2011. november 2., szerda

Ősz a kertben

A négy nap alatt, amíg távol voltunk, hihetetlen sokat változott a kert. Éppen csak sárgulni kezdtek a levelek, amikor elmentünk, de mire visszajöttünk, a gyümölcsfák alatt levélszőnyeg borította a földet, és a diófák is ledobták a lomb nagy részét. Gondoltam is rá, hogy de jó, nemcsak akkor lát szépet az ember, ha elutazik érte, a saját kertjében is lehet gyönyörű őszi tájat, színeket fotózni.







Regő alvása után kimentünk a gyerekekkel gereblyézni meg csak úgy levegőn lenni, jól érezni magunkat, Bátort is kiengedtük. A cicát addig becsuktuk - jut eszembe, ezt még nem is meséltem, visszajött a cicánk! Régi cica, még az ideköltözésem, Regő születése előtt élt itt, aztán megvettük Bátort, és képtelenek voltak barátságba kerülni, így a cica sajnos elkóborolt. Néha hazalátogatott, olyankor láttuk, hogy jó helye van, etetik, nyakörvet is viselt. A múlt héten aztán soványan, loncsos bundával, nyakörv nélkül került elő - elköltözhettek, akik gondját viselték? Azóta itthon van, szépül a bundája, egyre jobban eszik, de azért összességében nincs jól, megviselt, lehet, hogy valami baja van, vagy megevett egy mérgezett egeret. Mindenesetre itthon van, és a gyerekek nagyon boldogok ettől.
Szóval főleg én gereblyéztem, a fiúk a járdára rajzoltak, Regő motorozott, Marci a kutyát kergette, hintáztak, aztán amikor már a harmadik fánál tartottam, nekik is kedvük támadt segíteni.
Ez még a hintázás, elmosódottak lettek ugyan a képek a nagy lendülettől, de látszik, ahogy élvezik, nevetnek :)


Ez viszont már a kemény munka:




Ez pedig egy ilyen volt-ilyen lett páros, ilyen fotónk ugyanis már tavaly is volt :)
2011
2010

Lassan sok lesz a képből, de azért párat még muszáj a kertész szemével is :) A kis datolyaszilva is ilyen szép, és idén bizony lesz rajta termés is:


Dió is van sok, csak legyen, aki megpucolja, mandula is akad. A zöldségeket már írtam, abból a szempontból vége a szezonnak, lassan jöhetnek az évzáró munkák, remélem, az első komolyabb fagy megvárja őket.

Babasarok

Most, hogy így kipihentük magunkat, ma délelőtt végre nekiduráltam magam, és feljebb tettem a kiságy fekvőfelületét. Már talán hetek óta is halogattam, pedig nem egy nagy munka - na persze nem is voltam még elkésve semmivel. Csongor születésével most túl sok minden nem változik a gyerekszobában: a nagy bútorbeszerzés, átalakítás megvolt valamikor a nyár elején, azzal kialakult számára is a tárolási lehetőség, aztán jött a nappali festése, amikor mindent a gyerekszobában tároltunk, és amikor kipakoltunk, kialakult az új rend is. Végül pár hete lezajlott Regő leesésgátlós ágyba költözése is, minden feltétel adott volt. Már a kirándulásunk előtt lemostam a kiságyat és kimostam a matracot, a kis paplan, textilpelusok, lepedők pedig jó ideje kimosva, kivasalva várják kis lakójukat. Mutattam a bárányos takarót, párnákat is, amit Csongornak kötöttem, most ez is bekerült a kiságyba. 


Egyelőre úgy gondolom, hogy most nem kell baldachin és forgó zenélő játék, meg rácsvédő. Marcinak se volt, mert a baldachint bölcsőhalál-kockázatnak tartom, és ha amúgy semmi kockázati tényezője nincs a gyereknek, akkor ezt miért hozzam be. Rácsvédője pedig azért nem, mert szőrösszívű anya vagyok, és úgy gondolom, ha egy kicsit beveri a fejét a rácsba, jobban megtanulja, hogy óvatosan mozogjon. Forgó zenélője végül lett Marcinak is, hátha jobban ellesz úgy a kiságyban néha. 
Regő kapott baldachint és rácsvédőt barátoktól, úgyhogy kipróbáltuk, de sok értelmét nem láttam, a baldachin folyton félrehúzva lógott, a rácsvédő meg mindig lecsúszott, emiatt is gondolom úgy, hogy most nem lesz. Megvan mindegyik, ha meggondolom magamat, még mindig feltehetjük. A forgó megvan Regőről - a legegyszerűbb ikeás, nem zenélős, ezt is feltehetjük, ha kell, de azt hiszem, Csongornak épp elég inger lesz a két bátyja :)
A repülős, léghajós falmatricát is hónapokkal ezelőtt megvettem már. Eredetileg csak akkor terveztem matricát, ha lányom lenne, hogy a világoskék falat, párducos bordűrt lányosítsam valamennyire. Aztán amikor kiderült, hogy kisfiú, úgy gondoltam, ő is megérdemli, és egy ilyen csomag matrica mondjuk ötszáz forint, igazán nem egy érvágás. A fiúk is segítettek, Marci szerelni is, Regő matricázni, és ők is választottak egy-egy repülőt az ágyuk fölé, Marci ezt:

Regő pedig ezt:

Utóbbi kettőt Marci fotózta :)

Maradékok

Persze miután megírtam tegnap hat blogbejegyzést, folyamatosan jutottak eszembe a dolgok, amiket kihagytam :)
Kihagytam például, hogy a gyerekek hétvégéjéről itt lehet képeket látni, egyúttal szeretettel ajánlom mindenkinek olvasásra a szüleim blogját, amiben főként a kecskesajtkészítésről esik szó. És a kecskesajtot magát is szívesen ajánlom fogyasztásra :)

Arról sem meséltem, hogy mi hogy viseltük a majdnem négy napot gyerekek nélkül. Be kell valljam, nagyon jól megvoltunk, és egy párszor gondoltunk olyanokra, hogy de jó ilyen kényelmesen eszegetni/borozgatni/lustálkodni anélkül, hogy bárki felugrasztana, kérne valamit, hangoskodna, satöbbi. Viszont legalább ennyiszer gondoltunk arra is mindketten, hogy de jó lenne, ha itt lennének, vagy hogy milyen jó, hogy megnézzük ezeket a helyeket, és most már tudjuk, hogy ide vissza kell hozni őket, vagy hogy hogy tetszene nekik például a bivalyrezervátum vagy a Kányavári-sziget.
És persze amúgy is sokat gondoltunk rájuk és beszélgettünk róluk, nem beszélve arról, amit előre tudtam: rengeteget beszéltünk egymás között Regőnyelven :) Péter néha megtippelte, hogy hány perc telt el két, erre való utalás között. Szóval jó volt, de ez a bő három nap pont elég volt a hiányukból. Na persze mióta itthon vagyunk, pótolják, főleg hangzavarban :).

Marci hétfő este kapta meg a delfines könyvet, és kedd délelőtt egy ültő helyében bő 40 oldalt elolvasott belőle, most meg már 67-nél tart. Persze nem a gyors olvasás a lényeg, sőt... de úgy örülök, hogy ennyire tetszik neki, és ilyen lelkesen olvas! És persze rögtön közölte a Delfin-könyvek teljes listájára, hogy neki mind kell :)

Papával hétvégén Halloween-tököt is csináltak. Én ugyan nem szeretem a Halloweent, nagyon idegennek tartom, távolinak a mi Mindenszentek és Halottak napja-ünnepeinktől, és remélem, hogy a gyerekeimben is a mi hagyományaink fognak meghonosodni. Ez elég nehéz lesz, hiszen már az iskolában is van Halloween-parti, és azzal van tele a világ, nem a halottainkra való csendes emlékezéssel. Mindenesetre a hétvégén a tökfaragásnál több szó nem esett a Halloweenről, temetőben viszont voltak, Marci el is tudta mondani, melyik rokonaink sírjánál. A tök pedig jópofa lett, és tényleg jól néz ki, amikor este, a sötétben ég benne a gyertya a teraszon. Hazahoztuk :).

Na most azt hiszem, hogy más fontos nem maradt ki... aztán ha mégis, akkor az már a mi titkunk marad :)

2011. november 1., kedd

Mai ebédünk

Olyan régen főztem már egy kicsit :) Ma reggel még nem gondoltam úgy, hogy valami különlegeset szeretnék. Abban biztos voltam, hogy sütőtökleves lesz, másodikra csak valami egyszerű tésztát terveztem, de mivel a nyaraláson telezabáltuk magunkat, Péter már panaszkodott, hogy teljesen eltér a diétától, illetve jövő héten újra akar csinálni egy hetet, gondoltam, hogy ma is valami könnyű legyen. Szerencsére találtam némi fagyasztott csirkemellet, úgyhogy lemondtam a tésztáról, és így alakult a mai ebéd:
Sütőtökkrémleves
1 sütőtök
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
3 dl tej
1 ek. liszt
2 ek. olaj
só, bors, kurkuma, gyömbér, szegfűszeg, fahéj

A hagymát megtisztítom és apróra vágom, a fokhagymát összezúzom, és mindezeket egy evőkanál olajon lassan megpárolom. Közben megpucolok, kimagozok egy kisebb sütőtököt (nem mértem, hogy hány deka a nettó húsa, de jó sok leves lett belőle) és kockákra vágom. Ráteszem a hagymára, picit pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Megsózom, nagy lángon felforralom, aztán kis lángon, fedő alatt puhára főzöm, közben beledobok pár szem egész szegfűszeget. Amikor ez megvan, egy evőkanál olajon megfuttatom a lisztet és a tejjel híg besamelmártást főzök belőle. (Igazából tejszínnel készítettem volna, csak az nem volt itthon :) ) A levest összeturmixolom botmixerrel, beleöntöm a besamelt, visszateszem a tűzre és fűszerezem. Még egyszer összeforralom, és kész is. Amikor kicsit hűl, megkóstolom és ha kell,még egyszer utánasózom, fűszerezem.

Rozmaringos csirke mézes almával és répával

4 db fél csirkemellfilé
3-4 szál sárgarépa
3-4 alma
só, bors, rozmaring
kis narancslé
kis méz

A csirkemelleket kicsit beolajozom, sóval, borssal és őrölt rozmaringgal bekenem. Leteszem szorosan egymás mellé egy kis tepsibe, és egy pici narancslevet locsolok alá, csak épp annyit, hogy legyen folyadék a csirke és a tepsi alja között. Alufóliával letakarom, és közepesen forró sütőbe tolom. Amíg párolódik, megpucolom és hosszú, vékony szálakra vágom a répát, kimagozom (nem hámozom) és kb. 12 cikkelyre vágom az almákat. Először a répát teszem a hús köré a tepsibe, visszatakarom, együtt párolom, majd rövid idő múlva kiveszem, és köréteszem az almát is. Kis mézzel meglocsolom, és innentől alufólia nélkül sütöm tovább. Amikor a hús teteje pirosas, megfordítom, és pár percig még sütöm, hogy a másik fele is piruljon. Párolt rizzsel tálalom (itt volt a trükk, Péter nem eszik rizst, így ő csak répával és almával kapta, így kifejezetten sovány, egészséges, diétás menü volt).
Fotó sajnos nincs, de higgyétek el, nagyon finom volt, Marci is kétszer kért belőle :) Igaz, ő nyers almával ette.

Arthur C. Clarke: Delfinek szigete

Ez az egyik könyv, amit Marci kapott a Liliomkertből, Péter választotta neki. Nekem is volt egy pár könyvem a Delfin-sorozatból, de összességében azt hiszem, inkább fiús könyvek voltak ezek, Péter és barátaim, kollégáim is, főleg férfiak, nagy nosztalgiával emlékeznek vissza ezekre. Vékony, érdekes és izgalmas kis könyv, Marcinak is könnyű lesz olvasni, bár eredetileg talán idősebb gyerekeknek szánták, de azt gondolom, aki Harry Pottert meg Gergő és az álomfogókat olvas, annak már ez is való. Még aznap, amikor először megvettük, elkezdtem én is olvasni, egyrészt mert Péter nekem is ajánlotta, másrészt mert kíváncsi voltam, mit adok a fiam kezébe. 
Arthur C. Clarke neve a sci-fi irodalomból lehet ismerős többeknek, és ez a könyv maga is sci-fi a szó eredeti értelmében: tudományos fantasztikum. Nem attól sci-fi valami, hogy az űrben játszódik, és minél több, minél különlegesebb űrlény kap szerepet benne. 
A könyv a megírásának idejéhez képest (1960, a mi konkrét példányunk Magyarországon 1982-ben jelent meg)  a nem is olyan távoli jövőben játszódik, néhány évszám alapján kiszámoltam, hogy pont 2011-ben :). Úgyhogy ma olvasva egyáltalán nem futurisztikus, simán mehetett volna a világ ebbe az irányba is: egyes járművekről esik szó benne, amik nem léteznek vagy nem terjedtek el, illetve a delfinekkel kapcsolatos kutatás, azaz a lényeg jár a könyv szerint jóval előrébb, mint amiről én a jelenben ténylegesen tudok.
Rövid tartalom: Johnny, egy kamasz fiú egy este kiszökik a lakásból, ahol nagynénje családjával nevelkedik, és a körülmények úgy alakulnak, hogy már nem tud visszamenni: egy légpárnás hajón ragad, hamar a nyílt óceánon találja magát, ahol ráadásul hajótörést szenved. Roncsokba kapaszkodva egy csapat delfin menti meg: kitolja egy sziget partjára, ahol egy orosz professzor vezetésével a delfinek nyelvének kutatása zajlik, emberek tanulnak delfinül és delfineket tanítanak angolul, egészen sikeres kommunikációt eredményezve. A történet további részében megismerjük Johnny további sorsát: hogyan barátkozik meg delfinekkel és emberekkel, milyen kutatásokban vesz részt, mi mindent tanul, és végül a delfinek segítségével hogyan menti meg hősiesen a professzor életét. Érdekes ifjúsági regény nemcsak gyerekeknek.

Papának... és a többieknek

Papám már több, mint fél éve elment... aznap, amikor megtudtam, hogy érkezik Csongor. Egy jön, egy megy. Neki, Mamának, a másik mamámnak és papámnak, dédszüleimnek ég ma a gyertya az ablakban. És Gyulának, aki 32 évesen ment el, a kollégám volt. Meg Évinek, aki 28 volt csak... Mindazokért, kiket nem láttunk már régen.


Minden nyaralás véget ér egyszer

Hétfő, azaz tegnap volt az utolsó napunk a Villa Fiorében, remélem, nem örökre! Megint viszonylag korán keltünk, érdekes, azt hittem, a jóóó hosszú alvásokról fog szólni ez a pár nap, de sose aludtunk későig. Nyitott ablaknál aludtunk, és a fülünkbe csobogott a patak... direkt az én kedvemért pont a mi ablakunk alatt volt rajta csobogó. 
Még az első napról emlékeztünk, hogy Keszthelyről délelőtt 11-kor indul a sétahajó, azt akartuk elérni. Az utolsó finom reggeli után elköszöntünk Natitól és Zsolttól, nagyon jó volt náluk. Még volt egy jó óránk a sétahajóig, addig megnéztük, hogy a Marcipánmúzeum nyitva van-e - kicsit össze voltam zavarodva, hogy most akkor ünnepi vagy szombati nyitvatartás van-e, vagy hétfői, amikor a múzeumok zárva tartanak. De szerencsére nyitva volt, úgyhogy megtekintettük a torta- és egyéb csodákat, és tízórai gyanánt meg is kóstoltunk egy-egy szelet tortát és egy-egy finom kávét. Jólesett! Innen lementünk a kikötőbe megnézni, hogy tényleg indul-e a hajó - pont az orrunk előtt állították át a következő indulást jelző órát 11-ről negyed 1-re, merthogy bár a városban, magasabb pontokon ragyogóan sütött a nap, a vízen és a parton erős köd volt még. Gondoltuk, azt megvárjuk, addig meg visszamentünk a városba. A Balatoni Múzeumot akartuk még megnézni, de aztán egyrészt nem találtuk, másrészt azt gondoltuk, csak egy óránk lenne rá, és az kevés, úgyhogy a sétálóutcán bizonytalankodva végül a Játékmúzeum mellett döntöttünk, azzal a szándékkal is, hogy hátha van ajándékboltja, amiben Regőnek találhatnánk valami vásárfiát. Azt ugyan nem találtunk, de a múzeum maga megérte. Felnőtteknek még talán érdekesebb lehet, mint gyerekeknek, hatalmas gyűjtőmunka állhat mögötte, a bejárattól fiús és lányos részekre bontva hihetetlen mennyiségű játékot halmoztak fel, és mindketten nosztalgiázva mutogattuk a másiknak: ilyenem volt, nekem meg olyanom, és ilyen volt az oviban, és úgy vágytam rá... :) Autókkal, vonatokkal, járművekkel kezdődik, a mennyezeten babakocsik, rollerek, hintalovak, később társasok, építők, logikai játékok, a lányos részen babák, mackók, babaházak, konyhák, mosó-és varrógépek... rengeteg játék, felderülés volt megnézni. 
Nem időztünk nagyon sokáig, el akartuk érni a hajót, és tényleg, a negyed egyes már indult is. Valamennyire felszállt a köd, kint a vízen még pára volt, de nem vészes, és megvolt ennek is a hangulata. 




A hajót Hableánynak hívták, nagyon szép nosztalgiahajó, amely 2007-ben épült jó 150 évvel ezelőtti elődje emlékére. A fedélzeten meghallgathattuk a hajó történetét, a Balaton ismertetését, kaptunk forró teát és takarókat. Gyönyörű, nyugodt víztükör, sirályok, egy-egy felzavart vadkacsa-csapat, távolban a párás part... kár lett volna kihagyni. 
Innentől aztán lassan indultunk a gyerekekért. Még megálltunk Regőnek ajándékot venni, végül egy műanyag bivalyt választottam, nagyon szereti a meglévő műanyag állatkáit is, és gondoltam, a bivalyrezervátum emlékére ez jó lesz. A Balaton-felvidéken keresztül autóztunk hazafelé, remélem, nem unalmas, ha újra leírom, hogy gyönyörű, dimbes-dombos tájakon keresztül, és csodálatos őszi napsütésben.
Öt óra körül érkeztünk Ságvárra, Regő épp traktorozott (mármint játék traktorral) és örömmel ugrott apa karjaiba. Marci is előkerült a nappaliból, örültünk egymásnak. Mama elmesélte, hogy mindenki nagyon aranyos és jó kisfiú volt, jól viselkedtek, csak Regő nem evett, amit már megszoktunk. Bár megette a máglyarakást és nagyon ízlett neki a töpörtyű, szóval szerintem nem is evett olyan rosszul :) Sokat voltak a kertben, és Regő most már egyedül is be tud menni az állatok közé, úgyhogy igazi kis kecskepásztor lett, sőt sokszor kereste a bakkecskét is. Örült a műanyag bivalynak, itthon vitte aztán fürödni, és vele is aludt. Marcinak is odaadtuk a két könyvet, neki is tetszettek. Aztán összepakoltunk, és jöttünk haza.
Kismamaként is jó volt a nyaralás. Sok helyen tapasztaltam különös figyelmességet: a Festetics-kastélyban nem kellett felvennem a parkettát védő filcpapucsot a cipőmre, merthogy csúszik, a bivalyrezervátumban mondták, hogy most inkább nem ajánlják a lovaskocsit, Nati minden este elmondta, hogy milyen sokat megyünk a babával, és hogy milyen jól nézek ki, meg amúgy is olyan kedvesen érdeklődött róla. A Liliomkertben is össze-összemosolyogtunk kismamákkal, és egy kedves idősebb hölgy megkérdezte, mikorra várom. 
Természetesen sokszor elfáradtam a sétákban, de úgy éreztem, Csongornak tetszik a jó levegő és a mozgás, meg persze nekem is tetszett. És úgy is éreztem, valahogy szívja magába az élményeimet, megszereti a természetet, az állatokat, a madarakat... Sokszor mozgott nagyokat a Villában esténként hallgatott jó kis zenékre. Attól is féltem, hogy meghízom, mert olyan finomakat ettünk, aggódva is mértem magam ma reggel, de rosszabbra számítottam :) Szóval a legjobbkor volt ez a nyaralás, feltöltődtünk, most már jöhet a tél, a karácsony és a szülés :)

Liliomkert, bivalyok és madarak

Vasárnap reggel alig akartunk hinni a szemünknek: gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtünk. Pára volt ugyan, de a tegnapi vastag felhőzet már elszállt. Előző nap tervezgettük ugyan, hogy mi legyen az A és B program jó és rossz idő esetére, de a káptalantóti Liliomkert mindegyik verzióban szerepelt. Erről a piacról korábban már olvastam újságcikket, és ismerőseim, meg Nati a Villában is ajánlották, én pedig vártam a csodát. Igyekeztem úgy készíteni magam, hogy ne csalódjak, ha mégse... de megkaptam. Hihetetlen hangulatú hely. Úgy tudom, úgy alakult ki, hogy a helyi kistermelők, illetve egyszerűen csak a helyi lakosok kivitték a gyümölcsöt, zöldséget, vagy amit belőlük készítettek: szörpöket, lekvárokat, savanyúságot, aztán tejet, sajtot, házi sütésű kenyeret, süteményt, majd jöttek mellé az iparosok, művészek... Most már egy komolyabb vásári forgatag ez a piac, és kincseket lehet találni. A saját készítésű dolgokon kívül van mindenféle, amit régi parasztházakból, padlásokról, műhelyekből kerülhet elő - mi sem tudtunk ellenállni sok mindennek.



A standok mögött nyitott, régi kredencekkel, deszkaasztalokkal berendezett kis szögletekben lehet enni-inni, vagy az árusok ülnek le kicsit pihenni, nagyon hangulatos. Összevásároltunk egy csomó mindent, egy zacskó sült gesztenyével kezdtük, aztán vettem egy szép, erős, kézzel varrott táskát, hogy legyen mibe tenni a többit. Vettünk egy szép régi fémharangot, amit kiteszünk a bejárathoz, Marcinak antikvár könyveket, Marika néninek egy üveg Szívbor nevű különlegességet, magunknak levendulaszörpöt, szőlőlét, krumplis házikenyeret, szegfűszeges és diós sajtot, rétest... Egy régi üveg borospalackot, ami a karcsú nyakával pont alkalmas lesz egy-egy szál virág számára vázának, Péternek egy bicskát, lenvászon törölközőt... és még tudtunk volna sok mindent. Csak Regőnek nem találtunk semmit, antikvár könyvek lettek volna neki is, de sajnáltam volna őket, gyorsan elhasználódtak volna nála :) Csuda hangulat volt, este mondta Nati, hogy a Villából mindenki ott volt délelőtt :)
Miután kipiacoztuk magunkat,a Keszthelyi-hegységen keresztül egy gyönyörű, kanyargós úton közelítettük meg újra a Kis-Balatont, csodálatos őszi színek között. A cél a kápolnapusztai bivalyrezervátum volt, amit még ilyenkor, október végén is érdemes felkeresni, sőt megkockáztatom, érdemesebb, mint a nyári hőségben. Körülbelül 200 bivaly és egy nagy csorda szürkemarha él itt, hatalmas területen, amit egy tanösvényen lehet bejárni, és tájékoztató táblák segítségével megismerni az állatok életét - meg a hozzájuk kapcsolódó élővilágot.




Lovaskocsival is be lehet járni a területet, de azt nekem most nem ajánlották, pedig irigyeltem nagyon, mert a lovaskocsi terepen megy, és egészen közel jártak a bivalyokhoz. Mi úgy igazán közelről ezt a két dagonyázó állatot láttuk, illetve távcsövön is megszemlélhettünk többet is. Nagyon örülök, hogy vannak ilyen helyek, fenntartják őket, súlyt helyeznek ezekre az értékekre, megnyugodott tőle a lelkem. Igazán luxusnak éreztem, ahogy a séta végén az októberi napsütésben leültünk a kialakított pihenőhelyre, és elővettük a táskából a kenyeret, sajtot, rétest és a szőlőlét, megettük bicskával, kézzel a reggel összeválogatott elemózsiát, az egyik legjobb ebéd volt a teljes négy nap alatt.
Innen még egy programunk volt vissza, és ez volt talán az egész kirándulás legszebbje: a Kányavári-sziget. Ez a Kis-Balaton egy szabadon látogatható szigete fantasztikus madárvilággal és látvánnyal. Végigjártuk a Búbos vöcsök - tanösvényt, és igazából sokat nem is mesélnék róla, itt fotóztunk a legtöbbet, úgyhogy meséljenek a képek:












Amint a képeken is látszik, naplementéig sétáltunk és csodálkoztunk a szigeten. Láttunk madarakat is, ami elvileg a hely fő vonzereje lenne, de számomra - és szerintem Péter számára is - ebben az évszakban és időjárásban a természet volt a legszebb itt: a fák színei, a nyugodt víztükör - sosem láttam még a Kis-Balatont és mindig szerettem volna eljönni ide - a fények, a hangulat. Gyönyörű volt.
Ez a nap nekem két órával lett hosszabb, mint másnak: reggel a Liliomkertben ébredtünk rá, hogy át kellett volna állítani az órát, így hirtelen fél tizenegyből fél tíz lett. Másodszor pedig most este, az autóba visszaülve és a még átállítatlan órára rápillantva simán elhittem - a naplemente miatt - hogy hat óra van, pedig még csak öt volt. Kihasználtuk a napot, rendesen kitúráztuk magunkat, és most úgy döntöttünk a Villában kérünk vacsorát Natiéktól. Remek döntés volt! Zsolt a séf, mindent ő készített, és az biztos, hogy életem legfinomabb tortáját ezen az estén ettem, nem hiszem, hogy túl lehetne szárnyalni. Megkaptam a receptjét is :) Most túl fáradtak voltunk a tornácra kiüléshez, a pohár borunkat a vacsorához fogyasztottuk el, és hamar felmentünk a szobába. Ezen az estén nem kellett altatni :)

Kinyaraltuk magunkat :)

Péntek déltől tegnap estig nyaraltunk, kettesben, vééégre! Indulás előtt egy-két héttel még azt hittem, fogunk egy csomót csak pihenni, heverészni, lustálkodni, de aztán annyi programot találtunk, hogy végül nem is fért bele minden a három, majdnem négy napunkba.
Délelőtt indultunk a gyerekekkel, mamáéknál hagytuk őket - ezért volt a három próba, hogy Regő ne most először maradjon ott, ráadásul rögtön három napra. Most is sírt egy picit, de mire az autóval kikanyarodtunk a ház elől, már nevetett, és szerencsére anyukám rögtön megtelefonálta ezt. Dél körül indultunk el gyönyörű, napsütéses időben, hálásak voltunk érte, nagy mázli ilyenkor október végén. Balatonfüreden megálltunk, sétáltunk egyet a Tagore sétányon és ebédeltünk, majd némi telefonos segítséggel négy óra tájban érkeztünk a szállásunkra, Lesencetomajra. Megcsodáltuk a helyet - aki a linkre kattint, láthatja, hogy volt mit csodálni - elfoglaltuk a szobát, beszélgettünk Natival és Zsolttal, akik üzemeltetik, körbemutatták a kertet, tavat, teraszt is, nagyon szép hely. Sajnos amikor beértünk a dombok közé, Badacsony táján elkezdett felhősödni az idő, és ekkorra már ronda, szürke arcát mutatta, de így is szép volt, el tudtuk képzelni, milyen lehet napsütésben!
Aznap már sokat nem csináltunk, a múzeumok bezártak, szabadtéri látnivalókhoz sötét volt. Bementünk Keszthelyre, sétáltunk a belvárosban és a Balaton-parton, a kikötőnél, megnéztük, hogy a hétvégén jár még a sétahajó, milyen jó lenne hajózni. Jó nagyot sétáltunk, kicsit átfáztunk, megittunk egy teát, vacsorázni a nagy és késői ebéd miatt nem akartunk, vettünk egy üveg bort, és hazamentünk. A szállásnak van egy zárt tornáca, fotelekkel, kislámpákkal, vaskályhával, amiben már duruzsolt a tűz, ide húzódtunk a borral, némi olvasnivalóval, gyümölccsel, sajttal, ez volt a kis könnyű és hangulatos vacsoránk. Korán lefeküdtünk, már vártuk a holnapot.
Reggel is korán keltünk, sajnos még mindig ronda, szürke, erősen felhős idő volt, úgyhogy úgy döntöttünk, fedett programokat választunk, illetve autóval jártuk kicsit körbe a környéket, hogy megnézzük, merre mehetnénk, ha esetleg kiderülne. A  zalavári Kis-Balaton kutatóházban kezdtünk, ami egy nagyon hasznos, okos kiállítás a Kis-Balatonról, történetéről, a Balaton szabályozásáról, a jelenleg is folyó munkákról kisfilmmel, kamerákkal, sok információval. A zalavári Várszigeten helyezkedik el más műemlékekkel együtt: egy templomrommal, kápolnával, Cirill és Metód emlékoszlopával, és kerékpárt is lehet bérelni, ha valaki innen kiindulva biciklin szeretné jobban megismerni a környéket.


Innen elautóztunk egy kicsit a Kis-Balatonhoz közeli utakon, és kerülővel mentünk vissza Keszthelyre, ahol jó alaposan megnéztük magunknak a Festetics-kastélyt. Bebarangoltuk a kastélymúzeumot, a szebbnél szebb termeket, aztán a Hintómúzeumot a volt istálló épületében, a parkot, végül a kastély 500 éves borospincéjében a Balatoni Borok Házát. Még ott volt a Vadászati Múzeum és annak az épületében a vasútmodell-kiállítás, de addigra már egyrészt lejártuk a lábunkat, másrészt lassan fél öt felé járt, és még nem ebédeltünk, a parkban fázni is kezdtünk, szóval úgy döntöttünk, mára elég. Holnap is van nap :) Ja, és a vadászatról sem maradtunk le annyira: a Hintómúzeumban volt még egy kiállítás a vadászati kultúráról: különböző művészek vadászattal kapcsolatos művei, festmények, szobrok, faragások, intarziaképek, látatlanban azt mondom, hogy nekem sokkal jobban tetszett, mintha kitömött állatokat, trófeákat, vadászfegyvereket kellett volna nézegetnem. És egy másik teremben egy modern szobrász kiállítását is megnéztük, különböző absztrakt kő- és rézszobrok, érdekes volt. A hintók meg gyönyörűek, és még a postai szállítást, a postakocsikat is bevették a kiállítás anyagába. Természetesen a kastély maga is szép, de érdekes módon a legtöbb információt a pincében, a borok házában dolgozó fiatal sráctól kaptuk nemcsak a borokról, de magáról a kastélyról is, a jelenlegi helyzetéről és a Festeticsekkel való kapcsolatáról. És a park is gyönyörű volt a borult idő ellenére.
A kastély és a kápolna:


Hintómúzeum:



Kastélypark:


Végül öt óra tájban megebédeltünk a kastélyhoz legközelebbi étteremben, és húztunk haza pihenni. Megint behúzódtunk némi olvasnivalóval és borral a zárt tornácra a tűz mellé, és romantikusan töltöttük az estét. Folytatása következik! :)

2011. október 27., csütörtök

Szerelem

Marci ma azt mondja az iskolából hazaérve:
 - Tudod, mi volt ma a nap fénypontja? Hogy az Aliz megmondta, hogy ő is szerelmes belém.

Marci körülbelül a nagycsoport óta szerelmes Alizba, ami semmi különöset nem jelentett eddig, csak tudták, hogy ő szerelmes belé, de nem tettek különösebb erre utaló dolgokat. Gratuláltam, örültem, kérdeztem, hogy akkor hogyan tovább? Mire ő:
 - Azt hiszem, hozzáírom a listához a Mi micsodából a Szerelmeskedés könyve tinédzsereknek című könyvet is. Igaz, hogy még nem vagyok tinédzser...

Na álljon meg a menet :):):) Mondtam, hogy az még arrébb van, kicsit később jön :) Legyen szíves udvarolni, szépen beszélgetni Alizzal, megfoghatja a kezét meg vigyen neki, amit szeret, a lányok azt szeretik. De a szerelmeskedéssel még ráérünk :)

2011. október 26., szerda

A nap fénypontja

Nem volt meg a tájékoztató. Csütörtök óta nem láttam, hétvégén Marci apjáéknál volt, de szerintük ott sem maradt. Hétfőn megtudtuk, hogy be sem szedték. Itthon újra és újra megnéztük az olyan helyeket is, amikre nem is gondoltunk. Kedden újra megnézte Marci az iskolában is. Itthon takarítottunk, és még a szőnyeg alá is benéztük, négykézláb végigmászattam vele a lakást. Nincs. Már kezdtem nagyon feszült lenni. Az egy dolog, hogy beírást kap érte, ha nincs meg, aztán meg kell venni újra, ott egye a fene. Egyszerűen az zavart nagyon, hogy nincs meg, szőrén-szálán eltűnt.

Októberre két kirándulást tervezett az iskola. Szerettem volna, ha Marci mindkettőre megy. Az első 8-án lett volna, de a rossz idő miatt 15-ére tették át, amikor viszont mi Ságvárra mentünk. Ekkor fizettem be a másodikat, illetve Marcinak adtam a pénzt, hogy fizesse be. Ez 22-én lett volna, és rossz idő miatt megint elhalasztották, később egy visszaküldendő papíron kérdezték, hogy jó-e a november 3-i időpont. Visszaküldtem azzal, hogy jó, mire Marci hazajött azzal, hogy akkor holnapig be kell fizetni. Nem értettem, megkérdeztettem vele, hogy ugye biztosan odaadta a pénzt, ellenőriztesse már a szervező tanárral. Ma megint ugyanazzal jött haza: a tanár szerint nem fizettük be.

Emiatt a két dolog miatt már elég bosszús voltam Marcira. A hanyagsága miatt, illetve ha nem félreértés van, hanem esetleg tényleg nem adta oda azt a pénzt - egy ezresről van szó - akkor hova tüntette? Nem hittem igazán, hogy tényleg erről van szó, soha nem fordult még elő, hogy valami befizetnivalót elveszített vagy elköltött volna. A vásárlástól amúgy is tart egy kicsit, inkább elveszítésről lehetett volna szó, de olyan se volt még. Persze attól még most lehet...

Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Általában az az alapelvem, hogy olyan büntetést kapjon a gyerek, aminek köze van ahhoz, amit csinált. Nincs sarokba állítás vagy ilyesmi, és semmi olyan, ami szeretetmegvonásnak értékelhető, például hogy nem mesélnék este. Ha elkótyavetyélt ezer forintot, akkor nem mehet a kirándulásra, és/vagy ad nekem egy ezrest a zsebpénzéből, erre gondoltam. Vagy hogy nem kapja meg a vágyott gyerekbicskát, amivel kapcsolatban úgy állapodtunk meg, hogy én tankolok, neki adom a matricákat, ő gyűjti, a matricákon fölül szükséges pénzt pedig elfelezzük. Ha ebből vonnám le az ezrest, már nem kaphatna bicskát, viszont mehetne kirándulni... És közben persze szomorkodtam. Én szerettem volna neki kirándulást is, bicskát is, sőt tájékoztatót is.

Ma újra átkutattuk a szobáját, a nappalit, a konyhát. Néztem fehérneműs fiókban, újságtartóban és mindenféle idétlen helyen. Aztán hirtelen felküldtem Marcit az ágyába, nézze már meg, nem vitte-e oda? Én nem látok oda, és már fel se szívesen mászom. Erre megszólal fentről, hogy megvan! Nem hittem a fülemnek :) Hogy mikor, miért vitte fel? Biztos megszámolta az ötöseit :) Az meg, hogy aztán nem találkozik vele napokig, teljesen reális, az ágy alja 1,70 magasan van, és 90x200-as felnőtt ágy, rengeteg könyv, játék, óra, egyéb alszik még ott Marcin kívül. Jaj de megkönnyebbültem, legalábbis félig.

Közben telefonáltam az iskolába, de Balázs bácsi, a kirándulást szervező tanár nem volt elérhető. Körülbelül tíz perccel a tájékoztató megtalálása után csörög a telefonom, ismeretlen mobilszám. Balázs bácsi visszahívott a saját mobiljáról (!) és tisztáztuk, hogy valószínűleg nem nézték meg pontosan, és azt hitték, hogy Marci az első kirándulást fizette be, és azon volt is - pedig nem volt, úgyhogy a befizetett egyetlen ezres a másodikra érvényes.

Kisütött a nap, kiderültek a rejtélyek, helyükre kerültek a dolgok. Egy félórával a szokásos időpont előtt kértem Marcit, hogy készülődjön edzésre, hogy be tudjunk menni a benzinkútra a bicskáért. Kiszámoltattam vele - kis matekfeladat - mennyi a szükséges összeg fele, összeszedte a saját pénzéből, hozta a matricagyűjtő füzetet is, és mentünk. Autózunk, hallgatjuk a rádiót, Regő aranyosan hablatyol a hátsó ülésen, és Marci egyszer csak megszólal: Szerintem te nagyon jó anya vagy, és jól nevelsz engem. Csak azért nem sírtam el magam, mert vezettem (de most, hogy írom, nem vezetek, és könnyezem is...) és kérdeztem, hogy ezt most mire mondja? Először azt mondta, csak úgy, de aztán folytatta: mert tudod, hogy valamit szeretnék, de nincs rá elég pénzem, és odaadod a felét. Mondtam neki, sok gyerek ennek nem örülne annyira, hanem azt akarná, hogy a szülei megvegyék. Mire Marci: igen, azok, akik nagyon el vannak kényeztetve! 

Hát, ilyen fiam van. Kisimulnak a veszekedések... Este, ha nemsokára hazaér edzésről, akár lehet fárasztó is. És az ilyen fiamnak ilyen bicskája van:

Éntudat

Tegnap Regő eltévesztette, és apát anyának szólította. Mire Péter a mellére bökdösve mutatta, hogy Regő, én apa vagyok! Regő erre saját magára mutogatva:
 - Jó! Én meg a Regő vagyok! :)

2011. október 25., kedd

A Lista

Marci írt egy aprócska listát :D Szerintem évekig használhatjuk szülinapokra, névnapokra, karácsonyokra :D Kicsit csoportosítva leírom ide is, mert érdekes, hogy miket kér és ebből mire lehet következtetni :)
  - Beyblade vagy Union - ez a Beyblade valami Bakuganhoz hasonló játék, pörgettyűk és annál bonyolultabb dolgok. Uniont nem találtam, nem tudom, hogy mi az.
  - Toonz - ezek kis szörnyecskék arénával, katapulttal és más alkatrészekkel, csoportokban lehet velük harcolósat játszani. 
  - Slingers - ügyességi, stratégiai játék, korongokat kell lőni és ezzel pontokat szerezni. 
  - Bakugan golyótároló
  - átalakítható Transformers 
  - Tron dobókorong (ez olyan, mint egy frizbi, csak valami kultikus képregényfigurás...)
  - Játékrobot, mint az Andrisé
  - Játékpisztoly (na azt tőlem sose fog kapni) 
A fentiek azok a játékok, amiket Minimax reklámokban lát szerintem (apjánál vagy mamánál, mert nálunk be sincs állítva a tévén a Minimax) vagy osztálytársak, szomszéd gyerekek mondják neki. Nem véletlen, hogy a nagy részéről nem is hallottam, és tőle kérdeztem meg, hogy kell leírni :D. Viszont attól, hogy ilyen reklámos cuccok, nem tartom mindet rossznak, de azért túlzásba nem fogjuk vinni.

  - Bionicle robot
  - Hot Wheels pálya
  - Golyópálya
  - Robotbogár (nanobogár) és pálya
Ezek azok, amiket én is jónak és értelmesnek tartok. A Bionicle robot is tulajdonképpen egy legó. Korábban kapott már vagy hármat, de jelenleg mind az apjánál lakik :)

  - Szellemvár társas - Marci szerint a Piramis Kincse folytatása, de nem találtam ilyen néven a neten.
  - Tikal társas 
  - Lego társas
  - Labyrinth Avatar társas 
Tök jó társasok! Úgy örülök, hogy ezeket szereti, szeretné :) Mondjuk a legótársast én annyira nem szeretem, egy van, ami elég kis béna, túl egyszerű. A Labyrinthből nyilván nem lenne muszáj pont az avataros, igazából ahogy utánanéztem, azt nem is láttam most, hogy kapható lenne. Nem baj :) Jobb szeretem az alap verziókat.

  - Rumini könyvek következő részei
  - Lázár Ervin könyvek
  - Harry Potter könyv és film 2. rész
  - Dalí könyv
  - Miró könyv
  - Circle of Magic könyvsorozatból: Mágusiskola, A torony titka, A mágikus szobor, Veszély a kastélyban, A varázsló vára, A mágusiskola rejtélye
  - Gyűrűk Ura 1-2-3. könyv,  már olvasta úgy, hogy felolvastam neki   
  - Mi micsoda könyvek: Kísérletek könyve, Titokzatos jelenségek, Komputerek és robotok, Energia, Hidak és alagutak, Szamurájok, Lovagok, A mikroszkóp, A hét világcsoda, Kémia (Marci megjegyzése: ez nagyon fontos!), Multimédia és a virtuális valóság, Gépek, Varázslók, boszorkányok, mágia; Az internet, Tudomány és technika
  - Mi micsoda hangoskönyvek
  - Mi micsoda dvd-k
  - Kézikönyv a Pandorához
  - A 39. kulcs sorozat 2. könyve
Mennyi könyvet kér! És világosan látszik az érdeklődése: legyen mese is, varázslat is, némi mágia, és sok-sok tudomány :) Könyv biztosan lesz minden alkalomra, ehhez pici kora óta ragaszkodom.

  - Baseball szett: ütő, labda, kesztyű
  - Scooter check roller - szerintem ez csak egyszerűen egy roller
  - Papírsárkány
Ezek a sportolós, mozgós, kinti dolgok, ezeknek is örülök :)

  - Victorinox bicska - ezt a Molnál lehet venni gyűjtőpontokból, összegyűjtötte a pontokat és megbeszéltük, hogy kap gyerekbicskát 
Ez meg olyan vagány fiús, cserkészes dolog, ez is tetszik :)

  - Gyurmalin ion, aura és éjfekete színben 
Ez egy különleges gyurma, nagyon érdekes dolgokat tud, most néztem utána, Marcitól hallottam róla először :) 
  - Furulyakotta (gyerekdalok, népdalok)
Imád furulyázni :) 
Kedves Család, lehet válogatni :D Ne mondjátok, hogy szűk a lista! :D

Pár kép

Mostanában eléggé képszegényen blogolok, ami azért van, mert Regő egyre kevésbé partner a fényképezésben, rögtön közli, hogy "én is fénypékezek anya" és a közelről szembefotózott Regő, főleg, ha még a kezével is belenyúl, nem annyira profi képeket eredményez :D Azért a múltkor próbálkoztam egy picit:
Itt még aranyosan fürdik:


Itt már gyanús az arckifejezése :)

Ezeken a képeken már szökik a fényképezőgépért:



Ez pedig már az "én is, nekem is anya" - kicsit nyafogósan:

Brian Freemantle: Sniper

Végre kiolvastam! Ez a már emlegetett német nyelvű könyv, amit jó pár hete kezdtem el olvasni, és amikor elkezdtem, nem hittem, hogy a szülésig befejezem. Nehezen haladtam az elején, többször újra kellett olvasni mondatokat, napi egy-két oldal fért bele... aztán a végére nagyon belehúztam, már 30-40 oldalakat elolvastam, ha korán ágyba tudtam bújni, és nem aludtam el rögtön. Kisebb alakú, de ahhoz képest vaskosabb könyv, de azt azért nem gondolná az ember így ránézésre, hogy majdnem 500 oldal, azt hiszem, egész pontosan 492. Jó sűrű, apró betűs, ékes német nyelven teleírt szöveggel.
Egyébként egy nagyon izgalmas krimi, és a vége felé egyre izgalmasabb, itt-ott hullámvölgyekkel, amikor azt hittem, ellaposodik a történet, de rájöttem, ez szándékos lehet az író részéről, mert utána annál érdekesebb lesz megint.
Hogy miért lett németül Sniper a címe, arról fogalmam sincs, ugyanis a Sniper tudtommal mesterlövészt jelent, amiről szó sincs az ötszáz oldal folyamán, és az eredeti angol címe sem ez, hanem The Button Man, aminek sokkal több köze van a történethez.
A sztori maga: a rendszerváltás éveiben Moszkvában meggyilkolnak egy fiatal, amerikai diplomatalányt, akinek ráadásul egy befolyásos szenátor a nagybátyja. A lány kiterjedt kapcsolatai miatt felmerül, hogy valamelyik szeretője lehetett az elkövető, esetleg valaki, aki rajta keresztül a nagybátyját akarja botrányba keverni, és így politikai színezete lesz az ügynek, de a gyilkosság módja alapján lehet egy utcán járkáló őrült is, aki véletlenül épp őt szemelte ki. A moszkvai nyomozóhivatal segítséget kap az FBI-tól, egy amerikai ügynök független segítőként odautazik, és együtt nyomoznak. Közben kiderül, hogy sorozatgyilkosságról van szó, összefüggést találnak egy korábbi esettel, majd még két támadás történik, az egyik áldozat túléli. az alaptörténet a nyomozás körül forog, de sok egyéb szál is belefonódik: Moszkva, az USA és a különbségek ebben az időben, szerelmi szálak és kapcsolatok, nemcsak az amerikai áldozat, hanem a nyomozók magánéletében is... és fordulatok: többször felmerülnek gyanúsítottak, akikről kiderül, hogy ártatlanok, az olvasó velük együtt nyomoz, gondolkodik, visszalapoz és velük együtt keresi a bizonyítékokat, az összefüggéseket. Én legalábbis így olvastam, teljesen belebonyolódtam, és nagyon vártam a fordulatot, éreztem, hogy lennie kell... és lett is, körülbelül tizenöt oldallal a vége előtt, imádtam! Nagyon jól megírt krimi, nem tudom, megjelent-e magyarul, de ha jól fordították, biztos, hogy élmény olvasni.

2011. október 24., hétfő

Fáradt poszt

 - Anya, vasárnap lesz a nemzeti ünnep? (Még múlt héten kérdezte Marci.)
 - Igen, meg a húgom születésnapja is.
 - De jó neki, akkor ő magyar!

Regő ül a kádban, és mutatja a fejét:
 - Ez az enyém, ez a fej. Ez a Regőm.

Esténként nagyon fáradt vagyok. Főleg, ha Regőnek sikíííítós napja van, vagy ha Marci kiakaszt valamivel, vagy ha a kettő egyszerre, egymást gerjesztve történik. Regőnek voltak már sikítós korszakai, egy ha jól emlékszem, négy hónapos kora körül, egy már olyan kilenc körül, és ez a mostani jó pár hónapja kezdődött, és a hiszti egy fajtájának számít. Zseniálisan beletalál abba, amit a legkevésbé tudok elviselni, érdekes dolog ez, szerintem egész türelmes vagyok, sok mindent elviselek magam körül, és erre van két olyan fiam, akik meg tudják keresni azt a pontomat, aminél fogva a legkönnyebben kibillenthető vagyok. Egy csomó hang idegesít már régóta, érzékeny vagyok rájuk, nekem inkább dugjanak bogarat a ruhámba, minthogy hungarocellt csikorgassanak a fülem mellett... de az elmúlt nyolc-kilenc évben kiderült, hogy a legidegesítőbb hang kategóriában messze nem ez nyert, hanem van egyfajta sírás, ami olyan műnek tűnik, különösen egy nyolcéves fiútól... és emellé zárkózott fel szorosan Regő sikítása. Én meg kipukkadok, mint egy labda.
Már kora reggel kiakadtam, amikor Regő eleve sikítósan kezdte a napot, és hozzájöttek más zavaró tényezők is, meg volt egy kis rohanás is, mert anyajegyszűrésre mentünk és előtte meg akartam főzni. De elmentünk, kiszellőztettem a fejem és megnyugodtam, siettem haza, Marci is akkor ért haza az iskolából, amikor én. Nagyon örültem neki, ő is jó fej volt, aranyos, segített és semmi baj nem volt vele. Regő továbbra is sikított, de akkor kevésbé tudott kibillenteni, és nemsokára ment aludni. Aztán jöttek a szokásos dolgok: hogy ha megkérem valamire Marcit, pofákat vág és nyafog hozzá, márpedig ezek a dolgok így lesznek napi vagy heti rendszerességgel, attól függ, mi a kérés. Neki is jobb lenne, ha egyszerűen megszokná, elfogadná. Aztán elviszem edzésre, ahova már nagyon nincs kedvem és energiám hetente kétszer hurcolni, és az eső is szakad. Hazafelé az apja hozza, most úgy alakult, hogy Regő megvacsorázva, megfürödve, pizsamában volt, mire Marci hazaért, olyan könnyű, korán lefekvős este lehetett volna.
Aztán kiderül, hogy Marcinak nincs meg a papucsa - amit naponta ezerszer hall, hogy hordja, hogy hova tegye, hol vegye le és hol találja meg, de nem. Ez valahogy nem fér a fejébe. Elküldöm vacsora nélkül fürödni azzal, hogy ehet, ha megvan a papucs. Közben keresem én is - megtalálom egy halom összegyűrt ruha alatt, amit szintén nem egyszer hall naponta, hogy hogyan tegye le a ruháját. Kiviszem neki, kész a fürdés, megy enni. Közben Regőnek mesélek, fel-le mászik az ölemből, alig férünk Csongorral, fáradok.
Bejön Marci megette a vacsorát, megy fogat mosni. Visszajön, kérem, hogy pakolja be a táskáját. Már rég kész, de még mindig az asztala körül keresgél. Kérdem, mi hiányzik. Nincs meg a tájékoztatója. Nincs beszedve, nincs nálam, se táskában, se fiókban. Regő négy meséjével már kész vagyunk, Marcié jönne, de helyette tájékoztatót keresünk. Nincs, de közben rendet rakunk az íróasztalon, kiderül, hogy a táskában kétszer annyi tanszer van, mint másnapra szükséges, kivesszük a fölösleget. A végén már nincs kedvem mesélni... Lefektetem Regőt, puszi-puszi mindenkinek, felhúzzuk Marci óráját, kijövök, és kééész. Elfáradtam.
Remélem, ugyanezek az esték plusz egy gyerekkel könnyebbek, mint nagy pocakkal... És remélem, tanulok még egy nagy adag türelmet. Mert tudom, hogy ez nem a világ vége és aranyos, jól nevelt gyerekeim vannak. Tudom... csak néha jól elbújnak egy-egy hisztigombóc mögött.

2011. október 22., szombat

Én is!

Mostanában nem egyszer beszélgettük Péterrel, hogy Regő leggyakrabban használt kifejezése az "én is", esetleg a "nekem is", vagy csak szimplán az "én". Ő is azt akar enni, inni, amit mi, de főleg mindent velünk akar csinálni, mindenben segíteni, illetve saját magának a legtöbb dolgot önállóan szeretné intézni. Mostanában szoktunk szörpöt inni, tegnap fordult elő, hogy kért, én töltöttem neki, de az úgy nem volt elég jó, csak ha ő is tölthetett magának hozzá pár cseppet a szörpös üvegből. Mindent ő akar betenni a mikróba, amit még fel se ér teljesen, ha én főzök, akkor ő is főz, és kér ám hozzá valami igazit, egy kis sót, lisztet vagy rizst. Ha Marci furulyázik, akkor neki is kell, és ha Marci a LÜK-kel játszik, akkor biztos, hogy Regő is teljesen tudományosan nekiáll kirakni a kis műanyag lapokat. Az öltöztetést utálja, de azért egyedül nem öltözik :D és a pelenkázást is utálja, de azért még nem lesz hirtelen szobatiszta. Viszont a bili tartalmát kiönti, aztán lecsukja a vécét, felmászik a tetejére és le is húzza. Porszívózik, takarít, rendrakásra is rávehető, és apának is segít. Mi meg úgy vagyunk ezzel, hogy most kell hagyni neki, hadd segítsen, amiben csak lehet, persze óvatosan és segítséggel, de nem szabad most tiltani tőle, és később meg, amikor már mi szeretnénk a segítségét, elvárni ugyanazt, amit most tiltottunk. 
Aztán amikor csak az "én" a főszereplő: főleg a lépcsőjárás. Ha én arra utaló testtartásban állok előtte, mögötte, mellette, hogy segíteni szeretnék neki, el se indul. Meg kell győznöm, hogy én csak itt állok, nem segítek, véletlenül se fogom meg a kezét. Sajnos kézenfogva sétálni sem hajlandó, márpedig ha muszáj, akkor muszáj, és olyankor hiszti van. Inkább hiszti, mint egy baleset.
És még sorolhatnám... :)

2011. október 21., péntek

Gyereksebészet

Három kőből az utolsó, bár erre csak halasztást kaptunk, még nem eshetett le teljesen, de nagyon megkönnyebbültem. Tegnap délután óta kifejezetten kiállhatatlannak éreztem magam, a gyerekekkel is csak veszekedtem, amikor lefektettem őket, akkor meg lerogytam a kanapéra a kötésemmel, egy csokival és Bridget Jonessal, és még ez se nyugtatott meg teljesen, ma meg folytatódott a para. Nagyon féltem, hogy az lesz az ítélet, hogy mihamarabb műtét kell, és akkor kórházi bennfekvés, altatás, branül és minden ilyen ijesztő dolog az én pici kétéves kisfiamnak... Persze ha kell, akkor legyen meg, de olyan jó lenne, ha nem kéne... Ezeken pörgött az agyam, miközben tudom, hogy mások ezeknél súlyosabb dolgokon is átesnek kisebb gyerekekkel is, nem is értettem magam, hiszen Marcival is voltunk sokat kórházban... de paráztam és érzékeny voltam, és nagyon vártam már, hogy túl legyünk a vizsgálaton.
Pontosan érkeztünk és pontosan be is hívtak, imádom az időpontos rendszert és ha nem csúszik, szerencsére nem voltak sokan. Attól is féltem, hogy mi lesz, ha Regő ott vág le egy durva hisztit az öltöztetés miatt, mert reggel már volt részem egy ilyenben, de most ügyes volt. Lefektettük, és egy kedves fiatal orvos megtapogatta a hasát, a lágyékát, megkereste a kóborló golyócskát. Most sem volt a helyén a jobboldali, de kézzel könnyen lehúzható volt. Kérdezte, hogy nem szoktam-e csomót érezni a lágyékában. Mondtam, hogy nem, de azt hittem, magára a heregolyóra gondol. Aztán elmagyarázta, hogy valószínűleg van egy kis lágyéksérve Regőnek, amiatt nem tud lenn maradni a here, de tapintásra még ez sem biztos. Fel is szívódhat, az, hogy kézzel könnyen lehúzható a here, illetve hogy meleg vízben a helyén van, biztató hír. Úgyhogy most nem kell még műteni :) Fél év múlva kontroll, és ha nem jön le magától, akkor hároméves kora körül kell a műtét, de akkor már annyival könnyebb lesz! A műtét egyéjszakás bennfekvést jelent, majd meglátjuk, hogy oldjuk ezt meg Csongorral, de megoldhatónak gondolom, illetve még az is lehet, hogy ezt is megússzuk :)

2011. október 18., kedd

Fasírt

Mai zsenialitásom: a fasírt hozzávalóit botmixerrel pépesre keverni. Aki eddig is így csinálta, ne húzza az orromra :D Előzmény: Marci nagyon szereti a fasírtot, de utálja benne a hagymát. Az ízével nem lenne gondja, amiben nem tudja, hogy van hagyma, azt simán megeszi, vagy ha tudja, de nem látja, nem ismeri fel, akkor is. A fasírtot képes volt széttrancsírozni, kitúrni belőle az apró hagymadarabkákat... nem esett jól szakácsnői és anyai lelkemnek. Próbálkoztam minél apróbbra vágni, aprítógéppel is, nem volt elég jó. Ma beugrott ez az ötlet - megette, szerette, ízlett neki és azt mondta, ebben nincs is hagyma :)

Hajrá Flylady!

Túl vagyok a program első hetén (ez már a 9. nap) és eddig tetszik és bírható, valamint hatékony is! Mondjuk az a szerencsém, hogy az első héten sok olyan feladat volt, amit amúgy is csinálok, meg az egész Flyladyra akkor gondoltam, onnantól mertem belevágni, amikor esténként már magamtól is üres volt és csillogott a mosogatóm. Gondolom, a második hét már keményebb lesz, és több olyan dolog lesz, ami újdonságnak számít. Az is tény, hogy nincs mindig, mindenhez kedvem, de nagyon motivál a végeredmény, jó végignézni a hálón vagy a konyhán, és talán minden apránként ebbe az irányba fog alakulni, ha így haladunk. Aztán, ha mondjuk karácsony felé vagy Csongor születésekor kicsúszik a kezemből az irányítás, könnyebb lesz ide, ez alapján visszatérni, mintha a káoszból evickélnék kifelé. Legalábbis remélem. 
Arra is rájöttem, hogy valószínűleg a festés, a szépülő lakás ösztönzött, hogy rendesebb legyek. Meg biztos öregszem is. Valahol belül egy rendetlen lány lakik bennem, ez tény, de közben alakulok is, meg a gyerekek által hozott rendetlenségi szint azért erősen tud zavarni, szóval fejlődöm. Meg biztosan a Szűz is egyre nagyobb teret kap bennem :). Mindenesetre ezelőtt olyan tizenöt évvel nem volt ritka, hogy anyukám a haját tépte, amikor meglátta a szobámat. A kollégium segített, mégiscsak ciki volt a családon kívüli emberek, ráadásul velem egyidős, ennek ellenére rendet tartani képes emberek előtt rendetlennek lenni... aztán a saját lakás - ezt mindig mondtam anyukámnak, amikor kétségbeesetten kérdezte, hogy mi lesz így velem felnőttkoromban: nyugi, a sajátomban más lesz. Tényleg más lett... és a legjobban most, ez a nyári nagy változás, a kifestett ház, a gyerekszoba újrabútorozása hatott rám. Mégiscsak más egy gyönyörű, sárga falú, járólapos folyosójú házban rendet tartani, mint a szürke gipszkartonlapok között. Így lettem apránként egyre rendesebb, meg láttam, hogy Péter is tesz érte és nagyon jólesik neki, és aztán addig jutottam, hogy belevágtam a  Flyladybe... egyelőre működik! 

Akit érdekel a program, megtalálja a linket jobboldalt a flyladys képre kattintva!