Oviból hazafelé Marci leugratott biciklivel a focipálya szélén, a szánkódombon. Regő mondta, hogy ő is akar.
- Te még ne ugrass le, még kicsi vagy hozzá. Illetve a domb nagy.
- Jó, akkor majd ha a domb kicsi lesz, akkor leugratok!
És a klasszikus, úgy látszik ennek minden gyereknél eljön az ideje. Csöng a telefon, felveszem, bemondom a teljes nevemet. Beszélek, a végén Regő megkérdezi, ki volt az.
- Zsuzsa néni volt.
- Nem a Zsuzsa néni volt, a K. Tímea volt (merthogy hallotta, hogy a legelején a saját nevemet mondtam).
- Én vagyok a K. Tímea.
- Nem, te nem vagy K. Tímea, te anya vagy! (Hát igen... :) )
Tegnap délután Marciért jött az apja, elhozta a kislányát is. Katával a kapuban a kutyákról beszélgettünk, zavarta, hogy itt minden irányból összevissza ugatnak a kutyák. Végül így döntött:
- Majd korábban meg is fogom merni a ti kutyátokat is!
(azaz majd később, és megismerni :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése