Évnyitók

Ez is megvolt nálunk is, hosszú, mozgalmas volt a hétfő. Reggel kezdtünk az iskolai évnyitóval, vittem a két kicsit is, hátha kibírják. Az igazgatónő beszéde nem tetszett nagyon Regőnek, de a dalokat, verseket figyelemmel hallgatta és lelkesen tapsolt. Csongor meg jól elvolt a babakocsiban vagy a karomban. Marci meg... hát, Marci negyedikes, rutinos nagyfiú lett, akit már nem kell igazgatni a sorban a gyerekek között, nem keresi a helyét, örömmel üdvözli az osztálytársait, és megbeszéli velük a nyári élményeit. 

Ők kapták a könyvtárban lévő osztálytermet idén, ami hátrányt jelent, mert másik épületben van, viszont van előnye is: az egy felújított épület, és például a vécék is sokkal jobb állapotúak, mint az iskolaépületben. Idén már van nyelvtanulás, órarendi keretben kezdik a németet, és szakkörön, de ugyanúgy jegyre értékeléssel angolt is lehet tanulni. Ha nem ütközik mással az angol szakkör, akkor úgy gondolom, szeretném, ha megpróbálná, jókat olvastam arról, ha egyszerre kezdik az angolt és a németet tanulni. Fog még focira és furulyaszakkörre járni, ezeknek még most egyeztetik az időpontjait.

Első nap még csak beszélgetés, osztályfőnöki órák voltak, kaptak tájékoztatót - nagyon meglepett, olyan, mint a mi ellenőrzőnk volt régen - de tegnap már tanulás, lecke is volt.

Délután mentünk a zeneiskolai évnyitóra. Izgultam az évnyitó miatt is meg amiatt is, hogy Regőt és Csongort is itthon hagytam a mamával. Eredetileg Csongort vittem volna magunkkal, de olyan mélyen aludt, amikor indulni kellett... Sose hagytam még így több órára másra úgy, hogy nem a faluban vagyok - mert szülőire vagy egy fodrász erejéig azért már előfordult - de minden rendben volt, szépen evett, játszott.

Az évnyitó nagyon szép volt, a zeneiskola melletti művelődési ház szép színháztermében, zongorakísérettel énekeltük a Himnuszt és a végén a Szózatot, három zenedarabot is hallhattunk közben, és a szimpatikus igazgató barátságos rövidséggel beszélt, mégis volt benne információközlés is és az alkalomhoz illő ünnepi beszéd is. Utána találkoztunk a klarinéttanárnővel, és elkezdtük egyeztetni az időpontokat. Nagyon rendes volt, és tőlem függetlenül fontosnak tartja, hogy ne terheljük túl Marcit, és minél korábbi busszal tudjon jönni-menni az iskola után. Az egyeztetések még tartanak, az már biztos, hogy hétfőn és csütörtökön lesz egy-egy szolfézs- és egy-egy klarinétórája Marcinak, a konkrét időpontok még kérdésesek. 

Hazafelé telefonáltam Marika néninek, már aggódtam, hogy vajon mi van itthon, de minden oké volt, akkor kezdett nyűgösödni Csongor - teljesen érthető, hat óra múlt már. Olyan édes volt, amikor meglátott, csak úgy repült  a kezembe, hangosan nevetett, ölelt, bújt, két kezébe fogta az arcomat. Nagyon meghatódtam, alig hittem, hogy egy ilyen pici ember így ki tudja mutatni az érzelmeit.

Regővel hétfőn az iskolai évnyitó miatt még nem, de kedden már benéztünk az oviba. Természetesen azonnal megtalálta a játék állatokat és egy hatalmas daruskocsit, és nem tetszett neki, hogy a többi gyerek tízóraija előtt kértem, hogy jöjjünk haza. Hivatalosan ő még nem a csoport része, enni nem kap, illetve nem akarom terhelni sem az óvónőket a plusz gyerek beszoktatásával, szóval csak kis ismerkedést terveztem, de lehet, hogy mégse volt jó ötlet... Közben meg nagyon örül a jelének, már tudja, hogy az az ő helye, és gond nélkül szalad be a csoportba. Azt gondoltam, hogy ma nem megyünk be, ne legyen megint hiszti az eljövés miatt, de ő maga mondta lelkesen, hogy megyünk az oviba? Úgyhogy mégis megpróbáltuk. Tegnap is kijöttem már öt percre Csongorhoz, ma pedig amikor szépen leült a szőnyegre játszani, onnantól végig kinn voltam addig, amíg nem láttam, hogy hozzák a tízórait. Előre megbeszéltük, hogy ha mondom, akkor szépen elpakoljuk a játékokat és eljövünk, de nem hittem benne... és láss csodát, így lett! Magától bepakolta az állatokat a kosárba, felkelt és jött velem. Alig hittem a szememnek. Holnap is megyünk, hétfőn pedig már ott is marad. Bizakodva tekintek elé, és ő is nagyon lelkes.