Tegnap Marci megtáltosodott. Vannak a dolognak előzményei, de azokkal együtt is nagyon meglepett. Például mondogatja időnként, hogy erre vagy arra gyűjt, és felmerült a kérdés, hogy honnan lehetne a zsebpénzén felül pénzt szerezni. Mondtam neki, hogy munkával, kisfiam, az élet így működik. Lehet jelentkezni, keresni a lehetőséget, és ami a saját feladataidon felül van, azért szívesen adok pénzt. Nem igazán ugrált a lehetőségekért azóta sem. Viszont valamelyik nap kiöntötte a tejet - megvan az a jó tulajdonságom, hogy az ilyesmit lazán veszem, csak akkor veszekszem vagy kiabálok miatta, ha már amúgy se voltam jó passzban - és megkértem, hogy mossa fel. Megmutattam, hogy kell, szépen meg is csinálta, és annyira tetszett neki, hogy azóta mondogatta, szóljak ám, ha fel kell mosni valamit! Az elmúlt egy-két napban nem nagyon volt alkalom, de tegnap sütit sütöttünk együtt (az nem pluszmunka, az szórakozás :) ) és utána mondtam, hogy na, most lehet felmosni, csak fel is kéne seperni előtte. Fel is sepert, én is kiigazítottam egy kicsit utána, aztán kizavart a konyhából. Vizet eresztett, az előtte kifolyó hideg vizet felfogta egy lavórba (!) felmosott, feltörölt, aztán elmosogatott, majd a lavórban lévő vízzel meglocsolta a virágokat, aztán elkezdett rendet rakni, alig tudtam elküldeni vacsorázni és fürdeni, ragyogott a szoba, és zuhanyozás után még folytatta volna a pakolást, én szóltam neki, hogy ne rakjon már tovább rendet (!) mert Regőnek már meséltem, most az ő meséje jön.
A hab a tortán, hogy ez valahogy Regőre is hatott, mert a pizsamához még zoknit és szandit vett, amit aztán ágyba bújás előtt szépen levett és párba állította az ágya elé. Én meg csak pislogtam. És csodálkoztam, hogy mekkora különbség van aközött, amikor majdnem mindent én csinálok és közben még noszogatok is mindenkit: csináld már meg, tedd el a ruháidat, legyen rend, menj már enni, menj már fürödni... Most ez teljesen kimaradt, és ez csodálatosan pihentető volt. Nincsenek illúzióim, hogy Marci így marad, de már ez az egy este is egy wellnessüdülés volt. A fizetését természetesen megkapta :)
2 megjegyzés:
Emlékszel, amikor már külön szobában laktunk, és - ugyebár én is elég rendetlen voltam - és éjjel nem tudtam aludni, pöpec rendet tettem, anyu meg csodálkozott reggel, hogy mi történt itt éjjel? Ilyen megtáltosodásaim nekem is voltak kb. évente kétszer. :-) De érdekes mód, az nekem is jobban esett, mikor magamtól tettem rendet és gyönyörködtem benne, mint amikor anyu noszogatására. :-) Valószínűleg Marci se marad így, de ez már tök jó, hogy magától ennyi mindent csinál. Hozzánk nem akar jönni? :-)
Megérdemelted ezt az estét :) A fiúknak gratulálok hozzá, elsősorban Marcinak persze!
Neked pedig gratulálok a futáshoz! Sokat segít a kitartásod nekem is, bár messze lakunk egymástól és más az életvitelünk is teljesen, mégis kicsit úgy érzem, együtt érjük el a magunk elé kitűzött céljainkat, persze mindketten a magunkét :)
Megjegyzés küldése