Tavaszi szünet

Ezt a bejegyzést még csütörtök este kezdtem el, aztán mostanáig várt piszkozatban. Ebből is látszik, hogy milyen pörgős napjaink voltak - és ezen kívül még négy bejegyzésem van, aminek csak a címe van meg...

Szóval, csütörtökön kitört a tavaszi szünet. Ebből az következik, hogy reggel nem egy, hanem két gyereket hagytam itthon Marika nénire, amikor elvittem Csongort a gyereksebészetre, a vízsérve kontrolljára. Szerencsére minden oké vele, elkezdett visszahúzódni a sérv, csak júniusban kell visszamenni kontrollra. Megint egy órát várattak, akármilyen logika szerint is hívják be a gyerekeket, szerintem már mindegyik szerint be kellett volna mennie Csongornak is, meg hát minek adnak időpontot, ha úgysem tartják... De nagyon aranyosan viselte, játszottunk, sétáltunk, nézelődtünk, szopizott is, a vizsgálat közben pedig nevetett a doktornőre. Még beugrottunk vásárolni is hazafelé, beszereztünk pár dolgot a közelgő húsvétra. Éppen ebédidőre értünk haza. Utána még jutott idő egy társasozásra is Marcival, aztán nekiláttunk túrótortát sütni Péter szülinapjára. Regő mindkettőt átaludta, Csongor velünk jött a hordozóban a konyhába. 

A tavaszi szünetre már korábban terveztem, hogy elmegyünk majd kirándulni a két faluval arrébb lévő kiserdőbe, és mivel nagyon fenyegettek a hidegfronttal, gyorsan úgy döntöttem, hogy ezt még csütörtök délután megejtjük. Regő ébredése és egy gyors uzsonna után útra is keltünk, autóval mentünk az erdei parkolóig, és onnan bevetettük magunkat a zöldbe.

A kiserdő egy erdei tornapályával kezdődik, az elején lévő tábla szerint 1800 méter, összesen húsz megállóval, ahol különféle tornafeladványokat kellett teljesíteni. Vittünk labdát is, azt az állomások között rugdosták, dobálták maguk előtt a fiúk. Persze közben az erdőt is figyeltük, főleg én.

Meg Marci is: ez itt a fa arca, és az arc felfedezője. Több fán is talált arcokat, és mutatta nekem, de ezen volt a leglátványosabb.

Tornázósak:

Regő elfáradt: "Anya, csak alszom egy kicsit"

Aztán persze indult is tovább, és még feladatot is vállalt:

Miután megtettük a majdnem két kilométert, és végig is tornáztuk becsülettel - a legtöbbet én is - még maradt annyi energia és kedv a gyerekekben, és annyi idő is, hogy a piros jelzésű turistaúton is elinduljunk. Igazából nem tudom, hogy hová vezet, érdemes lenne egyszer kideríteni! Most nem mentünk sokat rajta, mert Marci mondta, hogy ha balra letérünk róla, találunk egy szép nagy tisztást tűzrakóhelyekkel, esőházzal, itt szokott lenni szeptemberben az iskolai akadályverseny. Megnéztük, és jól tettük.

Csongor a tornapálya nagy részén aludt, eddigre viszont már a felébredve nyugodtan nézelődésen is túl volt, úgyhogy a tisztásra érve egy padon megszoptattam, Marci és Regő pedig fociztak. Amikor Csongor jóllakott, mi is odamentünk hozzájuk, felderítettük kicsit a terepet. Ez például a hangyák titkos élete - nem tudtam, hogy szeretik az aranyeső nektárját:

Regő irgalmatlanul mocskos lett a kirándulás végére: el is esett párszor, meg például fontosnak tartotta, hogy beleüljön az egyik tűzrakóhely száraz hamujába. A talaj is nagyon száraz volt, és emiatt poros, ő meg az arcához is nyúlt néha - hát úgy nézett ki, mint egy kis kéményseprő, nagyon aranyos volt. 

Hazaérve rögtön a kádba dugtam őket, ezúttal fürdés után, pizsamában vacsoráztak, jó kis fehérjedús ételt, sonkás tojást. Három-négy kilométer biztosan került a lábukba tornapályástul-tisztásostul, ráadásul ők nem is mindig egyenes úton mentek, és nem is minden szakaszt csak egyszer tettek meg. Azért azt nem mondanám, hogy nem kellett altatni, de biztosan jobban esett most a pihenés.

Péntekre komoly to do listát írtam magamnak. Volt itt sütés, takarítás, kötés, ünnepelés, összepakolás. Pörögtünk nagyon, és büszkén mondhatom, hogy szinte minden belefért. Megfőztem a sonkát, a tojást, elkezdtem a méteres kalácsot, amíg a fiúk a még mindig elég jó időt kihasználva a kertben játszottak. Bejőve Marci is segített, az egyes fázisok között rohamtempóban kötöttem Péter pulcsiját, amit délutánra mindenképp be akartam fejezni, és reggel még nem volt teljesen összevarrva, és hiányzott a nyakszegélye is. Csodával határos módon most is belefért egy társasozás, a pulcsi pedig úgy lett kész, hogy amikor hallottam Pétert belépni az ajtón, körülbelül az utolsó tíz szem leláncolása volt vissza. Sutty elkészült, ajándéktáskába hajtogattam, és jött a köszöntés, a tegnapi túrótortával. Este még megfestettem a tojásokat, kiporszívóztam, közben lement két mosás, teregetés is. Azért szombatra összepakolni még nem sikerült... Sebaj, szombat reggel ötkor keltem, bepótoltam!