2013. április 11., csütörtök

Időutazás

A képen látható fonalgombolyító a nagymamámé volt, ő már 13 éve nem él, de nem nagyon pakoltuk a cuccait, amíg a papa élt, és megvolt a háza. Papa hajóskapitány volt a Dunán, úgyhogy Mamának mindenféle bolgár és német fonalai voltak. Tőle tanultam kötni - persze anyukám is mutatott ezt-azt, de azok az első lépések, amikor egy gombolyagot tíz szemmel addig kötöttem, míg el nem fogyott, ezzel jól begyakorolva a sima szemeket, ez a mamát dicséri. 
Papa tavaly halt meg, akkor is kaptam egy csomó fonalat, de ezt sehogyse találtuk. Most került elő. Nagyon fura, keserédes, nosztalgikus volt vele azt a Malabrigo fonalat gombolyítani, amit azért vettem, hogy az Ági mintáit tartalmazó újságok mellé legyen még valami, hogy ne legyen postaköltség. A fonalból egyébként búcsúajándék lesz Marci tanító nénijének negyedik év végén. Marci Mama első dédunokája, akinek a születését már nem érte meg, viszont a születésnapján született. 
Tehát, a mamám mondjuk negyvenéves fonalgombolyítóján, amit Péter rakott össze a napokban használhatóra, éppen gombolyítok, mint afféle Csipkerózsika, amikor hazaér a nagyfiam az iskolából, meglátja, jé, mi ez, de jó, én is tekerhetem? És tekeri a fonalat, amiből búcsúajándék lesz a tanító nénijének, a most beszerzett uruguayi fonalat, a német gépen a magyar gyerek, negyven-ötven évvel azután, hogy a gépet legyártották és a Papa meghozta a mamának. Akit a gyerek már csak hallomásból ismert... Szóval a fonal összeköt. Szó szerint és átvitt értelemben is.

5 megjegyzés:

Lina írta...

Ez milyen nagyon jó :) várjuk a fotót a búcsúajándékról!

Patrícia írta...

Nemrégiben vettem ugyanilyen fonalgombolyítót az egyik webáruházban:) Mamámnak még nem ilyen volt..Annyira szeretem,olyan jól kihasználható :)

Altair írta...

Szép gondolat. :)

Barbus írta...

Gyönyörű gondolatok, csodaszép fonal...mi lesz belőle?:):):)

Ágnes Horváth írta...

Ez szép volt!