Robin Cook: Műhiba

A Könyvfaló blogon olvasott egyikünk Robin Cookot a múlt hónapban, én is kedvet kaptam tőle hozzá. Aztán amikor húsvétkor Ságváron voltunk, a Dédipapa könyveiből válogattunk, és ott találtam három-négy könyvét. Érdekesen egybevágott ez a két dolog, el is hoztam a talált könyveket, és az elsőt már ki is olvastam.

A Műhiba egy újabb könyve Robin Cooknak, ami azt jelenti, hogy még csak olyan húsz éve írta. Ez így vicces persze :) szóval úgy értettem az újat, hogy nem az első klasszikusai közül van, mint például a Kóma vagy az Agy. Van is benne egy vicces kikacsintás az olvasóra, amikor az egyik szereplő műtéti érzéstelenítés előtt megkérdezi az orvost, olvasta-e a Kómát, és ugye vele nem fog megtörténni, ami ott. Szeretem az ilyet a könyvekben. A másik ilyen kis humor, amikor az aneszteziológus annak örül, hogy nem Braxtonnal vagy Hickssel került össze, mint szülésnél segédkező kollégákkal. Ezek a nevek a Braxton-Hicks-féle összehúzódásokról lehetnek ismerősek, amik a terhesség második harmadától jelentkező, fájdalmatlan méhösszehúzódások :).

Nna, de beszéljünk a könyvről. A főszereplőt, Jeffreyt elítélik orvosi műhiba miatt: epidurális érzéstelenítéskor meghalt az általa érzéstelenített beteg. A műhibát abban találták, hogy erősebb hígítású érzéstelenítőt használt, mint kellett volna - de ez nem igaz, bár a bizonyítékok ellene szólnak. Magas óvadékot tűznek ki rá, és az újabb tárgyalásig szabadlábra engedik. Ő azonban először is megszökik az óvadék elől, amivel magára szabadít egy fejvadászt, és nyomozni kezd. Tudja, hogy nem követett el hibát, és talál hasonló eseteket, ahol ugyanolyan megmagyarázhatatlanul reagáltak a betegek az érzéstelenítésre, mint az ő esetében. Meglehetősen furfangosan és mozgalmasan zajlik az élete a következő napokban, egyszerre menekül az őt üldöző fejvadász elől, miközben nyomoz és próbálja kitalálni, hogy mi történhetett, úgy, hogy elegendő bizonyítékkal szolgálhasson ahhoz, hogy az ítéletét semmissé nyilvánítsák.

Nem mesélem el, miket fedez fel és hogyan jutunk el végül a happy endig - mert persze eljutunk. Sőt, időközben segítője is lesz, mégpedig egy csinos, fiatal nő személyében.

Izgalmas, fordulatos könyv, és az a hátborzongató benne, hogy minden meglepő új helyzet ellenére az egész mégis hihető... Szerencsére nem vagyok annyira parázós, hogy attól kezdjek félni, hogy ilyesmi a valóságban is, akár velünk is megtörténhet - mármint betegként - de jobb is, ha nem gondolunk bele.

Az egyetlen negatívum, hogy én nem szeretem, ha egy könyv helyenként túl van magyarázva, olyan szaga lesz tőle, mintha a karakterszám miatt írnának bele fölösleges mondatokat. Minek leírni, hogy "hazaért, letette a kulcsát a balra lévő kisasztalra, kikötötte a cipőfűzőjét, és kibújt a cipőjéből"? De az ilyenek azért nem vonnak le sokat a történet szórakoztató mivoltából. Jó volt, könnyű volt olvasni, ajánlom annak, aki egy kis borzongató izgalmat szeretne (a vége felé egy szakaszon kicsit gyomorforgató is lesz, csak óvatosan)!