Konduktornál

Még a múlt héten írtam, hogy megyünk konduktorhoz kontrollra Csongorral, de aztán eltoltuk egy héttel, nekünk is közbejött valami, meg ő is beteg lett, mármint Magdi, a konduktor, szerencsére nem Csongor. Az az igazság, hogy én már egyáltalán nem aggódtam, már akkor se, amikor még nem ült-térdelt-kúszott Csongor, olyan jól mozog anélkül is, olyan eleven, de így meg már aztán abszolút tudtam, hogy csak azért megyünk, hogy mondja ki ő: minden rendben vele. És szerencsére így is lett.

Most a tornaszobában voltunk, és előre szóltam, hogy vinném a nagyobbakat is, szerencsére nem volt probléma. De azért azt el lehet képzelni, hogy mi történik, ha az én fiaimat bezárják egy tornaszobába matracokkal, zsámolyokkal, nagy labdákkal, kis gurulós játékokkal, bójákkal és karikákkal... Finoman fogalmazva belakták a termet, rendesen kimozogták magukat, Magdi meg csak nézte, hogy mennyi energia szorult beléjük... Azért mi igyekeztünk leginkább Csongorral foglalkozni, aki megmutatta, hogy hogy ül fel és milyen szép stabilan ül, hogy megy át ülésből fekvésbe, hogyan kúszik, meg a tapsolást is, és hogy hogy felelget Regőnek, amikor a traktor hangját utánozza. Magdi feltolta négykézlábba is, amit magától még nem csinált meg, de szépen megtartotta és rögtön kutyázni kezdett. Most nem mondott semmi olyasmit, hogy hány hónapos korára mit kell csinálnia, csak megállapította, hogy teljesen rendben van, bár minden gyerek ilyen lenne, akivel találkozik :) Úgyhogy öröm volt nekem, öröm volt neki, és öröm volt a fiúknak, akik jól kitombolták magukat. Innentől hajrá Csongor, jöhet a mászás, az állás és a többi :)