2011. november 28., hétfő

Golyópálya

Most egy jó hangulatú bejegyzést kéne írnom, mert ezelőtt félórával még olyan vidám hangulat uralkodott nálunk... csak aztán már muszáj volt elvinnem Regőt aludni, és az iszonyatos harc volt.
Szóval, nagyon aranyosan játszottak együtt :) Regő imádja Marcit, Marci is őt persze, de azt hiszem, a rajongás inkább a kicsitől a nagy felé árad. Ha hazajön az iskolából, főleg, ha előtte hétvégén nem volt itthon, akkor Regő nem álmos, és kifulladásig képes lenne Marcival játszani. Adtam is neki plusz egy órát, fél egykor szokott aludni menni, és általában gond nélkül, maga mondja az ebéd végén, hogy menjünk aludni, elrendezi, hogy melyik pelussal, melyik állattal akar, és szépen alszik is. De ilyenkor...
Most golyópályázni akart, mutatta Marcinak, hogy melyik játékot vegyék le a polcról, Marci partner is volt, kihozták, hozzá az üveggolyókat, és elkezdtek építeni. Regő már a legegyszerűbb síneken is nagyon élvezte, hogy gurulnak az üveggolyók:


Aztán épült a pálya, és egyre nagyobb attrakció volt a gurítás:




Örömmel fotóztam őket, tényleg szeretem nézni, ahogy együtt játszanak, nagyon élvezem. De azért, ahogy telt az idő, kezdtem mondogatni, hogy fél kettőkor megyünk aludni. Regő persze folyton tiltakozott. Be szokott jönni az a trükk, hogy még egy utolsó golyót leguríthat, hogy elkezdem vinni az ágyába a népet, megcsinálni a helyét, de most egyik sem győzte meg. Végül nem volt mit tenni, felkaptam és vittem. Sajnos pelenkát is kellett cserélni, ami amúgy is érzékeny pont, hát úgy küzdött, mint aki az életéért harcol, sírt, tiltakozott, rugdosott, elforgott, menekült... Nekem is szörnyű volt. A végén meg úgy borult a nyakamba, mintha egy harmadik valaki bántalmazta volna, és nálam keres menedéket... Saját magam elől bújik hozzám? Aztán a karomban is hüppögve tiltakozott még az alvás ellen, de ahogy nyugtatgattam, mutattam, ki mindenki várja, törölgettem az arcát, puszilgattam, végül maga hajolt be a karomból a párnára... Két perc alatt elaludt, tudom is, hogy álmos, fáradt már ilyenkor, csak játszani akarna még és még, és Marcival lenni... de ez így nagyon rossz.

2011. november 27., vasárnap

Advent

Idén kicsit korán van nekem ez az advent, még december sincs... és gyertyát sem sikerült még vennünk, viszont a blogot legalább átöltöztettem :)
Szép várakozást mindenkinek!

Csalódás :(

Nagyon csalódott vagyok.
Volt három jegyünk a mai Halász Judit koncertre (Regőnek még nem kell jegy). Oda is mentünk ma délelőtt 11-re, mindent ellenőriztünk, jó helyet és jó időt néztünk. 

A koncertet pénteken megtartották. Egy biztonsági őrnek tűnő úr állt az ajtóban, és közölte mindenkivel az információt, a jegyeket visszaváltják. Kérdésünkre, hogy ugyan mégis honnan kellett volna tudnunk ezt, közölte, hogy fenn volt az interneten. Köszi - ha az embernek egy hónapja megvan a jegye, nem nézegeti a jegyiroda vagy a helyszín honlapját az interneten, hogy hátha nem lesz koncert, mert az az evidens, hogy lesz. Vagy ha két nappal későbbre tették volna, akkor megoldjuk valahogy, és elmegyünk két nappal később. De két nappal korábban megtartani? És megvolt a mailcímem a jegyirodának... Nem kaptam semmilyen értesítést.

Úgy vártam ezt a koncertet. Nekem magamnak is nagy élmény, de a gyerekeknek is, és ahogy Regő mostanában élvezi a zenét, énekel, táncol, tapsol, most már az új Halász Judit-lemez dalait is énekelgeti, sokszor gondoltam a napokban rá, hogy most már igazán élvezni fogja, és milyen öröm lesz nézni... és persze Marcit is. 

Hát, ez nem jött össze. Kíváncsi vagyok, hányan ilyen csalódottak még Fehérvár környékén most, és vajon hányan voltak, akik tudtak a pénteki koncertről, és hirtelen el is tudtak menni? Nem hiszem, hogy sokan... 

Csongor mindenesetre ügyes kisfiú, és megvárta... most várhat egy ideig, amíg Halász Judit-koncertre mehet. Nem fogjuk jó hírét kelteni a székesfehérvári Premier jegyirodának, az biztos.

2011. november 26., szombat

Fekete Gyula: A kék sziget

Az utóbbi napok esti és napközbeni pihenős programja ez a könyv volt. Péter vette a Liliomkertben részben azzal a céllal, hogy velem megismertesse, neki maradandó ifjúkori élményt jelentett. A hátoldalon található ajánlás szerint 14 éven felülieknek szóló ifjúsági regény - szerintem ez indokolt is volt a megjelenése idejében, a mai kamaszok viszont talán nem is értenék kellő történelmi, társadalomismereti háttér nélkül. Ha viszont értik, nagyon érdekes, izgalmas olvasmány lehet nekik is, de a szüleiknek talán még inkább. 
Fekete Gyula világot és társadalmat teremt ebben a tudományos-fantasztikus, utópisztikus regényben, és lenyűgöző az előrelátása, Vernénél láthattunk ilyet. A regény 1955-58-ig íródott, és 1944-46 között játszódik, és az író különféle repülő alkalmatosságokat, energiafelhasználási módokat, rakétákat "talál fel" benne, sőt gyakorlatilag az internetet is: a lakásokban van egy képernyő, amin telefonhívással behívható bármilyen tartalom, olvasnivaló, hírek, a napi sajtó, film, zene, de ismerősökkel is lehet beszélgetni, sőt élőképeket nézni a Föld bármely tájáról. Mi ez, ha nem internet?
De előreszaladtam, a történetről nem is írtam. 1944-ben három budapesti fiatal nyilasok elől menekülve különös körülmények között kerül a Csendes-óceán egy világtól elzárt, titokban tartott szigetére, Szimmarenre, ahol évszázadok óta fejlődik egy, a regény idején nagyjából harmincezres létszámú közösség, akik a tudomány és a technika területén jóval előrébb tartanak a külvilágnál, és társadalmilag is sikerült olyan berendezkedést elérniük és fenntartaniuk, ami minden lakosuk megelégedésére szolgál. Ehhez viszont az kell, hogy teljesen el legyenek zárva a külvilágtól, különféle technikai eszközökkel tették magukat láthatatlanná a repülőgépek, hajók, radarok számára. A könyv az 1944-ben odakerülő három fiatal napjain keresztül mutatja be ezt a különleges kis országot, az élet minden területére kitérve. Azt pedig már az olvasó hitére bízza: vajon létezik-e valójában Szimmaren, ahonnan ez a könyv üzenetként érkezik a külvilág számára, vagy valóban Fekete Gyula teremtett ilyen részletesen megírt fantáziavilágot?

2011. november 25., péntek

36+

Ezt is megértük, tegnap betöltöttem a 36. hetet :) Volt ultrahang, NST, vérnyomásmérés, mindenféle érdekesség, a héten megvolt az utolsó látogatásom a védőnőnél is, és megkaptam a recepteket, amiket Csongornak ki kell váltanom. Az ultrahang-eredményeket feleslegesnek tartom leírni, pár milliméter különbség van a múlt hetihez képest, és súlyt itt nem becsülnek, nem számít, hogy ez a nagy hivatalos kórházi ultrahang, és a másik nem is lenne, ha mondjuk az orvosomnak nem lenne a rendelőjében saját. Mindenesetre minden rendben volt, NST-n is szép görbéket rajzoltunk, Csongor ügyesen mozgott, ahogy kell. Olyan pici pocakokat láttam, nem is értettem, hogy lehetnek egyidős terhesek velem :)
Amúgy jól vagyok, igyekszem pihenni is itthon tényleg, az túlzás, hogy feküdnék, de üldögélek, még a lábamat is felteszem néha, és csak oda megyek, ahova muszáj, oda is pingvintempóban. Ma elmentem reggel Marcival az iskolába, Regővel a boltba és a postára, bő egy óra volt :D igaz, nem csak rajtam múlt, Regőn is, meg a cicán, akivel találkoztunk útközben.

A kiságyban van egy kis alvó rongyiállatka, szundikendő, Regőé lett volna, de ő nem igazán barátkozott meg vele. Tegnap látszott Regőn, hogy azért ő nem teljesen fogja még fel, hogy itt baba lesz. Megmutatja, hogy Csongor a pocakomban van, de az, hogy ki fog bújni, és lesz itt egy kisbaba, az szerintem nem egyértelmű neki. Mondtam neki ugyanis, hogy az a játék Csongoré. Erre elkezdett vele babázni: "betakarom, aludjál Csongor, jó? Fáradtál? Mi a baj? Semmi baj, fölveszlek. Betakarlak, aludjál..." Kivitte apának: "Apa, ez a Csongorom". Aztán az is lehet, hogy csak a birtokos személyragokkal nincs tisztában, mert amikor megkérdeztem, hogy és hol a Csongor baba, a pocakomat mutatta. Mindenesetre nagyon aranyos volt, ahogy állt a kiságynál, és ezeket mondta a kis játéknak :).

Említettem a macskát, akivel most reggel hazafelé sétálva találkoztunk. Tényleg főleg állatokkal kapcsolatban lehet Regőt ilyen szívből jövően kacagni hallani. Barátságos cica volt, törleszkedett a lábamhoz, mire Regő: "szereti cica nadrágot". Aztán nevelte is, cica feküdj, cica gyere, cica ne bújjál el :) Aranyos nagyon, kíváncsi vagyok, hogy lesznek Csongorral, mostanában ezen gondolkodom sokat, remélem, szeretni fogja. Már csak hat napot kell egyben kibírni, a többi ajándék :)

2011. november 23., szerda

Kívánságlista

A sajátom :) Múlt héten találtam ki, címzett Csongor baba.
1. Ne legyél Skorpió, legalább azt várd ki, hogy Nyilas legyél - ügyes baba, ez ma már teljesítve :)
2. Hadd menjünk el 27-én a Halász Judit koncertre! Ha megszületsz, Téged nem viszünk ám, de bentről hallgathatod! Ez még négy nap.
3. Legyél inkább decemberi baba, és várd ki a 37. hetet, jobb lesz az úgy - ez holnaphoz egy hét.
4. Ha már december van, bármikor jöhetsz, várunk szeretettel. Anyukád szíve vágya a december 13-ai születés, mert az olyan szép dátum, 11.12.13., meg akkor már elég nagy is leszel, de az már csak a hab lenne a tortán, csak a többit tartsd be, az a fontos! :)

Ma reggeli

Regő játszik a műanyag állatokkal:
 - Anya, kihozom a bivalyt is, mindjárt jövök anya, mindjárt jövök, jó? Becsukom az ajtót!
Kijön, hozza a bivalyt. Aztán azt játssza, hogy az elefánt mászik a bivaly fejére (szerk. megj. az elefánt kb. harmadakkora nálunk):
 - Mászik az elefánt a bivalyra!
Aztán kiderül, hogy a bivaly valószínűleg éhes:
 - Anya akarok a husit, a rizst, a bivalyt! - ezt még vagy háromszor, mire felfogom, hogy nem ő akar reggel nyolc előtt, reggeli után husit meg rizst enni, hanem a bivaly.
 - Főzöl neki?
 - Főzök a husit meg rizst, kéne kanál!
Úgyhogy most a kis piros lábosomban, a legkisebbik fakanalammal húst és rizst főz a bivalynak :)

2011. november 22., kedd

Madár tyúkok

Védőnőtől tartunk hazafelé, Regő az utolsó méterekre bemászott a babakocsiba, ott ül és nézi, mutatja, leltározza a látnivalókat. A mi utcánk sarki házának hátsó kertjében van egy kis baromfiudvar, messziről kiszúrja a tyúkokat.
 - Anya, ott a tyúkok.
 - Igen - mondom - Margit néni tyúkjai.
 - Nem.
 - Nem? Hát akkor mik azok?
 - Tyúkok.
 - Igen, Margit néni tyúkjai.
 - Nem, nem a Margit néni tyúkjai!
 - Hát, kinek a tyúkjai?
 - Madár. Madár tyúkok.

2011. november 21., hétfő

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Csütörtökön hazaérve, zaklatott parás lelkiállapotomban (azóta megnyugodtam ám!) valami igazán könnyed, pihentető olvasmányra vágytam, és ezt a könyvet kaptam le a polcról. Talán egy éve is van már, hogy nagy kedvezménnyel rendeltem meg a kiadótól a Kertész Erzsébet-sorozatot, és akkor sorban többet el is olvastam belőle, de egy idő után sok lett, és például a Szonya professzor meg még egy-két kötet elmaradt. Most viszont megint lebilincselt néhány oldal után, úgyhogy a csütörtök és a para elmúltával is maradtam ennél, pár nap alatt ki is olvastam.
Szonya professzor, azaz Szofja Kovalevszkaja ritka matematikai tehetségű fiatal lány, akinek azonban a cári Oroszországban nőként nincs lehetősége tanulni, szülei engedélye, támogatása nélkül viszont nincs esélye külföldre menni. Az egyetlen megoldás, ha névházasságot köt egy modern gondolkodású, szintén külföldi egyetemre kerülő férfival, akivel aztán mehet külföldre.
Ezt sikerül is tető alá hozni, amire senki nem számít, az az, hogy a férje beleszeret Szonyába. Tulajdonképpen ő is érez iránta valamit, de elnyomja magában az érzéseket, mert tele van a feje azzal, hogy a tudományért és a nők jogaiért való küzdelemmel nem férhet össze a szerelem...
Tudományos pályája remekül alakul, Heidelbergben tanul, majd a göttingeni egyetemen doktorál, végül az újonnan nyíló stockholmi egyetemre hívják meg az első női előadónak, de a magánélete igazából soha nem lesz boldog. Na de nem akarom az egész történetet leírni, a Kertész Erzsébettől megszokott jól fogalmazott, jól megírt, érdekes "lányregény", pihenésnek kiváló volt.

2011. november 20., vasárnap

Egy korszak vége

Regő ma először azt mondta, hogy "kérek csokis szeszet", azaz kérek csokis kekszet, amiben az "o" a lényeg. Tegnap még "csikis" volt a "szesz". Sőt, úgy mondta, hogy "kérek csikis a szeszet", hogy teljesen pontosak legyünk. Kíváncsi vagyok, vajon más szavakból is elmúlt-e az o, u helyett mondott i hang? Majd kiderül, és ha igen, akkor egy kis aranyosságnak megint lőttek.

Viszont amikor másodszor kért csokis kekszet, és mondtam neki, hogy elég volt, nem kap többet, akkor kért szívószálas kakaót. Mondtam, hogy szívószálat nem kap (nem szeretem, csak malackodik vele). Mire ő kifejtette:
 - Nem a szívószálat, csak a kakaót. Nem a szívószálat, nem, nem buborékolok, nem a szívószálat, csak a kakaót.
:)

A zene, az kell...

