A kedvenc mesém

Az én kedvenc mesém A három citrom című török népmese. Érdekesség, hogy - mivel népmese - megtaláltam már európai mesegyűjteményben szinte ugyanezt három naranccsal, és motívumai máshol is megtalálhatók. Az a verzió, amelyik az én kedvencem, Benedek Elek: Az aranyalmafa c. kötetében olvasható.

Ebben egy herceg elindul feleséget keresni, megvannak a feltételei is hozzá, de sehol nem talál olyan lányt, amilyet keres. Végigjárja a Tél, az Ősz, a Nyár birodalmát, végül a Tavasz ajándékoz neki három citromot azzal, hogy vigye haza, otthon üljön le egy forrás mellé, nyissa fel az egyiket, kiugrik belőle egy lány, adjon neki rögtön vizet, különben eltűnik, és ő lesz a felesége, amilyet keresett.

Persze a herceg az első citromnál elrontja, annyira rácsodálkozik a lány szépségére, hogy nem ad neki inni. Még a másodiknál is így jár, de a harmadiknál már ügyesebb, és persze ez a lány a legszebb, legtökéletesebb mind között. Csak persze herceghez méltó ruhája nincs, úgyhogy az ifjú vőlegény bemegy a kastélyba, hogy hozzon neki. De addig egy gonosz és csúf szolgáló jár a forrásnál, és hát szó szót követ, majd végez a szép leánnyal. Abból azonban galamb lesz, és elszáll. A csúf leány meg elhiteti a herceggel, hogy ő a menyasszony, csak valami végzetes hiba történt, mit lehet tenni, a herceg őt viszi a kastélyba. Készülnek az esküvőre, a menyasszony parancsolgat, felügyeli a főzést, és egyszer csak meglátja az ablakpárkányon a galambot. Rögtön levágatja, igen ám, de a galamb véréből három csepp a földre cseppen. Azon a helyen kinő egy citromfa, harmadnapra három citrom terem rajta. Az ifjú, aki eleget búslakodik azon, ami történt, meglátja a citromokat, és eszébe jut, hátha... Beviszi őket a szobájába, egymás után felvágja, a harmadik leánynak ad vizet, és láss csodát, ott az ő igazi kedvese. A gonosz szolgáló megkapná méltó büntetését, ha a leány nem lenne olyan jó, és nem kérne kegyelmet neki. A fiatalok pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak, gyakran elsétálnak a citromfa alatt, és hálásan gondolnak a Tavaszra, akinek boldogságukat köszönhetik.

Most, hogy ezt így leírtam, eszembe jutott, hogy érdekes lenne a mese szimbolikájának utánanézni... A háromszori ismétlés, az elcserélt leányok, a citrom, a galamb... Szép mese, nagyon szeretem, és gyerekkoromban nagy kék dunyha alatt feküdtem, a Mama pedig a fakeretes ágy kemény szélén ült, amikor mesélte nekem.