Magam sem hiszem, de eljutottam odáig, hogy írjak erről a könyvről - a bejegyzés mindössze december elseje óta vár piszkozatban... És még azelőtt kiolvastam, és az a vicces, hogy a legutóbb olvasott két könyvem mind csak másodhegedűs Germanus Gyula: Allah akbar! című könyve mellett, hosszú ideje azt olvasom, és még egy ideig el is fog tartani, de közben sorra veszek könnyebb olvasmányokat.
Ennyi bevezető után akkor most beszéljünk Shy Boyról. Monty Roberts első könyve, Az igazi suttogó után ez a könyv egy gyönyörű kiállítású, kicsit albumszerű kötet sok szépséges, művészi képpel és sok szöveggel arról a nagy vállalkozásról, amelyben Monty kipróbálhatta a Csatlakozás módszerét autentikus körülmények között: megszelídített egy szabadban élő vad musztángot. Ő volt Shy Boy, aki később igazán jó barátja, társa lett Montynak, és ami a legszebb benne: szabad akaratából tart vele.
Monty eddigre már több ezer lónál alkalmazta sikerrel a Csatlakozást, egyértelműen sikere volt, durván betört lovak lelkét gyógyította meg vele, és újonnan munkába álló állatoknál érte el ezzel a szelíd módszerrel, hogy az ember segítőtársaivá váljanak. Az igazi kihívás és próba, amire mindig is vágyott, az volt, hogy egy valódi vad lóval vehesse fel így a kapcsolatot, beszéljen a nyelvén, és vegye rá, hogy csatlakozzon hozzá. Nálam sokkal jobban leírja a könyv, hogy hogy is zajlik ez, nem egyszerű, ráadásul az egészről BBC film is készült, szóval volt tábor, stáb, helikopterek meg minden. És mindezzel a hatalmas, projekt jellegű szerveződéssel együtt is szép és megható Monty, Shy Boy és a másik ló kapcsolata, akin Monty lovagol, és aki sokat segít a kapcsolatfelvételben.
A legszebb pedig a vége: Shy Boy már Monty tanyáján él, amikor úgy döntenek, kipróbálják, mi történik, ha visszaengedik a musztángcsapathoz, az övéi közé. Biztos, hogy jobb neki a farmon, mindig kap ételt, vizet, ellátják, szeretik, egészséges, nőtt is... de mégis ott vannak a fajtársai és a végtelen szabadság... Eláruljam, ne áruljam? Karácsony van, hát elárulom: Shy Boy elmegy, a musztángok között tölti az éjszakát, és reggel, amikor már szinte nem is mernek reménykedni, önszántából visszatér az emberek közé :) Ettől igazán szép nekem a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése