Helyzetjelentés óvodából, iskolából, zeneiskolából

Most már egy ideje mindenki jár mindenhova, aktuális egy beszámoló.

Regőke nagyjából másfél hónapja óvodás, nagyon ügyesen beszokott, szinte zökkenőmentesen. Körülbelül a negyedik héttől ott is alszik, aztán uzsonnázik, én az uzsonna közben vagy a végére szoktam odaérni, három óra körül. A többiek még utána mennek az udvarra, vagy ha rossz az idő, bent játszik, de Regő nem bánja, hogy eljön. Szinte mindennap biciklivel jövünk-megyünk, ritkaság, ha nem. A zökkenők: egyrészt az evés, Regő nem hazudtolja meg magát és az oviban se eszik többet, többfélét, mint itthon. Néha elfelejtkezik magáról, és olyankor zöldbablevest vagy meggylevest eszik, én pedig akkor örülök a legjobban, ha a pólóján látszik az étlap.

A másik zökkenő a szobatisztaságos visszaesés volt, Regőnek ugye még nincs fél éve, hogy egyáltalán szóba került a szobatisztaság, nyáron nagyon ügyesen és gyorsan ment, de a nagydologgal kicsit elhúzódott: rászokott arra, hogy elbújik az udvaron és elintézi, majd előkerül utána. Aztán, ahogy próbáltuk rávenni a vécére, bilire, bejött, majd itthon bújt el és a gatyába... Kicsit elegem volt a gatyamosásból. Aztán ez is szépen rendeződött, nagyon ügyesen ment a vécére, leszokott erről az elbújós dologról. Na ez jött vissza az ovikezdéssel, főleg itthon, de egy-két baleset az oviban is volt. Hol jól, hol rosszul reagáltam, nagyon nem örültem neki, tudom, hogy szinte mindenkinek van valami visszaesés, de nem örültem neki, hogy Regőnek pont egy ilyen gusztustalan verzió jutott. Néhány hétig eltartott, aztán - szerintem szoros összefüggésben azzal, hogy néhány napig sikerült türelmesen és lazán vennem - elmúlt, most már talán kimondhatom. Most is van, hogy elbújik és gyanús, de csak figyelni kell, szólni neki, hogy ne bújjon el, menjünk a vécére, és már napok óta nem fordult elő.

Amúgy pedig ügyes, okos, aranyos, mesél, barátai vannak és nagyon megugrott a vers-, ének- és mondókakincse, a kézügyessége is fejlődött, nagyon szépeket alkotnak az oviban. Eleven és hangos ott is, de erre én azt mondom, milyen legyen egy egészséges hároméves kisfiú.

Marcival az iskolában minden rendben, ő már rutinos, ügyes, a szokásos négyes-ötös formáját hozza. Jól megy neki a két nyelv egyszerre tanulása is, egyelőre nem látok gondot ezzel. Humán tárgyakból jobb, matekból és környezetből kevésbé, én úgy gondolom, akármennyire is érdekli a kémia, fizika, inkább ezeknek a tanítása vagy esetleg kutatása lesz az életpályája, nem a műszaki alkalmazások. Hacsak az iskola ki nem öli az érdeklődést belőle a sok és nem a korának megfelelő elméleti fizikával, kémiával. Amúgy is nagyon jó pedagógiai érzéke van, mostanában egyre több dolgot látok benne, amiben az apjára hasonlít (ő is tanár). Sokszor jobban kezeli Regőt, mint én, türelmesebb, néha konkrétan szól, hogy anya, most hagyd, majd én, és veszekedés nélkül megoldja azt a konfliktust, amiben én már kiabáltam volna. Azért ezek inkább olyan esetek, amikor megszállja valami angyal, mert máskor meg ölik egymást, visítoznak, sikítoznak és erőszakosan próbálják elérni, amit akarnak, na persze Regőt se kell félteni.

De Marci is csak kilenc múlt (avagy fél tíz), nem lehet úgy általában türelmesebb és higgadtabb, mint az anyja, aki mégiscsak felnőtt, vagy mi. Az, hogy már ilyenkor megmutatkozik benne ez az érzék, nagyon jó szerintem. És az is nagyon jó, hogy van olyan ember, pedagógus, aki az eleven, nagyon aktív, hangos és mozgékony Marcit is képes kezelni. A tanítónőjét, Judit nénit is nagyon szereti, ő is egyre inkább ilyen, de a zeneiskolában Tamara nénivel különösen egymásra találtak. Mindig csodálkozom és persze büszkélkedem, ahogy áradozik a fiamról: hogy milyen okos, érdeklődő, milyen jól tud vele együtt dolgozni. Az első két jelző nem lep meg, ezt tudtam róla, nagyon sokoldalú, művelt, hatalmas a szókincse - de az utóbbitól, a közös munkától tartottam egy kicsit. De kiderült, hogy működik az is, Marci nem dumál bele állandóan, együttműködik, szót fogad és ügyes. Nagyon érdekli a zene, sokat furulyázik itthon is, és próbák dalokat lejátszani kottából a zongorán. Most már ismerkedik a klarinéttal is, és az őszi szünet után hazahozhatja a kölcsönhangszerét. Zeneelméletből pedig jócskán az osztálytársai előtt jár :)