A könyves blogolással is igen el vagyok maradva, ezt már nem most olvastam ki, pár hete is van. Ez az egyik első könyvem, amit a rukkoláról szereztem, de várt szépen a sorára, volt még itthon más olvasnivaló előtte. Akkor támadt kedvem elolvasni, amikor Péter ajánlására szintén Walter Lordtól a Hihetetlen győzelmet olvastam. A szerző az oral history műfajának egyik első mestere, ez az, amikor a történteket ténylegesen átélt emberek szájából hallunk a könyv témájáról, ebből gyúr a szerző dokumentarista regényt, persze némi saját elemzéssel, véleménnyel.
A Titanic pusztulása az évfordulóra jelent meg újra, kis alakú, de nagyszabású könyvecske. Hatalmas munka lehetett több, mint hatvan túlélőt felkeresni, meginterjúvolni, és az emlékeikből összeállítani, hogy pontosan mi is történhetett, majd ezt nagyjából tárgyilagosan - helyenként azért némi gyászos gunyorossággal - regénnyé fűzni. Olvasni talán kevésbé is élvezetes attól, hogy dokumentarista: nincsenek dramatizált események és szereplők, persze mit is kellett volna a hatalmas óceánjáró pusztulásán még drámaibbá tenni? Eléggé drámai, katasztrofális volt így is, ha csak a puszta tényeket nézzük. Az ember együtt sajnálkozik az íróval, és a tényszerű fogalmazás mellett is bele tudja élni magát abba, hogy mit érezhetnek azok a szerencsétlenek, akik egy fagyos éjszakán át hánykolódtak a tengeren, és fogalmuk sincs, hogy a szeretteik élnek-e, halnak-e. És még ők voltak a szerencsésebbek, akiknek megadatott a hánykolódás.
Belegondolunk olvasás közben abba is, hogy milyen emberi nagyságok és hibák kerülnek felszínre szélsőséges helyzetben, hogy lehet, hogy a félig üres mentőcsónakok közül csak egyetlen tért vissza a vízbe került hajótöröttek közé, hogy előkelő hölgyek, akik életükben semmit nem fogtak meg, aminek nyele van, most félreállítják csónakjuk pánikoló vezetőjét, és eveznek meg parancsnokolnak, és hasonlók... Érdekes olvasmány, hiteles történet és szép főhajtás ez a könyv.
Walter Lord 1997-ben, 80 évesen James Cameron Titanic című, sok Oscar-díjat nyert filmjének konzultánsa volt, mint a téma akkori egyik legjobb ismerője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése