Az utóbbi időben (nagyjából mióta a kötős-horgolós csoport újabb és újabb izgalmas kihívások elé állít) teljesen elfajzottam, és már nem elég az, hogy kötök valamit, aztán szépen befejezem és örülök neki. Nem, egyszerre több mindennek kell kötőtűn lennie, mert amikor épp megunom az egyikben a hosszú sorokat vagy az egyszerű mintát, vagy épp nem inspirál, akkor is kell, hogy köthessek mást. Ez azért is jó, mert így rövid időn belül több dolgot fejezek be, és így olyan, mintha hű de gyorsan elkészülnék egy újabb darabbal, pedig nem, most lebuktattam magam :)
Az elmúlt hetekben ez a szett készült Csongornak a csipkekendő-csereberés lila kendő csipkéinek kipihenésére, kardigán, sapka és sál:
A kardigán nagyon érdekes szabásminta alapján készült, először meg kellett kötni a két elejét és fél-fél ujját, aztán felszedni a nyakkivágás hátsó szemeit és megkötni a másik fél-fél ujját és a hátát, így nézett ki:
Ezt aztán a vállvonalban félbe kell hajtani és összevarrni, így többet kell varrni, mint a teljesen egyben készülő kardigánoknál, de mégis kevesebbet, mint ha külön két eleje, háta, két ujja lett volna.
Először csak a kardigán volt a terv, aztán már annyira el akartam fogyasztani ezt a fonalat, hogy kinéztem hozzá egy sálat is. Ez a minta már korábban is tetszett, de nem találtam róla leírást, magamtól meg nem értettem, hogy készül, itt viszont jól le van írva, és tényleg egyszerű, de nagyszerű, könnyű elkészíteni, mégis látványos és szerintem elegáns, mint egy kis nyakkendő.
A kardigán leírása az Egyszerű kötött holmik kicsiknek c. könyvből való, és amikor a sál után még mindig nem fogyott el a fonal, kiválasztottam ugyanabból a könyvből egy sapkát is. A fazonja perui sapka: elöl-hátul egy egyenes kör, mint egy kis papsapka, hosszú fülekkel. Következésképp nem sokat véd, úgyhogy a homlokára készült egy kis betoldás ugyanabból a kék fonalból, amiből a kardigán gallérja is - mert a nagy igyekezetben persze addigra elfogyott a fonal. Nem baj, szerintem jól állnak neki a betoldások. Ebből kötöttem megkötőt is a sapkára, szintén ugyanebben a könyvben nagyon jó kis leírást találtam ilyen vastag madzag készítésére.
A fonal egyébként a Kisautó nevű a vateráról, Ágitól, a kék pedig valami maradék, talán a Müllerből, már nem is emlékszem rá, mikor, honnan szereztem. 311 gramm, végre valamit megint hozzáadhatok a fonalfalós haladásomhoz - ott ugyanis nagyon elmaradtam, elcsábítottak a szebbnél szebb új fonalaim :) A minta pedig szinte mindenhol csak lustakötés.
Szerintem jól áll Csongornak a szett, aranyos benne, remélem, jól ki is tudjuk használni.
1 megjegyzés:
Szenzációsan néz ki, nagyon ügyes vagy!! :-))
Megjegyzés küldése