Akartam írni egy szomorú posztot azzal a címmel, hogy idén nem lesz
semmi. Nagyjából ez is a helyzet: szinte az összes gyümölcsöt elvitte a
húsvéti fagy. Cseresznye annyi volt a két kis fán, amit megettünk, a
nagy korai termésűn szinte semmi. Meggyet szedtünk pár vödörrel, ettük,
főztem levest és négy üveggel tettem el pincés meggyet, de olyan szinten válogatni kellett ebből a kevésből a kukacot, hogy a hányingerrel küzdöttem. A málnából lett másfél üveg szörp, plusz amit nyersen megettünk. Sárgabarack semmi, szilva a három fából talán egyen lesz, ha le nem dobja, mielőtt megérik. Az almafák üresek, körte talán akad, de még dió és mandula is kevés lesz, jövőre remélem, nem pont virágzáskor fog fagyni! Még a szőlőben bízom.
A borsónak, zöldbabnak a kánikula nem tett jót, szegény anyósom vetette újra és újra, de már túl nagy neki a meleg. Úgyhogy nagyon vártam már végre valamit, amit ehetünk a kertből. Mert oké, hogy ez nem az én nyaram ilyen szempontból, gondoltam erre is kicsit keserűen, hogy milyen szerencse, hogy most van ez, amikor amúgy is kevesebb időm lenne befőzni, eltenni.
Ilyenkor különösen nagy öröm végre az első szüret:
Az uborkát is majdnem elvitte a lisztharmat, úgyhogy idén nem bio lesz, kivételesen kapott egy kis vegyszert, de szigorúan egy héttel permetezés után szedtem. Finom, zsenge, roppan a fogam alatt. És virágzik tovább, szóval lesz még! Végre valami :) Aztán várom a paradicsomot, paprikát, padlizsánt és végül a krumplit. Marci kertjében viszont szépen nő a karalábé, répa, hagyma, Péter megkapálta a múlt héten. Idén ennyinek örülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése