...nem gyerek, tartja a mondás, amit én sosem értettem. Jó persze, arra akar utalni, hogy mindenkinek kell egy testvér, nade attól még egy gyerek is gyerek!
De most már értem. Ha már három van, akkor hihetetlenül csendes tud lenni a ház eggyel, a legkisebbel. Marci két hétre ment el, az elsőt anyukáméknál, a másodikat a nővéreméknél tölti, igaz, közben kétszer találkoztunk, viszont rögtön utána még egy hétvégét apjánál is lesz. Regő az első hét utolsó néhány napjára csatlakozott hozzá: csütörtökön mentünk Ságvárra, ott aludtunk, és péntek délelőtt csak Csongorral jöttem haza. Azt elhatároztam, hogy nem ez a két és fél nap lesz, amit a háztartásra fogok kihasználni. Főzni, mosni, takarítani akkor is tudok, és akkor jobban is kell, amikor a gyerekek itthon vannak. Pihenni, olvasni, kötni, kettesben lenni, kikapcsolódni, filmet nézni viszont jobban tudok, tudunk így. Úgyhogy csak annyit főztem, amennyit muszáj volt, viszont sokat tébláboltam Csongorral a kezemben fel s alá: most mit is csináljak? Nem volt senki, aki állandó programot szolgáltasson, kicsit tanácstalan is voltam.
Esténként filmeket néztünk, szombat délelőtt bementünk a városba a Pöttyös piknikre, a végére dél lett, ebédeltünk is a kedvenc teázónkban egy-egy jeges tea mellett, ezeket Csongor mind ügyesen viselte a babakocsiban. Ezt látva még sétálni is akartunk egyet, de az már sok volt neki, a nagy részét kézben tette meg. Viszont az autóban hazafelé elaludt, tehát úgy döntöttünk, mégse állunk meg otthon, hadd aludjon, hanem teszünk egy autós kirándulást - így is lett, keresztül a Bakonyon, kettesben beszélgetve, és senki se vágott a szavunkba, és nem is veszekedtek a hátsó ülésen. Persze a mi szavaink között annál többet szerepeltek :)
Esténként filmeket néztünk, későn feküdtünk, reggel mázlim volt, mert Csongor a szokásos ötórás kelés után visszaaludt egy kicsit velem. Vasárnap aztán kicsit előbb indultunk Regőért, és így a Ságvárra érkezés előtt belefért Siófok megnézése, felmentünk a Víztoronyba, ittunk egy kávét, lent fagyiztunk, a fagyizó teteje alatt kivártuk a hirtelen jött zivatart, és így mentünk Regőért.
És hogy ők hogy érezték magukat? Alapvetően jól. Regőnek több se kellett, mint az állatok, főleg Mátyás, folyton ment etetni, ha egy pillanatra nem tudták, hogy hol van, biztosan a lónál járt. A négy fiú is remekül elvolt egymással, bicikliztek, kinn voltak a kertben - Regő megtanult háromkerekűvel is menni - voltak a tanyán, finomakat ettek. Na igen, kivéve Regőt, aki szinte semmit, azt se, amit itthon. Érdekes, mintha lenne valami ilyen háttere - lelki oka? - hogy mamáéknál nem eszik, mert itthon pótolta rögtön.
Marci viszont szomorú volt, amikor megérkeztünk. Talán rosszul jött ki, hogy találkoztunk a nyaralása közben, talán az, hogy Regő jön velünk haza, míg ő Ancsáékhoz megy... Mondtam volna neki, hogy ne menjen, jöjjön velünk, de tudtam, hogy jól fogja érezni magát, és Ancsáék csak most vannak szabin, csak most van ilyen lehetőség. Nem is gondolta ő se, hogy ne menjen, csak sírdogált előtte egyet. Azóta már beszéltem vele többször, nagyon jól érzi magát :)
Lépcsőzetesen épülünk fel: most két gyerek van itthon, nemsokára csatlakozik Marci is, aztán pedig jön Bence nyaralni. Négy gyerekre már nem mondhatom majd, hogy nem gyerek :)
2 megjegyzés:
Jajj, ezeket a gyerek nélkül autózós projecteket nagyon tudom csípni én is - mi rendszerint ilyenkor szoktunk "eltévedni", annyira beszélgetünk, hogy pl. elfelejtünk a megfelelő kijáraton lejönni az autópályáról és hasonlók... :-)
Jó lehetett egy kicsit kettesben-hármasban, de biztos furi volt a zsivaj nélkül!! :) Tyű, a négygyerekes üzemmód nem lesz semmi, de végülis három vagy négy, már majdnem mindegy. :))
Megjegyzés küldése