2011. november 14., hétfő

Avery Corman: Kramer kontra Kramer

Most, mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, gyorsan utánanéztem a wikipédián, hogy Avery Corman férfi-e, vagy nő. Ciki, de a keresztneve alapján akármelyik is lehetne :) Megtudtam, hogy férfi, ezen gondolkoztam olvasás közben is. Érdekes, empatikus ember lehet. Ugyan ez egy férfiszemszögből megírt könyv, és a jóérzésű olvasó a férfi főszereplőnek drukkol, de az író annyira jól leírja, átérzi a női oldal érzéseit is. Ráadásul olvastam egy másik regényét is, amely egy megerőszakolt lány küzdelméről szól: arról, hogy az erőszak mindig erőszak marad, a "nem" pedig mindig nem-et jelent, amit tudomásul kell venni - ebben is nagy empátiával boncolgat női érzéseket, szempontokat.
Maga a regény egyébként szerintem már klasszikus, biztosan nagyon sokan olvasták, nem hiszem, hogy újat mutatok vele. A belőle készült film, Dustin Hoffmann és Meryl Streep főszereplésével öt Oscar-díjat nyert.
A történet röviden: Ted és Joanna megismerkedik, összeházasodnak, majd kisfiuk születik, Billy. A nő abbahagyja a munkát, de egy idő után szívesen keresne újra állást, csakhogy ezt a férje ellenzi, szerinte Billynek az a legjobb, ha az anyja otthon van vele. Én, mint olvasó, megértem Joanna kitörési vágyát is, hogy nem elégíti ki a gyerek-háztartás problémakör, de megértem az apa érveit is, meg azt, hogy a 70-es évek Amerikájában ez a felállás elfogadott volt. De erre a konfliktusra - persze nem csupán erre - lassan rámegy a házasságuk, Joanna úgy érzi, megfullad benne, és végül Billy negyedik születésnapján elköltözik, elhagyja a férjét és a gyerekét is. Új életet kezd, és a következő másfél évben gyakorlatilag eltűnik a fia életéből, talán egyszer látogatja meg. Ted eléggé leforrázva áll az események előtt, de nincs választása - óvodát és bejárónőt kell találnia, mindezeket kiszorítani a fizetéséből, gondoskodni a kisfiáról és elmagyarázni neki a történteket, közben rá marad a válás intézése is, és az élet természetesen nincs tekintettel rá: előfordulnak problémák a munkahelyén, betegség, baleset, családi konfliktusok is. Mindezek mellett remekül boldogul, összességében jó párost alkotnak Billyvel, eléggé össze is nőnek, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
Ebbe keveredik vissza másfél év eltűnés után az anya, és közli, hogy most már rendben van lelkileg, összeszedte magát, és vissza akarja kapni a fiát... Szerencse, hogy sokadszorra olvastam a könyvet, elsőre nagyon megdöbbentő, szívszorító rész következik: gyermekelhelyezési per, jogi hercehurca, és Ted további élete a fiával ezek árnyékában... Az olvasó az apával érez, szurkol egy értelmes megoldásért, hiszen Ted az elmúlt másfél évben bizonyított, Joanna viszont az előző négyben még ha jó anya volt is, ezt eléggé lenullázta a következő másfélben. Elárulom a végkifejletet: Joanna nyer... megbeszélik a gyerek átadását, Ted újra tálalni kényszerül Billynek egy nehéz szituációt, egy komoly változást - majd amikor összepakolt bőrönddel várják Joannát, és az olvasó már kezd könnyezni - ő nem jön el. Helyette telefonál: nem tudja megtenni, nem tudja elválasztani apát és fiát egymástól. És az olvasó az utolsó pár sornál megkönnyebbül.
Kicsi, vékony, gyorsan olvasható könyvecske, jól megírva, a fenti példány helyenként viccesen fordított kifejezésekkel (nem a hibás angolság miatt, hanem mert a "rosszul" fordított kifejezések akkor még itthon nem terjedtek el); ajánlom azoknak, akik szeretik a rövidebb családregényeket, az emberi történeteket vagy a jogi esetekkel foglalkozó regényeket. És utána a filmet is nézzétek meg!

Nincsenek megjegyzések: