Négy hónapos

Elpufogtassam minden hónap huszadikán a közhelyet, miszerint hű de rohan az idő...? Na jó, nem fogom. Pedig Csongor ma lett négy hónapos, ami a fentiek ékes bizonyítéka.

Adatokat nem tudok, majd szerdán megyünk mérni, szerintem most sem hízott sokat, talán picit többet, mint a múlt hónapban. Ennek ellenére én nagy babának látom, lehet, hogy hosszú? Bár szerintem a hossza se nagyobb az átlagosnál. Főleg 68-as ruhákat hord, és még egy-két 62-est, ami a méreten belül nagyobb.

Ha egy szóval kéne őt jellemeznem, azt mondanám, hogy hálás. Ha még egyet hozzátehetnék, az a tündér lenne. Nem azért, mert az én fiam és elfogult vagyok (á, nem...) de ő tényleg úgy tud kommunikálni, viselkedni, mosolyogni, hogy az ember meghatódik tőle. Nem tudom jól megfogalmazni... hiszen az előző minden kisbabára jellemző. Csongor viszont más. Olyan kis finom, érzékeny, kifejező. Van az e heti Nők Lapjában egy cikk Müller Pétertől, az adakozó mosolyról. Na az Csongorról szól.

Amúgy vannak persze kézzelfogható dolgok is, amit egy ilyen kis négyhónaposról mesélhet az anyja. Szopizik, nem számolom, hogy hányszor, ami nem azt jelenti, hogy megszámlálhatatlanszor :) Mosolyog, gagyog, rágja a kezét, nyúl és fog. Játékokat annyira nem töm a szájába, olyan kis tétován megkóstol ezt-azt, de a keze finomabb. Mostanában többet teszem hasra, és egyre jobban szereti, sőt volt olyan is valamelyik nap, hogy hason aludt el.
Ha hagyják, és nem ébresztik állandóan sikítozással, akkor alszik is. Az ideális az számára, ha reggel nyolc tájban szundít egy rövidet, aztán délelőtt egy hosszabbat. Amikor Regő elalszik ebéd után, és elcsendesedik a ház, azt kihasználja, ő is alszik egyet, majd szeretne még fürdés előtt egy picit - ez nem mindig jön össze, helyette van az esti nyűgösködés. Este fél nyolc körül kerül ágyba, az ébredéseket se számolom, talán három az átlag, és valamikor öt és fél hét között kel fel. Nem bánom - ébresztőórát nem kell felhúznom, és ezek a mi csendes, nyugodt reggeli óráink.
Cumival alszik el, de utána már nem kell neki, tehát nem ébred fel arra, hogy kiesett a szájából, éjjel is szopik és visszaalszik. Ébren nem is kapja meg, csak az autóban és a babakocsiban, illetve néha az esti nyűglődés idején, de akkor úgyis kiköpdösi általában. Viszont mostanában egyre többet és ügyesebben szopja az ujját is, olyan boldog lennék, ha szépen visszaszokna rá :) Van, hogy úgy alszik el, és akkor örül az anyai szívem.
Mindenkit szeret. Jó, Péter és az anyukája mindig mondják, hogy nekik nincs tejszaguk, azaz hogy leginkább azért nálam nyugszik meg, de bárki fölé hajol, csak egy jó szót szól hozzá, ő már mosolyog, és az egész arca, teste kommunikál. Jól tűri a tesók nyúzását is, pedig nem semmi kiképzésnek van alávetve ilyenkor. Ezek az élet első viharai, ő aztán biztosan edzésben lesz, ha majd komolyabbakat gördít elé a sors :)

Kis nyugodt baba, egyelőre a mozgásban sem olyan nagyon aktív. Nagyon könnyedén, lendületesen fordul oldalra, és a lendületből már sokszor azt hiszem, hasra is átgördül, de ott még nem tart. Gördíti a fejét, a csípőjét, de még a teljes technika nincs meg. Hasról hátra viszont már rutinosan fordul. Nagyon szeret tornázni, a lábtornáztatást, biciklizést is szereti, meg ha a kezünkbe kapaszkodva felhúzhatja magát egy kicsit. Hason fekve teszek alá egy összehajtogatott takarót, és szívesen elnézeget így. Hason még nem nyúl játékok után, nem tudom kellene-e már.
Szeret fürödni is, és tudja, mikor mi következik, ha csak kiviszem a fürdőszobába, már jókedvű lesz, pedig előtte általában igen nyűgös. Nevet, szereti, ha megpuszilgatom a talpát, kicsit csiklandozom, simogatom. A finom, langyos vizet is szereti. Épp ma néztem, hogy kinövi a kiskádat - a bátyjai már ilyenkor egy ideje nagy kádban fürödtek - ki kell találni erre valami új szisztémát, valószínűleg megpróbálkozom majd a Regővel együtt fürdetéssel.
És akkor Orsi meg Dorka kérésére álljon itt befejezésül egy méltatlankodós kép :) Viccesen néz rajta!