Délelőtt a kertben

Gyönyörű idő volt, az ebéd hétvégi maradék, a napsütés hívogat, takarítsak, vasaljak vagy menjünk ki a kertbe...? Az utóbbi győzött. Csongor zsupsz be a babakocsiba, Regőre új baseballsapka és vékony dzseki, és hajrá. A mama is kint volt, szőlőt metszett, venyigét szedett, Regő is rögtön dolgozni akart: füvet nyírt, aztán kis gereblyét keresett, és mindent gereblyézett, ha kellett, ha nem.

Aztán megszomjazott.

Hol a gyerek...?

Kis segítség:

Én meg közben elvesztem a fotómasinámmal a virágokban...

A fákban is... Három fa hajol össze egy nézőpontba.

Szerintem a legszebb tulipánok

Nefelejcs

Bazsarózsa egy hangyával

A saját külön bejáratú kis rétünk a diófa alatt. Imádom, engem nem zavar, hogy hívatlan kis vad hagymások nőnek mindenfelé.

Színorgia

Felcímkéztem a tulipánokat, anyósom ugyanis ki akarja ásni és ősszel átültetni a hagymákat. Azt pedig, hogy melyik milyen színű, csak most tudjuk, amíg még virágoznak... Aztán hátramentünk a zöldségesbe epret kapálni, na ebből nem sok jó sült ki. Regő lelkesen hozta az ültetőfát, mert arra emlékezett, hogy amikor legutóbb együtt dolgoztunk hátul, akkor salátapalántákat ültettünk, és ő lyukakat fúrhatott a földbe. Hozhatta is, ez nem gond, de amikor odaértünk, rángatta kifelé a kezemből a kapát, és vonszolt volna a saláta felé, persze keresztül a többi vetésen... Nem volt neki elég jó, hogy az eperágyásban furkáljon. Csak pár tövet sikerült megkapálnom hisztiző kisfiam mellett, aki végülis elesett (puha földre) és fülig sárosan azt javasolta, hogy menjünk be... El is fáradhatott addigra, az ebédidő is közeledett, így aztán ennyi volt mára.