A Rosebud kardigánnál akartam írni, de elfelejtettem, és most már új poszt lesz belőle :) hogy annyi mindent tanultam már megint!
Ez a kardigán majdnem egyben készült: a két eleje és a háta a karkivágásig egyben, majd félretettem, és megkötöttem az ujjakat. Közben megtanultam a magic loop technikát, ami egy zseniális dolog, szerintem teljesen pótolja az öt tűvel kötést - utóbbit is próbáltam már, de annyira nem ment, hogy bizonytalan időre félretettem. Aztán, hogy kész volt a két ujja, azokat is fel kellett szedni a megfelelő helyre ugyanarra a tűre, így aztán egy hatalmas darabban volt az egész a tűmön, és raglántechnikával, egy darabban kialakítani a vállát a nyakkivágásig. Végül nyak- és gomboláspántot kötni (azt is most tanultam meg, hogy négy szemből hármat kell felszedni a pánthoz) és kész. Így nincsenek oldalvarrások, nincs az ujja oldalán egy hosszú varrás (és a varrásra sokszor olyan nehéz rávenni magamat, hogy hosszú ideig képes állni egy amúgy már kész darab) egyedül a karkivágásban kell egy-egy kis nyílást összeöltögetni. Sose kötöttem még így kardigánt, nagyon tetszett és kész kihívás volt. Ráadásul amíg az egész a tűn lógott, hatalmas volt, és nem igazán lehetett kiteríteni, hogy látsszon, mi is lesz belőle.
Most meg egy szintén csipkemintás felsőt kötök, ennek az az érdekessége, hogy a nyakkivágásnál kezdődik és felülről lefelé halad, ilyet se csináltam még, nagyon érdekes látni, ahogy alakul!
Hihetetlen számomra, hogy mennyi mindent lehet tanulni és mi mindenre jó az internet. Amikor újrakezdtem a kötést, kicsit még cikinek is gondoltam, hiszen ugyan már, ki csinál ma még ilyesmit... Aztán elkezdtem a neten kutakodni, találtam blogokat és leesett az állam... most meg a facebookos csoport lassan 800 fő felé jár. Nagyon tetszik, hogy reneszánszát éli ma ez a hobbi, és rengeteg fiatal köt és horgol! Tényleg csinálunk valami hasznosat, és olyan ez, mint a kert művelése: arra is jó, hogy ínséges időkben megteremtsük magunknak, amire szükségünk van. Ha kertet művelünk, éhen halni már biztos nem fogunk, és ha tudunk kézimunkázni, akkor megfagyni se. Nem vagyunk másokra, az iparra utalva. Persze reméljük, hogy ez az idő nem jön el, és addig is szépeket és hasznosakat készítünk :)
1 megjegyzés:
Jaj de szép lesz ez a felső is! Egyszer megint belevetem magam a kötésbe, de annyira nehéznek éreztem. Most babatakarót horgolok nővérem szeptemberben születendő csöppségének. Már a 3/4 kész és kinéztem magamnak egy nyári ponchot bambusz, vagy pamut fonalból. Csak rávenném a pántos felsőimre és olyan mutatós. Csak az a fránya idő. És a varrni való is ott áll hegyekben és a kerti dolgok. Hjaj, ez van, ha túl sok hobbink van. :) Na de megoldjuk, mert mindig megoldjuk, ugye? :)
Megjegyzés küldése