2012. március 27., kedd

Nem vagyok trendi

Sétáltunk a belvárosban. Valójában visszavittük Péter könyveit a könyvtárba, mert ő ugye beteg, és ezek meg tegnap lejártak. Regő aludt itthon, Marci meg pont hazaért, ebédelt, leckét írt. Tulajdonképpen nem volt ez egy komoly séta a belvárosban, a könyvtár a legközelebbi alkalmas parkolótól talán három utca, ami éppen a belváros széle, de nekem pont elég volt a kellemes tavaszi szélben.
Szeretek séta közben arra gondolni, mit gondolhatnak az emberek, megnézegetni őket. Vannak ezek a trendblogok - nem mintha olvasnék egyet is, csak úgy hallok róluk, inkább magazinokból - ahol lefotóznak embereket az utcán, és kielemzik, milyen menőn öltözködnek. Na én nem az a kategória vagyok. A kicsit magasabbra fogott lófarkamhoz egy nádszálkarcsú sziluett illene, a kardigán feletti piros céges széldzseki helyett meg jobb lenne egy karcsúsított ballonkabát vagy valami hosszú, lenge, lobogó - de most a torokfájás nyert, és az se érdekelt, hogy a kedvenc téglaszínű sálam abszolút nem megy a piros dzsekihez. Viszont én szívesen megnézem a kirakatüvegben, hogy milyen jó hosszú már a lófarkam, és tetszik, ahogy belekap a szél. 
Közben megnézegettem másokat: egy fiatal, nagyon vékony lányt, aki majdnem tiszta feketébe volt öltözve, de a fekete kabátja alól kilógott a nagyon élénk türkizkék kardigánja, és pont olyan színű balerinacipőt viselt hozzá. Egy kismamát, akinek már nem ért össze a pocakján a kabát, és belenézett a babakocsiba, és biztos arra gondolt, hogy pár hét múlva az én cipőmben lesz. Nagyjából velem egykorúnak néztem. Szeretem azt gondolni, hogy első babának nézik Csongort, és meglepem az embereket, amikor kiderül, hogy harmadik. Volt is már rá példa. Én is elsőbabásnak néztem ezt a lányt, és arra gondoltam, dehogy lesz ő az én cipőmben :) De jó lesz neki. Aztán egy kisebb társaságot, akik úgy tűntek, mintha ebédelni induló munkahelyi csapat lennének, bár fél kettőkor inkább visszatérő. Volt köztük egy hosszú sötétszőke hajú lány, élénkpiros cicanadrágban. Rikító folt volt a még szürke városi utcán. De meg is volt az alakja, a hosszú, karcsú lába hozzá. Normális vagyok, hogy megnézem a nőket? Ti is megnézitek? :)

Na odaértünk a könyvtárba, már előre gondolkodtam, hogy majd jó lesz felcipelni Csongort babakocsistul a másfél emeleten, vagy hogy majd jól beszólnak, hogy mit keresek én itt babakocsival, de egyrészt pont egyszerre értem oda egy párral, akik önként és majdhogynem dalolva segítettek cipelni, de tényleg, felfelé és lefelé is, odafent meg senki nem szólt egy szót se. Pont belegondoltam, hogy bő kilenc éve vagyok anya, semmiről nem mondtam le, mindenhova elmentünk, ahova el akartunk menni, és soha nem ért emiatt semmilyen atrocitás. Se a babakocsi, se a bömbölő gyerek, se a szoptatás miatt. Jó nekem.

A város egyébként szép. Itthon még átsuhant az agyamon, hogy viszek fényképezőgépet, de aztán úgy döntöttem, ez nem az a kényelmes kis sétálgatás lesz, és nem is megyek be a klasszikus belvárosi utcákba. De azért láttam fotótémákat: hogy milyen mintákat rajzolnak az égre a még kopár faágak, és milyen üde foltokat képeznek a már zöldellőek. Néhány épületrészletet, érdekes sarkot. Majd legközelebb elmegyünk csak úgy, sétálgatni is :)

Csongor ezt a részét végigaludta amúgy, nem is tudja, hogy volt könyvtárban. Az autónál felébredt, voltak még terveim, ilyenolyan vásárlások, amiket hazafelé tudtam volna útba ejteni. Az utolsó pillanatig morfondíroztam, hogy menjek, ne menjek? Aztán kompromisszumot kötöttem magammal, a húsvétinyuszis terveimet levásároltam, lehet, hogy még pótolni kell majd ezt-azt. Nagyon furcsa, hogy jövő héten húsvét, abszolút nincs húsvét-hangulatom, bár ez a vásárlás most segített. Aztán szoptattam az autóban, és gondolkodtam, hogy menjünk tovább, vagy irány haza? A kompromisszum jegyében úgy döntöttem, ennyi elég volt, tehát nem vettem magamnak se cipőt, se fehérneműt, se itthonis nadrágot, se felsőket, sőt Csongornak se néztem ruhát, hanem arra gondoltam, hogy vár engem itthon még két gyerek és két beteg, és hát pici babám türelmével se kéne sokáig visszaélni, úgyhogy jöttünk haza. Picit bömbölt is az elkerülőn, de mire hazaértünk, elszundított :)

Jaj és gyönyörű fonalak voltak a Müllerben, de nem vettem, nem, hősiesen! Abból kell kötni, ami van itthon, itt is vannak gyönyörűek, és mi lesz szegény Fonalfalóval, ha új fonalra vetemedem :)

Olyan jó volt sétálni, pedig nem történt semmi. Fújt a tavaszi szél, és ketten voltam a kisbabámmal, a nem trendi széldzsekimben :)

U.I. majd hozok képeket is, mostanában nagyon képszegény a blog, pedig fotózom ám, csak aztán nem arról írok.

11 megjegyzés:

Kataca írta...

Egy zugolvasó előbújik: nem vagyok trendi én sem...megleptem már embert, hogy a velem levő gyerek a harmadik...a Rossmann volt az a hely, ahova karácsony előtt nem tudtam bemenni babakocsival, a könyvesbolt is necces, de ott van hely kerülgetni a kupacokat.
A Müllerben nézegetem a fonalakat egy ideje, kíváncsi lennék melyik tetszik Neked és mit kötnél belőle...mert tetszik sok, de pl egy kardigánra valónak már horror ára lenne némelyikből.(ugyanabba a Müllerbe járunk :) )

Timi írta...

Szia zugolvasó, üdv Neked, katt a követésre :)

Tényleg, a múltkor a Sparban bénáztam... de ott is aki látott, az segített, nem szóltak be vagy ilyesmi :)

Színátmenetes fonalak voltak, nagyon szépek, ha jól emlékszem, valami hatszáz forint ötven grammja... Te hol veszed a fonalat? Megnéztem a blogodat, gyönyörű az a kendő!

Timi írta...

Ja igen, hogy mit kötnék... Gyerekpulcsit, de annak is drága :(

Fruzsina írta...

Szép a város, igen, csak éppen icipici atomjaira van szétbontva...

Fruzsina írta...

Szép a város, igen, csak éppen icipici atomjaira van szétbontva...

Timi írta...

Merrefelé? Arra nem jártam most :)

Gabka írta...

Engem legutóbbi városi sétálgatásom alkalmával olyan csalódás ért, hogy most nincs kedvem a városban sétálgatni. Szétszedik a főtéren a parkot, vagy ahogy a nagyszüleim nevezték: a promenádot a templom mellett. A város legszebb része volt, hatalmas fákkal, kavicsos utakkal, gyepekkel, rengeteg virággal, szép szobrokkal, háttérben a nagytemplom, a parókia meg a kápolna, az egész előterében pedig a lovasszobor... Most alig maradt néhány fa és ha igaz, amiket láttam városrendezési terv gyanánt, akkor valami szocreál rettenetet fognak a park helyére tenni... Pedig azok alatt a fák alatt tán még a nagyszüleim is randevúztak vasárnap templom után....:-(

Timi írta...

Óóó Gabka :( A fákat úgy sajnálom! Mi ez a rombolás mindenhol?? :(
Fehérváron néhány éve egy szörnyűséges fémtetőt emeltek a romkert fölé. Elsöpörte a népharag :) (lebontották, mert nagy volt a tiltakozás). Siófokon viszont a szülőházam utcájában és a szomszéd utcában volt hasonló pusztítás, hatalmas, gyönyörű fákat vágtak ki. Igaz, hogy az utca szép lett a felújítás után, kandeláberekkel meg díszburkolattal, de a fák... Újakat is ültettek, ez tény, de mikor nőnek meg ezek olyan hatalmas, összeérő lombozatúra...

Csupimami írta...

Ezt a kis fenti szösszenetet beküldhetnéd valahova...
mondjuk a Nők Lapjának!

Erika írta...

Nagyon tetszett :) Mintha csak akkor írtad volna, amíg ott sétáltál. Hihetetlen, hogy így vissza tudtál emlékezni a dolgokra!

Amúgy normális vagy, én is csak a nőket nézem, semmi egyéb okból, csak szerintem egy nő sokkal dekoratívabb és szebb látvány tud lenni.

Évi írta...

Én szeretem a színeket kombinálni, meg öltözködni...sminkelni, de persze a gyerekek mellett kevesebb lett erre az időm. De nem vagyok trendi. Sőt, ki nem állhatom. :) Mindig a saját egyéniségemet tartottam fontosnak, és nem azt hogy vakon kövessek valamit, amit valami hülye kitalált. :)))
Én is megnézem az embereket és a nőket is! Barátnőmmel ha beülünk valahova ki is elemzünk néhányat. :) Szeretem nézni az embereket.