Húsvét

Ahogy írtam, szombaton hajnali ötkor keltem - ebben Csongor is segített. Megetettem, átöltöztettem, aztán kitettem egy takaróra játszani - nem akart már visszaaludni - amíg a húsvéti nyúl nevében szétszórtam a nappaliban a tojásokat, édességeket, egy-egy könyvet és egy-egy sapkát gyerekenként. Csongor csak egy csokinyulat kapott, amit majd jól megeszek neki, és anyatejen átszűrve megkaphatja. Aztán amíg fel nem ébredtek a többiek, addig vasaltam, készültem rá, hogy reggeli után indulunk Ságvárra. Kicsit sajnáltam, hogy most a szobában volt a tojáskeresés, de este már esett egyszer, nem akartam kockáztatni.

Aranyosak voltak, ahogy pizsamában gyűjtögették, amit találtak, de kicsit elkenődtem, mert Regő most eleinte jóval kevésbé volt lelkes, mint Mikuláskor. Érdekes, Marci az, aki nem szokta jól venni, ha ébredés után, hirtelen meglepetés éri - most Regő volt elfogódottabb, félszegebb. Persze Marci már rutinos, ő már számított erre, Regő meg a tavalyira nem is emlékszik. Csongor meg eddigre visszaaludt a csinos nyuszis rugijában.

Volt hiszti is, megint Regő részéről, mert ő persze mindent ki akart bontani, amit talált, és ami nem is az övé volt. Ő ugyanis egy-egy csomag kekszet, müzliszeletet kapott, meg műanyag állatkát és könyvet, inkább Marci kapott édességeket. Egy Kinder-tojást meg is ettek, azt hagytam, mégiscsak kivételes alkalom lett, de a többit gyűjtöttük dobozba, kosárba. Aztán el lehetett terelni a figyelmét, örömmel olvasta a kapott könyvet, aztán reggeliztek és készülődtek ők is a mamához.

Ságvárra ezúttal Ancsáék és az unokatesók mellett Ágiék is jöttek, úgyhogy együtt volt végre a teljes nagycsalád. Csak Papa hiányzott - pénteken lett volna 85 éves, és a napokban lesz egy éve, hogy nincs velünk. A gyerekek örültek egymásnak, szépen játszottak. Izgultam, hogy Csongor aludjon a kiságyban, mert itthon teljesen rászokott a hintára, és ha este a kiságyban akarom altatni, akkor Regő biztos, hogy felébreszti. Nappal ott se nagyon tudott aludni szegénykém, egy szűk órára elbóbiskolt egy fotelban, estefelé meg az ölemben. De azt nagyon tudja már, hogy a fürdés után szopi és alvás jön, mert este viszont gond nélkül elaludt a kiságyban. Úgy csináltam, hogy előkészítettem a szobát mindenkinek, Regő és Marci pizsamáit, mesekönyveit kivittem a nappaliba, amíg ők vacsoráztak, addig fürdettem és altattam Csongort, így az ő fürdésük, meséjük alatt a kicsi már egy ideje aludt. Aztán amikor bementek ők is, akkor már nem zavarta, hogy Marcinak égett a kislámpa, vagy hogy Regő még kétszer-háromszor kimászkált és újra le kellett fektetni. Csongor nem ébredt fel, csak a szokásos két éjjeli szopizásra, ráadásul reggel fél hat felé magam mellé vettem, és így még aludt fél nyolcig!

Ságvárról sajnos nincsenek képeim, elfelejtettem gépet vinni, pedig itt is volt tojás- és ajándékkeresgélés a lakásban még szombat délután. Ajándékból egy-egy apróságot kaptak: kisautót, labdát, kártyát, Csongor több bébijátékot is a közelgő névnapjára tekintettel.  Ezeken kívül persze édességet, gyümölcsöt, úgyhogy most Mikulásig megint nem kell ilyesmit venni. Na jó, nem olyan nagyon sokat, és válogatottat, főleg Regőre tekintettel. Aztán jött a sonkás-tojásos-tormás húsvéti vacsora.

Vasárnap délelőtt bár hideg, de száraz idő volt - szombaton volt vihar dörgéssel, villámlással - ki tudtunk menni a kertbe, kicsit kimozoghatták magukat a gyerekek. Kaptak egy-egy buborékfújót is, és meglepetésemre Regő ügyesen tudta már fújni, és nem is öntötte ki a tartalmát. Legutóbb még nem ment neki, most meg mintha mindig ezt csinálta volna. Az állatokat most csak messziről, a kerítésen át néztük, nagy sár volt náluk.

Ebéd után Marciért eljött az apja, Regő aludt egyet, Bence kivételesen nem, így Csongorral és vele játszottunk. Ő is és Márk is olyan aranyosak, finoman, óvatosan bánnak vele, Márknak különösen tetszik! Közben én már pakolásztam, és Regő ébredése után indultunk haza.

Ez egyébként a nem sikerült sütemények húsvétja. Péter túrótortája nem dermedt meg, igaz, hogy egy picit változtattam a recepten, de azért megdermedhetett volna igazán. Azért finom lett, csak kanállal kellett enni. A méteres kalács krémje nem lett olyan kemény, mint kellene ahhoz, hogy jól szeletelhető sütemény legyen - ez is csak szépséghiba, azért ehető. Viszont a hazaérkezésünk után álltam neki sós kalácsot sütni, hogy azt ehessük az itthoni sonkához, tojáshoz. A kalács miatt csak este kilenckor vacsoráztunk, ráadásul kenyeret - ugyanis nem kelt meg, vagy nem eléggé, de az ellenség fejbevágására kiválóan alkalmas. Sebaj, ma reggel pótoltam, és így másodjára gyönyörű magas kalácsom lett.

Péter és Regő elmentek locsolni - meghatódtam, kis nagyfiam most először vesz részt ebben. Marci az apjánál, Csongor alszik - kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

U.I. képeket fogok pótolni, ha kapok a családtól!