és én nagyon el vagyok maradva a blogolással. Azt hiszem, nyolc bejegyzés vár piszkozatban. Nagyon régen meséltem könyvekről, pár köteménnyel is tartozom, és a múlt hetünkről sem írtam semmit. Mindennek Péter az oka, mert szabin volt, ezért aztán igyekeztem minél kevesebb időt tölteni a gép előtt. Mindennap nappal futottam, belekezdtem a keresztedzésekbe is: dvd-re tornáztam itthon. Az elején azért akartam naponta futni, mert féltem, hogy ha kihagyok napokat, akkor akár egészen el is marad a futás. Most már ettől nem annyira félek, viszont napi 3-4 kilométer tényleg sok egyoldalú mozgást jelent, ami éjszakai derékfájásban, elgémberedésben, merevnek érzett izmokban jelentkezett. Már az első torna annyira jólesett - és olyan izomlázat okozott, mint ha nem is lennének mindennap megmozgatva az izmaim. Úgyhogy ebből tanulva most az jön, hogy elolvasok pár jól megtervezett edzéstervet, és magamra alakítom valamelyiket.
Mindennap együtt mentünk Regővel az oviba, és volt, hogy együtt is jöttünk haza. Regőre nem tudom, hogy ez volt-e jó hatással vagy az erőszakmentes kommunikáció, esetleg a kettő együtt, de sokkal kezelhetőbb, együttműködőbb lett, és többször is szépen önállóan eljátszik, most a favonat és Marci autópályája a kedvence. Lekopogom, de a pár hete újra felmerült kakiprobléma is újra elmúlt.
Csongorka úgy tűnt, hogy leszokik a délelőtti alvásról, három nap után már teljesen biztos voltam benne, mire a negyedik napon megint kidőlt egy félórára, aztán tegnap is és ma is. Szóval talán mégsem szokott le, de mindenképp lecsökkentette az idejét. Cserébe újabb és újabb érdekes dolgokkal foglalkozik: egyre több mindent elér, nem tudom, hogy sokat nőtt-e vagy csak jobban tud nyújtózkodni. Kedvenc foglalatossága a fiókok és szekrényajtók nyitogatása-csukogatása: nem veszélytelen játék. Sokszor megáll már egy-egy pillanatra kapaszkodás nélkül, de persze olyan is van, hogy ilyenkor felbillen és koppan. A kisautókat rendeltetésszerűen tologatja, és az apró ujjaival mindent kapargat, a felfordított autók kerekeit forgatja.
Marci hétfőn vizsgázik a zeneiskolában. Előrehozták neki, mert a tanárnője nemsokára már szülési szabadságon lesz. Marci vitt neki kis ajándékot, elköszöntek, bár még hétfőn találkoznak, nagyon megköszönte ő is, hogy taníthatta a fiamat :) Úgy örülök, hogy Marcit ennyire megfogta a zene, és ügyes is tényleg!
Voltak mindenféle programjaink, semmi különös: mind együtt mentünk biciklivel/babakocsival a lovardába Marci órájára kedden ovi után, és már holdfényben kerekeztünk haza. Péter mindennap pakolt a kertben, a munkásaink azóta se jöttek, csak azért fogtam vissza magam és nem üvöltöttem még le a hajukat telefonon, mert úrinő vagyok... de ha karácsonyra sem lesz ablakpárkányunk, megteszem. Összegereblyéztem a maradék diólevelet, intéztünk külön-külön vásárlásokat, tegnap pedig a gyönyörű napos hideg időben a Budakeszi Vadasparkban voltunk. Most pedig nekilátok, és feldolgozok némi elmaradást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése