Ez a nap más, mint a többi...

... és ma félretesszük egy kicsit a karácsonyi készülődést, mint ahogy tavaly ilyenkor is félretettük, mert ma van egy éve, hogy megszületett a legkisebb fiunk, Csongor György, ez a kis tündér :)

Ilyen volt:

És ilyen lett egyéves korára:

Ő még persze nem tudja, mi van ma és mi ez a nagy érdeklődés körülötte, úgyhogy nagyon komoly arcot vágott végig, amíg tortát-ajándékot kapott, de a maga részét belapátolta a tortájából :) Igazából napközben nem is érzékelhetett sok mindent a jeles eseményből, szóltak a gyerekzenék és néha rácsodálkoztam, hogy nahát, egyéves lettél...? De az ünnepléssel megvártuk, amíg Marci hazaér a zeneiskolából. Tej- és tojásmentes babatortát sütöttem gesztenyés, almás, banános krémmel, mazsolával, ajándékba pedig néhány olyan játékot kapott meg, amit Regő már kinőtt, és pár hónapja eltettem erre az alkalomra. Íme pár kép az ünneplésről:

Ugye milyen kis komoly volt? :) Jóllakott, és azóta játszanak, addig pedig én mesélek az egyévesről.

Milyen ez a mi legkisebbünk? Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, kedves. Pici kora óta ez az első szó, ami eszembe jut róla, a kis arcáról, a tekintetéről. És a viselkedésével is alátámasztja ezt az első benyomást, bújós, szeretetteljes, finom. 

Adatokban kifejezve: 9330 gramm és 77 centi, így lett ő a legnagyobb újszülöttemből a legkisebb súlyú, ám legmagasabb egyévesem. Nyolc foga van már hónapok óta, mindig mondom, hogy jön a kilencedik, de akárhogy is jön, még nem bújt elő. A lábméretét pedig nem tudnám megtippelni... Kintre egy 23-as bélelt cipőt hord, de járni nem jár benne, úgyhogy szinte mindegy is a mérete.

Amúgy pedig egy ügyes, okos, értelmes, simulékony, szeretetteljes és szeretnivaló, eleven egyéves kisfiú. Már megint nincs kisbabám, és most már nem is lesz több, de most már egy kis édesbús nosztalgián kívül nem érzek emiatt szomorúságot, nincs hiányérzetem. Nagyon kerek a világ ezzel a három fiúval, néha túlságosan is: kirúgják a világom oldalát :)

Azért nekem még baba lesz egy ideig ez a Csongor, majd meglátjuk, meddig érzem annak. Próbálok rendes havi összefoglalót írni, de inkább az érzelmek uralkodnak rajtam, kevésbé koncentrálok a tényekre.

Szóval, az alvás: éjszaka már csak olyan 3-4 alkalommal kel, mindig szopizik, és visszaalszik, de sokszor csak sokára, újabb és újabb mellváltással vagy végül cumival. Felvette azt az édes és megható szokást, hogy ha már eleget szopizott, odabújik a mellemre és ott elalszik, vagy csak pihen tágra nyílt szemekkel a sötétben. Ezt imádom éjjel is, nappal is. Nappal most van átállásban az egy alvásra: egyszer már azt hittem, át is állt teljesen, de aztán autóztunk, és elaludt délelőtt, majd itthon délután is, illetve sokszor még álmos délelőtt, jólesik neki egy pihentető szopizás, de már nem alszik el utána.

Este hat felé vacsorázik, aztán fürdés és szopi után alvás, és az első ébredése van, hogy kilenc óra, van, hogy tizenegy. Éjszaka nem is nézem az órát, nem tudom, milyen hosszúakat alszik, és olyan is van, hogy együtt szundítunk a fotelban.

Az evése olyan kis bizonytalan. Alapvetően megeszik mindent, amit kap: tojáson és tejterméken, halon és mézen meg olajos magvakon kívül azt hiszem, mindenfélét evett már. Nagyon szereti a gyümölcsöt, banánt vagy mandarint bármikor szívesen elfogad, azért is volt a tortáján is. Szereti még a mazsolát, a kölesgolyót. A kenyérfélékkel (főleg kiflivel, zsemlével, mert kenyér nemigen van itthon) már válogatósabb, hol elfogadja, hol nem. A húst általában szereti, zöldségben, köretben bizonytalanabb. Igyekszem okosan és óvatosan etetni, jó lenne, ha nála nem alakulna ki olyan válogatósság,mint Regőnél. Ötször eszik napközben, és olyan 3-4-szer szopik: reggel, délelőtt alváshoz vagy helyette, délután alvás előtt és utána is, este alvás előtt. Ez inkább öt :) Viszont szinte csak darabosat eszik, szereti, ha van leve, tehát a leves, főzelék jobban bejön neki a párolt zöldségnél, kiflifalatokat, gyümölcsöt kézzel szépen megeszi, és próbál kanállal, tompa villával is enni.

Sokat iszik, legtöbbször vizet, de a napokban kóstolt gyümölcsteát, narancslét, almalét is. Úgy veti rá magát, mintha egy hete nem kapott volna :) Ügyesen iszik pohárból, megfogni, tartani még nem akarja.

A mozgása tökéletes, gyors, határozott és bátor. Ügyesen és aranyosan mászik, bárhol lazán feláll, sokszor megáll kapaszkodás nélkül is, leguggol, bemászik a bútorok alá. A bútorok mellett kapaszkodva jár, önállóan még nem, de rá is ér, csak tízhónaposan kezdett mászni, gyakorolja csak még egy kicsit :)

Új szava nem alakult ki az elmúlt hónapban, anyát mond, néha apát, és szerintem az "aka" is apa akar lenni. Mond valami gyere-szerűt is, és sok a bababeszéd: tetete, dedede, meg a gajdolás. Viszont mindent megért, szituációkat, szavakat, utasításokat, az első gyerekem, akinél működik, ha rászólunk: ne-ne, vagy megkérjük, üljön le. Na persze nem száz százalékban :) 

Mindennel játszik, ami a tesóié és amit elér, szereti a labdákat dobni, már ügyesen tologatja az autókat, pakolja a kockákat - ebben is ő az első: ő befelé is pakol a dobozba. Jól elvan egy üres zacskóval, dobozzal, fellépővel. Még mindig szereti a hintát, és maxumálisan ki is használja, úgy hintáztatja magát, hogy néha attól félek, kilő, mint egy kis rakéta.

Nagyon szeretetteljes, bújik, ölel, csimpaszkodik és pár napja puszit ad. Nem igazi cuppanósat, de pont úgy dugja oda a kis arcát, száját, és várja, hogy fordítsam az arcomat, és a másikra is adhasson. Nagyon jól kifejezi az érzelmeit: a szeretetet is, de azt is, ha bosszús, mérges valami miatt, fáradt, vagy nyűgös. Hát, nem is tudok mást írni róla, csak amit eddig: ő az én örömbabám, a kis tünemény, a világ legszebb gyereke.