Olyan szép pillanataink vannak néha... Én mindig nagyon szerettem énekelni, és gyerekkoromban énekeltünk is sokat, kirándulásokon az autóban, osztálykirándulásokon, cserkészkirándulásokon aztán főleg, én voltam a népdal-felelős... Meg a templomi gitáros kórusban is rendszeresen énekeltem, ennek hatására tanultam meg furulyázni és autodidakta módon egy picit gitározni, azt csak otthon, a magam örömére mertem, még a családoméra se nagyon, annyira sose tudtam.
Most itt a nagyfiam, aki beleszeretett a furulyázásba és ügyes is, a párom, aki egész életében zenebolond volt, és tehetséges is, és a kicsi fiam, akinek fülig szalad a szája, ha zenét hall, tapsol, táncol és maga is részt akar venni a muzsikálásban. Péntek délután úgy alakult, hogy Péter elővette a gitárt, felnyitotta a zongorát, hozzáhangolta a gitárt, és a Csiribirit kezdte pötyögni. Marci előtte épp a furulyán gyakorolt, megmutatta neki is az alapdallamot, elkezdte begyakorolni ő is. Erre már én is kihoztam a másik furulyát, megpróbáltam és mutattam Marcinak, látva könnyebb lejátszani. Regő meg hol ehhez, hol ahhoz szaladt, hogy ő is, ő is. Erre behívtam a gyerekszobába, és odaadtam neki a tavaly karácsonyra kapott csörgődobját, így már teljes volt a zenekar. Én meg ettől mindig úgy meghatódom :).
Marci aztán elment az apukájához, ott is bemutatta, mit tud. Tegnap Péter nem sokat volt itthon, de ma délelőtt megint zongorázott egy kicsit, amitől Regő teljesen kész volt, hozta is rögtön a csörgődobot, táncolt, édes volt. Aztán Péternek eszébe jutott valami szám, megmutatta youtube-on, és Regő persze ehhez is rögtön szaladt, hogy még apa, és hogy ő Csiribirit szeretne. Innentől Halász Judit-számokat hallgattunk sorban, a fiúk a gép előtt, én meg a kanapén kötögetve, időnként Regő arcába feledkezve. Az az igazi csodalátás volt az arcán, leesett állán, kerek szemein... Én meg hol sírtam, hol nevettem, nagyon elérzékenyültem... :)
Mert mindenik embernek a lelkében dal van :)

2011. november 18., péntek

Pocak

Na ezt akartam még a tegnap esti bejegyzés mellé, de akkor még nem volt aktuális fotó :)


Regőről pár kép

Fest...



Remélem, mindenki látja a repülőt :) (balra, kereszt alakban :) )

Erről egy videó is:

Aztán legózik is, életében először igazi legóval:


Aztán rájön, hogy kiborítani és a dobozban bújócskázni érdekesebb :)


Ez pedig az, amikor alvósat játszik, naponta többször, vagy ő "alszik", vagy az állatait altatja. Az első képen tényleg álmos a szeme, de a másodikon látszik, hogy huncutkodik közben :)

2011. november 17., csütörtök

35 hét

Nem is akartam írni a 35. héten, csak majd a 36.-on, az olyan mérföldkő, ez a mostani nem. De muszáj írnom. Ma voltam orvosnál. Külső-belső-középső méhszáj egy centire nyitva van, doki kommentje: "nyugodtan írhattam volna két centit is", fejecske szépen beilleszkedett, lent van. Csongor baba szokásos nagy méretei: feje 9,2 centi keresztben, combja 6,93, minden mérete egy-két héttel nagyobb a koránál. A súlybecslés szerint 3030 g - Regőnél olyan 30 dekával nagyobb, és ő a 37+4-es születési dátumával 2910 gramm volt. Szóval, kérdezem ezek alapján doktoromat, hogy mit jósol, mire azt mondja, egy hét. Mivaaan? Én nem akarok egy hét múlva szülni! Elkapott a para hirtelen... Persze, ha érett, szép nagy baba, akkor gond nem lesz, bár Regőnek is voltak kis éretlenségei a 18 nappal korábbi születésével, na de egy hónappal? Mondtam is neki, ne ijesztgessen, én még nem vagyok felkészülve... december közepén szeretnék szülni. Azt mondta, amit eltervezek, az úgy is lesz. Hát, remélem...
Utána felhívtam a szülésznőmet is, ő azt mondta, azért szerinte több lesz egy kicsit, meg hát jó is lenne legalább két hét még. Pihenjek, egyek magnéziumot - vicces, az egész terhesség alatt nem szedtem rendszeresen magnéziumot, csak szükség esetén, most kezdjem el, amikor mások abbahagyják - hagyjam abba a tornát, ne nagytakarítsak. Utóbbit szívesen abszolválom :D
Nagyon felpörögtem, bestresszeltem, mostanáig keményedett is a hasam sokat. Aztán ettem némi csokit, beszéltem pár barátommal meg persze Péterrel, és elég jól lenyugodtam :) Pihenek majd, eszem magnéziumot, szót fogadok, és lelkileg is rákészülök. Eddig még abszolút nem jött el a "jaj de szeretnék már szülni"-érzés, pedig ha szülni kell, akkor olyan jó lenne abban a lelkiállapotban... Vágyni rá, készen állni, elengedni ezt a babát lélekben... Egyelőre én inkább azt mondogattam neki, maradjon még... Két hetet kérek legalább, aztán decemberben már jöhet, és addig én is rákészülök és veszek is mindenfélét. Ma egyébként nagyot haladtam előre, beszereztem egy csomó mindent a szülésre és a kórházra. Kéne egy jól összeszedett lista, mert innen-onnan van több is, de olyan érzésem van, mintha túl kevés lenne. Azért ma elkezdtem összepakolni :) Jövő héttől ctg-k, 22-én védőnő, 24-én elvileg 36 hetes ultrahang meg kenetvétel, aztán utánunk a vízözön. Vagy mi. Mindenki drukkoljon, hogy decemberben szüljek! 
(... aztán a végén még túlhordom... hallottunk már ilyet, na de az nem én voltam :) )

A Kismama terheskönyve

Újabb rövid könyvajánló következik, ezt a könyvet is tegnap lapoztam át újra az aktuális hetekre és a szülésre koncentrálva. Regőre várva vettem, Marcinál még nem jelent meg. Aki a Kismamát olvassa, azt sok meglepetés nem érheti, de nekem mint régi olvasónak is hasznos volt egy ilyen összeszedett, válogatott kiadvány. Először végigmegy az egyes heteken, mindegyikről ír egy-két oldalt, aztán különféle, a terhesség alatt felmerülő kérdésekkel foglalkozik: egészségügyi problémákkal, táplálkozással, mozgással, érzelmi élettel. Van apaoldal is, megemlíti az otthon szülést, fotóriportot közöl beavatkozásos és természetes kórházi szülésről, ikerszülésről, császármetszésről. Foglalkozik különleges helyzetekkel, és kitér a szülés utáni témákra: a babára, a gyermekágyra, a szoptatásra, a védekezésre is. Regőre várva alaposan, hétről hétre olvastam, plusz hozzávéve az aktuális problémáimat,  most is elővettem az elején, de aztán rendszertelenebb lettem, vagy kevesebb időm volt, de így az utolsó hetekben is jó. A szemlélete teljes mértékben a Kismamáé, felderítve a magyarországi várandósság és szülés körüli viszonyokat, néhol burkolt kritikával, de mindenütt egységesen és informatívan.

Felvilágosítás

Sose voltam a híve annak, hogy egy bizonyos korban a szülő leül a gyerekével, és direkt módon felvilágosítja, esetleg a klasszikus viccben ismert kezdetekkel a méhecskével meg a virággal kezdve. Mindig azt tartottam jónak, hogy a gyerek kérdez, ami érdekli, és a szülő annyit válaszol, amennyi konkrétan arra a kérdésre vonatkozik, tehát ha a kérdés az, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor nem megyünk bele a szexuális élet rejtelmeibe.
Marcinál ez úgy alakult, hogy egyrészt nagyon természettudományos érdeklődésű volt kiskorától fogva, másrészt folyton terhes volt körülötte valaki: hároméves volt, amikor Bence született, hat múlt, amikor Márk, majd Regő, aztán rá négy hónapra apjáéknál Kata, most pedig jön Csongor. Nem csoda, hogy szinte folyamatosan ébren volt tartva az ilyen irányú érdeklődése, én pedig igyekeztem neki mindig a fentiek szerint válaszolni. A dolog biológiai részével, a találkozó sejtekkel, a magzat fejlődésével és hasonlókkal apránként elég jól tisztába jött, sőt megvolt a menstruáció témaköre is. A fogantatás viszont mostanáig kimaradt, Marci tegnap kérdezett rá először, hogy ő nem érti, ha a férfi és a nő ölelkeznek, attól még hogy fog átmenni egy másik sejt a nő testébe? Ha ő nagyon szorosan megölel engem, akkor se megy át... Úgyhogy röviden elmondtam a részleteket. És persze húzta a száját, neki ez gusztustalan, de azt is elmondtam, hogy nagyon jó ám, de csak akkor, ha szereti azt, akivel együtt van... Biztosan fogunk még erről sokat beszélni, remélem, később is, és remélem, kamaszként is jó irányba megy majd...

2011. november 16., szerda

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

Úgy tűnik, mintha falnám a könyveket :) Pedig nem ám, az előző kettő egy félig már kiolvasott és egy többször olvasott nagyon vékonyka könyvecske volt. Ezt a mostanit meg szintén harmadszor vettem elő, és inkább csak böngészgettem, mint egy szakkönyvet. Kétszer végigolvastam már: amikor Marcit vártam, kivettem a könyvtárból - akkor még igencsak ritkaság volt a könyvpiacon, mostanra megjelentek hasonló szemléletű kismamakönyvek - amikor pedig Regővel voltam várandós, meg is vettem, és mindkétszer elejétől végéig elolvastam. Most valahogy kevesebb időm, alkalmam és igényem is volt babavárós szakkönyveket olvasgatni, de így a 35. héten úgy gondoltam, ideje elővenni egyet. Inkább csak az utolsó harmadról, a szülésről és a gyermekágyról szóló fejezetekre koncentráltam most, de a könyv már a várandósság előtti hetektől a szoptatás befejezéséig fontos információkat ad olyan szemléletben, amivel a magyar kismama jellemzően nem találkozik. Az írónő német bába, terhességeket és főleg otthoni szüléseket kísér, illetve a szülés után segíti otthonukban a családokat, de a könyv nem az otthon szülésre biztatásról szól, tehát senki, akinek erről a fogalomról negatívumok ugranak be, ne dobja rögtön félre. Minden időszak problémáival foglalkozik, és természetes, finom módszereket javasol a különféle testi-lelki tünetekre, nehézségekre: teákat, homeopátiát, illóolajokat, masszázst, mozgásformákat és hasonlókat. Olyan tudással bír, amilyet régen tudhattak a testről és a benne zajló folyamatokról, bölcsen és toleránsan ír minderről. 
A könyv magyar lektorai Geréb Ágnes és a szoptatással kapcsolatosan Sződy Judit, azt hiszem, azoknak, akiket a téma érdekel, ez a két név is garancia. Sok lábjegyzettel látták el az oldalakat, amelyek segítenek a magyar viszonyok közti eligazodásban, illetve a szoptatásról szóló részekben az írónő sokkal lazább és kevésbé szoptatásbarát elveivel, szokásaival szemben is megírják a saját szakmai tapasztalataikat. Azt hiszem, nekem sokat segített ez a könyv az első két várandósságom alatt, most már inkább csak felidézés volt az átnézése.

Regőszáj

Regő állatos filmet szeretne nézni, kiválasztja, hogy melyiket:
 - A jegesmedvét szeretném!
Aztán meggondolja magát:
 - Nem a jegesmedvét, a PIROS medvét! :-))) (barnamedvére gondolt :) )

Tiszta anyja...

Megint veszekedtem Marcival a rendrakás miatt. Illetve nem is a rendrakás miatt, a nappaliban szépen elpakolta a játékokat este, aztán mentünk be a gyerekszobába, és vette elő a furulyát, hogy most akkor fürdés előtt játszik egy  kicsit. Amivel nem is lenne gond, de ezt egy földön heverő nyitott könyvön állva szerette volna megtenni... Ezen hirtelen nagyon felhúztam magam. Nem látja, hogy az nem normális dolog, hogy ha a padlón fekszik egy könyv, akkor rálépek furulyázni? Nem gondolja, hogy mielőtt rálépnék, egy mozdulattal felveszem és a polcra teszem? Utána láttam meg, hogy mindent, amit bevitt a nappaliból, csak odaszórt a polcra, hiába van a legtöbb dolognak doboza, és hiába mondtam el, hogy melyiket melyikbe tegye, és hiába mondom, mutatom évek óta, hogy a polcon szépen sorba rakott dobozok, az rend, az odaszórt apró mindenféle pedig nem rend.
A veszekedésünkből kiderült, hogy de, ha belegondol, látja, tudja, hogy nem helyénvaló, amit csinál, csakhogy nem mondtam. Nem mondtam el külön, türelmesen, hogy kérlek, ne lépj a könyvre, vedd fel és tedd a helyére. És nem mondtam el (harmadszor egy este) hogy az autókat az autós dobozba, az állatokat az állatos dobozba...
És persze miközben veszekedtem, el is pakoltam (helyette).
Fürdés után megint beszélgettem vele, hogy tegyünk valamit, éljünk úgy, hogy nem veszekszünk minden este ilyesmiken és minden reggel azon, hogy mínusz három fokban miért kell sapkát és sálat venni. Úgy érzem, csak mondom és nincs értelme. És értem is, én is utáltam a hasonlókat hallgatni. De mit kell tenni? Vekerdy szerint nem is kell rendet rakni, ha a szüleit látja, majd kialakul az igénye, ha a játékok már az ágyig vezető ösvényt is elborítják, akkor együtt csináljunk egy nagy rendrakást. Igen ám, ez így még talán menne is, ha Marcinak külön szobája lenne, de ebben nemsokára hárman lesznek, abból egy újszülött... Majd elolvasom a Beszélj úgy, hogy érdekelje... könyvben is újra az idevágó részt.
Közben én folyamatosan agyalok ezen a dolgon, tényleg szeretnék harmonikus kapcsolatot a fiammal, jóban lenni vele, nem veszekedni (azért alapból megvan ám, de ennyit se szeretnék veszekedni, amennyit...) és ma reggel arra gondoltam, hogy én is ilyen voltam. Rendetlen, és ugyanúgy nem vettem észre magamtól a dolgokat, nem értettem, hogy ha valamit elvárnak tőlem, miért nem mondják. Ha azt mondták, a padlón egy könyv hever, nyugtáztam, és azt vártam, hogy mondják meg, hogy vegyem fel. Elvégre ez az észrevétel nem kérés, nem parancs, csak egy közlés... Velem is sokat veszekedtek, hogy miért nem veszem észre, hogy fel kéne söpörni, mosni pl., és hogy néz ki a szobám. Anyukám szavait hallom a saját számból, és ez baromi idegesítő. Az meg megnyugtató, hogy azért felnőttkoromra egész tűrhetően rendes lettem, a példa mégiscsak hat, vagy a saját felelősség, nem tudom... Biztos Marci is így lesz. Addig meg én próbáljam nyugodtan felfogni inkább?

2011. november 15., kedd

Felvegyem?

Olyan aranyosak lettek pár napja a fiaim. Főleg Marci, de Regő ebben is megy utána. Valószínűleg eleget nyafoghattam, hogy ne kelljen lehajolnom dolgokért, és eleget kérhettem segítséget Marcitól a takarításban, mert mostanában nagyon előzékeny. Már hétvégén is, amikor társasoztunk, leültetett engem a kanapéra, elém tolta az asztalt, kipakolt minden kis kártyát, tartozékot, és közölte, hogy majd mindent ő ad nekem, én csak dobjak, lépjek, ne kelljen hajolnom. Ha reflexből hajolnék valamiért, rám szól, hogy állj, és ő szalad érte. Tegnap kiborult egy pohár tea a konyhaasztalra, hirtelen kapkodva mentettem az újságokat, ezt-azt előle, gyorsan töröltem, közben valami leesett. Marci épp vacsorázott, de közben is mondta, hogy szóljak, ha valamit fel kell venni! Nagyon aranyos :)

Regő még kevésbé érti ezt, de követi, ahol lehet. Segít a játékait elpakolni, tegnap pedig valami szabásmintát kértem tőle, ami előttem az alacsony asztalon hevert, szépen abbahagyta, amit csinált, és odaadta. Aztán gondoltam egy nehezebb feladatot: a mérőszalagomat kértem, ami a fonaltartóban volt - kicsit bizonytalankodott, kipakolt pár fonalat is, hogy vajon melyik lehet a mérőszalag, de végül megtalálta és odahozta :)