Hét hónapos

Csongor ma hét hónapos. Tudom, nem írhatom le minden hónapban, hogy úristen, hihetetlen, és hogy repül az idő... úgyhogy vegyük úgy, hogy nem is írtam le :)

Szóval hét hónapos. Napok óta fogalmazgatom magamban a beszámolót, de sose sikerül úgy összerakni, hogy ne olyan legyen, mintha egy csecsemőápolási, gyereknevelési kézikönyvből ollózták volna össze. Pedig maga Csongor abszolút nem olyan :) Sok mindenben más, mint a bátyjai, teljesen különálló kis egyéniség. Próbálok írni egy napirendet, bár még mindig nincs kőbe vésve, de azért nagyjából lehet körvonalazni. Az egyik fix pont, hogy ötkor kel. Látni, hogy ez más ébredés, mint az éjjeliek, akkor szinte fel sem ébred, csak felsír és szoptatással visszaalszik. Ötkor viszont dumál, kurjongat, Péter áthozza hozzánk, hogy ne ébressze fel a testvéreit, szopizik, még ébren van egy ideig, rugdalózik és hangoskodik, és általában valamikor visszaalszik, és én is vele. Ahhoz egy kicsit többet kéne egyhuzamban aludnom éjjel, hogy ilyenkor felkeljek, pedig amúgy nagyon jól tudnám hasznosítani a hajnali órákat.

Akkor kelünk fel, amikor ebből a hajnali alvásból is felébredt, ez valamikor fél hét és fél nyolc között van. Szopizik, aztán amíg Regőnek (meg nyilván ha itthon van, akkor Marcinak) csinálok reggelit, addig hintázik, aztán játszik a járókában vagy a földön. Kilenc, fél tíz körül már álmos, na most látom, mennyire nem fix a napirend, mert egy-két hete még nem aludt vissza hajnalban, nyolckor volt álmos, ezért tíz körül már ébredt, és akkor evett. Most meg már inkább 11 körül van a tízórai, de ma már dél is volt, mert nagyot aludt. 

Naszóval akkor eszik, megint játszik és olyan másfél-két óra múlva álmos, most például kettőkor aludt el. Úgy látom, napirend van, tehát hogy mit mennyi ideig, mi után csinál, csak az időpontok csúszkálnak, de jó ez így :) Pár napja van délutáni evés is négy óra körül, az elmúlt két napban ugyanazt kapta kétszer, de ma már délelőtt gyümölcsöt és délután kását fog. 

A délután még kevésbé rendszeres. Már nagyon érzékeny a hangokra, nehezebben alszik el nappalra, ha Regő játszik és csacsog, és könnyebben fel is ébred. Ha csak egy órát sikerül déltájban aludnia, akkor látszik, hogy öt körül szüksége lenne még egy szundításra, de ez hol sikerül, hol nem. Ha nagyobbat alszik délben, akkor hatig is elvan, aztán jön az újszülött korától meglévő "utálom a hat órát" nyűgösség, szerencsére ezt most már meitaiban átvészeli. A fürdést már várja, ismeri, megnyugtatja, csak utána öltözni utál nagyon újabban, szerintem nagyon álmos olyankor. Fürdés után szopi, aztán megy az ágyba, olyankor még egyedül van a gyerekszobában, cumizik, eljátszik a pelusával meg a rongyikkal, és általában mire a nagyoknak vége a mesének, addigra ő is elalszik, csak közben néha be kell menni nyugtatgatni.

Evéséről: most már egyszer tényleg meg kéne számolnom, hogy hányszor szopik :) Fogalmam sincs. Éjjel kb. háromszor, aztán hajnali alvás előtt és után, tízórai előtt, délelőtti alvás előtt, ez sokszor ugyanaz, vagy a délelőtti alvás utáni egyenlő a tízórai előttivel. Aztán szopik a második alvás előtt, utána, majd este biztosan, de ezek között, ha nyűgös, akkor lehet, hogy még többször is. Na most ez mennyi? Legalább hét nappali és három éjszakai, na most legalább nagyjából tudom. Kétszer eszik, ahogy írtam, ez pár napja van így. Nem sok mindent kóstolt eddig, egy hónapra szerintem pont eleget: alma, őszibarack, meggy, sárgarépa, rizs, zab, ebben a sorrendben. Glutén zabpehely formájában hét hónapos kor előtt két nappal bevezetve, csak hogy a legfrissebb ajánlásoknak is igazuk legyen. Így a mai tízórai (ami gyakorlatilag ebéd volt) alma volt egy kanál hozzákevert zabkásával, az uzsonna pedig zabkása lesz, amibe egy kis maradék rizskása van keverve, és őszibarack. Az a különbség, hogy délelőtt dominál az alma, délután a gabona. Nagyjából 80-90 ml az adagja abból, amit szeret, eddig a barack ízlett a legjobban, a répa pedig nem igazán, és székrekedést is csinált.

Sajnos cumizik, ez az én külön mániám, hogy sajnos. Az első - és persze utolsó - gyerekem, aki cumis lett, nem szeretem a szájában látni, de ő nem találta meg a hüvelykujját, és valamit márpedig szopogatni kell. Alváshoz és autóban mindig megkapja, és babakocsis sétánál is nálunk van, nyűgösség esetén bevetem. Nappal, ébren, játék közben nincs a szájában, kivéve olthatatlan nyűgösség esetén. Regőnek könnyebb volt, akkor kapta be az ujját, amikor akarta, és eszembe se jutott kivenni onnan, ezt nem szeretem a cumiban, hogy kívülről irányított. Bár most már maga is ügyesen megfogja és beteszi, ha megtalálja.

Szereti, ha énekelek neki, továbbra is hálás minden mosolyért, szóért, beszélgetésért, játékért. Szereti a tornázást, a fürdést, továbbra is alkalmazkodó kis harmadik baba, talán ezért sincs pontosabb napirendje, mert a többieknek van, ő pedig jön velünk. Azért megvannak a preferenciái, például hogy autóban jobb aludni, mint babakocsiban, a meleget jobb elkerülni, és őneki senki ne takarja be a lábát, ha egy mód van rá.

Mozgásfejlődése: ezt eddig egyszerűen megoldotta, ugyanis ő nem mozgásfejlődik, ha nem muszáj. Na persze túlzok, fejlődik ő, csak a megfelelő tankönyveket nem olvasta. Hasról hátra gond nélkül megfordul, hátról hasra csak tudom, hogy tud, de nem igazán mutogatja. Még nem kutyázik, nem kúszik és nem mászik, néha felhúzza a lábát és tesz némi ezirányú kísérletet. Cserébe hanyatt fekve halad úgy, hogy a sarkával ellöki magát, hanyatt emelgeti a csípőjét, csak úgy csapkodja ahhoz, amin fekszik. És ülne, majdhogynem felül hanyatt fekvésből, hasizomból, én pedig nem tudom eldönteni, vajon meddig nem ártok neki. Úgy gondolom, amit a gyerek magától csinál, az jó neki, az nem árt. De ha kapaszkodva húzza fel magát és ül fel, az csak a karjának a saját ereje, nem a gerincéé vagy a hátizmaié. Tehát hagyom, hogy a kezembe kapaszkodva felüljön, fogom a kezét és figyelem, hogy nehogy tovább kapaszkodjon, mint ameddig a háta bírná, és remélem, hogy jól látom. Közben pedig nagyon úgy érzem, hogy olyan okos, hogy az agya előrébb tart. Hogy dühíti, hogy nem tud visszafordulni a hasára, amikor elejti a játékot, vagy nem tud előrehaladni érte, sokszor szerintem ez az oka a nyűgösségnek vagy sírásnak. Hétfőn megyünk is állapotfelmérésre, hogy megtudjam, van-e valami oka ennek az eltérő fejlődésnek. Még nem aggódom, még nincs elkésve semmivel, de ha van valami ok, most derüljön ki, amíg még nincs lemaradás. 

Nagyon ügyesen játszik egyébként, mindent megfog, maga mellől felvesz, hason is, háton is. Két tárgyat összeütöget, így szeret az egymásba rakható műanyag poharakkal játszani. Egyik kezéből a másikba is átteszi a dolgokat, és úgy látom, minden érdekli. Papírt tépni is szeret :) Megrágcsálja a játékokat, de egyelőre nem az a mindent a szájába vevős, mint Regő volt. Még a kezét is olyan aranyosan elnézegeti, forgatja, öröm nézni. És a lábával is szeret játszani. A kedvence talán egy nagyon kellemes hangú csörgő, olyasmi van benne, mint a régi keljfeljancsikban, finom kis hangja van. Meg Csongornak is, nagyon szépeket mond :) eü, au, evveveve, ajjajjajjaj és néha komolyan mondom, hogy anyát mond :) Imádok beszélgetni vele, csak aztán rikoltozni kezd, mint egy kis vércse :)

Jönnek a fogai, egy hónapja már kettő van, a felsőket nem igazán látom, inkább abból gondolom, hogy sokszor olyan fájdalmasan sír fel, és örül, ha bekenem az ínyét. Súlyát, hosszát jövő héten mérjük, szerintem szép nagy baba :)