Tótfalusi István: A forró kutya

Nagyon szeretem ezt a könyvet. Gyerekkoromban megvolt - már nem olyan kicsi koromban - aztán sajnos nem emlékszem a hányattatásaira, de ide már nem költözött velem. Különféle beszélgetések kapcsán gyakran emlegettem Péternek, és végül annyira szöget ütött a fejembe, hogy meg kellett szereznem antikváriumból újra egy példányt.

Érdekes a műfaja, nem tudom, hogy be lehet-e sorolni valahová, szerintem az ismeretterjesztés és a regény, elbeszélés közötti határokat feszegeti. Na jó, jócskán elbillen az ismeretterjesztés felé, de nagyon ügyesen, ötletesen van történetbe ágyazva.

A forró kutya - amint a címlapon látható illusztrációból is kiderül - a hot dog. Mégse egy virslitörténeti kisenciklopédiával állunk szemben, hanem egy nyelvészeti, etimológiai ismeretterjesztő könyvvel gyerekek, fiatalok - felsősök és középiskolások - számára. A történet szerint a fiatal, frissen végzett magyartanár a saját gimnáziumába kerül vissza tanítani, és mint lelkes tanerő, megkapja a mostohagyereknek számító magyar nyelvtan szakkör vezetését. Csak öt-hat gyerek jelentkezik, de ő így is szívesen tartja az órákat, és a diákok örömére, meglepetésére nem unalmas mondatelemzéseket és hasonlókat, hanem kimennek az utcára, megnézik a boltokban, termékeken szereplő idegen szavakat, márkaneveket - 1988-as a könyv, tehát ne a mai márkákra gondoljunk - és együtt megfejtik a szavak eredetét, próbálják keresni a magyar megfelelőket. Az egyik diáklány latinul tud, a másik németül, a harmadik franciául, a fiúk angolosak, Gyuri pedig hozzáteszi a magáét, és kifejezetten érdekes dolgokat tudhatunk meg így. Máskor újságcikket hoznak, és a politika idegen eredetű szavait veszik sorra, megint máskor a régies nyelvezetet. Jeleneteket írnak, előadják egymásnak, majd megbeszélik a szövegét, gyakran vendégeket, ismerősöket is hívnak az órákra. Talán két olyan fejezet van, amiben az író kilép a szerepből, és Gyuriként ugyan - mert végig az ő szemszögéből meséli a történetet - de a gyerekek nélkül, valamilyen magyarázattal egyszerűen előhoz egy témát, egy szócsoportot, és maga fejti ki az etimológiai magyarázatokat.
Felnőtteknek, de humán érdeklődésű gyerekeknek, fiataloknak is nagyon érdekes írás. Gyakran mosolyogtam a "szabad, demokratikus országra" tett utalásokon, meg amikor a szavak kapcsán felmerül, hogy külföldön és itthon mi hogy volt a nyolcvanas években...