2012. szeptember 5., szerda

Kirakók

Regő annyira ügyesen kirakózik mostanában, és nekem úgy tetszik ez! Marci nem szeret kirakózni, soha nem is szeretett, én pedig nagyon, és olyan szívesen játszottam volna vele. De amit kapott, már el is ajándékoztuk, annyira nem használta. Most visszamenőleg azt gondoltam, talán azért, mert neki valahogy kimaradtak ezek a kezdő, rávezető egyszerűbb darabok. De rájöttem, hogy nem igaz, mert fogantyús kirakója volt több is, aztán egy repülős formaberakó... de valószínűleg azokat nem szerette annyira, hogy továbbiakat és bonyolultabbakat akarjunk neki venni.
Regő az első kirakóját, ami inkább képkereső, tavaly Mikulásra kapta, egy ilyet. Ma sem teljesen rendeltetésszerűen játszik vele, de örömmel rakja sorba a formákat, főleg az állatokat és a járműveket. Karácsonyra aztán kapott egy még mindig nagyon egyszerűt, ebben állatokat kell kirakni két-három-négy-öt darabból, ezen megtanulta magát az összeillesztés trükkjét, és jól elvolt vele sokáig. A szülinapja előtt kezdtem gondolkodni rajta, hogy talán kéne már valami komolyabb, hiszen érdekli, de nincs nagyon választási lehetősége. Aztán pont a szülinapja előtt pár nappal voltunk szomszédolni, ahol meg épp szelektálták azokat a játékokat, amiket az ő gyerekei már kinőttek, és Regő lecsapott egyre azzal, hogy "kirakózni akarok! nézd, lufik!"  - szóval megtalálta az ideális kombinációt egy Micimackós doboz személyében, ami 4+ jelzésű, és három kirakót rejt, egy 25, egy 36 és egy 49 darabosat. Ezzel otthon rögtön nekiálltunk játszani, és azóta se hagytuk abba. A 25 darabosat már egyedül kirakja, a többihez még kell segítség, de nem olyan, hogy én beteszem helyette, csak adogatom neki a darabokat, vagy néha megmutatom, hova illik. 
Közben a húgomtól is kapott a szülinapjára egy 15 darabosat, a gyártó szerint ez való a háromévesnek, lapos keretes, és egy farmot ábrázol. Ezt szinte az első alkalomtól egyedül kirakja, viszont biztosan kihívást jelent és élvezi, mert megunni nem tudta még. Azóta is állandó napi program a kirakózás, én pedig örülök. Külön öröm, hogy most már biztos vagyok benne, hogy látja a színeket és nem is tudom, miért nem a megfelelőt mondja, hiszen megkülönbözteti a színt és a neveket is tudja, de megnyugtat, hogy biztosan látja, mert a különböző színű lufik darabjait remekül kiválasztja. Majd fotózok-videózok kirakózást, már egyszer próbáltam, de nem jött össze :)

4 megjegyzés:

Gabka írta...

Nekem Réka volt ilyen nagy kirakós, illetve még most is az, szereti nagyon. Attilát kevésbé köti le.
Rékának olyannyira jól megy, hogy háromévesen a 30db-os kirakó simán ment neki, most már ennél sokkal bonyolultabbakat is összerak. Pedig ő nem is annyira alapoktól kezdte, első kirakója az Aldiból volt, egy farm, ahová állatokat, gépeket kellett beilleszteni. Attilának már vettem egyszerűbbeket, fa formabeillesztőket, de nem igazán használja. Ő viszont döbbenetes ügyesen használja azt a játékot, ahol egy kép tetejére kell beilleszteni ugyanolyan színű műanyag kúpokat, s ha jól dolgozik, kijön a kép. Nem tudom, mi a neve.

Timi írta...

Nincs róla képed? Nagyon izgalmasan hangzik!

Andrea írta...

Irigy vagyok, mert én is imádtam/imádok kirakózni.
Regő pedig iszonyú ügyes!!! :)

Legidősebb lányom szintén kirakózott órákig, 2 évesen már simán rakosgatta 25 darabosakat.
Én pedig el voltam olvadva.
A húga immel-ámmal néha, de inkább felállt, elvonult. Csodálkoztam, hogy lehetséges ez? Van olyan gyerek, amelyik nem szeret puzzle-val játszani?!!! Ez baj?!!!
No, most itt van Ádám, aki 3 és fél éves lesz pár hét múlva, élből ki nem állhatja az egészet...
Meg vagyok lőve. :)

Timi írta...

Köszi :)
Marci most kilenc és fél évesen élvezi Regő kirakóit! Nyilván nem ezek lennének a neki valók, de legalább már élvezi :) És az én ezerdarabosomba is segített darabokat keresgélni. Van remény :)