2011. december 12., hétfő

Háttér

Pénteken vagy talán szombaton a szép házikós hátterem fogta magát, és összeugrott egy kicsi képbe a blog közepére. Ha megnézem a barátaim blogjait, a legtöbbjével ugyanez történt, de van, amelyikkel nem, és nem tudom, mi a különbség, milyen beállítást kéne megváltoztatnom. Letöröltem a hátteret és hétvégén tiszta fehér voltam, de az már nagyon nem tetszett, viszont Ági szép hátterei közül egyet se tudtam rendesre megcsinálni... Így választottam egyet a blogger saját hátterei közül, de nem tetszik annyira, mint az a sok szép karácsonyos, amit például Ágitól vagy más háttérkészítőktől tudnék venni... Ha tud valaki segíteni, hogy lehet visszaállítani a háttérbeállításokat, kérem, írja meg!

U.I. a mostani pöttyöset most találtam egy külföldi oldalon... ez működik. Érdekes.

Hétvége

Adventben a harmadik, terhességben a harmincnyolcadik, ha jól számolok :) Mit is csináltunk? Még péntek este elmentünk moziba, mert csütörtökön volt a Szilveszter éjjel premierje, és gondoltam, hátha szülök, mielőbbre kéne betenni ezt az utolsó utáni mozizást. Nagyon jó volt, a film is, meg olyan felszabadító érzés volt, hogy ez is belefért :) Szombaton Péter eltűnt délelőttre titkos helyekre titkos célokkal, aminek eredményeképp a lenti fényképezőgéppel került elő :) Mi itthon elvoltunk Regővel, játszottunk, kicsit főztünk, kitakarítottuk a fürdőszobát. Délután mindenki pihent, mi ismerkedtünk a fényképezőgéppel, sokat nem tudtunk, mert kellett várni, amíg feltöltődik az akkumulátor, de azért kiolvastam a használati utasítását. Estefelé meg felkerekedtünk mindannyian, elvittük Pétert fodrászhoz, közben Regővel bevásároltunk, megvettünk mindent a bejglihez, a karácsonyi vacsorához, meg feltöltöttük a hűtőt, sőt, még mandulaolajat is kaptam a szüléshez. Egyre kevesebb az olyan dolog előttünk, amit még ki kell pipálni karácsonyig :) 
Minden nap terveztem, hogy ajándékokat csomagolok, de aztán a délutáni alvásidők meg az esték is mással teltek, úgyhogy ez a feladat még előttem van. Talán ma elkezdem... Mindenesetre a harmadik vasárnap bejglisütéssel kezdődött: amíg Péter a kertben dolgozott, fát hordott, lombot égetett, addig mi Regővel meggyúrtuk a tésztát, tényleg ügyesen segített, diót is darált. Reggeli meg diódarálás közben készültek az első fotók az új géppel:



A bejgli jó hosszú projekt volt, amíg a tészta kelt, megcsináltuk a töltelékeket, főztünk egy zöldbabfőzeléket gyorsan - komoly vasárnapi ebéd! - meg is ebédeltünk, Regő lefeküdt, és még egy kis pihenésre is jutott idő, aztán elkezdtem nyújtani, tölteni a tésztát, addigra Regő fel is ébredt, nagyon rövidet aludt most. Apa még pihent, úgyhogy Regővel suttogva beszélgettünk, nagyon aranyos volt :) A délután elment a bejgli megsütésével, utána rendrakással, pakolással, Regőnek viszonylag korai fektetéssel, nagyon felpörgött estére. Amikor elaludt, bementünk a városba, megnéztük az adventi vásár még nyitva levő részét. Elég viccesen közlekedtem, nem tökéletes az emésztésem pár napja, hogy szépen fogalmazzak, szóval Csongor mellett van pár felesleges dolog odabent, úgyhogy itt nyilallott, ott szúrt, de úgy éreztem, kifejezetten kell a mozgás. És vittük a masinát is. Biztos vagyok benne, hogy ha jól kiismerjük, még sokkal jobb képeket is sikerül majd készítenünk, de én már ezektől is olyan boldog vagyok :)



Az első képen az ügyes szemlélő felfedezhet engem is :) A Hiemer-házon ilyen szép színes fényfestés volt este :) A séta végén beültünk a kedvenc teázónkba, igyekeztem olyasmit inni, ami jót tesz, ez a tibeti vajas tea volt most, érdekes élmény volt :) A visszasétálás után már csak egy meleg zuhanyra és az ágyamra vágytam. 

Este kaptam egy sms-t: Marci az apjánál töltötte a hétvégét, és háromszor hányt... Nem tudják, miért, senki nem vírusos, nem evett rosszat, semmi magyarázat. Inkább hazahoznák holnap reggel, nem iskolába. Hát, reméltem, hogy tényleg nem vírus, mert az most annyira nem hiányzik ide se nekem, de Regőnek, Marika néninek, Kató néninek se. Jó lett volna, ha inkább még egy napot apjánál, apai nagymamájánál tud maradni, de erre nem volt mód, most jött haza délelőtt. Mi reggel NST-n voltunk, azt hittem, most milyen gyorsan végzünk, Péter is jött, és ment volna munkába. Én voltam az első, tíz perc alatt meg is voltam, Csongor szépen mozgott, minden rendben volt... aztán másfél órát vártunk egy orvosra, aki aláírta a görbét meg közölte, hogy ha rendszeres fájásaim vannak vagy elfolyik a magzatvíz, akkor menjek be. Téényleg? Ezért érdemes volt várni, kicsit idegesek voltunk. Itthon aztán Regő várt, és néhány órán belül megjött Marci is. Már jól van, még óvatosan adok neki enni, és edzésre még nem megy ma, de holnap már iskola.

Masina

Biztosan nagyon jó voltam, mert már szombaton jött nekem a Jézuska :) Ezt a fényképezőgépet kaptam Pétertől.
Igazából egy ilyen beruházás persze nem úgy működik, hogy én csak úgy kapom meglepetésül ajándékba, hanem megbeszéltük, hogy a szülésig kéne egy jobb gép, mert amit eddig használtam, az egy kicsi, olcsó, használtan vaterán vett gép, bár szerintem eddig elég tűrhető fotókat készítettem vele, de például pillanatokat képtelenség elkapni vele, nagyon hosszú ideig méri be a fényt meg a beállításokat, sokáig exponál, nem is fér rá sok kép, videót 15 másodpercet tud hang nélkül... Szóval azt megbeszéltük, hogy kell majd egy gép, és hónapok óta nézegettük a lehetőségeket, de a műszaki része, az ár-érték aránya Péterre volt bízva, a konkrét típus nekem meglepetés volt, meg hát azért mégiscsak én kaptam karácsonyra :) És azért már most, hogy szülésig azért megtanulni is legyen kis időnk, mert van mit tanulni rajta, az biztos! Már folyamatban :)
Szóval, innentől nem menekültök tőle, hogy színes szélesvásznú képeket lássatok az összes gyerekeinkről, a programjainkról, sőt videókat hanggal szintén az összes gyerekeinkről, és amit régen szerettem volna már: Marciról, ahogy furulyázik :)

2011. december 9., péntek

Marciról

Tegnap Marciék az Elevenparkban voltak, nem tudom pontosan, hogyan, de szerzett/kapott/nyert az iskola 60 db jegyet, és milyen jó, hogy kis falusi iskola, ennyivel az egész alsó tagozat elmehetett. Egész napos kirándulás volt, reggel fél nyolckor indultak, és három-fél négy körül értek haza. Nem sokat mesélt, de jól elfáradt, nagyon kitombolta magát. Volt krokodilos ugrálóvár, ami nyitotta-csukta a száját, hajós ugrálóvár, amin kötélen is lehetett mászni és lecsúszni, aztán labdakilövő, trambulin, gokart, fellegvár csúszdákkal, hintákkal, mászókákkal, mászófal, akadálypálya, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Na most megkérdeztem, most aztán meséli, le se lehet lőni :)
Hazajőve viszont azt mesélte, hogy verekedett, megkérdeztem egy állán lévő piros foltra, hogy mi az... Ma pedig beírást kapott szintén verekedésért. Ugye nem kezdődik?? Ugyanez volt a probléma Regő születésekor, elsőben. Neki is mondtam, hogy ugye az, hogy megint kistestvére születik, nem azt jelenti, hogy megint verekedni fog az iskolában? Nehogy... Ez egy kicsit megijeszt, félelemmel tölt el.
Egyébként viszont nagyon aranyos, segít, bár azt továbbra sem hagyja el, hogy minden kérésemre közölje, hogy utálja megcsinálni. De azért megcsinálja... Amíg nem volt itthon, gyönyörűen kitakarítottam a gyerekszobát, ilyen alaposságú takarítás nem volt egy ideje, és nem is lesz egy ideig, szépen megkértem, hogy ezt tartsuk fenn, legyen szíves. Tegnap este magától elpakolta a ruháit.
Aggódik értem, várja Csongort, és nagyon jól elvannak Regővel. Nem tudom, mit reméljek: hogy egy véletlen előforduló verekedés volt, vagy hogy valamiféle feszültség, aggodalom tör így felszínre belőle? Inkább ne legyen benne olyan feszültség, ami agresszióban kell, hogy előjöjjön... Közben, ahogy lent írtam, én sem vagyok száz százalékos, nem igazán érzek magamban erőt ahhoz, hogy Marci feszültségeivel is megküzdjek... Jó lenne, ha tényleg valami bujkál benne, ki tudná mondani, mesélni, kiadni. Én szívesen összebújok vele, mesélek, beszélgetek...

Nógrádi Gábor és Gergely: A bölcs gyerek könyve

Ezt a könyvecskét Emitől kaptam a múlt héten, azt hiszem, Csongor alkalmából, kivételesen nem a gyerek kapott valamit, hanem én. Olyasmit, ami a gyereknek is hasznára válik. Tegnap buszra várva, plusz este ki is olvastam, és azt hiszem, ajánlani fogom Marcinak is.
Eredetileg ugyanis gyerekeknek, fiataloknak íródott a könyv, de azt hiszem, már kiderült, hogy én szívesen olvasok ilyesmit, illetve ha nem is derült volna ki, mindenképpen ajánlható szülőknek is. A szerzőpáros, apa és fia ismert és kevésbé ismert mondásokat, idézeteket vesz sorra, és mindegyikhez történeteket mesél a saját életéből, esetleg ismerőseiéből, kicsit kifejti, kicsit magyarázza. Helyenként elég száraz, kioktatás-ízű lehet egy gyereknek, de összességében szerintem tényleg jó arra, hogy megragadjon benne, hogy akaraterő erősítésére, kis önuralomra, úgy általában jó szokásokra biztassa. És a szülőnek is segítséget ad, hogy ezeket hogyan ültesse el gyermekében, aki ezekre azért sokszor süket tud lenni, ha csak úgy szajkózzuk magukat a frázisokat :)

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

"Balaton-szeretetre vezérlő kedves-szép kalauz" - ezt a címet vagy Eötvös Károly adhatta egyszer a könyvének, vagy a végén lévő ajánlót, összefoglalót író Praznovszky Mihály - bárki is volt, fején találta a szöget.
Ez a könyv a címével ellentétben nem útikönyv, nem egyszerűen az, a legkevesebb benne a konkrét útleírás. Néhány éve kaptam Pétertől, és amikor a Balaton-felvidéket jártuk be néhány héttel ezelőtt, eszembe jutott, hogy újra el kellene olvasni. Eötvös Károly 1875-80 körül járta be a Balaton környékét, főleg az északi partot erdélyi barátaival, írókkal, történetírókkal, mert megunta, hogy szerintük csak Erdély a szép, minden ott a legjobb, és meg akarta mutatni nekik, hogy van még csodálatos táj, kedves ember, jó bor másfelé is. Ez sikerült is neki, az olvasót pedig sikerül elkápráztatnia jó húsz évvel később írt könyvében. Ahogy indulnak Pestről vonattal, ahogy a Balaton csücskét először megpillantják, Eötvösnek eszébe jutnak a történetek, az anekdoták, emberek és sztorik, és innentől ezek mentén fűződik fel az egész kirándulás. Régi, kávéházi mesélős hangulatban kísérjük végig az utazókat akkor, amikor még igazi csárdaélet zajlik - bár Eötvös szerint ez már akkor sem az volt - amikor még nem igazán indult be a fürdőélet, nem turistaközpont a Balaton. Élvezetes, ízes, szép beszédű könyv, mindenkinek ajánlom, aki szereti a Balatont, és aki most szeretné megszeretni.

Ilyen volt, ilyen lett

Csak a miheztartás végett... 5 hetesen és 38 hetesen.

38 és az érzelmi hullámvasút

Tegnap betöltöttem a 38. hetet, magam sem gondoltam volna. Egyrészt mert Regő 37+4-re született, Marci meg már olyan rég volt... másrészt mert ahhoz képest, ahogy beijesztettek, hogy még egy hetet ki kéne húzni, már kihúztunk hármat. De én még most sem siettetem, még nem értem meg a szülésre, vagy nem tudom. Érzelmi hullámvasúton ülök, hol ezt érzem, hol azt. Hol félek, hol várakozom, hol vágyakozom, hol irigykedem másokra, akik már babáznak. Vagy izgulok, vagy pörgök, vagy hisztis vagyok, vagy boldog vagyok... Szóval tényleg mindent lejátszom a skála egyik végétől a másikig. Alapvetően minden rendben van, jól vagyok, Csongor is jól van, mozgékony, eleven, aranyos, ki lehet tapintani itt a popsiját, ott a sarkát vagy a talpát, néha hosszában az egész lábszárát vagy combját is. Mindenhol ott van már, bordától a combomig, szerintem ez a képen is látszik, nem tudom, hol lehet már ennél lejjebb egy pocak. Vizsgálatok szerint is minden rendben, ctg, vérnyomás, vérvétel eredménye. Méhszájat három hete nem néztek, de azt nem is bánom. Jóslófájások állandó jelleggel vannak, néha nem tudom megítélni, hogy most ez fájás, vagy jóslófájás, vagy keményedés, néha mérem az időt, néha nem tartom érdemesnek. Néha azt se tudom, hogy ez most az, vagy csak az egyéb szerveim (és azok tartalma...) nem férnek el Csongorral egy testben. Egyelőre Csongor győzött, ő maradt benn :D 
Sokszor annyira a szülés körül pörögnek a gondolataim, hogy az már túlzás. Annyi minden van, amire rámondhatom, hogy jel, de semmi sem egyértelmű. Egész terhesség alatt annak drukkoltam, hogy ne magzatvízzel induljon, hanem fájásokkal, hogy ne úgy legyünk, mint Regővel - de most már örülnék egy burokrepedésnek, az olyan egyértelmű. Néha bízom benne, hogy szép lesz, néha félek. Ja, ezt már mondtam... Szóval, nem vagyok túl követhető, azt hiszem, enyhén zagyva vagyok, hormonzavaros és különbenis :)

2011. december 6., kedd

Üzenet

Marci iskolájában kedves szokás, hogy a Mikulástól kapott csomagban egy pár soros kis üzenet is van minden évben. Marcié az idén:
"Manóim mesélték, hogy egyre szebben rajzolsz. Hallottam, milyen gyönyörűen olvasol! Tanító nénid nagyon örül neki, ha sok ötöst adhat. Szüleid is nagyon örülnek, ha csak jót hallanak rólad. Szerintem nem szeretnéd elszomorítani őket, úgyhogy viselkedj mindig megfontoltan! Örülök, hogy most már szerepelni is több kedved van. Ügyes vagy ám, igazi színész!"

Anya kommentje: eléggé iskolaízű, oktató jellegű kis szöveg, engem mégis büszkévé tesz. Majdnem ugyanaz ugyan, mint tavaly, de a vége például nem volt benne, szóval személyre szabják évről évre, és az a rész, hogy legyen egy kicsit megfontoltabb, mintha enyhébb lenne, mint tavaly, azért szó szerint nem emlékszem a szövegre. De tényleg egyre szebben rajzol, egyre kevesebb a gond a viselkedésével, már csak egy kis megfontoltság hiányzik, és tényleg szívesebben szerepel és ügyes. Csak azt sajnálom, hogy a furulyát nem említette a Mikulás :)

Mikulás

Hosszasan gondolkoztam - azaz gondolkozott a Mikulás - hogyan is legyen nálunk. Alapvetően azt szeretem, ha ötödikén este van csizmapucolás, és éjjel érkeznek az ajándékok a kikészített csizmákba, amit 6-án reggel találnak meg a gyerekek. Csakhogy Marcinak ma is nulladik órája van, Mikulás ide vagy oda, és azt nem akartam, hogy reggel hatkor Regő feje fölött találja meg az ablakban a meglepetést. De azt se, hogy ő majd délben, amikor hazaér, mert akkor meg Regő találja meg reggel az övét is. Így született az a megoldás, hogy a nappali ablakába készítettük ki a csizmákat. Szívesen fotóztam volna olyat, amin lelkesen együtt pucolják a csizmát, de ezt a pillanatot nem sikerült elkapni. Regő rendesen kefélte a bundás cipőjét pár percig, aztán folytatta a járólappal :) Marciét meg csap alatt, kézzel, kefével mostuk, nem is ártott neki! Végül a csizmák kikerültek, eljött a reggel, és innentől jöhetnek a képek :)



Marci az édességek mellett megkapta a Rumini 4. kötetét, mert a harmadikat a névnapjára kapta, nem is kezdte el rögtön olvasni, de már majdnem végzett vele, nagyon örülök neki. Kapott még egy kis "túlélőkészletet", gyakorlatilag egy ledes zseblámpa, de van rajta iránytű, hőmérő, tükör és valahol állítólag nagyító is, azt még nem találtuk meg. Ja és síp is. Sajnos kicsit siettetni kellett, így is késve indult iskolába. 
Regő is korán felébredt, nem tudtunk elég csendesek lenni, pedig máskor fél nyolcig is elaludt, ha nem ébredt fel Marci készülődésére. Pont lemaradtam arról, amikor meglátta az ablakot, mert Marcit engedtem ki épp, arra jöttem be, hogy Regő szalad felém: Kaptam a csokis kekszet! :) Péter mesélte, hogy milyen aranyos volt, már a karjából kiszúrta, odaszaladt, és álmélkodott, hogy ó, de szép, köszönöm! 


Ő is kapott csokis kekszet, mert az nagy kedvenc, meg egy Mikulást a rend kedvéért, de édességet ezen kívül már alig, viszont kapott egy új Boribon kötetet, egy kirakós fajátékot és egy csomag zselés krétát, amiket sok csodálkozás után ki is próbált:




2011. december 5., hétfő

A karibu teteme

Na ez egy jó meglepő cím, ugye? :D
Regő szokott természetfilmeket nézni, mindig kéri, hogy a szarvast, vagy a medvét, stb. :) A szarvasos film A karibuk vándorlása címet viseli, és egy hatalmas karibucsorda egy életszakaszáról szól, ahogy elvándorolnak egy biztonságos helyre, közben párosodnak, születnek a kicsik, majd velük együtt hazatérnek. A film elején, amikor még zord tél van, egy farkascsapat talál egy fagyott karibut a hó alatt, itt hangzik el a narrátor szájából a "karibu teteme" kifejezés, amit Regő szépen megtanult, mutatja is, valamiért tetszik neki. Nem perverz a gyerek, más kifejezések is megragadták a fantáziáját :)
A vicces viszont az, hogy amikor a Polar Expresszt néztük, és a Mikulás barátságos és nagyon eleven rénszarvasai rángatták a kötőfékeiket, Regő éppen nem is figyelt oda, építettünk a földön, de erre felnézett, és azt mondja, hogy:
 - Ugrál a karibu teteme! :D

Éjszaka

Érdekes éjszakám volt. Tízkor sikerült lefeküdni, úgy örültem neki. Aztán egyszer csak felébredtem, olyan éberen, hogy azt hittem, már annyi idő van, hogy lehet is felkelni. Nézem az órát: 1:17... Na, akkor próbáljunk meg inkább aludni. Próbáltam, próbáltam, de sehogy se ment, mindenféle nyűgöm volt: vécére mentem, aztán szomjas voltam, száraz volt a levegő, bedugult az orrom, elfogyott az orrspray... Csongor is olyan mozgékony volt. Aztán forgolódtam, eszembe jutott, hogy nem készítettem be a holnapi meglepetést az adventi naptárakba, hát miért ne most... Aztán végül meguntam, és háromkor kijöttem a nappaliba olvasni, hátha attól elalszom. Na, erre elkezdtem fájásokat mérni. Három darab kilencpercest mértem, aztán végül elaludtam. Erre pontosan 4:47-kor csörögni kezdett egy óra... kiderült, hogy az, ami elvileg már elromlott, és Regő szokta hurcolászni a lakásban. Szerencsére a nappaliban csörgött, és más nem ébredt fel rá. Lekapcsoltam, aztán végre aludtam hatig, amikor már tényleg fel kellett kelnem.
Érdekes, hogy az utóbbi napokban egyre kevesebbet alszom éjjel, korábban ébredek. Délután viszont elszundítok akkor is, ha nem akarok, egyszerűen bealszom. Ma reggel pedig úgy éreztem magam, hogy az jutott róla eszembe, amikor az állatok vannak szülés előtt: keresik a helyüket, jönnek-mennek. Ma meleg- és hidegfront is lesz, és holnap jön a Mikulás :)

2011. december 4., vasárnap

Advent második hétvégéje

Nagyon kellemes kis hétvégénk volt :) Részleteiben kiderült gondolom, a sütis posztokból is, de tervezgettem azért, hogy majd megírom egyben is.
Tegnap Péter sajnos nem volt itthon, céges rendezvényen volt, annyit volt távol, mint egy jó hosszú túlórás munkanapon. Mi azért igyekeztünk kihasználni a napot. Reggel még pizsamában bohóckodtunk egy csomót a fiúkkal, reggeli után néztek egy rész Süsüt, aztán jött a mézeskalács, amit már meséltem, ők kinti játékkal kezdték, és később csatlakoztak. Az ebédet nem vittem túlzásba, nem akartam a mézeskalács mellett még nagyon főzni is, estéről volt hús, ahhoz főztem egy kis krumplit, és kész. Jó sokáig sütöttünk, aztán Regő elment aludni, Marci szép csendesen játszott, én is elszundítottam mellette picit. Ja, társasoztunk is egyet, azelőtt, vagy azután, hogy elaludtam, már nem is tudom... :) Persze megvert megint :)
Délután játszottunk - Regő Abrick építőjét mostanában fedezte fel igazán, együtt építünk belőle házat, aztán beköltöznek a műanyag állatai, és nagyon aranyosan eljátszik velük. Kukucskál, beszél a nevükben, szerepjátékot játszik, én meg nézem az előadást :) Aztán betettük a Polar Expresszt, alapoztunk az adventi-karácsonyi hangulatot, közben eszegettünk a frissen elkészült mézeskalácsból, teát ittunk hozzá, én azért vasaltam is egy kicsit. Mire vége lett a filmnek, már el is érkezett a vacsoraidő, amíg a fiúk ettek, én gyorsan megfőztem vasárnapra is. Aztán fürdés, mese, és pont olyan jól jött ki a szervezés, hogy mire letettem a gyerekeket, átöltöztem és Péter épp hazaért, még elmentünk egy utolsó moziba. Aztán ha még a jövő hétig nem szülök, egy utolsó utániba is szeretnék elmenni, már kinéztem a filmet is :) Nagyon jól éreztük magunkat, ettem kukoricát, ittam kólát, most már lelkiismeret-furdalás nélkül :)
Ma reggel valahogy nem bírtam aludni, hétkor már felkeltem, jó hosszasan zuhanyoztam, olyan jólesett. Aztán elmentem boltba, ennyit már igazán kellett sétálnom, levegőn lennem. Délelőtt elvittük Regőt fodrászhoz, Marci addig itthon maradt, övé volt a lakás, és mindenféle olyasmit csinálhatott, amiben Regő akadályozza. Furulyázott, számítógépezett, amikor hazaértünk, épp a bűvészdobozával játszott. Regő nagyon ügyes volt a fodrásznál, az ölemben ült, és egy szava nem volt, géppel és ollóval is nyírták, igazán csinos lett.

Ja, ez megint egy sütős kép :) De látszik rajta a frizura is. Ugyanis hazaérve ebéd, alvás, nekünk is pihenő, és némi játék után Péter kihívta Marcit a kertbe, kutyával játszottak, aztán fát hordtak, közben pedig már meg volt beszélve, hogy ha bejönnek, akkor sütünk még linzert is. Gyorsan meggyúrtuk, illetve a fiúk, amíg pihent, addig golyópályáztak, vonatoztak, aztán amíg sült, meggyújtottuk az adventi gyertyákat is. Marci furulyázott, Regő főleg ugrált és táncolt, de mind a ketten megtanulták az Ég a gyertya, ég című dalt - Regő nagyjából énekelni, Marci furulyázni. Ez azért is nagy szó, mert volt benne egy új hang, amit szakkörön még nem tanult.



Utána már csak vacsi, kóstoló a linzerből, fürdés, mese, és most pár perce tettem le őket. Mi még iszunk egy pohár bort erre a jól sikerült hétvégére :)

2011. december 3., szombat

Mézeskalács

Megfogadtam magamban pár hete, hogy ha betöltöm a 37. hetet, akkor sütünk mézeskalácsot :) Addig nem mertem, mégiscsak egy fárasztó tevékenység, meg ne szüljek már miatta. Most már mosolygok magamon, de nem tudom, biztos lehetett volna úgy is. Mindenesetre tegnap 37+1, begyúrtuk a tésztát, ma 37+2, és mindjárt sül az utolsó tepsi. A recept a jól bevált ságvári: ott minden advent előtt közös mézeskalácssütés van, az asszonyok viszik az előre meggyúrt tésztát, és zene mellett együtt szaggatják, díszítik, sütik, erről írtam is tavaly. Mi is részt szoktunk venni, de az a kalács ott marad, és itthon újra sütjük saját tésztából. Idén viszont nem is mentünk, úgyhogy erre az adventre egy, itthoni mézessütés jut.
Akkor a recept:
1 kg liszt
2,5-3 dl méz
4 dl porcukor
1 cs mézeskalács fűszerkeverék
fahéj ízlés szerint, én tettem még bele pluszban szerecsendiót is
1 citrom reszelt héja
3 tojás
10 dkg margarin
1 csipet só
2 kávéskanál szódabikarbóna
Ezeket jól összegyúrjuk, gombóccá formázzuk, és folpackba vagy nejlonba csomagolva egy éjszakát pihentetjük a hűtőben. Másnap jól átgyúrjuk, hogy megpuhuljon, és legalább két részre osztjuk. Kinyújtjuk, kiszúrókkal formázzuk, díszítjük (vagy nem, nekem nincs mindig türelmem az összeset díszíteni). Alacsony hőfokon sütöm, a többedik tepsinél még vissza is veszem, mert hamar sül és keményedik. 
A segítés most nem ment olyan zökkenőmentesen, mint szokott, pedig Marci tegnap azt mondta, az összes sütés közül ez a kedvence. Úgy kezdtük, hogy a fiúk kimentek a kertbe levegőzni, mozogni, én betettem egy karácsonyi zenét, gyújtottam egy gyertyát, és kezdtem a tészta átgyúrását, kinyújtását. Azt beszéltük meg, hogy kiszaggatok annyit, amennyi elfér, aztán szólok nekik, és bejönnek dísziteni. Még valamivel előbb is bejöttek, de Regő elég hisztis volt, bár rögtön jött lelkesen, hogy segít, csak aztán Marcival kezdett veszekedni, miszerint "Marci te nem, menjél onnan!". Aztán elkezdte enni a nyers tésztát, Marci meg megsértődött, mert megkértem, hogy ő ne egye... de végül csak kialakult valahogy egy munkamegosztás, amelyben Regő díszitett:


Marci nyújtott és szaggatott, de mire odaértem fotózni, Regő már ott volt, követelte, hogy Marci, te ne! és kihoztuk a kis játék sodrófát is, amit ugyan nem akartam használni, mert gyurmás, de mindent a karácsonyi béke érdekében:





Aztán gyúrnak, formáznak is:


Végül már nem is számoltam a tepsiket, szokás szerint rengeteg mézes lett, és most egy se égett meg. Viszont kidobom a sütőpapíromat, semmire se jó, csak tapad a tészta fenekére, az első tepsinél tettem vele még egy kísérletet, aztán hagytam is. A fiúk közben elunták a mókát, és elmentek golyópályázni, úgyhogy egyedül fejeztem be, így a legtöbbje nincs díszítve, de én nem is ragaszkodom hozzá, natúran is szép és főleg finom. A végeredményt nem is fotóztam, a legnagyobb sütisdobozom púposan tele van, már nem maradunk desszert nélkül karácsonykor :)

2011. december 2., péntek

Vajas kifli

Marci egyik iskolatársának anyukája mesélt az isteni vajas kiflijéről, és megihletett, úgyhogy még akkor el is kértem tőle a receptet, de csak most jött el az idő, hogy meg is süssem. Úgy éreztem, egyszerűbb számomra ez, mint elmenni a boltba kifliért :) Mondjuk Marika néni ma a lakásból a postaládáig sem engedett ki, olyan csúszós, páralefagyásos idő volt itt, úgyhogy akár rá is foghatom. Viszont a kifli tényleg megérte.
A recept:
60 deka liszt
4 dl tej
3 deka élesztő
1-1,5 ek. cukor
5 deka vaj (nem margarin!)
1 ek. só
kenéshez egy tojás

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a munkát pedig a gyerekekre bízzuk :) 


Na jó, az élesztő felfuttatásában a szülők is segíthetnek. Szóval a tejet felmelegítjük, a cukorral felfuttatjuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, aztán a sót is, a vajat pedig megolvasztva, gyúrás közben, apránként adagoljuk hozzá. Összegyúrjuk, öt percig dagasztjuk, külön keleszteni nem kell. Attól függően, hogy hány és mekkora kiflit szeretnénk, 3-4 bucira osztjuk, én négyre osztottam. Regő mutatja a gombócot a tálban, ez már az utolsó:

A bucikat egyesével kerekre nyújtjuk, majd megint csak a kívánt mennyiségtől, mérettől függően 4-6-8 körcikkre vágjuk. Én a hatot bonyolultnak találtam, nyolccal kezdtem, azt kicsinyelltem, így a többit négyre vágtam. Azaz hol én, hol Marci, Regő nyújtani és lisztezni segített :)




A háromszögeket a szélesebb végüknél feltekerjük. Ebben a lépésben lehet akár édesen, akár sósan ízlés szerint tölteni, én egyelőre a natúr, illetve kívülről sózott változatot választottam, ha máskor is sütök, lesz töltött is. Feltekerés után kifliformára kanyarítjuk, és vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsiben tíz percet pihentetjük. Megkenjük egész tojással, ekkor lehet sót, köménymagot, szezámmagot, ízlés szerint bármit szórni rá, és a sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.
A végeredmény, főleg frissen és melegen, nagyon ízlett mindenkinek, kívül ropogós, belül foszlós, tényleg isteni!

Ezek a nagyobbak, a négybe vágott buciból készültek, sülés közben dagadnak, nőnek. A picik a tál alján vannak :)
Utána még begyúrtuk a mézestésztát is Marcival, az a holnapi program lesz :)

2011. december 1., csütörtök

37

Igazából a december azért lényeges ám, mert ez volt a lélektani határ, a december elseje. Betöltöttük a 37 hetet, most már szabadon jöhet Csongor, se koraszülött nem lesz, se semmi gond, Regő 37+4 volt, szóval most már nyitva az út. Nekem is teljesen felszabadultnak kéne lennem és elengednem őt, aztán ez hol megvan, hol nincs. Tegnap azt hittem, hogy majd egy nagy kő esik le a szívemről, és röpködni fogok ma, végülis ez rendben is van, úgy keltem fel, hogy juhhú, december! De éjjel, varrogatás közben azon járt az agyam, hogy jaj ha most kéne indulni, még nem akarnám, még megijednék, még annyi dolgom van. Mondjuk ezt szerintem érzik a babák, és nem indulnak addig, amíg anyának még annyi dolga van - persze mikor nem lesz "annyi" dolgom karácsony előtt? Bár az meg annyira nem izgat, az ajándékok majdnem teljesen megvannak, ha meg rántotta lesz a karácsonyi vacsora és egy alma a desszert, és nem lesznek megpucolva az ablakok - nem lesznek :) - az abszolút nem zaklat fel. Inkább minden napra egy-egy kis feladat van: gyerekszobát takarítani úgy, hogy az már olyan is maradjon, hálószobát szintén, minden nap kis adagokat mosni, hogy a férfiaknak legyen mit felvenniük, kis adagokat vasalni ugyanezért, magamnak a harmadik hálóinget is kimosni-kivasalni, a kórházi táskába betenni végre, ami még hiányzik... Szóval azért teljesen készen még nem állok lelkileg, de már nem lesz novemberi Csongor, és ez a lényeg. Kihúztuk a két hetet :)
Ma volt egyébként nst és vérvétel, szép cikkcakkos görbét produkáltunk, volt sok mozgás és két keményedés is, arra kíváncsi lettem volna, hogy reagál, de nem tudom, melyik volt pont az a része a görbének, de ha tudnám is, azt nem tudom, mi a jó. Mindenesetre nem mondtak rá semmit, rendben lévő eredmény volt. Aztán megvettük Regőnek a téli bakancsot - most Péter elvitt, meg is várt és haza is hozott, így tudtunk vásárolni - és Csongornak az állványos babakádat. Ez is megvan :)
Regő olyan aranyos volt egyébként, itthon volt Marika nénivel, szaladt elénk, amikor megjöttünk. A kádat Péter kezében nem ismerte fel, csak kérdezte lelkesen, hogy hoztál valamit? Aztán odaadtam neki a cipősdobozt, egy sima barna papírdoboz, elvette és azt mondta, ó de szép, köszönöm szépen. Kibontotta, és magára a cipőre megint mondta. Hát hogy tud már örülni egy ilyen kicsi gyerek... :) Aztán ahogy Péter felállította a kádat, az is nagyon tetszett neki, és mondta, hogy mindjárt fürdik benne a Csongor :) Hát igen... :)

Ééééés december!

Félreértés ne essék, nem azért vagyok fönn hajnali háromnegyed kettőkor, hogy ezt közöljem :) Hanem mert most lettem kész Regő adventi naptárával, és gondoltam, ha már eddig varrtam, akkor akár ki is blogolhatom, íme:

A zöld-bordó alapon kockás Regőé, ma varrtam, még épp időben :D pedig az anyag már várt egy ideje. Látszik, hogy ilyen kis itthoni gyártmány, egyik zseb ferdébb, mint a másik, de élőben egész bájos, mintha direkt lenne. Három darab A4-es filcből állítottam össze a hátlapot, és piros, bordó és fehér filcből vágtam ki 6x6 centis kockákat a zsebekhez. A számok hőre puffadó textilfestékből vannak, még száradnak, egész frissek, remélem, reggel sem kenjük el őket. A csillag meg egy kis szalma karácsonyfadísz.
Mellette Marci naptárja egy bolti, készen kapható adventi naptár, nagyjából három és fél éves kora óta megvan, a csoda az, hogy mind a 24 kis zsák is megvan hozzá. Együtt vettük elő délután, és akasztgattuk a megfelelő számú kampókra a kis zsákokat, Regő odavolt tőle, azt mondogatta, milyen szép Mikulás! Remélem, a sajátja is tetszeni fog neki.
Most gyorsan beszélek valami erre kóborló angyalkával, hogy rejtsen beléjük ezt-azt, aztán megyek aludni :)

2011. november 30., szerda

Na csak elkészült :)

Két és fél héttel ezelőtt kezdtem bele ebbe a pulcsiba (vagy lehet, hogy inkább tunikának kellene nevezni) azzal, hogy mire kész lesz, nagyjából pont jön a december, járkálhatok eleget vizsgálatokra, tudom majd hordani, és még hátralesz legalább három hét a terhességből. Akkor még nem volt meg a diagnózis, miszerint előbb szülök, de már azon a hétvégén anyukám, apukám és a nővérem is azt mondták, kisebbet csináljak, mert nem lesz kész erre a pocakra. De kész lett :) még itt-ott lóg pár elvarratlan szál szokás szerint, de azt már elintézem.
Új fonalból van, ha jól értettem, 50% akril és 50% len, szintén Ágitól, a fantázianeve Vuk, ami a színére utal, tényleg olyan, mint a rókabunda, vagy ha akarom, téglavörös. Egyenetlen, hol szorosra van sodorva a szál, hol lazábbra van hagyva, de összességében nem vastag fonal, az egész pulcsira nem fogyott el az 50 deka, pedig jó hosszú, és a nyaka is nagy. Ahhoz képest viszont meglepően meleg, csak egy picit szúrós, de csak egy picit, kényelmesen hordható lesz. 
Rajtam:

Vállfán:

Az ujja közelről, talán ezen a legélethűbb a színe:

És a csipkeminta közelről:

A leírás egy régebbi Fürge Ujjakból való, abból az időből, amikor még így hívták, de annyira azért nem régi, mert a modell Onyutha Judit, akkor várta a második babáját. Ő vagy kisebb, mint amekkorának képzelem, vagy a modellfotón egészen más fonalból hosszabb pulcsi jött ki, hosszabb ujjakkal, mert a csipkés rész a képen jócskán vissza van hajtva, nekem meg éppen jó. De nekem hosszú a kezem-lábam.
És még csak holnap lesz december! :)

Regő öltözik

Tegnap egész jók voltak a fiúk. Regő sajnos nagyon korán felébredt délután, de utána jól elvoltak, Marci leckét írt, Regő játszott meg hol engem, hol Marcit ugráltatta, de hiszti nem volt estig. Szépen fürödtek is együtt, Regő magától kimászott a kádból, a baj akkor volt, amikor meg akartam törölni - de hát azt is muszáj, úgyhogy innentől hiszti volt. Bevittem, próbáltam pelenkázni és öltöztetni, de miután kétszer páros lábbal hasba rúgott, mondtam neki, hogy jól van, akkor öltözzél, én meg leültem a pelenkázóval szemben. Innentől olyan vicces lett a folyamat, hogy megkértem Marcit, hozza be a fényképezőgépet :)
A feladat: fel kell venni egy rövidujjú bodyt és egy kezeslábas pizsamát, és valahol még be kéne iktatni egy pelenkázást, de Regő kicsire nem ad, neki elég a ruha :)




Videót is akartam feltölteni, de most nem partner benne a blogger, később pótolom!
Közben is nagyon vicces, mert mondogatja maga elé Halász Judit: Marci öltözik c. számát: egyik kezem, másik kezem belebújik a trikóba... aztán panaszkodik, hogy anya nincs luk! meg hogy fordulva anya! :)
Aztán végül úgy gondoltam, hogy megfázik, és akkor csak felöltöztettem, ami megint nem volt egy erőszakmentes tevékenység... dehát ez van, majd elmúlik.

2011. november 29., kedd

Zsúfolt program

Még nagyjából két és fél, három hét van a téli szünetig. Marcinak nagyon zsúfolt programja lesz! Van az alap: hétfőn délután aikido, kedden ötödik órában karate, hatodikban színjátszó szakkör, szerdán ötödik órában furulya, hetedikben foci, délután aikido. Erre jönnek most rá a karácsonyi műsor próbái, hetente 3-4 alkalommal 0. órában, tehát ma például úgy néz ki a napja, hogy reggel 7:10-re ment és fél kettő körül ér haza, holnap meg szintén 7:10-re megy, hazajön fél egy körül ebédelni, visszamegy fél kettőre focizni, egy óra múlva hazajön, leckét ír, játszik, és ötkor megy edzésre. Mondjuk aikidora a legutóbbi két alkalommal nem ment, meg előtte is a heti kettőből csak egyre - ugyanis megbeszéltem az apjával, hogy novemberben már szervezze meg, hogy ők hozzák-vigyék, nekem már sok a heti két bejárkálás Fehérvárra, főleg ha Regőt is vinnem kell, és hát ez a szervezés nem megy valami zökkenőmentesen.
Amit nem teljesen értek: Marcinak négy mondata van összesen a karácsonyi műsorban. Hogy emiatt miért kell minden alkalommal 0. órában részt vennie a próbán? Nem lenne elég csak azoknak ennyi próba, akik főszereplők?
A másik, hogy szülőin úgy mondták, hogy december 15-én van a karácsonyi műsor és 16-án az utolsó tanítási nap. Most meg beírtak még egy próbát 19-ére, akkor is 0. órába, pedig ha nincs iskola, akkor miért ilyen korán? Mert azt el tudom képzelni, hogy a karácsonyi műsor iskola után lenne, vagy hogy előadják a falunak is, nemcsak az iskolának, és próbálnak még egyet. Na, ezeket ma elvileg megtudom.
Egyébként nagyon büszke vagyok rá, és úgy szeretném látni! De valószínűleg nem fogom tudni. Ő meg olyan aranyos, amikor emiatt nyafogtam neki, azt mondta: szerinted mi a fontosabb, az, hogy engem lássál, vagy hogy Csongor rendben megszülessen? :)
Aztán két szendvicskészítés és hajnali indítás között valamikor majd megszülök :)