Ködös erdőben

Nos, hol is hagytam el a fonalat... ja igen, múlt vasárnap este, amikor hazaérkeztünk Pécsről. Milyen jó, hogy ezzel a vasárnappal még nem volt vége a hétvégének... Másnap reggel Marciért jött az apja, mi pedig Joe barátunkért mentünk Csákberénybe, de jó két óránk volt erre az útra, úgyhogy először is megálltunk Csákváron a Csuta cukrászdában. Szerintem a megye egyik legjobb cukrászdája, eddig csak a hírét hallottam, illetve amikor megjelent az ország tortáját áruló helyek listája, akkor láttam, hogy a megyében itt készítik, és de jó lenne majd egyszer elmenni. Hát az idei ország tortája csak az egyik csoda náluk, és akkor ott van még a többi süti és fagyi... Nekem igazából ez volt a reggeli, megkóstoltam az idei mákos-almás tortát és a tavalyi köleses-barackosat is egy forró csokival. Egy egyszerű falusi házban van, pár asztallal a kertben, kis játszóhellyel, szóval Regő is élvezte, Csongor meg aludt. Visszalátogatnék végigkóstolni a repertoárt :)

Aztán egy kicsit lemozogtuk a reggelit, megálltunk a Csákberény melletti kopasz domboknál, és felmásztunk egy kicsit. Nem fotóztam, de itt vannak jó képek a helyről. Csak alacsony, sziklás dombok, de mégis nagyon látványosak, és az út melletti oldalon szokássá vált a kövekből feliratokat kirakni. Innen már csak egy pár perc volt elérni Joe-ért és egy félóra hazahozni, innentől a férfiak villanyt szereltek, ebédeltünk, Regő lefeküdt, szóval a szokásos. Ez úgy nagyjából estig el is tartott, szóval a hétfőből a délelőtt volt az érdekes.

A keddből viszont a délután: a délelőtt azzal telt, hogy indulnánk kirándulni, de nem jönnek a Lajosaink házat szigetelni... Csongort el is altattam, de szerencsére délben felébredt, ettünk és épp megjöttek a mesterembereink is, váltottuk egymást a kapuban és a Bakony felé indultunk. Kinéztük a Kirándul a baba honlapról a bakonyi Gyilkos-tavat, a gyönyörű, napsütéses időben alkalmasnak látszott egy babakocsis túrára. Csakhogy ahogy Bakonybélt elhagytuk és lefelé mentünk a Gerence völgyébe, percek alatt süllyedt vagy négy fokot a hőmérséklet és szállt le a köd. Ez ugyan nem tartott vissza minket, de a tóig nem sikerült eljutnunk. Csongor babakocsiban, Regő biciklivel, nekivágtunk az erdőnek, gyönyörű, nagyon csendes és különleges hangulatú volt így a ködben.

A képeket nem is feliratozom, szerintem magukért beszélnek. Regő megint nagyon ügyesen biciklizett, csak a legnagyobb emelkedő tetején adta fel egy kicsit a tekerést és sétált. Csongornak nehezebb dolga volt, hiszen ő csak ült a babakocsiban és nézelődött, aztán egy idő után méltatlankodott, de amikor adagolni kezdtem a szájába a kölesgolyót, akkor azért megnyugodott. Laikus becslésem szerint összesen oda-vissza mentünk három-négy kilométert, ami azért ekkora gyerekektől szép teljesítmény. Az emelkedő tetejéről visszafordultunk, így a ködben sokkal gyorsabban sötétedett, mintha sütött volna a nap, úgyhogy fél ötnél tovább nem mertünk befelé menni, de érdemes lesz majd tavasszal visszamenni és megkeresni a tavat. Nagy élmény volt a ködös Bakony. 

Hazafelé nem aludtak el a gyerekek, hol egyik visítozott, hol másik, aztán Csongor két faluval előttünk kidőlt :) Itthon viszont Regő is könnyen elaludt szerencsére. Ezzel ért véget a négynapos hétvége, és láttunk neki a rövidített munkahétnek.