2012. március 6., kedd

Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása

Lehet, hogy meglepő, hogy mesét olvastam :) Hát, ez is belefér a mindenevő kategóriába, persze története van. Még gyerekkoromban találkoztam ugyanezzel a kiadással a könyvtárban, amikor a tévében is ment a rajzfilmsorozat, és kíváncsi voltam az eredetijére. Akkor azonban végül nem vettem ki, úgy éreztem, túl vaskos nekem. Most megvan néhány rész dvd-n, az elsőt szokta időnként nézni Regő, így eszembe juttatta a könyvet is: hogy lehetett ez vagy az a rész eredetiben? Gyerekkoromban még azt sem tudtam, vagy nem volt jelentősége számomra, hogy Selma Lagerlöf Nobel-díjas írónő volt, aki ugyan nem konkrétan ezért a könyvért kapta a díjat, de nagy szerepe volt benne: "1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. A díjjal a Svéd Akadémia elismerte a Nils Holgersson meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatot is: "inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat". (Forrás: wikipedia) Így most, amikor a mese újbóli előkerülése során megint kíváncsi lettem az alapjául szolgáló regényre, megkértem Pétert, hozza már ki, ha legközelebb megy a könyvtárba.
A könyv az írónő eredeti szándéka szerint földrajzkönyv, ami könnyen érthető módon, szórakoztatva, mesébe ágyazva ismerteti és szeretteti meg az olvasókkal Svédországot. Szerintem sikerrel. Én amúgy is Skandinávia-rajongó vagyok, nem tudom, miért, de évek, lassan évtizedek óta oda vágyom, szóval velem nem volt nehéz dolga. 
Amire emlékszem a rajzfilmből, az alapján a történetekben sok a hasonlóság. Persze a könyvben jobban ki vannak bontva az egyes részletek, több a háttér, és vannak konkrét eltérések, mint például a vadludak nevei - nem tudom, hogy más, későbbi fordításokban megegyeztek-e ezzel, vagy a rajzfilmmel? Én nem bánom, ha nem, hiszen mindig a könyv az eredeti. Magával ragadóak azok a részek, amik csak könyvben megírhatóak, egy rajzfilm keretei szűkösek ehhez: a leírások, az egyes tájegységek, az állatvilág bemutatása, a táj kialakulása és az ehhez kapcsolódó mondák... Felnőttként nem vagyok egy nagy meseolvasó, de ezt tényleg élveztem. És sikerült úgy megfognia, hogy a vége felé kifejezetten izgultam, hogy mi lesz: hazakerül-e Nils és Márton épségben, visszakapja-e Nils az emberi alakját - pedig tudom, hogy igen, és mégis.
Oda fogom adni Marcinak - nem tudom, én mekkora voltam, amikor még túl vaskosnak ítéltem, de neki, aki például a hétkötetes Narniát is kiolvasta, biztosan nem lesz nagy falat! És éppen neki való.

2 megjegyzés:

Detti írta...

Gyerekkorom meghatározó élménye. Akkora hatással volt rám, hogy elmondani se lehet. Egy másik világba repített, amikor olvastam, majd a rajzfilmet néztem. Mai napig óriási kedvenc. :) Féltve őrzöm a polcon, de nálunk még jó pár év, amíg Rudi kezébe kerülhet. Ezt már érteni kell, mert úgy jön át. igazán. Szerintem tetszeni fog Marcinak.

Orsi írta...

Gyerekként a rajzfilmet lelkesen néztem, nagyon szerettem, és emlékszem, amikor az utolsó részt adták a tv-ben, sírtam. Vigasztalhatatlanul. Már nem tudnám felidézni, miről is szólt a történet, csak körvonalaiban emlékszem rá, de ez a sírás-dolog nagyon megmaradt bennem.
Lehet, hogy elolvasom a könyvet is egyszer; jó, hogy eszembe juttattad! :)