2011. szeptember 22., csütörtök

Mosódió

Tegnap Marci azzal jött haza, hogy képzeljem el, technikaórán a szelektív hulladékgyűjtésről volt szó, és a Judit néni elmesélte, hogy ők amit lehet, komposztálnak, a többit meg szelektíven gyűjtik, és amíg nem így csinálták, púposan tele volt a (nem szelektív) kukájuk, most meg sokkal kevesebb szemét kerül bele. Kérdeztem, mondtad, hogy mi is így csináljuk? Mire meglepődött, mi is...? Mondtam neki, hogy tudod, a papírt a kályhához visszük, a műanyagot, tejesdobozt egy zacskóban gyűjtjük a mosogató alatt, az üveget egy másikban, a komposztos edényt te szoktad kivinni... Jaaa, tényleg. Lehet, hogy már ennyire természetes neki :) Nálunk sincs már tele egy hét alatt a kinti kuka, és az a célom, hogy a konyhai szemetest, amibe a legtöbb nem szelektív hulladék kerül, szintén csak egyszer kelljen üríteni egy héten. Az utóbbi két-három hétben sikerült is :) Sajnos pelenkát még mindig termelünk, pedig többször nekifutottam, hogy átállunk a moshatóra... szerintem Csongorral lesz még egy körünk.
Mindenesetre tegnap a dm-ben találtam egy nagy zacskó mosódiót. Már régebben ki akartam próbálni, csak pici belvárosi bioboltokba nehezen jutok el, úgyhogy nagyon megörültem neki. Nem mertem megvenni az egykilós, kb. 3000 forintos csomagot, így külön megörültem annak, hogy mellette találtam egy apró próbacsomagot. Már le is ment vele az első mosás, és nagyon elégedett vagyok vele. Minden tisztának tűnik, nincs kellemetlen illata, sőt, a csomagoláson az szerepelt, hogy ha szeretnénk, hogy illata legyen, cseppentsünk pár csepp illóolajat a pamutzsákocskára, amiben a diók vannak mosás közben. Így most finom, enyhe eukaliptuszillata van a ruháknak, mert eukaliptusz illóolaj volt itthon.
Nagyon örülök neki, meg fogom venni a nagy csomagot is, és még olcsóbban is fog kijönni, mint a folyékony mosószer. Marci pedig megmondhatja Judit néninek, hogy mi már nemcsak szelektíven gyűjtünk, de mosódióval mosunk :).
Ja, és ma autómentes nap van, nem megyünk sehova :)

2011. szeptember 21., szerda

Pillanatok

Regő mindent megköszön. Este mesélek neki, általában három-négy rövid könyvet szokott kérni. Amikor az újat idehozza, megkérem, hogy a másikat vigye vissza a polcra. Visszaviszi, és ő köszöni meg. Én meg mondom, hogy én is köszönöm. Nagyon udvarias beszélgetéseink szoktak kialakulni.

Ha autóval megyünk, mindent kommentál, egy csomó olyan dolgot is, amit én nem látok, mert a távolabbi járdán van, vagy egy ház aljában. Az "ott a busz!" felkiáltás már alap, nagyon lelkes hangsúllyal. A kedvencem a "Milyen szép virág!" és ma észrevett egy nőalakot ábrázoló szobrot is: "ott a néni!".

Ma a dm-ben olyan édesen vásárolt. Nem akart beülni a nagy bevásárlókocsi ülőrészébe, hanem elkapott egy pici kocsit. Tartottam tőle, hogy ezzel aztán összevissza fog száguldozni, de nem, ügyesen jött mögöttem, büszkén mondta, hogy "tolom én is", és vásárolt magának bébiételt, babajoghurtot és törlőkendőt. Utóbbit aztán nagy nyögve nekem adta, merthogy nehéz. De csak olyasmit tett a kocsijába, amit megengedtem és amit amúgy is akartam venni.

Marcinak már négy ötöse van: kettő olvasásból, egy környezetből és egy informatikából. Utóbbi nem azért, mert jól tud játszani a számítógépen, hanem mert jól ismert fel különféle perifériákat, tartozékokat. 

Az elmúlt néhány reggelen az első, amit hallok a gyerekszobából: Marcika aludjál, Marcikám feküdjél szépen, aludjál még! Marcika másszál föl, aludjál még!  - Marci felkel az óracsörgésre, és Regő még elég álmosan ébred erre meg Marci öltözésére, motoszkálására :)

Most este, mese alatt Regő jobban hozzám bújt, mint szokott. A fejét a mellemre hajtotta, a kezét a hasamra tette. Megsimogattam a kezét és mondtam neki, ott a Csongor baba. Mire megsimogatta a pocakomat, és azt mondta: Szia Csongor baba! :)

2011. szeptember 19., hétfő

Sünik

Aznap este, amikor a csajos estéről jöttem haza, ahogy megálltam az autóval a kapu előtt és elhúztam a kaput, valami bokán szúrt, és ezzel egy időben mozgást is észleltem. Hunyorogtam a sötétben, az autó lámpájánál néztem, és megpillantottam egy sünt. Aztán jobban megnézve még egyet, meg még egyet... összesen négy kicsit, és hirtelen kiszaladt a bokor alól az anyjuk is. Még egy - talán az apjuk? nem tudom, mennyire élnek szoros családban sünék - fütyülő hangokkal hívogatta őket a bokor alól. Az anyjuk is böködte a kicsiket, menjenek már az autó elől, én meg ott álltam tanácstalanul, hogy hogyan ne üssem el őket? De sehogy sem akartak biztonságos helyre bújni. Végül inkább hátratolattam, és az utca másik oldalán a fűben álltam meg, bejöttem mosakodni, miegymás, és újra kimentem megnézni, hogy elmentek-e. Elmentek, beálltam, megnyugodtam. Nagyon aranyosak voltak, sose láttam még egy teljes, ekkora süncsaládot együtt, pláne ennyi ideig. 
Úgyhogy amikor őszi ruhát kerestem a blognak, és Áginál megláttam ezt a süniset, nem haboztam :). Köszönöm az új hátteret!

Kuglóf kicsit másképp

Tegnap megint megsütöttem ezt a kuglófot. Jókat vigyorogtam közben magamon, ugyanis egy csomó dolog nem volt itthon hozzá, pedig direkt elmentünk Regővel boltba előtte, mert nem volt elég liszt és mazsola. Vettem tojást is, mondván, hogy az ugyan van, mégis kell, mert sok fogy. Aztán hazaértem és azt láttam, hogy már csak rum vagy rumaroma nincs, meg nem elég a margarin... de már nem mentem vissza. Így a következő változtatások történtek: 25 deka margarin helyett 15 dekát és egy deci olajat használtam, a mazsolát narancslébe áztattam és azzal együtt adtam a tésztához - ezt máskor is szoktam alkalmazni, ha a receptben rum szerepel, de én nem akarok rumot tenni bele, vagy nincs itthon. Ha már narancslé, akkor belereszeltem egy citrom héját is, és hirtelen ötlettől vezérelve vaníliaaromát is adtam a tésztához. Nagyon finom lett így is! A kicsit több folyadék miatt kicsit tovább sült, de isteni citromos illat terjengett a lakásban, és az íze is nagyon jó, bár nem annyira intenzív benne a citrom és a narancs, mint az illata alapján gondoltam volna.

2011. szeptember 18., vasárnap

Grillezett rakott zöldségek

Ez az egyik kedvenc ételem :) És ráadásul nagyon egészséges is, és vegetáriánus, ami Péternek is külön jó, ha majd abbahagyja a diétát. Gyerekkoromban nem szerettem a padlizsánt, sem a cukkinit, és még egy csomó mindent nem, aztán amikor Marcit kezdtem el zöldségekkel kínálni, neki csak párolva vagy sütve adtam, és rájöttem, milyen módokon elkészítve szeretem. Azóta, főleg nyáron, gyakran készítek ilyen ételeket, ezt például néhány nyárral ezelőtt találtam ki.
A rakott zöldség mindenképpen nagyon finom, de a padlizsán és főleg a cukkini és a paradicsom elég sok levet ereszt sütés közben, és így a teljes rakott étel inkább párolódik, és a végén is jó sok leve lesz. Kitaláltam egy módszert arra, hogy finom, ropogós zöldségeket lássunk viszont a tányéron is (persze lehet, hogy ez egy régóta létező módszer, csak én hiszem azt, hogy feltaláltam a spanyolviaszt :) ). Elég macerás így, de szerintem megéri.
Mennyiségeket nem tudok nagyon pontosan mondani, mert most épp abból készítettem, ami és amennyi volt itthon, ízlés kérdése is, meg azé is, hogy hányan esznek belőle, ez a mennyiség két felnőttre és egy gyerekre bőven elég.
Tehát, használtam 8 db krumplit, két közepes méretű padlizsánt, egy közepes, zsenge cukkinit, egy nagy fej hagymát, néhány fokhagymagerezdet és sok-sok paradicsomot. A krumplit meghámoztam és karikákra vágtam, majd egy nagyobb teflonos lábosban kis olajon elősütöttem az egészet, gyakran átforgatva. A padlizsánt és a cukkinit héjastul karikáztam fel, természetesen a paradicsomot is. A hagymát héja nélkül :D a fokhagymát pedig felaprítottam.
A krumpli már sült, míg a többit karikáztam. Két serpenyőt ecsettel éppen csak kikentem olajjal, hogy ne legyenek szárazak, és ahány padlizsán- illetve cukkinikarika elfért benne, annyit pirítottam egyszerre szépen kifektetve. Ettől pepecsmunka az egész: mindkét oldalon meg kell pirítani a vékony karikákat, így a nedvességtartalmuk nagy részét elveszítik. Forgatni kell őket, és mivel a serpenyők száma és a bennük foglalt felület nagysága is véges, ez egy kicsit hosszadalmas rész.Közben viszont elkészült a krumpli - nem kell ropogósra sütni, csak ne legyen nyers - és egy nagy tepsi aljára szépen lerakosgattam nagyjából a felét, mint a rakott krumplinál. Mivel már olajos kicsit, a tepsibe nem tettem semmit. Hagymakarikákat teszek rá, ez is kb. a teljes mennyiség fele, sózom, borsozom. Majd jöhetnek a paradicsomkarikák, ide az összeset rátettem, újabb só, bors, ide jött a fokhagyma, bazsalikom, kakukkfű és a vöröshagyma másik fele. Közben folyamatosan forgattam és vettem ki a padlizsánt és a cukkinit. Mennyiségtől, tepsimérettől függően lehet őket két rétegbe tenni, vagy felváltva a karikákat, nekem több volt a padlizsán, így lett egy padlizsánréteg és egy vegyes cukkini-padlizsán. Ezeket is sóztam, borsoztam picit, megszórtam kurkumával is, majd rátettem a krumpli másik felét, a fotón is látszik, hogy nem fedte be teljesen, de az nem baj.
Közepesen forró sütőben ezután még kb. félóra sütésre van szüksége úgy, hogy amikor már majdnem kész, reszelt sajtot szórunk rá, és visszatoljuk, amíg még az is megpirul. Tálaláskor én tejfölt tettem a tetejére, sülés közben összeérnek az ízek, és isteni lesz!
Mivel viszonylag hosszadalmas munka, én az elősütést és a rétegezést már este megcsináltam, így ma csak be kellett tolni a sütőbe. Az ízek biztosan értek azalatt is, amíg egy éjszakát állt, mert sütés előtt is nagyon jó illata volt már.
A hab a tortán pedig az, hogy a paradicsom, és ami a fő, a cukkini éééés a padlizsán is a saját kertemből való volt! Cukkini eddig is volt minden évben, jó sok, de idén Marika néni máshová vetette, nekem meg azt mondta, ne is vessek, mert lesz sok... erre azt a helyet nem szerette, és kikelt ugyan, de apró lett, satnya és nem hozott termést. Nyár közepén tettünk a régi helyére némi magot, ez kikelt, és erről a kései bokorról szedtem tegnap az első termést. A padlizsán pedig az igazi nagy attrakció, első saját termésem, három éve egyre jobb eredményekkel próbálok padlizsánt termeszteni, ami azt jelenti, hogy az első évben eljutottam pár korán elhalt palántáig, tavaly már lettek szép növények, némi virág és egyetlen vacak kis termés, ami szinte rögtön el is fagyott. Idén viszont gyönyörű, hatalmas bokraim vannak, jelenleg is sok virággal, néhány apró terméssel, és most kóstolhattam meg az első beérett gyümölcsét! :)

2011. szeptember 17., szombat

Az állatkert másik fele

Amikor néhány hete voltunk a budapesti állatkertben, már akkor is úgy terveztük, hogy ősszel, kellemesebb időben és hétvégén visszajövünk majd, amikor apa is tud jönni, és Marika néni is jobban bírja úgy, hogy nincs kánikula. Most jött el ennek az ideje. Sajnos a lentebbi magyarázatom a fényképhiányos bejegyzésekről most is áll, de igazából most nem is bántam, örültem neki, hogy jobban részt tudok venni a programban, nincs egyik kezemben babakocsi, a másikban fényképezőgép :)
Volt némi feszültség is, ugyanis az Andrássy út és a Kós Károly sétány is le volt zárva, nem volt könnyű megközelíteni a Városligetet és parkolóhelyet találni. A babakocsit nem vittük be, ez az én hibám volt, mert a múltkor láttam a jópofa húzós kiskocsikat, és azt gondoltam, abba szívesebben beül Regő, ha elfárad. De szombat és jó idő lévén most sokkal többen voltak, és mire odaértünk, elfogytak a kiskocsik, a babakocsiért visszamenni pedig nem lehetett. Gondoltam, sebaj, Regő szívesen szaladgál, ha meg elfárad, majd leülünk vele, vagy felvesszük.
Megint a pálmaház felé indultunk, egyrészt mert a múltkor annak csak töredékét néztük meg (egyébként nem is tudtam, mennyi minden van már benne) másrészt mert Marika néni főleg amiatt jött el. Most bejártuk az egészet, mióta utoljára láttam így egyben, itt is egy csomó változás történt, nem tudtam még a lenti gyönyörű akváriumról sem. Megint simogattunk lajhárt, megnéztük az összes kis oldalsó melléképületet, kígyókat, varánuszokat, a négy hónapos krokodilbébiket, majd a végén az akváriumot, ez Regőnek is nagyon tetszett. A pálmaháztól most az állatsimogató felé vettük az irányt, legutóbb erre egyáltalán nem voltunk. Megnéztük a különféle kis kecskéket, Regő simogatta is őket, aztán jött a tengerimalac-város, nagyon jópofa, majd az Élet-halál ház. Az Ausztrália ház előtt ebédeltünk szendvicset, aztán oda is bementünk, nekem nagyon tetszett, jól csinálták meg, valószerű élőhelyeket kialakítva, a különféle papagájoknak például egy városrészt, ahogy úgy tudom, Ausztráliában ténylegesen repkednek ezek a látványos, színes madarak a városokban, mint nálunk a veréb. Itt volt a nap egyik legnagyobb száma: az ecsetfarkú patkánykenguru a ház sötétített részében. Teljesen szabadon szaladgált, először nem is tudtam, ki ő, így Regőnek csak azt mondtam, nem tudom, milyen állat, úgyhogy szaladt utána "állat! állat!" felkiáltásokkal. Utol is értük, meg is simogattuk.
A házból kiérve azt láttuk, hogy egy boa constrictorral a kezében áll előtte egy állatkerti gondozó, meghallgattuk az előadását, és Regő meg is simogatta a kígyót, sőt kezet - a kígyó részéről farkat - is rázott vele, mondta neki, hogy mekkora kígyó! Aztán láttuk még a délkelet-ázsiai házat, a marákat, vízidisznókat, és hamarosan elértünk a jegesmedvékhez és a fókákhoz. Itt már múltkor is jártunk, de őket mindig élmény megcsodálni, ahogy az alagút plexifala előtt elúsznak a látogatóktól pár centire.
Regő már elég fáradt volt, és Mama néha kicsit többet vagy máshogy akarta korlátozni, mint amibe szívesen beleegyezett volna, így gondoltam, közel a bejárat, megnézzük, hogy van-e esetleg már szabad kiskocsi. Épp elkaptunk egyet, amit visszahoztak, Regő szívesen bele is mászott, de amikor látta, hogy ezt húzni fogjuk, és neki mozgás közben kéne benne ülni, keserves sírásra fakadt, nem hisztizett, hanem úgy láttuk, elege lett. Ekkor már azért olyan három órája ott voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, ideje hazaindulni. Én nagyon jól éreztem magam, szerintem Regő is, és nagy öröm volt az örömét nézni. Komoly meglepetés volt, hogy mennyi mindent hagytunk ki múltkor annak ellenére, hogy milyen sokat láttunk :)
Az autóban Regő szinte rögtön elaludt, és majdnem hazáig aludt is. Ez persze még mindig rövidebb, mint a megszokott délutáni alvása, így elég nyűgös volt utána. Éhesnek gondoltam, kért is müzlit, de mégse akart enni. Megpróbáltam lefektetni még egy kicsit, és teljesen úgy tűnt, hogy el is aludt: édesen szuszogott, szopta az ujját, morzsolgatta a pelusát. Gondoltam, lassan kijövök... mire teljes éberséggel felállt, és közölte, hogy megeszi a müzlit. Így is lett :)

Apával alvós

Tegnap volt az első alkalom, hogy nem voltam itthon Regő vacsorája után. Amíg fürdött, azalatt mentem el a barátnőimmel csajos estére, és otthon hagytam őket kettesben apával. (Mama is itthon volt, de ő most nem vett részt az estében, amúgy is az csak úgy szokott lenni, hogy alvás után hagyjuk itthon a gyerekeket vele). Elköszöntem, úgy gondolom, ha van is egy kis sírás vagy hiszti, mégiscsak jobb, ha Regő tudja, hogy elmegyek, és nem csak eltűnök. Pici sírás volt is, de még hallottam a végét, és hogy játszik szépen tovább a kádban a dínójával.
Éjféltájban értem haza, mindenki aludt. Csak reggel kérdeztem meg Pétert, hogy na, hogy volt az este? És természetesen, avagy szerencsére minden oké volt: ugyanúgy fürödtek, zajlott az öltözés, a mese több könyvből és az elalvás, mint amikor én vagy együtt csináljuk. Nagyon jó, megnyugtató dolog, remélem, anyukáméknál is így lesz majd, és persze én is nagyon jól éreztem magam a lányokkal :)

Akadályverseny

Eltűnt az elemtöltőnk, ez a lakásszépítés velejárója, majd előkerül. Addig fotókban szegény bejegyzéseket fogtok kapni, mert ugyan tudok tölteni, de Marika néni töltője meglehetősen szerény teljesítményű, lassan tölt és hamar lemerülnek az elemek. Ezt azért volt fontos leírnom, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor mindenképp fotóztam volna tegnap is és ma is.
Tegnap Marcinak tanítás nélküli munkanap volt, ami azt jelenti, hogy kellett iskolába menni, de a délelőttöt nem tanulással töltötték, hanem a sárpentelei erdőben akadályversennyel. Reggel 3/4 8-ra mentünk az iskolához autóval, mert a szülőket kérték meg, hogy segítsenek a gyerekeket elfuvarozni. Regőt itthon hagytuk a mamával, és így Marcival együtt három harmadikost vittem (miközben a hátsó ülésről egy helyes arcú, aranyos nyolc-kilenc év körüli kislány szájából a basszus, b*szki kifejezések repkedtek... kicsit meglepődtem). Volt réteges öltözködés, enni- és innivaló, és még iskolatejet is kaptak. Aztán a szülőket tájékoztatták, hogy délre lehet jönni a gyerekekért, ők pedig bevették magukat az erdőbe.
Emlékeztem, hogy tavaly a kiadott időponthoz képest mennyit kellett még várni rájuk, így dilemmáztam, hogy délben Regőt vigyem-e, vagy etessem meg és kérjem meg mamát, hogy altassa el. Végül elvittem, mert most azt mondták, csak hétfőn hirdetnek eredményt, így nem lesz várakozás. És meglepő, de tényleg - ahogy odaértünk délben az erdőbe, már jöttek is kifelé a csapatok. Lelkesen, porosan, fáradtan, látszott, hogy jól érezték magukat. Marci túl sokat nem mesélt azon kívül, hogy de jó volt, de azért az kiderült, hogy voltak elméleti, például környezetismereti feladatok, növényfelismerés, de sok sportos és gyakorlati jellegű is, például az, amikor egy-egy felsősnek kellett egy-egy alsóst vinnie a hátán, és így futottak versenyt. Mindenesetre kimozogták magukat, jó levegőn voltak, nem nagyon kellett Marcit kínálgatni az ebéddel.
Délután jött érte az apukája, most ott tölti a hétvégét.

