Szülői, negyedik osztály

Komoly érzelmi vihar ez az első iskolai-óvodai hét. Regő óvodás lett, miközben azzal kell szembesülnöm, hogy Marci meg idén utoljára alsós, és jövőre egy teljesen más világ kezdődik... Most ő a nagy a kicsik között, jövőre meg kicsi lesz a nagyok között, de közben mégis nagy ötödikes... Leírni is furcsa. És furcsa az is, hogy idén búcsúzunk Judit nénitől, aki négy éven át kíséri az osztályt, és akit mindannyian megszerettünk. A gyerekek is: szembesülve azzal, hogy ez az utolsó évük együtt, közölték, hogy akkor mind meg akarnak bukni, de sajnos az nem segítene a helyzetükön :)

Na de a szülőiről. Rutinos negyedikes szülőként már túl sok újdonság nem hangzott el, ami igen, az a tisztelt új köznevelési törvényből adódik. Egymillió papírt kellett aláírni, hogy igazoljuk, miről tájékoztattak minket és miről tájékoztattuk mi az iskolát, ebből a legviccesebb az volt, hogy most már tudomásul vettem és alá is írtam, hogy a tetű demokrata. Komolyan, szó szerint így szerepelt a szövegben... De ez nem a lényegi rész, az akkor kezdődött, amikor Judit néni elkezdte ismertetni a szakköri beosztást, a tanév rendjét, a programokat. Nagyjából ezzel kialakult Marci hete, bár még valami sport hiányzik belőle, ugyanis az eddigi fix iskolai tömegsport ütközik a zeneiskolával. De egyelőre így néz ki:

Hétfő: négy órája van, hazajön, ebédel, majd fél kettőtől klarinét és szolfézs háromig. Négy óra körül ér haza.

Kedd: öt órája van, délután havonta egyszer természetjáró szakkörben vesz részt. Ide férne valamilyen sport.

Szerda: öt órája van, a hatodikban angol szakkör. Beírattam, mert nem ütközik semmivel, szeretném, ha megtanulna angolul is, és jókat hallottam arról, ha két nyelvet egyszerre kezdenek. Remélem, tényleg jó lesz neki, több osztálytársa is kezdi így.

Csütörtök: egyik héten négy órája van, a másikon öt, majd fél kettőtől klarinét és szolfézs háromig, négyre ér haza.

Péntek: négy órája van, az ötödikben angol. Apja még megérdeklődi neki, hogy hetente egyszer is lehet-e aikidora járni, és akkor az péntek délután lenne. Én pedig keddre vagy szerdára keresnék neki helyben valamilyen sportot, például lovaglási lehetőségről tudok, hogy van itt a faluban. Háromnál többször semmiképpen sem szeretném, ha a városba kéne utaznia, az nagyon fárasztó.

Kiderült, hogy ami mostanában itthon állandó konfliktusforrás, az nem csak Marcira jellemző: a folyamatos csacsogás, mindenbe belebeszélés és hogy állandóan muszáj dobolnia az ujjaival. Dobra kellett volna beíratni a zeneiskolába, de amíg nincs egy hangszigetelt alagsorunk, addig nem vállalom az itthoni gyakorlást... De a többi gyerek is ilyen, esetleg nem épp dobolás, de izgés-mozgás, zajkeltés, sajtkukacok és nagy dumások. Judit néni szerint azonban Marci ezzel együtt nagyon sokat komolyodott, és a zeneiskola meg az önálló buszozás nagyon jót fog tenni neki. Én is így érzem, remélem, tényleg be is jön. Tamara néninél biztos, hogy jó modort is tanul - persze itthon és az iskolában is, de valahogy rajta éreztem egy olyan elszántságot és határozottságot, hogy az tényleg keresztülmegy. Már van egy piros pontja a zeneiskolai tájékoztatóban, és négy zsetonja - szolfézson zsetonokért kaphat ötöst, aki ügyes. Az iskolai tájékoztatóban pedig egy ötös és egy négyes az eddigi eredmény: ezzel megkezdtük a negyedik osztályt.
U.I. a programok felsorolásánál az is elhangzott, hogy karácsonyi műsor december 20... Nem tudom, ki emlékszik rá, de tavaly december 19-én volt az a műsor, ahol sírva hallgattam végig a nagyfiam szereplését, majd éjjel vajúdni kezdtem és reggelre megszültem a legkisebb fiamat. Most pedig a születésnapját a karácsonyi ünnepséggel fogjuk megülni... Mit is mondtam az elején, érzelmi vihar...? :)