2011. augusztus 20., szombat

Mi lett a kerttel?

Szegény kertemről nem is írtam, mióta megjöttünk, pedig akartam! Csak hol ez, hol az... 
Most nem igényel sok munkát, ez a jó és könnyű része, amikor úgy tűnik, mintha ingyen adná a kincseit, pedig csak most érik be a tavaszi munka. Szinte az első utam a kertbe vezetett, amikor hazaértünk, és nagy örömmel láttam, hogy érik az uborka, a paprika, a paradicsom. Egyik évben sem volt még ilyen szép paprikám, ennek nagyon örülök! Paradicsomból sokféle érik, gömbölyű és szilva alakú, kicsi és nagy, koktélparadicsom is, és remélem, megmaradt az egyetlen palánta apró, sárga, körte alakú paradicsomom is - ha igen, még nem látszik, mert zöld. Gondolkodtam, hogy hogy tudnék paradicsomlét eltenni, mert két éve, szintén terhesen, komoly fizikai munkára emlékszem, amikor passzíroztuk a paradicsomot, mindenhová folyt a lé, és amellett, hogy nehéz volt, nagyon pepecsmunka is. Tavaly viszont a nyersen eltett, szűrőn áttört paradicsomom kiforrt. Néhány nap tanácstalanság után jött a zseniális ötlet: gyümölcscentrifuga! Igaz, hogy valamivel kevésbé gazdaságos, mint a passzírozó, több rost megy veszendőbe, de sokkal gyorsabb, könnyebb, tisztább munka, és nekem ez most fontos szempont volt. A lecentrifugázott lét felforraltam és tettem bele pici tartósítószert a biztonság kedvéért, aztán mehetett a dunsztba.
Uborkából kétfélét vetettem, csemegét és salátának valót, a csemege nem kelt ki, de a salátának való bőven kárpótol, ha kivárom, akkorák teremnek rajta, mint egy-egy cukkini, esszük frissen és salátának, tettem is el már belőle a fagyasztóba, lassan leérik.
Hatalmasak a karalábék, ezeket még hagyom szépen nőni, de nyugodtan lehetne szedni is belőle. A hagymákat felszedték az itthon maradók távollétemben, jó sok, de viszonylag apró szemű vörös- és lilahagymám lett. 
Gyönyörűek a padlizsánbokrok, kérdés, hogy megérjük-e idén, hogy termés is legyen rajtuk, hiszen megint későn ültettem ki őket, de legalább most mind átvészelte a palántakort, és erőteljes bokrokká nőttek, most virágoznak. Ha szép, hosszú ősz lenne, akkor akár októberben is szüretelhetem a termést.
Meglepetés a kelkáposzta és a karfiol - Marika néni eddig minden évben azt mondta, nem érdemes káposztafélét ültetni, mert ahányszor ő próbálkozott vele, annyiszor lett férges és ment tönkre, és az én első kelbimbó-kísérletem is így járt. Ehhez képest idén tavasszal kapott néhány palántát a szomszéd nénitől, aki maga se tudta, mik azok. Elültette hozzám, lesz, ami lesz. Lett is - gyönyörű kis karfiol- és kelkáposztafejek nőnek, ma esszük meg az elsőt
Gyümölcsből, mire hazaértem, a két almafa - az egyik nagy termésű, savanykás nyári rétesalma, a másik kis piros Éva-alma - és a körte kezdett beérni, ezek már nagyjából le is értek, viszont közben beindult a szőlő, számomra a legjobbkor, pont akkor kívántam meg, és azóta is falom, faljuk. Szilva idén sajnos nem lett, lesz viszont füge és datolyaszilva, és remélem, egy héten belül beérik a szeder, mert abból szeretnék tortát csinálni Regőnek.
A fű imádta az én nyaralásom alatti esős időjárást, úgyhogy a hazatérés utáni egy-két hetet felváltva töltöttük fűnyírással, most már egész normális állapotok vannak :) 
Legközelebb hozok fotókat is!

1 megjegyzés:

Aerfen...Muscari... írta...

Egészen üdítő volt még olvasni is :)