2012. július 25., szerda

Állapotfelmérés

Hétfőn voltunk Csongorral a Mocorgóban, hogy megvizsgálják, van-e valami oka, hogy nem fejlődik olyan ütemben a mozgása, mint a testvéreié. Tényleg nem aggódtam egyelőre, azért akartam most elvinni, hogy kiderüljön, ha van valami eltérés, most és ne később, amikor már tényleg le van maradva. 
Jelenleg ott tart, hogy hasról-hátra gond nélkül megfordul, hátról-hasra viszont csak nagy ritkán, mutatóba, hétvégén mutatta egy kicsit gyakrabban, és gurult is egy párat. Kúszni-mászni egyáltalán nem mutat hajlandóságot. Pedig nagyon eleven, rugdalózik, ügyesen játszik, emelgeti a popsiját és hanyatt tolat, valamint hasizomból ülni akar. 
Egy nagyon kedves konduktorral találkoztunk, Magdival, aki azzal kezdte, hogy milyen értelmes, érdeklődő Csongor. Ez nekem is feltűnt, olyan ügyesen játszik, összeütöget játékokat, átrakja egyik kezéből a másikba, és most már édesen beszélget is: tete, vavava, eje és hasonló kis hangjai vannak. Írtam is már, hogy szerintem bosszantja, hogy észben előrébb tart, mint mozgásban, ezért is nyűgös szerintem sokszor. Ezt Magdi is alátámasztotta, miután megvizsgálta Csongor kezét, lábát, hátát, csípőjét, megtapogatta az izmait, megfigyelte a látását-hallását, hogy motiválható, az érdeklődése felkelthető... tehát végül is leszűrte, hogy nincs vele semmi gond. Azt megállapította, hogy arra még nem érett a csípője és a gerince, hogy felemelkedjen négykézlábra – szegénykém elsírta magát és letette a földre az arcát, amikor ezzel próbálkoztunk. Viszont nagyon erős, izmos baba, tehát felügyelet mellett pár percre nyugodtan ültessük, tegyem be az etetőszékbe is – eddig az ölemben evett – és a babakocsi háttámláját is nyugodtan döntsem feljebb a vízszintesnél. Így kinyílik egy új perspektíva, érdekesebb lesz a világ, ez motiválhatja. Nekem elvi problémáim voltak az ültetéssel, Marci pici kora óta azt hallottam és az volt szimpatikus, hogy amit a baba nem magától csinál, azt mi ne csináljuk - most is ezt gondolom általánosságban, de hozzátéve, hogy szakember személyre szabva tanácsolhat mást. Mondjuk ezt eddig is így gondoltam :)
Javasolt még különféle gyakorlatokat: kis fellépőre tegyük hasra, próbáljon meg rá felkapaszkodni és lekúszni róla. Engedjük le az ágyról álló helyzetben. Hason fekve tegyünk elé érdekes játékot és támasszuk meg a lábát – amikor a vizsgálaton ezt próbáltuk, kúszni kezdett Csongor. Aztán feküdjenek mellé a tesók, és guruljanak, jó kis fejlesztő játék ez. Segítsünk neki felülni, és mutassuk meg, hogy ha eldőlne, hogy támassza meg magát oldalt a kezével. És kevés játék legyen körülötte, azok is viszonylag messze – megkérdezte a konduktor, hogy nincs ez a baba egy kicsit kiszolgálva? Én tulajdonképpen nem vettem észre, de ahogy így belegondoltam, rájöttem, hogy bizony inkább közelebb teszem hozzá a játékot, ha sír érte, minthogy várnék, hátha erőlködik egy kicsit. És persze két testvér is körülrajongja, ők is készséggel igyekeznek örömet szerezni neki. Azért vannak előnyei, ha valaki harmadik baba.
Így aztán azóta Csongor kicsit feltámasztott támlájú babakocsiban közlekedik, etetőszékben tízóraizik és uzsonnázik, és a konduktor szerint két hónapon belül mászni fog. Nagyon kíváncsian várom!

14 megjegyzés:

cucka írta...

óhát még ebben is hasonlítanak ezek szerint! :)
abszolút alátámasztom a konduktornéni véleményét, Bigi az elmúlt egy hétben tökéletesítette a kúszást, ma már mászni kezdett és pörög-forog. :) és most múlt 9 hónapos, sőt, mindjárt 10! A tesók ekkor már réges-rég asztal körül tipegtek vagy éppen tengerimalacketreccel közlekedtek (járássegítő :D ) maguk előtt.

No para, de persze tudom, így hogy már szakember is látta, könnyebben megnyugszol! :)

Erika írta...

Én Efivel rengeteget tornázgattam, pedig nem volt rá okom, csak úgy jöttek. Pl. 4,5 hós kora óta a pelenkázások után mindig ülésbe húztam, nem ültettem csak felhúztam. Ettől erősödött a háta, 5 hós kortól amúgy is ajánlott. A fordulásokat is sokszor mutattam neki, hogy kell, ahogy leírtad az ülést is azt is ugyanígy. Nagyon sokat számít ám a motiválás és sokszor elég ha megtanul 1 dolgot utána már nem is nagyon kell őt motiválni, mert akarni fogja ő magától, egyik hozza magával a másikat.

Timi írta...

Cucka, én is gondoltam Bigire :) Vicces ez a hasonlóság! Tök jó, hogy ő már mászik, kis ügyes :)

Erika, úgy én is, forgást is tanítgattam, csípőjét is tornáztattam, ülésbe úgy húztam, ameddig ő húzta magát, én tartottam. Most mutattak újakat is :)

Szilvi írta...

szerintem ezektől függetlenül is mászna két hónapon belül :-)

Eszter írta...

bocsi, én is megmosolyogtam a 2 hónapon belül mászni fog mondatot. Szerintem is elég hagyni a gyereket, és motiválni maximum, ez egy működő nevelési elv. ha elkezdjük tanítani, olyan automatizmusok alakulnak ki, amik neki nem kellenek, mert ő nem úgy tanul meg mozgásokat. Például: forgás tanításánál mit csinálunk? megfogjuk a karját, és oldalra húzzuk. de ő nem így tanulja meg a mozgást. ő ferdíti a fejét, így fordul oldalra. vagy hashoz húzza a lábait, és úgy- tök más mozgás,ha mi segítünk vagy ha ő csinálja, pedig ugyanannak tűnik.
ez a "túl ki van szolgálva": ez meg egy tipikus szakmai közhely, mindenkire ezt szoktuk mondani, akit vizsgálunk.
ebben az életkorban egyedül az a fontos, hogy kóros reflexei ne legyenek, például függőlegesben keresztezi a lábait.. meg ilyenek, gondolom, ezeket megnézte a konduktor, úgyhogy mindenképp bízhatsz a 2 hónap múlva mászásban akkor is, ha nem csinálsz vele semmit.

Gabka írta...

Komolyan eddig egyáltalán nem ültetted? én kénytelen voltam, nekem már nem maradtak meg ennyi idősen fekve a kölkök. Rékát 3 hós korától nem lehetett vízszintesre rakott babakocsiba betenni, már meg volt emelve, másként ordított. Öt hónapos korára stabilan ült egyedül, most is bőven előtte van mozgásfejlődésben a társainak, szép a tartása, nem okozott nála gondot, hogy ült. Öcsit kicsit tovább lehetett fekve tartani, de őt se túl sokáig. :-))
Az azért jó, hogy szakember megnyugtatott, hogy minden rendben - mondjuk, én ezt eddig is borítékoltam volna neked. :-) Rendben van a kissrác, nincs miért nyugtalankodnod, szuper kis emberke. :-))

Erika írta...

