2012. április 2., hétfő

Tollbamondás

Marci diktálja, hogy mit csinált pénteken a Csodák palotájában, én pedig írom:

"Kaptunk vonalkódos karszalagot, azzal kellett bemenni a kapun. Ott van az a lebegő gömb, van egy fém háromszög, a két oldalán vab egy-egy lyuk, azon erősen fúj levegőt. Ott van egy labda, amit közrefog a két áramlat, és azon lebeg. Beljebb van az óriásasztal, felmásztam a székre is meg az asztalra. Még beljebb van a futópálya, van rajtgép, mellette pedig a falon fut a fény, és a fényt kell leelőzni.
A felfelé menő lépcső mellett sorban vannak játékok, van egy új, amit még nem láttunk: egy kart kell tekerni, van egy magas üveghenger, majdnem a tetejéig víz van benne, egy lapátkerék forog benne, és ahogy tekerjük, örvényt csinál, tök jó nézni. 
Van egy tükröződő félgömb, ha belenyújtom a kezemet, olyan, mintha a tükörkép kezet akarna velem fogni. Aztán van egy fém pálya, amin egy karikát kell végigvezetni úgy, hogy ne érjen hozzá a fémhez. Nagyon nehéz, nekem több, mint negyven hibám volt!
A lépcső belső oldalán van egy állvány három hintával, kötéllel lehet magunkat felhúzni a hintán. Van a plafonbicikli, fel kell venni egy karabineres mellényt, a bicikli egy pályán megy a magasban, az alján tőkesúly van, és így nem esik le. Van a tépőzáras fal, ott olyan ruhát kellett felvenni, hogy a háta tépőzáras anyagból készült, a falra pedig egy nagy tépőzáras lepedő van kifeszítve. Neki kell ugrani háttal, és akkor odaragadok, az tök jó!
Aztán van a holdjáró, pont belefértem a súlyhatárba, mert 30 kiló fölött már nem lehet használni. Van egy kötélpálya, amire rárögzítenek egy karabineres ruhával, meg egy nagy rugóval, és így olyan, mintha nem lenne gravitáció, és olyan, mintha a Holdon ugrálnék, mintha én lennék... nem Isaac Newton, hanem a Farkas Bertalan. (anyai közbevetés: Farkas Bertalan nem járt a Holdon, legyél Te inkább Neil Armstrong)
Aztán van egy rálépős zongora, a lábainkkal kell zongorázni, az csak ennyi. 
Van egy fekete-fehér spirál, pörög, merev szemmel kell nézni, fölötte van egy felhős kép, és ha a pörgő spirál után a képre nézek, akkor olyan, mintha mozognának a felhők, és villámlik az egész kép. A többi az nem olyan érdekes, úgyhogy mesélem inkább a második szintet.
Például a másodikon van olyan, hogy Vasarely-képek pörögnek, és olyan, mintha térben lenne. Ott van a tükörlabirintus, ami szuperjó, de én abban úgy átrohanok! De a Matyi az összes tükörnek nekiment. Van egy fémhenger, mint egy ágyú, a végén gumiból egy erős háló, légáramlatot lő ki, és jó messze egy rafiafüggönyön lehet látni, hogy mikor ér oda, mikor lebbenti meg. Érdekes, hogy tök sokára!
A földszinten még kihagytam az óriásjojót, bele kell kapaszkodni egy fogantyúba, és felhúz az egész épület tetejére, aztán leenged, újra felvisz... Van olyan is, hogy meleg levegőt fújnak ki, és felmegy egy hőlégballon.
Van egy ferde szoba, ferde a padló, az asztal meg minden, tök érdekes. Egy téglatestben van egy lámpa, a végén tükör, bele kell nézni, csavargatni a fényerősséget, és a tükörben láthatjuk, ahogy tágul meg szűkül a pupillánk. 
Az Öveges-teremben szoktak előadások lenni, és most hármat is meg tudtunk nézni! Az első kémia volt, a második fizika, a harmadik ugyanaz, mint az első, csak egy néni tartotta. Kémián nagyon érdekes kísérletek voltak, volt folyékony nitrogén, szárazjég, szódás patront lőttünk ki kötélpályán meg ilyenek.
A harmadik szinten van egy sötét szoba, aminek a padlójából színes lámpák világítanak, azokat el kell takarni a lábunkkal, táncolni rajtuk, és zenét ad elő. Össze lehet rakni például Michael Jackson egyik számát. Volt még az óriás pánsíp, vastag sípok vannak egy asztalban, a legmagasabb a legmélyebb, a legkisebb pedig a legmagasabb hangot adja. Van ütője, azzal kell ütögetni az asztalban lévő lyukakat és így zenélni.Vannak mindenféle gépes ügyességi  játékok, azoknál mindig ült valaki. 
Van egy műanyaglap, belevágva egy hajlított nyílás, és mégis átforog rajta egy egyenes rúd. Van egy olyan kísérlet, hogy el tudok-e kapni egy botot, ami egy hengerben hirtelen leesik. Van terepasztal is. 
Szuperjól éreztem magam, nagyon-nagyon jó volt, meg a buszon is szuperjó volt!!!"

3 megjegyzés:

Ági írta...

"Aztán van egy rálépős zongora, a lábainkkal kell zongorázni, az csak ennyi." - ami egy memóriajáték, amelyik hangot játssza a zongora, arra a hangra kell rálépni, és egyre több hangot ad be.
És a "telefon", ami az első emelet két végében van fémből? :)

Timi írta...

Tudja ő is, azt mondja, hogy rosszul írta, csak én már nem akarom javítani, mert nekem meg az eredeti, lelkes, folyamatos mesélés tetszik :)
A telefonnal most nem játszottak :)

Erika írta...

Hu ez tényleg szuper jó lehetett :) kár hogy suly határ fölött vagyok :))))