péter mögöttem ült egy széken, a térdére támaszkodtam. Számomra nagyon meglepően hamar mintha székelési ingert éreztem volna, először csak gondolkodtam, hogy ez már lehet az, vagy a vécére menjek, vagy csak rosszul ülök megint? Azt hiszem, ekkor még kimentem a vécére, de eredménytelenül. Szilvi épp elszaladt segíteni egy másik szülésnél, a hó nagyon sok babát kicsalogatott aznap. Visszatérve álltam megint, és pár fájás után szóltam Péternek, keresse meg Szilvit. Megint, vagy még mindig bizonytalanul kértem, nézzen meg... Bő négyujjnyi és nagyon laza méhszáj, de még ne toljak... Itt már nagyon befelé fordultam, a fájásokra emlékszem, utólag elemezve tipikus átmeneti szak: hosszú, erős fájás, aminek a végén a hasam teteje feszül meg, nyomni szeretne... ez is a labdán volt, Péter ölében, és annyira belemerültem, mintha víz alól merültem volna fel, vagy álomból ébrednék a fájás végén. Én úgy emlékszem, két-három összehúzódás volt, Péter szerint húsz-harminc, amikor mondtam, hogy nem tudok nem tolni! Épp másztam felfelé a szülőágyra, elméletileg fájásszünetben, ami igazából nem volt már, amikor bejött egy orvos a reggeli műszakból, hogy ő most megvizsgál. Mondtam, hogy nem akarom, hagyjon békén... mire ő: asszonyom, nagyon sokan szülnek most, másokat is meg kell vizsgálnom, legyen tekintettel másokra is. Na itt gondoltam magamban, hogy megnézném, te hogy lennél tekintettel másokra mondjuk a vakbélműtéted közepén... ez volt az egész nap egyetlen kellemetlen pontja. Aztán végül majdhogynem hálás lettem neki, mert itt derült ki, hogy eltűnt a méhszáj, tolhatok. Visszajött a kedves fiatal doki, Szilvivel szétkapták a szülőágyat székké, közben nekem jött a fájás, ők meg annyira azon igyekeztek, hogy nekem kényelmes legyen, hol legyen a lábtámasz, a párna a hátam mögött, én meg nagyon segítőkészen csak annyit tudtam mondani mindenre, hogy nem tudom, sehogy se jó, hogy végül kizökkentem, lett egy leállás, amikor csak állt és várt mindenki, hogy jöjjön a fájás. Javasoltak egy kis oxitocint, de azt nagyon határozottan nem kértem, annyira tudtam, hogy a bunkó doki és az ágyszerelés miatt egyszerűen lelkileg kizökkentem... kis türelmet nekem. És kaptam türelmet, és jött a fájás, és közben is csak azt mondogattam, hogy jaj de nem jó, nagyon rossz, nagyon feszít, úgy éreztem, mindenféle nyakatekert pózokba csavarom magam, egyszer mondták is. Szilvi védte a gátat, közben egyszer megfoghattam Csongor feje búbját, Péter azt mondta utólag, hogy amikor jött a fájás, megkapaszkodtam és teljesen ülő helyzetbe toltam magam. Én ebből arra emlékszem, hogy a körmöm nyoma a kezén maradt... és mindössze tizenöt perc volt, nem tudom, hány fájás, hány tolás, sose értettem, mások honnan tudják, és megszületett Csongor György, ez a dundi, nagy baba. Kértem rögtön, tisztogatták az orrát, aztán oda is adták, tiszta Regő volt, édes, picike, és nem sírt ő sem, mint a tesói, nyöszörgött, de a hasamon rögtön megnyugodott... Reggel 6:40 volt.

Utána jött a mérés, ott helyben a szülőszobán, egyszer csak hallom, hogy kerek 4100 gramm. Nahát, tényleg nagy, pedig milyen pici, és jól becsült az orvosom öt hete... Aztán mondják, hogy 58 centi. Hm, szép hosszú is. Végül pedig: 38 centi fejkörfogat. Mivan??? Na akkor mindent értek :) Hogy miért feszített annyira, hogy miért voltam nagyon pingvin az utolsó hetekben, miért fájt a legjobban a farokcsontom környéke a vajúdás alatt, miért nem volt jó ülni...
Aztán Péter elvágta a köldökzsinórt, Csongort bepólyálták és visszahozták pár percre, majd elmentek apával, amíg engem rendbetesznek, addig Csongort is mosdatják, öltöztetik.

Velem végül elég sok munka volt, mondtam is, hogy az előző két szülésről nem emlékszem ilyen alaposságra. Mindent a kedves fiatal doki csinált, és nagyon jó fej volt, mindent mondott, hogy mit fog csinálni és én mit fogok érezni. Marci régi gátmetszése mentén repedtem, de azt mondták, ez csak felszíni sérülés, könnyebben fog gyógyulni, mint a metszés - remélem. Van pár varratom és egy aranyerem jó közel egymáshoz... Csongor előbb kész lett, mint én, pár percet inkubátorban várt, itt látszik, milyen kis dundi volt:

Ebből azóta vesztett néhány dekát, már nem ilyen látványos :) Aztán végül visszahozták, megkaptam a babámat, és hála annak, hogy jó sokan születtek, még órákig együtt voltunk hármasban.

És akkor, íme Ő :)

16 megjegyzés:

Macus írta...

Gratulálok a gyönyörű nagy babához, Csongorhoz!

cucka írta...

Timi, itt is nagyon sok szeretettel gratulálok, nagyon ügyes voltál! ♥ nagyon sok boldogságot kívánunk a nagycsaládos léthez! :)

Lina írta...

Gratulálok! Csodás szülés volt ismét és szépséges baba az eredménye :)

Emese írta...

Nem semmi, hogy ekkora babát ilyen szépen és gyorsan megszültél! Nekem Barnabi 36cm-es feje is óriási volt, még mindig fáj a szeméremcsontom :D Nagyon szépek vagytok a képeken!

Patrícia írta...

Gratulálok! Látod, tudsz Te 3-4 óra alatt is szülni! :) A keményebb része pont ennyi idő volt. Nagyon szép, duci baba. :)

Mindent a babàkròl ès a terhessègrol írta...

Konnyek kozott olvastam vegig. Annyira koszimhogy mindent igy leirtal :)
GRATULALOK!!!!Nekem meg van 9 napom elvileg...de ki tudja...
Kellemes Unnepeket!
Vegul 19-en szuletett?

gerbomoncsi írta...

Gyönyörű Csongi!!! Ügyes vagy Timi! Szívből gratulálok! Most már ténylegesen és visszavonhatatlanul boszi lettél!!! :)

Zsuzska írta...

Nagyon jó volt olvasni, végre itt van Csongor!!! Még egyszer sok-sok boldogságot nektek! Micsoda hatalmas baba:-))))

Agi írta...

Gratulálok, gyönyörü baba!!!Sok tejcsit és egézséget nektek!
Pont olyan méretekkel született mint Ármin még fejkörfogat is stimmel.
Puszi nektek!

Orsi írta...

Gratulálok ismét! Gyönyörű család vagytok. :)
Ahogy olvastam a szülés menetét, megint arra gondoltam, hogy de jó lenne ezt átélni egyszer! De máskor már egyre inkább úgy érzem, hogy elég ez a két gengszter nekünk. :)
Viszont olyan jól tudsz írni, hogy foglalkozhatnál vele komolyabban is! :) Boldog karácsonyt!

Timi írta...

Köszi mindenkinek :) Heni(ugye Heni?) 20-án, Neked drukkolok nagyon!
Orsi, ha tudsz valakit, aki szerződtet, szólj :) addig is a babaneten úgy néz ki, folytatom :)

Kormica - Szilvi írta...

Gratulálok, nagyon szép kisfiú! Ennél szebb karácsonyi ajándékot kívánni sem lehet. Jó egészséget Nektek!

Fruzsina írta...

Gratulálok a harmadik Kisfiad születéséhez! Minden jót kívánok Nektek! :-)

kikocs írta...

Igazi gyönyörű kis husigombóc! :)

Bori, Zsombor, Zsu írta...

Itt is gratulálunk :) Nagyon ügyesek voltatok! Csongor pedig nagyon szép baba, tiszta mini Regő :)

Timi írta...

Még egyszer köszönöm mindenkinek :) Most jöttem rá, hogy a mérést és a köldökzsinór-elvágást összekevertem időben :) de már nem javítom!