2013. március 7., csütörtök

Regő itthon

... és olyan jó! Pedig hogy féltem tőle. Töredelmesen bevallom ezeken a hasábokon, hogy amikor ilyen-olyan panaszom volt hisztire, nyűgre, és írtátok kommentben, hogy többen kiveszitek a gyereket az oviból különösebb ok nélkül egy-egy napra, én mindig elgondolkoztam és szépen elsumákoltam a választ... Mert én nem akartam. Konformista Szűz lényem azt gondolta, ha egyszer a gyerek óvodás, akkor óvodás, akkor oda ugyanúgy jár, mint a tesója iskolába. Jó a rendszer, a heti rend, mindenki tudja, mikor mi jön, meg hát az ovi is jó, a gyerek is jól érzi magát - legfeljebb elfárad meg itthon hisztis. Persze ha program van, kiveszem, mint például a Futurába kirándulás, vagy jövő héten is lesz egy utunk.
Ennek megfelelően, amikor beteg lett, és magamtól is tudtam, hogy akkor a héten nincs ovi, eléggé tartottam a helyzettől. Két kicsi itthon, ricsaj, zűrzavar, hisztik, nem tudok majd házimunkát csinálni, nem beszélve a kis nyugodt perceimről, egy kávézás, miegymás, ez utóbbit különösen féltettem. Közben azért arra is gondoltam, hogy hiszen voltam én itthon hármukkal is nyáron, sőt négyükkel, amikor Bence itt volt, ráadásul Regő csak Csongor kilenc hónapos kora óta óvodás, szóval úgy indultunk, ez volt az alap, hogy a két kicsi itthon, tehát mitől is félek? Vagy csak úgy megszoktam a kényelmes délelőttöket, főleg amíg Csongor kettőt aludt?
Szóval ezek voltak bennem, és rá kellett ébrednem, hogy nagyon jó itthon Regővel. Eleve komoly előny, hogy nem kell összekészülődnünk, felöltöznünk és elmennünk reggel nyolc körül, ha szeretnénk, ha nem. Játszanak és többször én is velük, mesét nézünk és olvasunk, főzünk, magokat vetünk palántának. Mióta nem lázas, sétálni megyünk, és már Csongor is gyalogol az utcán. Regőnek magától eszébe jut, hogy rajzolna, festene, és napocskákat meg pöttyös labdákat alkot, bohócokat nyomdázik. És nyugodt, kiegyensúlyozott, sokkal kevesebb a hiszti, tényleg nagyon elfáradhat az oviban. Eddig sikerült egyszerre aludniuk délután, úgyhogy még a nyugis kávézásom is megvan. Szóval, jó nekünk, és Regő tulajdonképpen jól van, csak azért nem megy oviba, hogy jól megerősödjön, nehogy visszakapjon valamit.

6 megjegyzés:

Zsombor és anya írta...

Hát ezért nem viszem én Zsombort péntekenként oviba! Úgy gondoltam sok neki még az öt nap, nagyon elfárad. És így kiegyensúlyozott, így kerültünk lelkileg egyensúlyba, ő is, meg én is!

Márti írta...

Bizony mi is itthon vagyunk péntekenként. Azért iskolába 7 évesen kerül a gyerek, oviba három-négy évesen zéró tapasztalattal, hogyan is kellene megvédenie magát. És én bevallom szomorú vagyok, ha egy harcias kisovist látok, aki mindenkinek nekimegy, "mert már van tapasztalata".
És ezt most azzal a lendülettel írom, hogy alig egy órája teljesen kiakadtam egy óvónénin aki azért vitt el mellőlem egy síró 3 évest, mert én vigasztalni próbáltam. Bezzeg amikor arról van szó, hogy a pici a kendőben milyen édes nagyon tud ám bájologni.
Szóval az ovi nem iskola, csak sajnos az óvónénik is úgy csinálnak, mintha az lenne :(

Emese írta...

Marcipán is péntekenként szabad :) Elég komoly és logikus rendszer a 4 nap ovi, 3 nap itthon szabály is, s azt is megértik Danival, hogy Marcipánnak ezt azért szabad, mert még nem 5 éves, nem tanköteles. No jó, nekem Dani se járt heti 4 napnál többet soha oviba korábban, sőt, inkább 3 napokat, és teljesen jól működött az is :) Úgyhogy hajrá lazaság! :)

Eszter írta...

nekem a 3 nap ovi is sok egy héten. akkora nyűg összekészíteni, elvinni, érte menni, azért a 2 és fél óra nyugiért nekem nem éri meg.

Gabka írta...

Én sose tudom eldönteni, mi is a jobb nekem: ha oviznak a nagyok, vagy ha nem. De a ha nem felé hajlok. :-) Igaz ami igaz, ha oviban vannak és pláne, ha ott is alszanak, totál nyugi van napközben és még lovazni is bőven van időm. De a reggeli rohanás - na azt utálom.
Amikor itthon vagyunk, kevesebb az üresjárat, több szervezés kell a lovazáshoz, mégis, valahogy mindannyian nyugisabbak vagyunk. Hihetetlen gyorsan rátalálunk a saját ritmusunkra és igazán klasszul töltjük az időt.
Szeretem ha itthon vannak. :-)

Névtelen írta...

Amikor elolvastam a címet, egyből az ugrott be, hogy kihagytam talán valamit? Miért nem volt otthon?

Aztán megnyugodtam, csak az oviból hiányzik.
Örülök, hogy jól van.

Óvodába én nem viszem Ádit, ha itthon vagyok. A téli szünetben sem ment és egy szombaton sem, amikor munkanap volt. Úgy vagyok vele, hogy tudja, érzi, ha én nem dolgozom, akkor ő sem. Mégsem szeret oviba menni. Már megbarátkozott Éva nénivel, Borika nénit a dadust imádja, de Barbi néni ...ha ő van reggel, akkor nem szívesen lép be az ajtón.:(

A "hazajárósoknak" külön asztaluk van, ahova nagyon szeret ülni. Megbeszéltük, hogy csütörtökönként oda ülhet. Azt hitem össze fogja zavarni, hogy pénteken ismét bent alszik, de nem. Örül, hogy legalább egy nap a papa megy érte ebéd után. Ülhet a hazajárósokhoz és megkapja az uzsonnát. :):):)

Szerintem az ovi még -főleg az elején- lehet lazább. Az iskola teljesen más, de azt majd meg fogják érteni. Ott már nincs "lógás".
Ha jól érzitek magatokat együtt, akkor miért ne maradnátok egy napot még otthon? A két kicsinek biztos a javára válna.

Biztos jól döntesz, csak ne félj az "előírások" felrúgásától! Másban is hallgattál már a szívedre, tedd most is!

:):):):):):):):):):)