2012. március 23., péntek

Nyafogok

A hét elején Péter Belgrádban volt. Akkor nem írtam, nem szeretem kiírni a netre, ha a családfő nincs itthon. Szerda délután hazaérkezett majd' 39 fokos lázzal.

Anyósom egyszer jobban van, akkor nekilát kertezni, pezseg az energiától, majd kipukkad, és újra kijön a betegség rajta is. Nem elég erős még a munkához, de ha egyszer olyan gyönyörű az idő és hívogat a kert...

Csongor nem alszik. Illetve nappal de, egész jól, éjjel meg az már jó, ha úgy ébred, hogy este tíz, aztán hajnali 1, fél 4, 5, 6. Ma ötkor fel is kelt.

Marci és Regő sikít és kiabál. Ja, már jól vannak. Regőnek még ma kiszívtam egyszer az orrát, de részükről szerintem kb. ennyi.

Nem vagyok olyan végtelenül fáradt, nem az a bajom. Csak valahogy belőlem is kiment az energia. Jó tudom, én vagyok a hülye, mert minek állok neki kivágni a trombitafolyondárt a málnabokorból, vagy húslevest főzni egyik nap este hétkor (mert napok óta kívántam, és amikor kiderült, hogy Péter is beteg, akkor már egyszerűen kellett) vagy csokitortát a másik nap este fél kilenckor (mert akut csokihiányom volt, és különbenis csak tízperces csokitorta, lásd jobbra Chef Vikinél - Házias konyha).
Valami tavaszi zöld kéne, karalábét rágcsálni meg falni a fejes salátát, szerintem az a bajom. Meg olyan magányos is vagyok. Olyan jó, hogy itthon van Péter (ha nem betegedett volna meg, ment volna tovább szombatig) de alig látom, némi betegápolástól meg az éjjeli alvástól eltekintve.

Az előbb jól rákiabáltam Marcira, hogy menjen már ki a kertbe. Miután háromszor megkértem szépen, és elmagyaráztam, hogy mindjárt megyünk mi is. Előtte hétszer, írd és mondd hétszer kértem meg szépen és türelmesen, hogy ha birkózni akar Regővel (sikítozva) akkor menjen be a szobájába. Türelmet adj, ó Istenem.

5 megjegyzés:

Gabka írta...

Részvétem. Nálunk is bolondokháza van - szerintem van valami a levegőben, hirtelen mindenkinek van valami nyűgje, meg az oviban is mondta az egyik fejlesztő pedagógus, aki a sérült gyerekek mellett van, hogy nem lehet velük sem bírni, egész egyszerűen kezelhetetlenek, még a legnyugisabb is megbolondult.
Remélem, mindannyian túl leszünk ezen.
Én is olyan vagyok, mint akit bennehagytak egész éjszakára a mosógépben és elfelejtették kikapcsolni a centrifugaprogramot.
Kitartás, lesz ez jobb is!

Névtelen írta...

Teljesen megértem a "nyafogásod" is, meg a zöld utáni vágyat is. Ma vettem retket és zsenge újhagymát vacsorára, már egyszerűen nagyon-nagyon hiányzott a friss,harsogóan zöld íz.. :))

Babi néni írta...

Úgy szép az élet, ha zajlik?! :o) Néha én is kételkedem.

Timi írta...

Köszi Lányok, küldöm a kitartást vissza is! Akkor biztos front volt, vagy valami, amire rá lehet fogni :)

Estére egész kisimultam, mindjárt mutatom!

Altair, üdvözöllek itt, megtiszteltetés, köszönöm :)

Évi írta...

Péntek? Nálunk az a poklok-pokla volt! . ⟽ Ilyen picire voltam a sírástól. Valóban front lehetett. Elegem volt. Balázs is mondta, hogy látszik is rajtam a világvége hangulat. Természetesen Zolinak is 150x mondom el mosolyogva (végén már vicsorgás inkább a mosoly) a dolgokat, és 151. alkalommal csattanok. Akkor ő pityereg, én meg mégjobban utálom magam. :)