Eszter: Nem értek egyet. Igenis meg lehet tanítani forogni a gyereket vagy kúszni, mászni, ülni. (és sok esetben szükség is van rá, hogy tanítva legyen). Nekem Arsinál volt, hogy fordult volna hátról hasra, de egy rossz mozgássorozat rögzült benne és emiatt nem sikerült neki. Megmutattam neki párszor a helyes technikát és így két nap alatt meg is tanulta. Ha ez nem működne akkor nem lenne a konduktív pedagógia, hiszen az alapvetően erre épül, hogy megmutatjuk a gyereknek a mozgásformát, majd ezt többször ismételve gyakorolva rögzül bennük. Lehet, hogy Csongor 2 hónapon belül amúgy is másznak, de ártani nem árt egy kis torna, azzal rosszat nem tesz vele.

Timi írta...

Eszter, Erika: én valahol kettőtök között vagyok. Egy egészségesen fejlődő gyereket szerintem sem kell tornáztatni egyáltalán. És ellentmondok magamnak, tudom, mert Csongor valójában egészségesen fejlődik, csak lassabban, mint a bátyjai, ezért mentem szakemberhez, hogy mondja meg, van-e teendő. Abban viszont Erikával értek egyet, hogy napi néhány otthoni torna nem árt, és ha eltérés van, akkor kell is.
Forgástanításnál egyébként én nem a kezét fogom meg és húzom, hanem a lábát emelem át a másikon, amitől fordítja a csípőjét, azt megtámasztom, de mindent figyelek, és igyekszem, hogy a saját erejéből csinálja, én csak segítsem.

Timi írta...

Gabka, nem, nem ültettem egyiküket se, egyáltalán, amíg maguktól fel nem ültek. Alapelvem volt, hogy amit magától nem tud csinálni, azt én nem csinálom vele. De Marci és Regő ekkora korukra már ültek :) Úgyhogy most szakemberi tanácsra ültetem Csongort.

Erika írta...

Timi, én is így mutattam neki, de igy is kell ez a helyes technika. Èn sem fordítottam csak mindig addig a pontig amikor az átfordulást már saját erejéből kellett megtennie. Hiszen nem azzal érem el a hatást hogy forgatom, hanem hogy ráéreztetem a helyes mozdulatra. Na mindegy a lényeg hogy károtokra nem válik a torna és jól tetted hogy megnézetted igy legalább a te lelked is nyugodt.

Eszter írta...

bocsi, de ez tényleg egy elv, amiről lehet vitázni, beszélgetni, ezért folytatom. Azok a gyerekek, akiket tornáztatnak, segítik a fejlődésüket, sokkal nehezebben tanulják meg tűrni a kudarcokat, hiszen anyuka ott volt elejétől fogva, hogy segítsen, ha valami nem sikerült. Illetve sokszor nem is a végeredmény számít, hanem a megtett út: a kísérletezés, a mozgás maga fejleszt, nem az, hogy sikerül-e végigvinni, eljutni végül például az átfordulásig.
És a mozgásfejlesztés mögött mi van? a szülő türelmetlen várakozása, hogy miért nem csinálja már.... a többiek már rég, itt meg ott tartanak, miközben elszalasztjuk azt, hogy örömüket leljük a csecsemő magatehetetlenségében, ránk utaltságában. És abban a csodában, ahogy a Teremtő megérinti őt napról napra, hogy a maga ütemében nyílhasson ki, erősödhessen meg.
A konduktív pedagógia arról szól, hogy a megváltozott!!!-nem meglassúbbodott- mozgásfejlődésű gyerekeket mozgásra tanítsa, illetve hogy észrevegye azokat a tüneteket, amik a bajra figyelmeztetnek.
Sajnos, sajnos, manapság nagy divat, hogy egészséges gyerekeket fejlesztenek... én nagyon ez ellen vagyok, voltam mindig is....
egészséges gyereknek nem kell mozgásfejlesztés, akár fél éves "elmaradás" is normális a nagy mérföldkövekhez (6 hónap-forgás, 10 hónap-mászás... ) képest.
És most nem azt mondom, hogy nem lehet szeretettel mozgásosan foglalkozni egy csecsemővel, hanem azt, hogy az olyanok, mint napi 5X megforgatom, 20X ülésbe húzom, kúszni tanítom... na ezeknek nincs értelme.

Tény, hogy Csongor nagy baba, és sokkal nagyobb súlyt kell megmozdítania. ez már önmagában elég ok arra, hogy később sikerüljenek neki dolgok.

Erika írta...

Azt hiszem Eszter félreértesz én nem ott vagyok és segítek, ha valami nem sikerül, ez nem erről szól, sőt simán végig néztem ahogy szenved a gyerek és "közöltem" vele, hogy én nem azért vagyok hogy helyette megcsináljam. Itt arról van szó, hogy párszor megmutatod neki a helyes technikát, aztán ő azt gyakorolja, ha nem megy neki, akkor nem, megy. Tudod hányszor hagytam ülésből borulni a gyereket? Csak mert tudtam, hogy a maga kárán fogja csak megtanulni, ha helyette csinálom semmire nem megy vele nem fog ráérezni. Én nem azért tornázok a gyerekkel mert bizonyítási vágyam van és mert divat. "Manapság divat.....!" Szeretem ezt a kifejezést. Nagyanyáink korában mi volt? Bevágták a gyereket a járókába, mert baromira nem volt idejük velük foglalkozni. Most mi van? Lehet, hogy a blogon sír a szám, hogy fáradt vagyok nincs időm semmire stb. de nekem van mosógépem, mosogatógépem stb. sokkal több időnk marad a gyerekeinkkel foglalkozni, tanítgatni. Ezt az elvet követve felesleges minden nemű torna vagy mozgásfejlesztés majd megtanulja egyedül. Hiszen nézz csak meg egy ovis tornát, a maga nemében az is mozgásfejlesztésről szól, amely alapján a gyerek életkorához igazodva tanítanak mozgásformákat. pl. guggolva járás, lábujjhegyen járás, labda elkapás. Vagy akkor később is felelsleges bármilyen sportra beiratnom, hiszen ez is mind mind mozgásfejlesztés. És amúgy meg a babakorra vissztérve. Teljesen mindegy hogy tornázik a baba vagy sem, addig egy bizonyos mozgást úgysem fog tudni végrehajtani amíg fizikailag és agyilag nem elég érett rá. Viszont ha lelassul a mozgásfejlődése egy teljesen egészséges gyereknek, akkor sajnos az az értelmi fejlődését is visszavetheti, mivel ez a két dolog nagyjából egyszerre fejlődik, mint ahogy ugye írta Timi is, hogy Csongornál már előjöttek a mozgásfrusztráció jelei, hogy agyilag érett de fizikailag még nem és ez zavarja. Tehát ha agyilag érett és Timi megmutatja a technikát azt képes lesz leutánozni, elkezd gyakorolni az izomzata megerősödik és el tudja sajátítani a mozgást. Féléves lemaradás szerinted normális?????? Szerintem meg nem......... Egy féléves gyerek mér vágyik tárgyak elérésére, gondolod normális, hogy egyévesen sikerüljön neki?
Igen Csongor nagy baba, de szerintem ez csak a legelején talán az első pár mozgás elsajátításánál okoz gondot. Nekem mind a két gyerekem egész nagy baba van/volt és az leszámítva, hogy később fordultak meg más eltérést nem tapasztalok, mivel a folyamatos mozgás ezzel a súllyal erősebb izomzatot alakít ki, vagyis teljesen jól igazodik a súly és a fizikai adottság. Efi most 9 hónapos és 9 kiló és kapaszkodva jön megy és lassan elindul egyedül. Nem sürgetem, de támogatom a fejlődését és úgy érzem rosszat nem tettem vele. Ez nálam ugyanolyan kérdéskör mint a szobatisztaság. Tanítsuk vagy hagyjuk a természetre........ Én azért vagyok az édesanyja, hogy tanítsam őt, ezzel az erővel kirakhatom a préri közepére is és majd a teremtő felneveli. (Akiben nem is hiszek) :D Amúgy meg végülis mindegy, mert nem egymást kell meggyőzzük Timi meg tudja mi a helyes, mi a jó a babájának!

Timi írta...

Eszter, szerintem alapvetően egyetértünk.
Igen, szerintem is a felesleges fejlesztés káros és hátrányos. Én vagyok ennek az egyik legnagyobb szószólója, úgyhogy szerintem ebben abszolút egyezünk. Nincs bennem türelmetlen várakozás, és abszolút imádtam és kiélveztem a gyerekeim magatehetetlen kiscsecsemőkorát :)

Nincs ilyen nálunk, hogy napi hányszor rendszeresen milyen mozgást csinálunk. Amikor kedvünk van, kicsit mutatom neki a lehetőségeket. És látom is a fejlődést, mert már sokkal gördülékenyebben fordul hátról hasra, vagy körbeforog hason fekve és igyekszik elérni a dolgokat.

Amúgy Csongor nem nagy baba már, nagynak született, de már teljesen átlagos, most néztem, 8.2 a héthónapos fiú átlag, ő meg 8.32 volt :)

Eszter írta...

Timi: akkor csak nekem tűnik nagynak! Hanna 6 hónaposan 6,7 kiló.


Erika: helyes mozgásforma nincsen, sokféleképp tanulnak sokfélét, nem biztos, hogy úgy tanulná meg, ahogy Te tanítanád, ez bekavarhat.
És csak az alap mozgásformákra gondolva gondolom, hogy nem kell tanítani, bár épp most volt egy olyan tapasztalatom a 4 éves fiammal, hogy tök magától 50%-ban megtanult úszni. Soha nem foglalkoztam vele ez ügyben.

A sport egyébként szerintem az igazi fizikai munka pótléka, amit a városi emberek azért találtak ki, mert nincs lehetőségük mozogni, izzadni... ma már szükség van rá, de ha a természettel teljes összhangban élnénk, kapálnánk, gazdálkodnánk, lovagolva közlekednénk, megdolgoznánk a betevőnkért... nem lenne rá igényünk.

egyébként a mozgás segítésre visszatérve tényleg igazi személyiségfejlesztő tud lenni, ha tényleg teljesen hagyjuk őket mindenben kísérletezni, mert a mozgáson kívül 1000 dolgot tanulnak meg az önálló kísérletezés által. Egyébként az értelmi fejlesztés, logikai képesség fejlesztése számomra is elképzelhetetlen szülői irányítás nélkül, pedig lehet, ezt is lehetne hagyni...

ez az elv: hagyni vagy tanítani: tényleg érdekes más területeken is. Nálunk az első gyerek másfél éves korától bilizett, ültettem, 2 évesen nyárra 2 hónapra szobatiszta lett, aztán véglegesen 2 és fél éves korára. A második gyerekre nem volt időm, sose ültettem bilire, most 2 és fél évesen levettem róla a gatyát, és 2 hét alatt nappalra teljesen szobatiszta lett. Az eredmény ugyanaz, igaz, az első esetben a környezetet jobban óvtuk a korai biliztetéssel, de a másodiknál meg totál feszültségmentesen ment minden. Akkor most melyik jobb?

még a mozgás értelmi fejlődés összefüggéséről:
én több mint egy éves koromig teljesen magatehetetlenül feküdtem, mint egy fadarab, a csípőízületem nem volt kifejlődve, emiatt Pavlik-kengyelben voltam, ami szétfeszítette a combjaimat, sem ülni, sem fordulni nem tudtam, nem állhattam rá a lábaimra... semmit. Átlagos intelligenciájú ember lettem mégis, mert a belső adottságaim megvoltak. Nem kell azért ettől annyira félni, és igen, biztosan mondom, fél éves mozgásbeli elmaradás teljesen normális ebben a korban.