2012. október 13., szombat

Futó lettem!

Tegnap volt két hónapja, hogy futok. Ezt négy kilométer, egészen pontosan 4310 méter lefutásával ünnepeltem. Mi mindenem van, lett nekem ez alatt a két hónap alatt?
 - apránként növelt távom
 - egyre több utca, amit megismertem a faluban
 - újabb és újabb útvonaltervek
 - jobb erőnlét, talán izmosabb láb
 - akaraterő, kitartás - sokkal könnyebb felkelni a fotelből valamiért azzal a tudattal, hogy meg tudom csinálni, hiszen tegnap este azon a dombon is fel tudtam futni
 - a cipőt már meséltem, azóta kaptam élénksárga és fényvisszaverős mellényt és világítós sapkát, igen megdöbbent macskákkal találkozom, mióta viselem
 - ha minden igaz, holnap lesz téli futóruhám is, nadrág és felső
 - összesen két kihagyott napom, akkor viszont kb. 40 percet szobabicikliztem. Mozgás nélküli napom nem volt két hónapja.
 - 64 kilós testsúlyom.

A négy kilométer nem volt terv, de amikor a három már jól ment, növelni akartam egy kicsit, és találtam egy 3420 méteres kört. Aztán Ságváron eltévedés miatt 3810 méter lett a múlt szombat esti futás, igaz, hogy teljesen lapos terepen, nem az itteni dimbeken-dombokon, de mégis ösztönzött, hogy tudok ennyit is. Itthon folytattam a 3420 métereket,  aztán egyik este úgy éreztem, befordulok még egy utcába és meglátjuk, mennyit bírok. Akkor lett 3,8 km körül. Ezt még egyszer-kétszer megismételtem, utána a maradék 500 méter körüli távot hazáig lesétáltam. És itt jött el a nagy áttörés. Ugyanis a futas.net szerint futó az, aki 30 percet le tud futni egyhuzamban. Természetesen amikor 25-28 körüli időket futottam, pláne egyszer 29:55-öt, akkor is nyilvánvaló volt, hogy tudnék 30-at is, de mégse volt meg. Eléggé bökte a csőrömet, mert ugye a Szűz lelkemnek kellenek az ilyen definíciók és határpontok, amúgy meg szerintem igenis futó az is, aki naponta 15 percet fut, vagy naponta három kilométert, még ha ezt rövidebb idő alatt is teszi, mint félóra. Le akartam győzni ezt az akadályt, hogy elmondhassam magamról, innentől futó vagyok. És lőn - a 3800 méter körüli távot 32 perc alatt tettem meg. Tegnap pedig végre összekötöttem a 3800 m végét a házunkkal, így kaptam a 4310 métert, 36 perces idővel. Hát ezt se gondoltam volna még két hónapja, de egy hónappal ezelőtt sem.

Mik a további terveim? Ezt a napi négy kilométeres futást jó lenne most már tartani, télen is. Rendszeresen meghosszabbítani már nem akarom, egyszerűen azért, mert ennél a bő félóránál több időt nem fogok tudni naponta ráfordítani. Viszont Péter tanácsára, ha ez már kicsit könnyebben megy, el lehet kezdeni intervall tréninget végezni, azaz gyors sprintszakaszokat iktatni a távba, ez majd növeli az állóképességet, jobban fogok tudni erőt kifejteni, ilyen irányú fejlődést várok tőle. És hétvégente vagy bizonyos időközönként meg lehet próbálni egy-egy hosszabb távot is, hiszen a cél még mindig a maraton.

6 megjegyzés:

Dius írta...

Gratulálok az eddigiekhez,és kívánom, hogy legyen meg a maraton is. (biztosan meg lesz, ilyen kitartással)

Néha kicsit irigykedem olvasva a futós sikereidet, nekem akármilyen óvatosan is próbálkoztam az elején, úgy előtérbe került megint a ritmuszavarom, hogy nem mertem tovább csinálni. Kipróbáltam, hogy szedem a béta blokkolót rá,és akkor úgy, de ugyanaz a helyzet. A pulzusom az egekben van még jó háromnegyed órával a futás után is. Ráadásul igen lassú kocogás ez csak még. :)
Így aztán be kell lássam, ez nem az én sportom. De nem baj, sokatok írásain keresztül én is átélem a sikert, és az élményt, és ez is jó. :)

kikocs írta...

Gratulálok! :)

Dominika írta...

Minden elismerésem!
Gratulálok!
És hajrá a maratonhoz!!!

Gabka írta...

Szuper, csak így tovább, büszke lehetsz magadra! :-)

Lepkevár írta...

Valahol itt kezdődik a függőség. :) Jó ilyet olvasni!

CsaládiKuckó-Anita írta...

Hű, de ügyi valaki! Gratulation, hatalmas tapsvihar :)