2011. augusztus 1., hétfő

A szoptatás világnapján

Augusztus elseje jó pár éve a szoptatás világnapja, az ezzel kezdődő hét pedig a szoptatás világhete. Számomra sokat jelent ez a nap, és egyre többet, ahogy különböző, szoptatással kapcsolatos helyzetekbe kerülök.
A történet a gyakorlatban 2003. március 2-án kezdődött, elméletben sokkal korábban, még 2002 kora nyara előtt, azelőtt, hogy megfogant volna Marci. Akkor persze még nem rendszeresen és szándékosan, inkább más irányú tájékozódásom melléktermékeként olvasgattam a szoptatásról, várandósan viszont már rendesen felkészültem az elméletből, és máig hiszem, hogy ez nagyon jó alapot ad. Sokan mondták azóta babát várva, hogy ennek majd akkor néznek utána, amikor itt a baba, hiszen addig hová tegyék a sok információt? Én meg vagyok győződve róla, hogy nekem sokat segítettek, nagyon kellett, és azóta is csak pótolom a tudásomat. 
Naszóval 2003 március 2-án délelőtt körülbelül 9 óra 17 perckor szoptattam életemben először - akkor Marci két perces volt. Ez a szimbiózis aztán jó sokáig eltartott, túlélt szülinapokat, bölcsit, munkába állást, ovikezdést, válást és költözést - Marci két hónap híján négyéves volt, amikor szinte észrevétlenül elmaradt az utolsó szoptatás. Ez már majdnem cikinek számít, nem is nagyon emlegetem, csak azt szoktam mondani, hogy sokáig szopott, most meg egészen olyan, mintha megkönnyebbülés lenne leírni. Ma szabad :)
Ehhez képest nem is olyan sok idő maradt ki - ha jól számolom, 2007 januárjában szoptattam utoljára, és 2009 augusztus 25-én délután négy óra tájban először, az akkor pár perces Regőt. És ez azóta is így van, csak Regő már nem pár perces, hanem szaladgáló, beszélő kislegény, akinek a kistestvére is egyre nagyobbra növekszik. Úgyhogy a jelenlegi és az újabb szoptatási periódusom között nem lesz annyi idő, mint Marci és Regő között, nyilván, hiszen a korkülönbség is sokkal kisebb. Szóval most átélem a terhesen szoptatás élményét, és ha úgy alakulna, még a tandem szoptatás is beleférne - de úgy érzem, kétéves koránál sokkal tovább nem fogja kérni Regő. Most egy-két perceket szopizik a délutáni és az esti elalvás előtt, és este nem is mindig jut eszébe. Szerintem ha hazamegyünk és a megszokott körülmények közt alhat, még annyira se fog, akkor pedig marad a délutáni pár perc, aztán majd az is elmúlik. És ez így szép :)

2 megjegyzés:

Gabka írta...

Nekem Rékám a harmadik szülinapja előtt nem sokkal hagyta el véglelg a szopit, olyan szépen, észrevétlenül, hogy sem neki, sem nekem nem okozott rossz érzéseket.
Ma már sokkal szabadabban gondolkodnak és beszélnek a szoptatásról, de még mindig rengeteg a tévhit - nekem is azt mondta mindenki, amikor hallották, hogy Réka még két évesen is, meg tandemben is, meg mindenhogy szopizott, hogy le se fogom tudni szoktatni róla. Én meg hiába mondtam, hogy persze hogy nem fogom leszoktatni, mert nem is akarom, mert majd leszokik magától... Senki se hitt nekem, aztán mégiscsak igazam lett és ennek nem azért örülök nagyon, mert mindenkinek megmondhatom, tévedtek, hanem azért, mert nagyon sokáig adhattam a szoptatás élményét és az anyatej áldásos hatásait a lányomnak és ráadásul nem is viselte meg az elválasztódás, jött magától szépen, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.:-)
Már csak Attilám szopizik, remélem, még jó sokáig ő is. :-)

Orsi írta...

Ügyes vagy, és nekem Te vagy a követendő példa, köszönöm!!! És azt a rengeteg segítséget, tanácsot is, amit a szoptatás alatt adtál. Azok nélkül nehezebb lett volna, de így nagyon jól ment minden. :) Azóta én is igyekszem segíteni más anyukáknak, mert úgy érzem, jó ügyet szolgálok. :)