Megint nem tudom, miért olvasok Robin Cookot... Már egyszer úgy döntöttem, nem kell ez nekem, aztán valami könnyedre vágytam és megláttam ezt az újat a rukkolán. Hát, egynek jó volt, az izgalmi faktor megvolt, de nem tud már újat mutatni hetvenvalahány könyv után a nagy öreg. Ami mindig is zavart, főleg az újabb könyveiben - mert emlékeim szerint a nagy klasszikusokban, mint a Kóma vagy az Agy, ez még nincs meg: mintha karakterszámra fizetnék, teljesen feleslegesen, untató és cselekményidegen, stílusromboló módon halomra írja az apró részletekről szóló mondatokat: "hazaért, a kulcsot bedugta a zárba, belépett, kikötözte a cipőfűzőjét és levette a cipőjét". Ez minek...? Engem nagyon tud zavarni.
Ha ezen túllépek és leveszek mondjuk száz oldalt a négyszáz oldalas könyvből, maga a sztori izgalmas és szórakoztató, bár persze a slusszpoénnak szánt váratlan fordulatot, azaz a befejezést előre sikerült kitalálnom. Nna, de a történet tényleg jó, több szálon fut, azt szeretem, van benne per, esküvő, romantika, házassági válság, félelmetes fenyegetős támadás, verekedés, természetesen orvosi részletek és egy exhumálás, ami viszont pont eggyel több, mint amennyit szeretek egy könyvben. Kádban olvasásra kiváló volt, meg arra, hogy egy másik, sokkal mélyebb és lassabban olvasható könyv mellett könnyed szórakozást nyújtson. Többet nem is várok Robin Cooktól, az idegesítő mondatokon meg átrágom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése