2012. március 30., péntek

Szemtelen?

Hazajön az én fiam az iskolából 11 előtt. Mert délben indul a busz a Csodák Palotájába - szuper szülinapi bónusz, ott voltunk a 7., majd a 8. szülinapján is, és most nem tudtunk elmenni, erre négy héttel később iskolai kirándulás indul pont oda - szóval hazajöhetett a harmadik óra után. Ezzel nyit:
 - Anya, mit tettél a táskámba?
 - A tolltartódat, még reggel... (ugyanis reggel meg képes volt táska nélkül elindulni, úgy biciklizett vissza érte - azt hittem, erre kérdez rá)
 - Nem, hanem abba, amivel a kirándulásra megyek.
 - Ja, abba még semmit...
 - Azt hittem, már összeraktad... És legalább a szendvicseimet megcsináltad már?

Nem tudom, hogy lehet éreztetni egy gyerekkel, hogy ez így elég szemtelennek tűnik. Mintha elvárná, hogy kiszolgáljam, hogy amire hazaér, ez és ez és ez legyen meg. És nem arról van szó, hogy nem csinálnám meg - fél tizenkettőkor már megebédelve és kész táskával indulhatott a buszra - hanem hogy ne így működjön már, hanem mondjuk fordítva: én megcsinálom, és az ő részéről mondjuk a köszönet jöjjön, ne az elvárás.

Közben tudom, hogy ő tényleg egyszerűen csak azt hitte, hogy már megcsináltam, mert máskor meg szoktam előző este, most meg a déli kirándulásra délelőtt akartam, és pont nem fért bele, mielőtt hazaért... de mégis megvolt az a kis bántó mellékzöngéje a kérdésnek. Aztán azért elmagyaráztam neki, hogy így is érthetem, meg úgy is, és az egyik bántó... azt hiszem, értette. Meg azt is a lelkére kötöttem, hogy a csodapalotában a súlyhatáros játékoknál ügyesen méretkezzen cipő nélkül, mert úgy hátha még pont belefér a harminc kilóba :) Remélem, jól fogja érezni magát.

5 megjegyzés:

Emese írta...

Már Daninál is jönnek a természetesnek vett elvárások. Nem tudom, hogyan lehet jól alakítani, de majd mire oda jutok, te már tudni fogod és jól kikérdezlek :D

Patrícia írta...

Uhhh, de ismerős...És nem érti miért háborodok fel rajta... :))

Nálunk is indult már el iskolatáska nélkül, a kapuból jöttünk fel érte:) Azóta mindig kikészítem az ajtó mellé a cipőkhöz:)

zsuzsa írta...

Timi,nem, nem szemtelen csak természetes.
Nem kell mindenből mélyreható lelki problémát csinálni.Az én gyerekeim már 30 év felett járnak és hidd el Timi mire a Marci is ennyi idős lesz "kinövi". Ilyenkor az a "baj", hogy szó-szót követ és sokkal nagyobb ügy keveredik ki belőle mint amit az egész ügy megér. Persze ez csak az én véleményem és lehet hogy nincs is igazam. Soha nem követeltem meg sem a tiszteletet, sem a hálát, de a Gyerekeim ezt saját maguktól is tudták. Sok mindent humorral vezettünk le. Hidd el sokat segít,néha többet mint a "lelkizés", ami -mivel a gyerek még nem egészen érti- felesleges gátlást alakít(hat) ki. De szerintem a lényeg, az egész "ügy" nem ér annyit, a végén így is úgy is elkészül a szendvics , csak nem mindegy, hogy milyen ízü

Timi írta...

Nem lelkiztem ám ennyit rajta neki, ahogy itt leírtam, csak magamban. Én már csak ilyen lelkizős vagyok, de Marci ebből nem sokat kap, azt hiszem. Vele két mondatban elintéztem. Igazad van, nem ér annyit az egész :)

zsuzsa írta...

Értem, így más :) Tegnap este a Papát is "kiosztotta" mondván, mielőtt lefekszik ugye rendet rak maga után :) Hiába Marci tudja mi a rend :))