2011. szeptember 14., szerda

Furulya

"Anya, mondok valamit, aminek nagyon fogsz örülni. Imádom a furulyát, és kilencvenéves koromban is fogok járni. És ha akarod, most rögtön el tudom neked játszani azt a dalt, hogy Szólj síp, szólj. És az Andi néni azt mondta, hogy tudok kottából olvasni."

Hát nagyon örülök :) Zenélni tanul, és a kézügyessége is fejlődik, meg a kéz-szem koordinációja, és talált még valamit, amit szeret :) Szuper :)

Házi ketchup

A tegnapi napomat ketchup készítésével töltöttem. Nyugodtan mondhatom, hogy a napomat, mert ha mindent beleszámolok, olyan hat órát vett igénybe, persze nem kell folyamatosan mellette állni, de azért egy kicsit rövidebbre számítottam :).
A receptet Limarától kölcsönöztem. Csak annyit változtattam rajta, hogy nem volt itthon egy-két dolog, így a piros húsú paprika helyett nekem egy sima fehér húsú paprika került bele, szegfűbors helyett egy picivel több szegfűszeg, és vörösborecetem sem volt, ezért a teljes megadott ecetmennyiség almaecet volt nálam. Pluszban viszont tettem bele egy pici kurkumát is, a szegfűbors hiánya miatt is, meg a színe kedvéért. Összességében gondolom a paprika és a borecet színkülönbsége miatt az enyém egy kicsit halványabb, narancsosabb lett, mint Limara fotóján, de nagyon finom, tényleg köszönő viszonyban sincs a bolti ketchuppal, és selymes, krémes. Kicsit folyékonyabb is, mint a bolti. 
A végén én tettem bele egy csepp tartósítószert, a teljes mennyiséghez talán egy késhegynyit, mert bár nagyon szeretnék tartósítószer nélkül befőzni, de tavaly pont a paradicsom forrt ki, és még túl friss az élmény a kísérletezéshez :)
A hat óra nagy részét a passzírozás és a sűrűre főzés vette el, azt hittem, sose lesz már sűrű :) Viszont jól tömöríti a paradicsomot, két kiló tisztított paradicsom egy jó nagy tálnyi, és három pici befőttesüvegnyi ketchup lett belőle, talán 8-9 deci (mint Limarának is). Fotót nem készítettem, kis használt üvegek, nem dizájnos :D
A paradicsom viszont érik, érik rendületlen, meg a paprika is, lehet, hogy lesz még ketchup, vagy valami más formában eltett paradicsom, addig is esszük nyersen is, salátában is kétpofára :)

2011. szeptember 13., kedd

Marciszáj

"Anya képzeld el, hogy van pár fiú az osztályban, akik a tévé előtt nőttek fel - ezt nem én mondtam, hanem a Judit néni -, szerencsére én nem olyan vagyok. És a Peti kibontotta a szendvicsét és eldobta a papírt, meg azt is mondta, hogy ha hazamegy, teleissza magát kólával."

Hát, szerencsére Marci nem olyan. És szegény Peti...
Marcinak viszont nem tetszik a színjátszó szakkör, pedig tök jókat játszottak elmondása alapján, nekem tetszene. Azt mondtam neki, egy alkalomból ne ítéljünk, az őszi szünetig legalább járjon, majd aztán eldöntjük, már ha lehet egyáltalán visszakozni, mert azt mondják, ha már egy gyerek bejelölt egy szakkört, azt tantárgyként kezelik, hiányozni is csak igazolással lehet.

U.I. nem ide tartozik, de Regő ma háromszor kért a főtt, majd olajon picit átpirított krumpliból. Áttörés! Körülbelül egy éve nem evett krumplit, kivéve néha az olajban sült hasábburgonyát.

100 nap

A mai napon azt mutatja a várandós vonalzóm, hogy még 100 nap van vissza Csongor születéséig. Lehet vágni a centit :) Igazából szerintem nem is lesz annyi, egyik gyerekem se várta ki eddig a 40 hetet, miért pont ő tenné. Meg aztán én is azt szuggerálom neki, hogy legyen szíves körülbelül egy héttel a céldátum előtt kibújni, hogy karácsonyra már mind itthon lehessünk. Mondjuk ez a szuggerálás nekem nem annyira megy, Marcit március 3-ára szuggeráltam, Regőt szeptember 9-re, mindegyik máskor született :)
Mindenesetre lassan majd kezd egyre izgalmasabb lenni ez a várandósság. Most nagyon jól vagyok - nem szeretek többes számban beszélni, remélem, Csongor is jól van, nem mutatja jelét, hogy ne lenne. Nyugodt vagyok, jól alszom, nincsenek bajaim és nyűgeim, nagyon szeretek terhes lenni ezekben a hetekben. Remélem, ez jó ideig így is marad, aztán a vége már úgyis a vége :). 
Az is hozzájárul a nyugodtságomhoz, mégpedig nagyon nagy részben, hogy kik, hogyan vesznek körül. Folyamatosan érzem, hogy a családom szeret, hogy örülnek nekem, nekünk, és ebben jó élni.

2011. szeptember 12., hétfő

Bili

Na megkezdődött? Talán, mindenesetre én jelnek tekintem.
Az imént Regő megszólalt, hogy "anya pisilsz büdös". És elrohant a fürdőszoba elé, miszerint "bilibe!". Én meg utána, elő a porosodó bilit, Regő kérte, hogy "anya leveszed pelenkát", ráült a bilire és sziszegett magának. Tovább csücsült, mint eddig bármikor, azt láttam, hogy eddig játékból ült rá, most meg tényleg használni akarta. Aztán nem pisilt, viszont egy picit kakilt! Visszaült még egyszer, akkor már nem történt semmi, majd közölte, hogy "kész, mosakodok". A pelenkát nagyon nem akarta visszavenni, ha könnyen feltörölhető burkolatunk lenne, nem is adtam volna vissza, de így azért némi meztelenkedés után visszaadtam. Kíváncsi vagyok a folytatásra, veszek egy csomag bugyipelenkát meg egy garnitúra mini alsógatyát :)

Mária

Isten éltesse a gyerekeim nagymamáit! :)

2011. szeptember 11., vasárnap

Ráadás

Eredetileg azt a címet szántam ennek a bejegyzésnek, hogy utolsó utáni nyári hétvége... de az kicsit erőltetett, meg ugye mi lesz, ha lesz még egy ilyen? Szóval ez egy ráadás a nyárból, ma 32 fok van és ragyogó napsütés. Elég jól kihasználtuk szerintem ezen a hétvégén. Marci péntek délután elment apjához, aznap sok mindent már nem is csináltunk utána. Tegnap viszont jó sokat voltunk kinn a kertben, Péter elment futni is, mi meg Regővel kitakarítottuk az autómat (nagyon ráfért!):


Regő jól elfáradt a melegben és a munkában, maga kérte, hogy menjünk be a kertből, ami pedig nagy szó. Ebéd után aludtunk egyet, aztán gyakorlatilag ott folytattuk, ahol abbahagytuk, a kertben töltöttük a délután fennmaradó részét, Bátort is kiengedtük:



Regő nagyon szereti, a kennel kerítésén keresztül szívesen barátkozik vele, aztán ha kiengedjük, kicsit tart tőle, mert körülbelül akkora mellette a kutya, mint a felnőtt ember mellett egy ló, és elég gyors :) de csak egy picit ijedezik, ahogy elszalad mellette, aztán felszabadultan nevet. Labdát dobál neki és utasítgatja, gyere ide Bátor, fekszik Bátor, pisiljél Bátor :D
Egy apaszerelmetes kép:

Ilyen volt a szeptemberi égbolt a császárfa alól nézve:

Ma délelőtt pedig kimentünk a börgöndi repülőnapra. Hát, Péternek megvan az utánpótlása a repülők iránti rajongásban, ez már biztos :) Regő az első pillanattól kiabált és ugrált, ha meglátott egy repülőgépet: ott a repülő, ott a helikopter, apa felszállt a repülő! Láttunk sok szép és érdekes gépet, veteránokat és a legmodernebbeket is, helikopter- és sportrepülő-bemutatót és ejtőernyősöket, ezeket sikerült fotóznom, meg apát és fiát, ahogy nézik őket, repülőkkel a háttérben:



A földön is voltak érdekes látnivalók: Ladák, Wartburgok és Trabantok gyönyörű állapotban és ragyogóra suvickolva, oldtimerektől a maiakig, katonai teherautók és második világháborús fegyverek, mentő- és tűzoltóautók, eredeti katonai dzsipek a 40-es évekből, és persze repülőgépek is. Volt, amelyikbe be is lehetett ülni, itt például Regő épp egy katonai dzsipet vezet:

Nagyon tetszett neki, a meleg és a napsütés ellenére végig rettentő lelkes volt, bár sokat kéretőzött karba, amit mi nem is annyira bántunk, könnyebb volt így, mint visszatartani onnan, ahova nem szabad szaladgálnia, persze azért gyalogolt is sokat, de karból is, földről is rögtön felfigyelt a felszállásokra, a repülőgép-motorokra, és kiabálja jelentette, hogy ott a repülő! Jó volt látni az örömét. 
Dél körül hazaindultunk, én azt hiszem, előbb kész voltam, mint Regő :) Majdnem elaludt az autóban, de azért megvárta itthon a palacsintát, és csak utána ment aludni, ő se bánta már :)

2011. szeptember 10., szombat

Három nap?

Október végén, amikor Marcinak kezdődik az őszi szünet, mi három napra elmegyünk Péterrel kettesben "nyaralni". Több, mint három év után először kettesben, és Regővel együtt is csak Gannán voltunk egy hétvégére májusban. Szóval azt gondolom, hogy igencsak ránk fér, főleg, hogy akkor már ha jól számolok, 32 hetes leszek, nemsokára megérkezik Csongor, és ha együtt tudunk is menni, kettesben megint csak évek múlva lesz módunk. Az eredeti terv az, hogy Marci is kap egy szabadnapot, csütörtök este levonulunk Ságvárra, ott alszunk, majd pénteken a gyerekek ott maradnak, mi pedig elutazunk.
Én meg ezen agyalok folyton... Marci jóval kisebb, másfél éves volt, amikor már sokkal többet volt nélkülem, mert akkor jártam egyetemre, ahol a szorgalmi időszak úgy nézett ki, hogy hajnali négykor mentem el otthonról, és este hét körül értem haza két hétig, aztán meg a vizsgák miatt majd' minden szombaton megint, bár akkor rövidebbek voltak a napok, és volt, hogy ők is velem jöttek. Így az ő apjával ekkora korában már elég simán elmentünk kettesben egy hétvégére.
Regő talán anyásabb is, vagy én vagyok "Regősebb", de nehezebben engedem el... Azt már megtapasztaltuk, hogy Marika nénivel itthon jól elvan egy napot, amikor Marcival a Várban voltunk. Anyukáméknál egy délutánt hagytuk, amikor a múltkor esküvőn voltunk - eléggé el volt anyátlanodva, hosszasan csak a motoron ült, és azt mondogatta, hogy papa. Igaz, akkor Marci sem volt ott, a szabink alatt pont azért akarom mindkettőt ott hagyni, mert Marci nagy segítség lenne a szüleimnek.
De hogy fogja vajon bírni? Érteni fogják-e a szüleim, amit mond? Legtöbbször azt gondolom, ugyan már, biztos megoldják, három gyereket felneveltek, és Marci is sokat volt náluk. Máskor meg tartok ettől a három naptól, közben a kettesben töltött időt nagyon várom. Nem egyszerű velem :D Arra is gondoltam, hogy Regő maradhatna itthon Marika nénivel, Marci pedig mehetne az apjához, de talán három teljes nap sok lenne a mamának. 
Szerintem egyébként maradunk az eredeti verziónál, csak drukkolok, hogy jól sikerüljön. Abban is bízom, hogy hátha ez majd jobban összeköti a nagyszülőket és az unokát. Meg addig még lehet, hogy otthagyom egy napra, máskor egy napra és egy éjszakára, hogy legyen átmenet. Szeretném, hogy működjön a dolog.

2011. szeptember 9., péntek

Kismamafotózás

Nagy álmom volt már Regőnél is, hogy egy igazán profi fotóssal örökítsük meg ennek a kilenc hónapnak az emlékét (Marcinál még nem volt ilyen lehetőség, vagy nem elterjedt, vagy én nem tudtam róla). Most megtaláltam Zsuzskát itt Úrhidán, és a múlt héten voltam nála fotózáson. Izgultam nagyon, de nagy élmény lett, különleges, és nagyon tetszik az eredménye! Itt egy kis ízelítő:
Árnyékos:


Macis:

Repülős Apának :)


Csipkés:

Kinti mosolygós:


Ezt pedig Zsuzska készítette ajándékba :) http://www.youtube.com/watch?v=q1VdRLRJerE 
Még egyszer köszönöm!

2011. szeptember 8., csütörtök

Játék Kormicánál

Beindult a fonalfalós évad, és itt az első kötős játék is, mégpedig Kormica blogja jubileumot ünnepel. Nagyon szeretném megnyerni ezt a szépséges fonalat:

Órarend

Tegnap megvolt az első idei szülői értekezlet, végülis semmi újdonság, már rutinos harmadikos szülők vagyunk :) Elmondták a már ismert szabályokat, volt közös, igazgatói része, aztán osztályokra bontva volt külön szülői is a termekben. Judit néni elmondta az év rendjét, jó kis évnek tűnik. Én közben próbáltam elméletben belekalkulálni Csongor baba érkezését, és ezzel kapcsolatban csak egy dolgot sajnálok: ha úgy lesz, ahogy szeretném és tervezem, és egy héttel korábban érkezik kb., hogy karácsonyra itthon lehessünk, akkor a gyerekek karácsonyi előadásán nem lehetek ott. Pedig a harmadik osztálynak nagy szerepe lesz benne, mert Judit néni a felelőse, Marci ráadásul színjátszó szakkörre is fog járni... de ha mínusz három napos lesz Csongor aznap, akkor ott leszek! :)
Ami még fontos volt számunkra, az a szakköri beosztás. Emlékeztem, hogy sok mindenre jelentkezett Marci májusban, ezeket idén még lehet módosítani, ami főleg azért jó, mert az időpontokat most, szeptemberben tudjuk meg, lehet ütközés más elfoglaltságokkal. Így aztán, a szakkörökkel kiegészített órarend most így néz ki:
 - hétfőn változatlanul 4 órája van Marcinak, illetve délután fél hatkor aikidoedzés.
 - kedden hat lett: karatéval együtt volt öt, hatodiknak bejött a színjátszó szakkör. Lehet, hogy keddre két szendvicset csomagolok majd neki, vagy plusz egy péksüteményt, ilyesmit.
 - a szerda kemény lesz: ötödik órában furulyaszakkör, aztán hazajön ebédelni, visszamegy hetedik órára focira, 3 felé ér haza, leckét ír és fél hatra megy aikidora. Vállalta, remélem, szeretni is fogja. Örülök, hogy a furulya mellett kitartott, tanul valami zenét, ügyesedik a keze és a hallása is. Egyelőre megkapja az én furulyámat, aztán ha tényleg megy neki, kap majd egy sajátot.
 - csütörtökön négy órája van. Itt lett volna még 0. órában énekkar, amire szintén nagyon szerettem volna, hogy járjon. Májusban ő is, most kicsit bizonytalanabb volt, és bevallom, most nem igyekeztem megerősíteni. Nem lenne egyszerű reggel 7:10-re eljutnia az iskolába bepakolva, reggelizve, tízóraival és úgy, hogy Regőt, később Csongort lehetőleg ne verje fel. Mindezt télen, hidegben, sötétben is, egy ilyen sűrű szerda után. Én is így éreztem, hogy talán majd jövőre jobb lesz ez.
 - pénteken pedig lazítós nap, három óra, mert a negyedik korrepetálás, és arra neki nem kell járnia :) Remélem, jó lesz így, nem túlzsúfolt, bírni és szeretni fogja. Tavalyhoz képest a furulya és a színjátszó szakkör jött be pluszban, szerintem ezeket szeretni fogja.
Aikidoból tegnap megvolt az első edzés, tetszett Marcinak, jól érezte magát, és megkapta a lila övet is, amit a júniusi vizsgán érdemelt ki.

2011. szeptember 7., szerda

Háromból egy kő

Ma voltunk az ortopédián Regővel, örültem, jó hamar kaptunk időpontot. Ahhoz képest már csak egy olyan félórát kellett várni, kicsit mérges voltam, amikor egy békésen alvó újszülöttet behívtak előttünk, aki láthatóan az orvos ismerőse volt - mivel ő aludt, egy kétévessel meg nem egyszerű félórát várni, valószínűleg mindkettőnknek rosszabb volt így, de végülis nem vettem nagyon a szívemre, félóra várakozás alap az egészségügyben, és Regő egész jól elvolt, volt nálunk keksz, víz, autó és mesekönyv.
Bent az orvosnál is nagyon ügyes volt Regő, kedvesek voltak vele, megnézték, megtapogatták a lábát, leállították a földre, kicsit ment mezítláb, és közben engem nyugtattak, hogy anyuka, ez egyáltalán nem vészes :) az asszisztensek meg olvadtak elfelé a gyönyörű és aranyos és beszédes fiamtól :) Szóval nem vészes a lába, egy kő leesett a szívemről, szupinált cipő kell neki, mint annyi ismerősömnek. Vettem is egy ilyet: http://www.salusweb.hu/salus-cipok.html illetve kettőt: egy szandált bentre, mert ezentúl bent is szandit kell hordania, és egy zárt, őszi cipőt kintre. Kint amíg lehet, mezítlábazzon még sokat változatos terepen - ez eddig is megvolt - és a most hordott Falcon cipőjét is dicsérte a doktor, csak ez nem szupinált, de azért hordhatja még, amíg jó idő van, ez egy zárt orrú, de nyílásokkal ellátott cipő, amit vettem, az pedig teljesen zárt, rendes őszi. Egy év múlva kontroll - majd ovikezdés előtt akarok menni, hogy derüljön ki, ha benti szandálnak is ilyen kell még. Végül kapott Regő egy csacsis matricát, és átmentünk az én vérképeredményemért is. Megint kevés a vas, mondjuk nem viszem túlzásba a pótlását, pezsgőtablettát iszom és néha a terhesvitamint, de azt nem mindennap, más problémát nem láttam. Hát, megpróbálom még a homeopátiás vasat, a magnézium bejött úgy, de rendes vastablettát nagyon nem szívesen szednék, félek a mellékhatásaitól.

2011. szeptember 6., kedd

Csongor bárányos takarója

Ezt a takarót még valamikor áprilisban kezdtem kötni, jó bonyolult volt, minden színt más-más gombolyagból kellett, a zöld szegélyt külön két zöld gombolyagból, és a bárányos kockáknál a bárány testét, arcát is külön, a kocka alapszínét pedig kettőből ezeknél a kockáknál. Illetve négyzeteknél, na :)
Eredetileg úgy terveztem, hogy valamelyik várandós barátnőm babája megkapja majd - többen vannak, akiknek azóta már megszületett a babájuk, és még mindig többen is várják a babát - de akkor még nem tudtam, hogy nálunk is lesz kinek adni. Munka közben nagyon megtetszett, és inkább úgy döntöttem, Csongornak fejezem be - elnézést kérek ezért minden várandós barátnőmtől ezúton is :) Nyáron félretettem, akkor nem a kötés foglalta le a szabadidőmet, de mostanában, ahogy hűvösebb lett lassan, és a lakásfelújítás vége felé előkerültek a fonalak is.
A fonal Ágitól, a vateráról rendelt Wool Mix, nagyon puha, finom fonal, öröm vele dolgozni. A bárányokhoz használt fehér fonal is ugyanebből egy szőrösebb, vastagabb fajta, magától kidomborodik az anyagból. Remélem, Csongor is szeretni fogja :)
A Fonalfalóban ez az első idei munkám, nem is játszik az egész, csak az a súly, ami már szeptember elseje után került bele.

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők

Ez a könyv egy - legalábbis számomra - új pszichológiai megközelítésben ír a nőkről. Az írónő egyszerre jungiánus pszichológus és lelkes feminista, mindkét megközelítése meglátszik az írásán. Jung nőképét elég megalázónak találta - ebben egyetértek vele - és a görög mitológia istennőit és a hozzájuk kapcsolódó legendákat hívta segítségül, hogy megalkothassa saját nőképét, filozófiáját, pszichológiai részirányzatát, amit terápiában is használ.
A könyvben, ha jól számolom, összesen hat istennőt vesz sorra, és a nők egyes tulajdonságainak, tulajdonságcsoportjainak, szerepeinek felelteti meg őket. Nem tipizál szigorúan, hiszen bármilyen csoportosítást is alkalmazunk, senki nem sorolható be egyértelműen egy kategóriába, a legtöbben több típusból mosódunk össze, és hol egyik, hol másik kerül előtérbe.
Nagyon érdekes volt megismerni ezeket az istennőket, hogy mikor, milyen életszakaszban milyen hatást gyakorolhatnak ránk, milyen férfihoz vonzódnak, hogyan élik meg az anyaságot, a munkájukat, az idős korukat. Többet is megtaláltam magamban közülük, kit erősebben, kit halványabban. Az utolsó oldalakon ugyan már kissé erőltetett, vontatott volt számomra az olvasás, de összességében jó kis pszichológiai, önismereti könyv, szívesen ajánlom az ilyen érdeklődésűeknek.

Veszekedés

Kicsit túl rózsaszínűnek tűnünk magamnak, már ha ez értelmes mondat így :) Szóval tény, hogy ritkán írok a konfliktusokról, és ritkák is az olyanok, amik igazán megviselnek, a napi apróságok pedig szinte szót sem érdemelnek, én sem agyalok hosszasan rajtuk. De azért például a mai reggelünk...
Ha tényleg felkelek időben és nem nyomom le a szundit, akkor tényleg nem sietünk a készülődéssel, és ez jó. De ma pont sietni akartam, mert vérvételre kellett mennem, és fél nyolcra szerettem volna ott lenni. Mindenben segítettem Marcinak, mindent csináltam helyette, amit egyébként nem szoktam: előkészítettem a ruháját, a cipőjét, kivittem a táskáját meg a tornazsákját az előszobába, betettem a szendvicset... (lehet, hogy szőrösszívű anya vagyok, de nálunk ezeket a gyerek csinálja normális esetben - önállósodik). Persze az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy jaa, a táskába nincs bepakolva... még szerencse, hogy eszébe jutott. Felvette a cipőjét, és visszaküldtem a szobájába dzsekiért. Mondtam neki, hogy én kiviszem a cuccait a kocsiba, zárja be az ajtót és jöjjön ő is. Kijött azzal, hogy nem találja a dzsekit. Jó, nem baj, gyere nélküle, nincs olyan hideg. Erre elindul vissza a lakásba... Kicsit már ideges voltam, és lekiabáltam szegénynek a haját, hogy ha én azt mondom, hogy kifelé jöjjön a kocsiba, akkor miért befelé megy? De hát ő azt csinálta... Nem, pont az ellenkezőjét csináltad annak, amit én mondtam... Jó, de csak mert nem volt a táskája az előszobában. De mondtam, hogy kiviszem neked! De nem hallottam... Egyszerű: csak csináld azt, amit én mondok, jó? Ha azt mondom, hogy kifelé menjél, akkor ne befelé indulj...
Ez mostanában nagyon gyakori. Mondok neki valamit, el is indul, de a következő pillanatban már nem tudja, hova indult. Vagy azt mondja, hogy jó, csak előtte még... és csinál vagy elmond valami egy percig tartó dolgot, és utána már nem emlékszik, vagy nem azt csinálja, vagy nem fejezi be. Gondoltam arra is, hogy a fülével van baj, de minden hallásvizsgálaton rendben volt. A figyelme nem tökéletes, nem teljes, és nekem sokszor tényleg van hozzá türelmem, hogy háromszor elmondjam, vagy visszakérdezzek, hogy mit is mondtam? és ha elismétli, akkor csak jobban a fejében marad. Máskor meg szakad a cérna...
Viszont máskor meg olyan jó fej, mint a játszótéren volt, vagy gyönyörűen és magától előkészíti a másnapi ruháit, vagy szépen összehajtva teszi le az előző napit, és olyankor nagyon megdicsérem. De ez a figyelmetlenség... nagyon bosszantó tud lenni. Apja javasolta még a vakáció előtt, hogy vigyük kineziológushoz, hátha oldana benne ezt-azt, és ez jól hatna a figyelmére is és az állandó mozgásigényére is. Nekem a mozgásigénnyel nincs bajom, szerintem normális mértékű egy nyolc és fél éves fiúhoz képest, de az is tény, hogy sok gyerek mozgásban vezeti le a feszültséget. Ami nem baj, hiszen levezeti, és nem agresszíven. De lehetne talán csökkenteni is. Nyáron elmaradt a kineziológusozás, most én hoztam fel újra, hátha használna valamiben, ártani biztos nem árt. Meg alapvetően szerintem ez a figyelmetlenség is normális, szinte minden szülő találkozik a problémával... de könnyebb lenne nélküle :)

2011. szeptember 5., hétfő

Utolsó "nyári" hétvége

Azaz már inkább első őszi, de az időjárás még nyarat mutatott. 
Kitisztogattuk a medencét, rendeztünk egy utolsó fürdést benne, bár a víz nem volt valami meleg, de Regő nagyon élvezte, újra és újra kérte, hogy "még hideg". 

