Tízhónapos

Időközben Csongor is tíz hónapos lett, már több, mint egy hete, úgyhogy igyekszem gyorsan utolérni magam a beszámolóval, mielőtt kikapok tőle :) Szerencsére ő még nem olvas blogot.

A tizedik hónap nagy felfedezése a mozgás volt. Most már elmondhatom, hogy ül, áll és kúszik, egy kicsit, pár lépést mászik is, okosan pont a védőnőnél mutatott egy hosszabb mászást, de általában lehasal és inkább kúszik azért. Mindenhova eljut így, úgyhogy most már megy a pakolás, az utánam iramodás. Talán emiatt is mintha felerősödött volna a szeparációs szorongás, vagy lehet, hogy egyszerűen ezt is egy kicsit később csinálja a többieknél, és most van a csúcsa.

Ebben a hónapban elfelejtett gyarapodni, ezt is a sok mozgás számlájára írom: 9120 gramm, mindösszesen 12 dekát bírt hízni, hosszra meg maradt akkora, mint volt, 74 centi. Most másra figyelt, nem jutott eszembe aggódni, de azért a védőnő javasolta, hogy egyen most már négyszer szilárdat. Hát jó, végülis amúgy is tervben volt, ezen ne múljék. Úgyhogy néhány napja nagy közös vacsorák vannak, és Regő elbúcsúzott az etetőszéktől. Teljesen zökkenőmentesen történt a dolog, egyszerűen a nagy asztalra terítettem neki, és azóta már ő kéri, hogy ott ülhessen. Egyébként jól eszik Csongor, még mindig írom, hogy miket vezettem be, bár lassan már egyszerűbb azt észben tartani, hogy mit nem kapott még. Olyan ínyencségek kerültek sorra ebben a hónapban, mint a bab vagy a káposzta, a pulykahús, fűszerek közül a köménymag. Eszik már darabosat is: kiflit, kenyérfalatkákat, áztatott kukoricapelyhet, de a főzeléket sem turmixolom mindig teljesen simára. Keveset iszik, sokat szopizik: reggel, este, a két alvás előtt és után, és még néha, ha nyűgös. Inni vizet kap a főzelékekhez vagy a szilárd ételhez, pohárból.

Persze amikor nem pont blogot írok, akkor annyi minden eszembe jut, amit megírhatnék... :) Még mindig egy türelmes tündér, egy igazi kis harmadik, de azért már ki tudja fejezni az akaratát, és az is elkezdődött, amikor Regőnek féltenie kell tőle a játékait. Mert jön, és ő is épít... vagy persze inkább rombol. Viszont Regő imádja, és ezen mindig csodálkozom, hiszen semmi oka nincs rá, ha racionálisan néznénk, neki inkább zavaró tényező lenne a kistesó, és mégis imádja, néha egész meghatóan... Énekel neki, ha sír, hintáztatja, simogatja, ölelgeti spontán. Marci is így van vele, játszanak vele, versengenek, hogy ki mikor foghatja meg, és Marci már vigyázni is tud rá.

A mozgáson kívül is sokat ügyesedett Csongor. Olyan kis okosnak látom, sokszor szinte látszik, ahogy keresi az összefüggéseket, ahogy kattognak a kis fogaskerekek az agyában. Most tart a mindent megtapasztalós korszakban: felvesz és leejt dolgokat, összeütöget játékokat, a golyóhúzogatóval már kezd rendeltetésszerűen játszani. A tökéletes csipeszfogást még nem figyeltem meg nála, de kölesgolyót, kenyérfalatkát ügyesen felszed. És persze mindent a szájába vesz, mindent rág, a foga is jön még mindig, ha épp nem talál semmit, akkor az ujját rágja a leendő rágófogaknál, de egyelőre maradt a nyolcfogú állapotnál.

A napirendje különbözik iskolai és hétvégi vagy iskolaszüneti napokon. Az, hogy hatkor kel, nem változik - mondjuk ma szerencsére pont átaludta az óraátállítást. Én is kelek vele, együtt megyünk reggel iskolába, óvodába. Mire hazaérünk, már nagyon álmos, akkor tízóraizik és kilenckor már alszik, körülbelül két órát. Déltájban ebédelünk, és olyan egy-két óra felé alszik megint, az is kb. két óra. Utána uzsonna, este hatkor már nyűgös, vacsora után megyünk fürödni, és ő fekszik le először. Éjjel most számolatlanul ébred, de azt hiszem, már kilenc hónaposan is ezt írtam. Foghatom fogakra, teliholdra, frontokra, de az az igazság, hogy szerintem ez egyszerűen ilyen, a fiúkkal is ilyen volt, majd pár hónap múlva beáll egy rendszeresebb, ritkább ébredésre, aztán majd kétéves kora körül számítok az éjszaka átalvására. Nekem ő még mindig jó alvó, milyen szerencse, hogy Marci megnevelt anno :) Hétvégén csúszás van, ha kel, kicsit átteszem a hintába és próbálunk lustálkodni egy picit, nem hatkor kelni. Így minden picit később jön.

Rengeteget dumál mostanában, megy a szótagok ismétlése, rettentően édes, és sokszor olyan, mintha konkrétan valakinek mondaná a mondókáját. Beszélgetni is lehet vele, nagyon figyel és válaszol, megismétli, amit mondunk, már persze ha az ő szókincséből választunk :) Szereti, ha énekelünk neki, azt hiszem, a zenét is szereti hallgatni. Anya szeme fénye, apa szeme fénye, ahogy Regő is szokta énekelni neki - ahogy tőlem hallja. És hihetetlen, hogy mindjárt egyéves lesz.