Az az egy hónap

Akartam már írni arról az egy hónapról, amióta futok - igaz, azóta már inkább hat hét az, hát igen, elmaradtam a blogolással. Össze akartam szedni, hogy mit érzek, hogy alakul a dolog, milyen hatással van rám.

Nyilvánvalóan van egy testi hatása. Itt nem is igazán a fogyásra gondolok - talán egy-másfél kilót ha fogytam ez alatt az idő alatt, előtte meg a diétával hét-nyolc körül. Most 65 kiló körül mozgok, néha alatta vagyok egy picit, néha felette. Az első terhességem előtt 64 voltam, tehát az lenne az ideális lánykori súlyom, amit ha elérnék, maximálisan elégedett lennék, de a mostani állapottal is rendben vagyok. Nem bánom, ha ennél nem megy már lejjebb, nem célom további fogyás, úgy gondolom, a testem majd tudja, mennyi az ideális neki, és az ki fog alakulni, ha továbbra is futok.

Az alakom megváltozott, most már szeretem látni a sziluettemet az utcai lámpák fényében, ahogy este futok. Végre van derekam :) Persze alkati adottságok is befolyásolják, hogy mit hozok ki magamból, de amit lehet, megteszem. Izmos, lapos hasat szeretnék! Ugyan laposabb már, mint volt, de az ideális állapottól még messze van. Na attól mondjuk mindig messze is marad, mert a bőröm már sose lesz olyan, mint húszévesen, de itt is a lehetséges maximumra török. 

Mindig olvastam, hallottam, hogy a futás minden izmot átmozgat. Elhittem, persze, de egész más megtapasztalni. Amikor a karomban vagy a hasamban van izomlázam, amikor vándorol az izomláz: egyik nap a karomban érzem, másik nap a hasamban, utána meg a combom hátsó felében. És tök jó, mert remélem, ez azt jelenti, hogy tényleg erősödöm :)

Talán még fontosabb a testi részénél a lelki, szellemi része. Az, hogy augusztus 12. után egy napot se hagytam ki, és az, hogy igenis ha fáradt vagyok, ha nincs kedvem, ha ma épp nem olyan az időjárás vagy a csillagok állása, akkor is el lehet menni, és utána milyen jó. Nagyon sokat ad az, hogy eddig még nem adtam fel egyszer sem, nem volt akadály sem fogorvos, sem rossz idő, sem meleg. Így jutottam el odáig, amit futni utáló önmagamról sosem gondoltam volna, hogy ma már kifejezetten várom az estének azt a pillanatát, amikor indulhatok végre futni. És amikor a három gyerek elcsendesedett, akkor nem a kanapéra rogyok le egy bögre teával, hanem indulok átöltözni. És most már nem másfél kilométert futok (az az egy kör, ami a mi utcánkból és a hátsó utcából áll) hanem fokozatosan eljutottam a három kilométerig, amit a faluban mindenféle utcákon teszek meg. Ezt most egy ideig nem növelem, napi háromezer méter azért elég jó, hanem az állóképességet, esetleg az időeredményt akarom javítani. Most olyan 25 perc a három kilométer. A futás.net oldal szerint még nem vagyok futó, mert futó az, aki tud 30 percet futni egyfolytában - annyit én még sosem teljesítettem. Viszont 30 perc biztosan több, mint három kilométer, szóval annak majd később jön el az ideje. Keresem a rövid távú versenyeket, motiválna egy, lesz a budapesti Spar maraton, arra egyrészt nem tudok elmenni, másrészt nem biztos, hogy egy budapesti tömegrendezvényen kéne először kipróbálnom a versenyzést. Az is egy cél, hogy november 24-ig - akkor lesz 10 hete, hogy először körbefutottam a másfél kilométeres kört - meglegyen az öt kilométer. A távlati cél pedig még mindig a maraton :)

Tegnap újabb mérföldkőhöz értem: lett igazi futócipőm. Napi három kilométerhez azért már jár :) Szóval ő az új futótársam:

Vettünk hozzá zoknit is, meg egy olcsó légáteresztő pólót, úgyhogy most már kezdek úgy kinézni, mint aki tényleg fut :)