Óriástali Annusnál

Ez a hét sűrű volt, két kirándulással, a tegnapi Délegyházára vezetett. Tavaly is voltunk Annusnál, az óriási különbség az, hogy akkor Csongor még alig látszott a pocakomban, és más babák is inkognitóban voltak még :) Jó sokan voltunk, meg se tudom számolni, hogy hány különböző méretű gyerek, hány felnőtt és két macska :) Tök büszke voltam magamra, mert az útvonal leírását persze itthon hagytam - nem ezért voltam büszke - de emlékezetből is simán odataláltam. Innentől aztán Marci és Regő belevetette magát a gyerekek közé, játszottak kint, bent, Marci kártya- és bűvésztrükkökkel szórakoztatta a nagyérdeműt és furulyázott is, Regővel vonatoztunk és duplóból építettünk, Csongor általában a kezemben volt, de néha máséban is, néha a földön is. 

Csongorok :)

A fordulás előtti pillanat

Ki mikor éhes volt, akkor ebédelt, nagyon finomakat kaptunk. Jó, hogy a babakoron túli gyerekek már elég önjáróak, így még egy finom kávét is tudtam inni, beszélgetni a csajokkal... Hosszú percek voltak, hogy nyugodtan ülhettem egy kanapén. 

Azt hittem, hogy Csongor nem fog aludni, hiszen olyan nagy volt a zsivaj, a hinta sem volt ott, úgyhogy gondoltam, addig maradunk, ameddig bírja, aztán majd az autóban alszik. Amikor már nyűgös volt, megszoptattam... és elaludt közben, olyan édes volt, nagyon ritkán sikerül így. Egy ideig üldögéltem vele a földön, aztán rátettem egy nagy babzsák párnára, és több, mint egy órát aludt ott.

Édes volt nagyon, ráadásul meghosszabbította nekünk az ottlétet, ami szerencse, mert a fiúk nagyon élvezték. Végül három óra felé kezdtem szedelődzködni, akkor kezdett cseperegni az eső, és Regőt már nagyon fáradtnak láttam. Megnéztem az órát, a térképet, és úgy döntöttem, kirándulunk egy kicsit: régi mániámnak engedve másfelé megyünk haza, mint amerre jöttünk. Délnek indultunk, így most már elmondhatom, hogy jártam Kiskunlacházán, majdnem Bugyiban is, de végülis nem tettünk kerülőt arra a poén kedvéért. Aztán átkeltünk az egyik Duna-hídon Ráckevére, megcsodáltuk, hogy milyen szép kis város, és Lórévnél komppal keltünk át a másik Duna-ágon Adonyba. A kicsik itt már rég aludtak, a komp zajára sem ébredtek fel, pedig Marcival ki-be szálltunk.

Innen már rövid volt az út, kiértünk a 62-esre, onnan harminc kilométer Fehérvár. Marcit az apjához vittem, mi pedig jöttünk haza, Regő és Csongor csak a kapuban ébredtek fel. Nagyon jó volt a tali, és nekem külön öröm volt Böbivel találkozni, akivel két fórumon is együtt vagyunk, hiszen a középső és a legkisebb gyerekeink is egykorúak. Neki három lány, nekem három fiú :)