2011. december 19., hétfő

Karácsonyi műsor

Ma volt az iskolai karácsonyi műsor, holnap lesz az utolsó tanítási nap. A karácsonyi műsort a szülőin mondottakhoz képest már így is tolták, én meg az első időponton is már nyafogtam, hogy de kár, hogy nem fogom tudni megnézni... most meg még így, eltolva is ott voltam. Nagyon szép volt. Jó, tudom, csak egy iskolai gyerekműsor, nem profi előadás, de nem csak aranyos volt, hanem tényleg élvezhető, és sokszor megható, nem csak amikor a saját gyerekemet láttam a színpadon.
A fő műsorszám a Kék madár című darab volt, ezt próbálták már hetek óta a nulladik órákban, Marci a jövőben egy még meg nem született gyermeket játszott benne. Nem volt nagy szerep, de ügyes volt, büszke voltam rá nagyon :)



Aztán volt még sok minden, szerepelt a furulyaszakkör, az elsősök elmondtak-eljátszottak egy verset, az énekkar énekelte az Eddától az Akitől minden szép c. számot - én is velük, és azt hiszem, itt könnyeztem először - aztán egy másik csapat, talán a színjátszó szakkör eljátszotta a Jingle Bells magyar szövegű verzióját, ez nagyon kis vidám volt, énekeltek, táncoltak, havat szórtak, ebben Marci hógolyózott a színpadon, meg egy fenyőfának beöltözött kisfiút díszített fel :)

Nem tudom felsorolni az összes műsorszámot, egyik kedvesebb volt, mint a másik. Számomra a várva várt és a nap fénypontja a színjátszó csoport betlehemes előadása volt. Egyrészt ezen is bőgtem egy csomót - nem kell mondanom, ugye: megszületik a Kisded, akit pont karácsonyra várnak, ráadásul a kis Mária elénekelte a Csillag gyúlt a sötét égen című dalt neki... és akkor ne bőgjek? :) Másrészt viszont ez volt az én okos, ügyes nagyfiam első nyilvános furulyás szereplése. A furulyaszakkör előadásában nem volt benne, úgy tudom, úgy volt, hogy idén még nem is szerepel, hiszen csak szeptemberben kezdte a furulyatanulást. De ahogy fejlődik, amilyen ügyes - és ezt nem csak én mondom - egy-két hete kapott egy kottát, hogy tanulja meg az előadásra, így a betlehemesben mégiscsak szerepelt. 
 
 
Mondjam, milyen büszke voltam rá? :)
Aztán az énekkar még elénekelte a Piramistól az Ajándékot, és a hittanosoknak volt még egy kis hangulatos, gyertyás műsora, amit a végén közös énekkel fejeztek be. Jó bő egy óra volt a műsor. Az előtérben lehetett vásárolni mindenféle karácsonyi díszeket, képeslapokat, ezzel is támogatva az iskolát, vettünk is egy asztaldíszt, zöld gyertyával, ami a világon semmihez se illik, de úgy megtetszett és olyan egyedi volt! 
És hogy teljes legyen a karácsonyi hangulat: odafelé menet abban a pillanatban kezdett szállingózni a hó, amikor kiléptünk a kapun. Visszafelé már sötétben, pár milliméteres megmaradó hóban ilyen volt a templomnál:


Szóval nagyon szép délutánunk volt, nem véletlenül várta meg ezt még Csongor :)

2011. december 18., vasárnap

Tegnapi képek

Regő zongorázik apával:

Eszembe jutott, hogy van valahol egy kicsi, nagyjából Regő-méretű fürdőköpeny, még Marciról eltéve. Újabban nagyon ragaszkodik hozzá, hogy egyedül jön ki a kádból este, törölközik, bemegy a gyerekszobába és próbálkozik az öltözéssel. Ha hagyom egy ideig, akkor nincs vagy szinte nincs hiszti a pelenkázáson, öltözésen. Viszont kitaláltam, hogy jó lenne, ha addig is rászokna erre a köpenyre, hogy meg ne fázzon, előkerestem, kimostam-kivasaltam, és tegnap először hajlandó volt felvenni:

Marcistul-köpenyestül:

2011. december 17., szombat

Sportverseny

Marcinak ma Enyingen volt sportversenye, tizenketten mentek az iskolából, tök jó, hogy őt is beválasztották! Ez a verseny már tavaly is volt, játékos sportvetélkedő, Fejér megyei települések iskolásai vetélkednek, ott volt Szabadbattyán, Nádasdladány, Sárosd, természetesen Enying, és még biztos nem említett mindent Marci. Az egyetlen hátránya, hogy ugyanúgy korán kellett kelni, mint amikor iskolába megy, fél nyolckor indult a busz, és délután kettőkor ért haza. Mi meg este egy jó késői moziban voltunk, éjjel egy után kerültünk ágyba, hatkor keltem, nem voltam épp friss :)
De Marci jól kimozogta magát, nagyon élvezte a programot, hatodikak lettek a hét csapatból, de az jó, mert tavaly hetedikek :) Meg amúgy sem az számít, hanem a mozgás. A kötélhúzásnál léptek előrébb az idei versenyben. Marci elmesélte, hogy mindenféle váltóversenyek és sorversenyek voltak, meg floorball és foci. Éhesen, kellemesen elfáradtan ért haza. Én épp szundikáltam, amikor megjött - nem akartam előtte bealudni, de így sikerült :) - beengedtem, kicsit kifaggattam, aztán mondtam neki, hogy ha nem haragszik, még folytatnám az alvást, amíg Regő is hagyja. És nagyon jó fejek voltak, mert még egy órát ráhúztam, Regő is felébredt közben, de szépen eljátszottak, meg is dicsértem őket!

2011. december 15., csütörtök

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Tudom, csapongok :) Egy terhességes bejegyzés, egy gyerekszáj, egy abszolút témájában ezekhez nem illő könyv. De ez az összevont blog előnye - legalábbis én előnynek tartom, remélem, az olvasók is.
Nos, mielőtt bárki meglepődne, hogy miket olvasok én a nagy szülésre hangolódás közben, megmagyarázom. Amikor a múlt héten az érzelmi hullámvasúton ültem és sokszor féltem meg bizonytalankodtam, elővettem több kismamás könyvemet is, és utánanéztem a szüléses részeknek. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se felszabadultabb, viszont elegem lett abból, hogy csak ezen a témán pörgök, és keresni akartam valamit, amiben el lehet mélyedni, ami kikapcsol, és véletlenül sincs szó benne terhességről és szülésről. Arra gondolok eleget olvasás nélkül is :)
A Vörös Október ideális választás volt. Tom Clancytól már olvastam pár regényt - ezt is korábban - és érdemes a regényei alapján készült filmeket is megnézni. Izgalmasak, fordulatosak, mint ez is, amelyben az amerikai hírszerzés nagy szovjet tengeri megmozdulásra lesz figyelmes, hadihajók és tengeralattjárók tartanak tömegesen az amerikai partok felé. Vajon mi lehet ennek a célja, az oka, küszöbön áll a harmadik világháború kitörése?
A történet azért is érdekes, mert abszolút nem tűnik elrugaszkodottnak: ilyesmi simán megtörténhetett, talán meg is történt, teljesen hihető. A helyszíneket váltogatva íródott, hol egy szovjet tengeralattjárón vagyunk, hol egy amerikai hadihajón vagy egy brit repülőgép-anyahajón, esetleg a CIA főhadiszállásán, mindeközben emberi sorsokba, történetekbe is beleláthatunk, amitől az egész hadművelet személyes jelleget is kap. Vicces volt NST-re várva a nagy pocakos kismamák között olvasni :)

Humor

Regő a kis műanyag állatkáival játszik, pakolja be őket az oldalára fordított dobozukba, és sorolja a nevüket: elefánt, orrszarvú, gepárd, tehén... Aztán megkérdezi: Csonttollú madár hol van? Mondom neki, az a könyvben van, az állatok között nincs olyan. Még párszor megkérdezi, ugyanezt válaszolom. Egyszer csak azt mondja a dobozba nyúlva, huncut arccal:
 - Csonttollú madár itt van!
Kérdezem, igen, tényleg van olyan a dobozában? Mire ő:
 - Csak vicceltem! :)

Komment: nem vagyunk perverzek, Regő tud ennél jóval egyszerűbb állatneveket :D de a csonttollú madarat pl. megtanulta Marci állatos könyvéből. Felolvastam neki a rendes állatneveket, ő meg utána mondta. A fenti sztori tegnap volt, ma eljátszotta ugyanezt csigaforgató madárral és doboz helyett dömperrel :)

2011. december 14., szerda

Nyolc nap

Ezt tegnap kellett volna írnom, és akkor milyen jól hangzott volna, hogy már csak kilenc nap van hátra a kilenc hónapból :) De ma meg már csak nyolc.
Innen üzenem mindenkinek, hogy az, hogy harmadik terhesség, nem jelent a világon semmit. Nem ismerem fel jobban a jeleket vagy tüneteket, nincs határozottabb megérzésem semmiről, se a szülés időpontjáról, se semmiről. Ugyanúgy járkálok megnézni, hogy jaj nem a magzatvíz folyik-e, mintha első gyerek lenne, ugyanúgy gondolkodom, hogy ez most keményedés, jóslófájás, fájás vagy mi van? Ugyanúgy megijedek egy hascsikarástól, hogy jaj ha a vajúdás ilyen lesz, azt nagyon fogom utálni, pedig tudom, hogy nem olyan, és a második szülésem egyáltalán nem is volt régen.
Pláne, hogy nekem elég különbözőre sikerült a két szülésem - Marci 39+6-ra született, fájásokkal indult, egy órányira voltunk a kórháztól, az autóban már 2-3 percesek voltak, de a kórházban órákra leálltak és teljesen zárt voltam. Néhány órára magunkra hagytak, újraindult, majd amikor a magzatvíz elfolyt, onnantól bő négy órára megszületett Marci. Regőnél a szülés előtti napokban nem voltam jól, kiderült, hogy fertőzésem van, de a rá kapott gyógyszert csak egyszer tudtam használni, aznap éjjel megrepedt a magzatburok - akkor és azóta egyre erősebb meggyőződésem, hogy kizárólag a fertőzés miatt indult meg a szülés 37+4-re, mert meggyengült a burok. Nem akart ő még megszületni, a testem se akarta igazán, nagyon tudatosan kellett járkálással, koncentrálással fenntartanom a fájásokat. Marcinál megismertem azt az érzést, amikor jön a hullám, és át kell adnod magad, ha akarnál se tehetnél semmit - Regőnél viszont nekem kellett nagyon koncentrálni, akarni, a tolófájások is inkább erőből mentek, mint abból a bizonyos elsöprő érzésből. 
Most meg jól beijesztettek 35 hetesen, hogy vigyázzak magamra és egy hetet még bírjak ki - ehhez képest holnap már négyet fogok "kibírni". A szó nem megfelelő, mert én bírom, sőt imádom :) nyugis pillanatokban, amikor jól vagyok, kényelmesen érzem magam, szinte sajnálom, hogy most már napokon belül vége lesz. Persze aztán, amikor fáj a derekam, keményedik a hasam és úgy fordulok meg éjjel az ágyban, mint amikor egy uszályos teherhajó 80 tonna búzával fordulást végez a Tiszán (ami hajóskapitány nagypapám büszkesége volt) akkor meg alig várom a szülést. De nem sürgetem, jól vagyok, várom, köszönöm. :)

2011. december 13., kedd

Még két videó

...youtube-ról, mert nem ment a feltöltés, biztos túl nagyok. A mai próbálkozásból ezek a kedvenceim :) Az elsőn Regő mutatja, hogy mit gyurmáztunk, bár elég szófukar épp :)

A másodikon meg Marci furulyázna, de Regő közbeszól... :D és végül könyvet olvasnak együtt:

Marci sorozat

Na most jön az, amikor nem menekültök :) Marci tegnap bohóckodott a kamerának:







Ma meg furulyázik:

2011. december 12., hétfő

Háttér

Pénteken vagy talán szombaton a szép házikós hátterem fogta magát, és összeugrott egy kicsi képbe a blog közepére. Ha megnézem a barátaim blogjait, a legtöbbjével ugyanez történt, de van, amelyikkel nem, és nem tudom, mi a különbség, milyen beállítást kéne megváltoztatnom. Letöröltem a hátteret és hétvégén tiszta fehér voltam, de az már nagyon nem tetszett, viszont Ági szép hátterei közül egyet se tudtam rendesre megcsinálni... Így választottam egyet a blogger saját hátterei közül, de nem tetszik annyira, mint az a sok szép karácsonyos, amit például Ágitól vagy más háttérkészítőktől tudnék venni... Ha tud valaki segíteni, hogy lehet visszaállítani a háttérbeállításokat, kérem, írja meg!

U.I. a mostani pöttyöset most találtam egy külföldi oldalon... ez működik. Érdekes.

Hétvége

Adventben a harmadik, terhességben a harmincnyolcadik, ha jól számolok :) Mit is csináltunk? Még péntek este elmentünk moziba, mert csütörtökön volt a Szilveszter éjjel premierje, és gondoltam, hátha szülök, mielőbbre kéne betenni ezt az utolsó utáni mozizást. Nagyon jó volt, a film is, meg olyan felszabadító érzés volt, hogy ez is belefért :) Szombaton Péter eltűnt délelőttre titkos helyekre titkos célokkal, aminek eredményeképp a lenti fényképezőgéppel került elő :) Mi itthon elvoltunk Regővel, játszottunk, kicsit főztünk, kitakarítottuk a fürdőszobát. Délután mindenki pihent, mi ismerkedtünk a fényképezőgéppel, sokat nem tudtunk, mert kellett várni, amíg feltöltődik az akkumulátor, de azért kiolvastam a használati utasítását. Estefelé meg felkerekedtünk mindannyian, elvittük Pétert fodrászhoz, közben Regővel bevásároltunk, megvettünk mindent a bejglihez, a karácsonyi vacsorához, meg feltöltöttük a hűtőt, sőt, még mandulaolajat is kaptam a szüléshez. Egyre kevesebb az olyan dolog előttünk, amit még ki kell pipálni karácsonyig :) 
Minden nap terveztem, hogy ajándékokat csomagolok, de aztán a délutáni alvásidők meg az esték is mással teltek, úgyhogy ez a feladat még előttem van. Talán ma elkezdem... Mindenesetre a harmadik vasárnap bejglisütéssel kezdődött: amíg Péter a kertben dolgozott, fát hordott, lombot égetett, addig mi Regővel meggyúrtuk a tésztát, tényleg ügyesen segített, diót is darált. Reggeli meg diódarálás közben készültek az első fotók az új géppel:



A bejgli jó hosszú projekt volt, amíg a tészta kelt, megcsináltuk a töltelékeket, főztünk egy zöldbabfőzeléket gyorsan - komoly vasárnapi ebéd! - meg is ebédeltünk, Regő lefeküdt, és még egy kis pihenésre is jutott idő, aztán elkezdtem nyújtani, tölteni a tésztát, addigra Regő fel is ébredt, nagyon rövidet aludt most. Apa még pihent, úgyhogy Regővel suttogva beszélgettünk, nagyon aranyos volt :) A délután elment a bejgli megsütésével, utána rendrakással, pakolással, Regőnek viszonylag korai fektetéssel, nagyon felpörgött estére. Amikor elaludt, bementünk a városba, megnéztük az adventi vásár még nyitva levő részét. Elég viccesen közlekedtem, nem tökéletes az emésztésem pár napja, hogy szépen fogalmazzak, szóval Csongor mellett van pár felesleges dolog odabent, úgyhogy itt nyilallott, ott szúrt, de úgy éreztem, kifejezetten kell a mozgás. És vittük a masinát is. Biztos vagyok benne, hogy ha jól kiismerjük, még sokkal jobb képeket is sikerül majd készítenünk, de én már ezektől is olyan boldog vagyok :)



Az első képen az ügyes szemlélő felfedezhet engem is :) A Hiemer-házon ilyen szép színes fényfestés volt este :) A séta végén beültünk a kedvenc teázónkba, igyekeztem olyasmit inni, ami jót tesz, ez a tibeti vajas tea volt most, érdekes élmény volt :) A visszasétálás után már csak egy meleg zuhanyra és az ágyamra vágytam. 

Este kaptam egy sms-t: Marci az apjánál töltötte a hétvégét, és háromszor hányt... Nem tudják, miért, senki nem vírusos, nem evett rosszat, semmi magyarázat. Inkább hazahoznák holnap reggel, nem iskolába. Hát, reméltem, hogy tényleg nem vírus, mert az most annyira nem hiányzik ide se nekem, de Regőnek, Marika néninek, Kató néninek se. Jó lett volna, ha inkább még egy napot apjánál, apai nagymamájánál tud maradni, de erre nem volt mód, most jött haza délelőtt. Mi reggel NST-n voltunk, azt hittem, most milyen gyorsan végzünk, Péter is jött, és ment volna munkába. Én voltam az első, tíz perc alatt meg is voltam, Csongor szépen mozgott, minden rendben volt... aztán másfél órát vártunk egy orvosra, aki aláírta a görbét meg közölte, hogy ha rendszeres fájásaim vannak vagy elfolyik a magzatvíz, akkor menjek be. Téényleg? Ezért érdemes volt várni, kicsit idegesek voltunk. Itthon aztán Regő várt, és néhány órán belül megjött Marci is. Már jól van, még óvatosan adok neki enni, és edzésre még nem megy ma, de holnap már iskola.

Masina

Biztosan nagyon jó voltam, mert már szombaton jött nekem a Jézuska :) Ezt a fényképezőgépet kaptam Pétertől.
Igazából egy ilyen beruházás persze nem úgy működik, hogy én csak úgy kapom meglepetésül ajándékba, hanem megbeszéltük, hogy a szülésig kéne egy jobb gép, mert amit eddig használtam, az egy kicsi, olcsó, használtan vaterán vett gép, bár szerintem eddig elég tűrhető fotókat készítettem vele, de például pillanatokat képtelenség elkapni vele, nagyon hosszú ideig méri be a fényt meg a beállításokat, sokáig exponál, nem is fér rá sok kép, videót 15 másodpercet tud hang nélkül... Szóval azt megbeszéltük, hogy kell majd egy gép, és hónapok óta nézegettük a lehetőségeket, de a műszaki része, az ár-érték aránya Péterre volt bízva, a konkrét típus nekem meglepetés volt, meg hát azért mégiscsak én kaptam karácsonyra :) És azért már most, hogy szülésig azért megtanulni is legyen kis időnk, mert van mit tanulni rajta, az biztos! Már folyamatban :)
Szóval, innentől nem menekültök tőle, hogy színes szélesvásznú képeket lássatok az összes gyerekeinkről, a programjainkról, sőt videókat hanggal szintén az összes gyerekeinkről, és amit régen szerettem volna már: Marciról, ahogy furulyázik :)

2011. december 9., péntek

Marciról

Tegnap Marciék az Elevenparkban voltak, nem tudom pontosan, hogyan, de szerzett/kapott/nyert az iskola 60 db jegyet, és milyen jó, hogy kis falusi iskola, ennyivel az egész alsó tagozat elmehetett. Egész napos kirándulás volt, reggel fél nyolckor indultak, és három-fél négy körül értek haza. Nem sokat mesélt, de jól elfáradt, nagyon kitombolta magát. Volt krokodilos ugrálóvár, ami nyitotta-csukta a száját, hajós ugrálóvár, amin kötélen is lehetett mászni és lecsúszni, aztán labdakilövő, trambulin, gokart, fellegvár csúszdákkal, hintákkal, mászókákkal, mászófal, akadálypálya, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Na most megkérdeztem, most aztán meséli, le se lehet lőni :)
Hazajőve viszont azt mesélte, hogy verekedett, megkérdeztem egy állán lévő piros foltra, hogy mi az... Ma pedig beírást kapott szintén verekedésért. Ugye nem kezdődik?? Ugyanez volt a probléma Regő születésekor, elsőben. Neki is mondtam, hogy ugye az, hogy megint kistestvére születik, nem azt jelenti, hogy megint verekedni fog az iskolában? Nehogy... Ez egy kicsit megijeszt, félelemmel tölt el.
Egyébként viszont nagyon aranyos, segít, bár azt továbbra sem hagyja el, hogy minden kérésemre közölje, hogy utálja megcsinálni. De azért megcsinálja... Amíg nem volt itthon, gyönyörűen kitakarítottam a gyerekszobát, ilyen alaposságú takarítás nem volt egy ideje, és nem is lesz egy ideig, szépen megkértem, hogy ezt tartsuk fenn, legyen szíves. Tegnap este magától elpakolta a ruháit.
Aggódik értem, várja Csongort, és nagyon jól elvannak Regővel. Nem tudom, mit reméljek: hogy egy véletlen előforduló verekedés volt, vagy hogy valamiféle feszültség, aggodalom tör így felszínre belőle? Inkább ne legyen benne olyan feszültség, ami agresszióban kell, hogy előjöjjön... Közben, ahogy lent írtam, én sem vagyok száz százalékos, nem igazán érzek magamban erőt ahhoz, hogy Marci feszültségeivel is megküzdjek... Jó lenne, ha tényleg valami bujkál benne, ki tudná mondani, mesélni, kiadni. Én szívesen összebújok vele, mesélek, beszélgetek...

Nógrádi Gábor és Gergely: A bölcs gyerek könyve

Ezt a könyvecskét Emitől kaptam a múlt héten, azt hiszem, Csongor alkalmából, kivételesen nem a gyerek kapott valamit, hanem én. Olyasmit, ami a gyereknek is hasznára válik. Tegnap buszra várva, plusz este ki is olvastam, és azt hiszem, ajánlani fogom Marcinak is.
Eredetileg ugyanis gyerekeknek, fiataloknak íródott a könyv, de azt hiszem, már kiderült, hogy én szívesen olvasok ilyesmit, illetve ha nem is derült volna ki, mindenképpen ajánlható szülőknek is. A szerzőpáros, apa és fia ismert és kevésbé ismert mondásokat, idézeteket vesz sorra, és mindegyikhez történeteket mesél a saját életéből, esetleg ismerőseiéből, kicsit kifejti, kicsit magyarázza. Helyenként elég száraz, kioktatás-ízű lehet egy gyereknek, de összességében szerintem tényleg jó arra, hogy megragadjon benne, hogy akaraterő erősítésére, kis önuralomra, úgy általában jó szokásokra biztassa. És a szülőnek is segítséget ad, hogy ezeket hogyan ültesse el gyermekében, aki ezekre azért sokszor süket tud lenni, ha csak úgy szajkózzuk magukat a frázisokat :)

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

"Balaton-szeretetre vezérlő kedves-szép kalauz" - ezt a címet vagy Eötvös Károly adhatta egyszer a könyvének, vagy a végén lévő ajánlót, összefoglalót író Praznovszky Mihály - bárki is volt, fején találta a szöget.
Ez a könyv a címével ellentétben nem útikönyv, nem egyszerűen az, a legkevesebb benne a konkrét útleírás. Néhány éve kaptam Pétertől, és amikor a Balaton-felvidéket jártuk be néhány héttel ezelőtt, eszembe jutott, hogy újra el kellene olvasni. Eötvös Károly 1875-80 körül járta be a Balaton környékét, főleg az északi partot erdélyi barátaival, írókkal, történetírókkal, mert megunta, hogy szerintük csak Erdély a szép, minden ott a legjobb, és meg akarta mutatni nekik, hogy van még csodálatos táj, kedves ember, jó bor másfelé is. Ez sikerült is neki, az olvasót pedig sikerül elkápráztatnia jó húsz évvel később írt könyvében. Ahogy indulnak Pestről vonattal, ahogy a Balaton csücskét először megpillantják, Eötvösnek eszébe jutnak a történetek, az anekdoták, emberek és sztorik, és innentől ezek mentén fűződik fel az egész kirándulás. Régi, kávéházi mesélős hangulatban kísérjük végig az utazókat akkor, amikor még igazi csárdaélet zajlik - bár Eötvös szerint ez már akkor sem az volt - amikor még nem igazán indult be a fürdőélet, nem turistaközpont a Balaton. Élvezetes, ízes, szép beszédű könyv, mindenkinek ajánlom, aki szereti a Balatont, és aki most szeretné megszeretni.

Ilyen volt, ilyen lett

Csak a miheztartás végett... 5 hetesen és 38 hetesen.

38 és az érzelmi hullámvasút

Tegnap betöltöttem a 38. hetet, magam sem gondoltam volna. Egyrészt mert Regő 37+4-re született, Marci meg már olyan rég volt... másrészt mert ahhoz képest, ahogy beijesztettek, hogy még egy hetet ki kéne húzni, már kihúztunk hármat. De én még most sem siettetem, még nem értem meg a szülésre, vagy nem tudom. Érzelmi hullámvasúton ülök, hol ezt érzem, hol azt. Hol félek, hol várakozom, hol vágyakozom, hol irigykedem másokra, akik már babáznak. Vagy izgulok, vagy pörgök, vagy hisztis vagyok, vagy boldog vagyok... Szóval tényleg mindent lejátszom a skála egyik végétől a másikig. Alapvetően minden rendben van, jól vagyok, Csongor is jól van, mozgékony, eleven, aranyos, ki lehet tapintani itt a popsiját, ott a sarkát vagy a talpát, néha hosszában az egész lábszárát vagy combját is. Mindenhol ott van már, bordától a combomig, szerintem ez a képen is látszik, nem tudom, hol lehet már ennél lejjebb egy pocak. Vizsgálatok szerint is minden rendben, ctg, vérnyomás, vérvétel eredménye. Méhszájat három hete nem néztek, de azt nem is bánom. Jóslófájások állandó jelleggel vannak, néha nem tudom megítélni, hogy most ez fájás, vagy jóslófájás, vagy keményedés, néha mérem az időt, néha nem tartom érdemesnek. Néha azt se tudom, hogy ez most az, vagy csak az egyéb szerveim (és azok tartalma...) nem férnek el Csongorral egy testben. Egyelőre Csongor győzött, ő maradt benn :D 
Sokszor annyira a szülés körül pörögnek a gondolataim, hogy az már túlzás. Annyi minden van, amire rámondhatom, hogy jel, de semmi sem egyértelmű. Egész terhesség alatt annak drukkoltam, hogy ne magzatvízzel induljon, hanem fájásokkal, hogy ne úgy legyünk, mint Regővel - de most már örülnék egy burokrepedésnek, az olyan egyértelmű. Néha bízom benne, hogy szép lesz, néha félek. Ja, ezt már mondtam... Szóval, nem vagyok túl követhető, azt hiszem, enyhén zagyva vagyok, hormonzavaros és különbenis :)

2011. december 6., kedd

Üzenet

Marci iskolájában kedves szokás, hogy a Mikulástól kapott csomagban egy pár soros kis üzenet is van minden évben. Marcié az idén:
"Manóim mesélték, hogy egyre szebben rajzolsz. Hallottam, milyen gyönyörűen olvasol! Tanító nénid nagyon örül neki, ha sok ötöst adhat. Szüleid is nagyon örülnek, ha csak jót hallanak rólad. Szerintem nem szeretnéd elszomorítani őket, úgyhogy viselkedj mindig megfontoltan! Örülök, hogy most már szerepelni is több kedved van. Ügyes vagy ám, igazi színész!"

Anya kommentje: eléggé iskolaízű, oktató jellegű kis szöveg, engem mégis büszkévé tesz. Majdnem ugyanaz ugyan, mint tavaly, de a vége például nem volt benne, szóval személyre szabják évről évre, és az a rész, hogy legyen egy kicsit megfontoltabb, mintha enyhébb lenne, mint tavaly, azért szó szerint nem emlékszem a szövegre. De tényleg egyre szebben rajzol, egyre kevesebb a gond a viselkedésével, már csak egy kis megfontoltság hiányzik, és tényleg szívesebben szerepel és ügyes. Csak azt sajnálom, hogy a furulyát nem említette a Mikulás :)

Mikulás

Hosszasan gondolkoztam - azaz gondolkozott a Mikulás - hogyan is legyen nálunk. Alapvetően azt szeretem, ha ötödikén este van csizmapucolás, és éjjel érkeznek az ajándékok a kikészített csizmákba, amit 6-án reggel találnak meg a gyerekek. Csakhogy Marcinak ma is nulladik órája van, Mikulás ide vagy oda, és azt nem akartam, hogy reggel hatkor Regő feje fölött találja meg az ablakban a meglepetést. De azt se, hogy ő majd délben, amikor hazaér, mert akkor meg Regő találja meg reggel az övét is. Így született az a megoldás, hogy a nappali ablakába készítettük ki a csizmákat. Szívesen fotóztam volna olyat, amin lelkesen együtt pucolják a csizmát, de ezt a pillanatot nem sikerült elkapni. Regő rendesen kefélte a bundás cipőjét pár percig, aztán folytatta a járólappal :) Marciét meg csap alatt, kézzel, kefével mostuk, nem is ártott neki! Végül a csizmák kikerültek, eljött a reggel, és innentől jöhetnek a képek :)



Marci az édességek mellett megkapta a Rumini 4. kötetét, mert a harmadikat a névnapjára kapta, nem is kezdte el rögtön olvasni, de már majdnem végzett vele, nagyon örülök neki. Kapott még egy kis "túlélőkészletet", gyakorlatilag egy ledes zseblámpa, de van rajta iránytű, hőmérő, tükör és valahol állítólag nagyító is, azt még nem találtuk meg. Ja és síp is. Sajnos kicsit siettetni kellett, így is késve indult iskolába. 
Regő is korán felébredt, nem tudtunk elég csendesek lenni, pedig máskor fél nyolcig is elaludt, ha nem ébredt fel Marci készülődésére. Pont lemaradtam arról, amikor meglátta az ablakot, mert Marcit engedtem ki épp, arra jöttem be, hogy Regő szalad felém: Kaptam a csokis kekszet! :) Péter mesélte, hogy milyen aranyos volt, már a karjából kiszúrta, odaszaladt, és álmélkodott, hogy ó, de szép, köszönöm! 


Ő is kapott csokis kekszet, mert az nagy kedvenc, meg egy Mikulást a rend kedvéért, de édességet ezen kívül már alig, viszont kapott egy új Boribon kötetet, egy kirakós fajátékot és egy csomag zselés krétát, amiket sok csodálkozás után ki is próbált:




2011. december 5., hétfő

A karibu teteme

Na ez egy jó meglepő cím, ugye? :D
Regő szokott természetfilmeket nézni, mindig kéri, hogy a szarvast, vagy a medvét, stb. :) A szarvasos film A karibuk vándorlása címet viseli, és egy hatalmas karibucsorda egy életszakaszáról szól, ahogy elvándorolnak egy biztonságos helyre, közben párosodnak, születnek a kicsik, majd velük együtt hazatérnek. A film elején, amikor még zord tél van, egy farkascsapat talál egy fagyott karibut a hó alatt, itt hangzik el a narrátor szájából a "karibu teteme" kifejezés, amit Regő szépen megtanult, mutatja is, valamiért tetszik neki. Nem perverz a gyerek, más kifejezések is megragadták a fantáziáját :)
A vicces viszont az, hogy amikor a Polar Expresszt néztük, és a Mikulás barátságos és nagyon eleven rénszarvasai rángatták a kötőfékeiket, Regő éppen nem is figyelt oda, építettünk a földön, de erre felnézett, és azt mondja, hogy:
 - Ugrál a karibu teteme! :D

Éjszaka

Érdekes éjszakám volt. Tízkor sikerült lefeküdni, úgy örültem neki. Aztán egyszer csak felébredtem, olyan éberen, hogy azt hittem, már annyi idő van, hogy lehet is felkelni. Nézem az órát: 1:17... Na, akkor próbáljunk meg inkább aludni. Próbáltam, próbáltam, de sehogy se ment, mindenféle nyűgöm volt: vécére mentem, aztán szomjas voltam, száraz volt a levegő, bedugult az orrom, elfogyott az orrspray... Csongor is olyan mozgékony volt. Aztán forgolódtam, eszembe jutott, hogy nem készítettem be a holnapi meglepetést az adventi naptárakba, hát miért ne most... Aztán végül meguntam, és háromkor kijöttem a nappaliba olvasni, hátha attól elalszom. Na, erre elkezdtem fájásokat mérni. Három darab kilencpercest mértem, aztán végül elaludtam. Erre pontosan 4:47-kor csörögni kezdett egy óra... kiderült, hogy az, ami elvileg már elromlott, és Regő szokta hurcolászni a lakásban. Szerencsére a nappaliban csörgött, és más nem ébredt fel rá. Lekapcsoltam, aztán végre aludtam hatig, amikor már tényleg fel kellett kelnem.
Érdekes, hogy az utóbbi napokban egyre kevesebbet alszom éjjel, korábban ébredek. Délután viszont elszundítok akkor is, ha nem akarok, egyszerűen bealszom. Ma reggel pedig úgy éreztem magam, hogy az jutott róla eszembe, amikor az állatok vannak szülés előtt: keresik a helyüket, jönnek-mennek. Ma meleg- és hidegfront is lesz, és holnap jön a Mikulás :)

2011. december 4., vasárnap

Advent második hétvégéje

Nagyon kellemes kis hétvégénk volt :) Részleteiben kiderült gondolom, a sütis posztokból is, de tervezgettem azért, hogy majd megírom egyben is.
Tegnap Péter sajnos nem volt itthon, céges rendezvényen volt, annyit volt távol, mint egy jó hosszú túlórás munkanapon. Mi azért igyekeztünk kihasználni a napot. Reggel még pizsamában bohóckodtunk egy csomót a fiúkkal, reggeli után néztek egy rész Süsüt, aztán jött a mézeskalács, amit már meséltem, ők kinti játékkal kezdték, és később csatlakoztak. Az ebédet nem vittem túlzásba, nem akartam a mézeskalács mellett még nagyon főzni is, estéről volt hús, ahhoz főztem egy kis krumplit, és kész. Jó sokáig sütöttünk, aztán Regő elment aludni, Marci szép csendesen játszott, én is elszundítottam mellette picit. Ja, társasoztunk is egyet, azelőtt, vagy azután, hogy elaludtam, már nem is tudom... :) Persze megvert megint :)
Délután játszottunk - Regő Abrick építőjét mostanában fedezte fel igazán, együtt építünk belőle házat, aztán beköltöznek a műanyag állatai, és nagyon aranyosan eljátszik velük. Kukucskál, beszél a nevükben, szerepjátékot játszik, én meg nézem az előadást :) Aztán betettük a Polar Expresszt, alapoztunk az adventi-karácsonyi hangulatot, közben eszegettünk a frissen elkészült mézeskalácsból, teát ittunk hozzá, én azért vasaltam is egy kicsit. Mire vége lett a filmnek, már el is érkezett a vacsoraidő, amíg a fiúk ettek, én gyorsan megfőztem vasárnapra is. Aztán fürdés, mese, és pont olyan jól jött ki a szervezés, hogy mire letettem a gyerekeket, átöltöztem és Péter épp hazaért, még elmentünk egy utolsó moziba. Aztán ha még a jövő hétig nem szülök, egy utolsó utániba is szeretnék elmenni, már kinéztem a filmet is :) Nagyon jól éreztük magunkat, ettem kukoricát, ittam kólát, most már lelkiismeret-furdalás nélkül :)
Ma reggel valahogy nem bírtam aludni, hétkor már felkeltem, jó hosszasan zuhanyoztam, olyan jólesett. Aztán elmentem boltba, ennyit már igazán kellett sétálnom, levegőn lennem. Délelőtt elvittük Regőt fodrászhoz, Marci addig itthon maradt, övé volt a lakás, és mindenféle olyasmit csinálhatott, amiben Regő akadályozza. Furulyázott, számítógépezett, amikor hazaértünk, épp a bűvészdobozával játszott. Regő nagyon ügyes volt a fodrásznál, az ölemben ült, és egy szava nem volt, géppel és ollóval is nyírták, igazán csinos lett.

Ja, ez megint egy sütős kép :) De látszik rajta a frizura is. Ugyanis hazaérve ebéd, alvás, nekünk is pihenő, és némi játék után Péter kihívta Marcit a kertbe, kutyával játszottak, aztán fát hordtak, közben pedig már meg volt beszélve, hogy ha bejönnek, akkor sütünk még linzert is. Gyorsan meggyúrtuk, illetve a fiúk, amíg pihent, addig golyópályáztak, vonatoztak, aztán amíg sült, meggyújtottuk az adventi gyertyákat is. Marci furulyázott, Regő főleg ugrált és táncolt, de mind a ketten megtanulták az Ég a gyertya, ég című dalt - Regő nagyjából énekelni, Marci furulyázni. Ez azért is nagy szó, mert volt benne egy új hang, amit szakkörön még nem tanult.



Utána már csak vacsi, kóstoló a linzerből, fürdés, mese, és most pár perce tettem le őket. Mi még iszunk egy pohár bort erre a jól sikerült hétvégére :)

2011. december 3., szombat

Mézeskalács

Megfogadtam magamban pár hete, hogy ha betöltöm a 37. hetet, akkor sütünk mézeskalácsot :) Addig nem mertem, mégiscsak egy fárasztó tevékenység, meg ne szüljek már miatta. Most már mosolygok magamon, de nem tudom, biztos lehetett volna úgy is. Mindenesetre tegnap 37+1, begyúrtuk a tésztát, ma 37+2, és mindjárt sül az utolsó tepsi. A recept a jól bevált ságvári: ott minden advent előtt közös mézeskalácssütés van, az asszonyok viszik az előre meggyúrt tésztát, és zene mellett együtt szaggatják, díszítik, sütik, erről írtam is tavaly. Mi is részt szoktunk venni, de az a kalács ott marad, és itthon újra sütjük saját tésztából. Idén viszont nem is mentünk, úgyhogy erre az adventre egy, itthoni mézessütés jut.
Akkor a recept:
1 kg liszt
2,5-3 dl méz
4 dl porcukor
1 cs mézeskalács fűszerkeverék
fahéj ízlés szerint, én tettem még bele pluszban szerecsendiót is
1 citrom reszelt héja
3 tojás
10 dkg margarin
1 csipet só
2 kávéskanál szódabikarbóna
Ezeket jól összegyúrjuk, gombóccá formázzuk, és folpackba vagy nejlonba csomagolva egy éjszakát pihentetjük a hűtőben. Másnap jól átgyúrjuk, hogy megpuhuljon, és legalább két részre osztjuk. Kinyújtjuk, kiszúrókkal formázzuk, díszítjük (vagy nem, nekem nincs mindig türelmem az összeset díszíteni). Alacsony hőfokon sütöm, a többedik tepsinél még vissza is veszem, mert hamar sül és keményedik. 
A segítés most nem ment olyan zökkenőmentesen, mint szokott, pedig Marci tegnap azt mondta, az összes sütés közül ez a kedvence. Úgy kezdtük, hogy a fiúk kimentek a kertbe levegőzni, mozogni, én betettem egy karácsonyi zenét, gyújtottam egy gyertyát, és kezdtem a tészta átgyúrását, kinyújtását. Azt beszéltük meg, hogy kiszaggatok annyit, amennyi elfér, aztán szólok nekik, és bejönnek dísziteni. Még valamivel előbb is bejöttek, de Regő elég hisztis volt, bár rögtön jött lelkesen, hogy segít, csak aztán Marcival kezdett veszekedni, miszerint "Marci te nem, menjél onnan!". Aztán elkezdte enni a nyers tésztát, Marci meg megsértődött, mert megkértem, hogy ő ne egye... de végül csak kialakult valahogy egy munkamegosztás, amelyben Regő díszitett:


Marci nyújtott és szaggatott, de mire odaértem fotózni, Regő már ott volt, követelte, hogy Marci, te ne! és kihoztuk a kis játék sodrófát is, amit ugyan nem akartam használni, mert gyurmás, de mindent a karácsonyi béke érdekében:





Aztán gyúrnak, formáznak is:


Végül már nem is számoltam a tepsiket, szokás szerint rengeteg mézes lett, és most egy se égett meg. Viszont kidobom a sütőpapíromat, semmire se jó, csak tapad a tészta fenekére, az első tepsinél tettem vele még egy kísérletet, aztán hagytam is. A fiúk közben elunták a mókát, és elmentek golyópályázni, úgyhogy egyedül fejeztem be, így a legtöbbje nincs díszítve, de én nem is ragaszkodom hozzá, natúran is szép és főleg finom. A végeredményt nem is fotóztam, a legnagyobb sütisdobozom púposan tele van, már nem maradunk desszert nélkül karácsonykor :)