 

Marcit már csak fürdés után, Bátorral sikerült lekapnom:

Regő nagyon szeret a csapnál játszani, az alsót már meg is tudja nyitni, imád vizezni:


Kicsit még játszottak, szaladgáltak, aztán én is összeszedtem magam - pedig olyan jól elringatóztam a hintaágyban - és elsétáltunk a játszótérre. Vittünk babakocsit és motort is. Nálunk eseménynek számít a játszótérre menés, gyalog elég messze van, ha Regő motorozik, akkor rohanni kell utána, ha babakocsizik, akkor meg hazafelé végig dombnak felfelé kell tolni, ugyanis tőlünk szinte végig lejt az út, így aztán visszafelé nyilván emelkedik. Logikus :)

Marci nagyon jó volt, hogy ott volt, tisztára meghatott. Amikor kiértünk a járdás részre, szaladt Regővel és a motorral, én alig tudtam követni őket, néha visszatartotta, hogy megálljanak, figyelt rá. A játszótéren közölte, hogy én üljek le, majd ő megy Regővel mindenhova, segít neki. Én csak oda kellettem, ahol tényleg felnőtt segítség kellett, csúszdánál, magas mászókánál, de Marci hintáztatta, elvitte szaladgálni a biciklis ugratódombokra (épp nem voltak ott biciklisek) én meg egy padról néztem őket kényelmesen. Jól meg is ölelgettem az ügyes nagyfiamat :)


Jó hosszan ott voltunk, hazafelé volt egy kis hiszti. Regő szépen elindult, amikor mondtam neki, de sajnos nem engedtem az úttesten motorozni, hát milyen anya az ilyen :D Átvittem, leült a járdán, és onnantól se gyalog, se motoron, se a karomban sem akart tovább jönni. Végül betettem a babakocsiba, a betevés ellen ilyenkor tiltakozik, de aztán már nyugodtan ül bent és nézelődik. Az iskolánál megálltunk, van ott egy olyan régi kék kút, ittunk, onnantól Regő felváltva sétált, szaladt, motorozott. Hazaérve még szedtem egy nagy tál paradicsomot, paprikát, megnézegettük a virágokat:


Ma délután állítólag jön a hidegfront...

2011. szeptember 3., szombat

Ma esti poén

Marci ül az ágyon, Halász Judit-koncertet néz. Regő a lábánál fekve bohóckodik, ide-oda gurul, rugdalózik, vígan van. Egyszer csak bicikliző mozdulatokkal rugdalni kezdi Marcit. Marci nevet, tiltakozik, és a nevetés meg a tiltakozás közben egyszer csak ezt hallom: "Regő ne, terhes vagyok!" :D

Ezek szerint unokám lesz? :)

Óra

Marci még azt hiszem, a hatodik szülinapjára kapott egy karórát Ancsáéktól. Tanulgattuk rajta az órát, de nem nagyon ragadt meg a fejében. Iskolában is tanulták elsőben is, másodikban is, de éppencsakhogy, és az kevés volt ahhoz, hogy tényleg tudja, értse a mutatós óra működését. A digitális órákat leolvasta, de nem mindig értette, hogy az mit is jelent, vagy hogy ha megkérdezte, hogy mikor lesz vacsora, én pedig azt mondtam, hogy egy negyedóra múlva, akkor meddig kell még éheznie :). 
Nyáron megépült a járda a faluban, nem az egész főút mellett, de tőlünk ki lehet menni az elkészült szakaszra egy mellékutcán, onnantól pedig jó hosszan, elmegy a bolt, az iskola, a gyógyszertár mellett, és a játszótérig tart. Marci elkezdte pedzegetni, hogy ő szívesen elmenne egyedül, biciklivel is a játszótérre. Még el is engedtem volna, a járdán biztonságosan végig tud menni, megtanítottam a fő utcán is átkelni - egy helyen kell, a játszótérrel szemben, a járda végénél. De honnan tudja, hogy mikor jöjjön haza? Ehhez bizony meg kell tanulni az órát. Nosza, elő is vettük a karórát, beállítottuk, 3/4 6 volt épp. Újra elmagyaráztam, hogy melyik mutató mikor hol van, feltettem tesztkérdéseket és keresztkérdéseket, és működött a dolog! Valahogy összeállt a kép. Azóta büszkén hordja az órát, iskolába is, este az ágya korlátjára teszi, reggel felveszi, és már kétszer-háromszor volt is a játszótéren így, és pontosan hazaért :).

Belerázódunk

Lassan összeállnak majd a "munkás" hétköznapok. Marcinak megvolt az első két iskolai napja, csütörtökön még nem volt tanítás, csak osztályfőnöki órák, ismerkedés az új tankönyvekkel,  a felszereléssel, ellenőrizték, hogy minden megvan-e, megkapták a tájékoztatót és az órarendet. Pénteken már voltak órák is, nagyon jó az órarend, mivel két új tantárgy jött be, tartottam tőle, hogy zsúfoltabb lesz, de pont ugyanolyan, mint tavaly: háromszor van négy órája, egyszer öt, és pénteken három, mert a pénteki negyedik óra korrepetálás, amin Marcinak nem kell részt vennie.
Nekem pedig megkezdődött az órára ébredés, persze ez Marcinak is. Én hatkor kelek, neki nagyjából negyed hétre, fél hétre húzom az órát, egy pici kis vekker, nem lehet percre pontosan beállítani. Este kikészítjük a ruháit, reggel a csörgésre felkel, felöltözik és még olvasgat. Én megcsinálom a reggelit, a tízórait, magamhoz térek, és ha ezek megvannak, megyek be hozzájuk. Szerencsére Regő is felébred vagy az óracsörgésre, vagy Marci motoszkálására, nagyon utálnám ébreszteni. Őt öltöztetem, amíg Marci reggelizik, aztán csatlakozunk hozzá. Én mosogatok, készülődöm, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni ezeket a reggeli perceket, de ha tényleg sikerül hatkor kelnem, és nem nyomom le háromszor a szundit, akkor nincs rohanás. Mindenki szépen túlesik a reggeli rutinon, táskaellenőrzés, és indulunk. Regő örül ilyenkor a sétának, babakocsit egyelőre viszünk, ha mégis sietni kéne, de pénteken például gyakorlatilag végigfutotta az utat az iskoláig. Általában bemegyünk a boltba, hazafelé pedig ráérősebben sétálunk, megnézzük az összes kutyát, tyúkot és autót. Itthon zajlik a házimunka, Regő mindenben segíteni akar. Marci délre itthon van, kivéve ha öt órája van, illetve pénteken már 11 előtt megjön. Ügyesen egyedül jön haza, ez az első osztály óta így van. Ebédelünk, aztán Regő lefekszik, Marcinak kettőig van játék kint, bent, számítógépezhet 20 percet, biciklizhet, vagy amihez kedve van. Kettőkor leckeírás, ez tavaly bejött, kivéve, amikor matekból nagyon nehéz vagy sok lecke volt, főleg a mértékegység-váltások tanulásánál. Olyankor előrehoztuk a leckét, és utána volt szabad program. Persze Regő ébredése után, és ha kész a lecke, így is az van, csak azt már Regő is befolyásolja.
Vacsora este fél hét, hét körül, utána fürdés, mese, alvás, Marci még olvas az ágyban elalvás előtt. Ebbe jönnek majd bele az edzések, szakkörök - kíváncsi vagyok, hogy aközül a sok közül, amit tavaly előre kiválasztott, mire fog majd ténylegesen eljárni, ezt persze befolyásolja majd a hétfői és szerdai aikido-edzés is. És karácsony előtt ebbe érkezik majd meg Csongor, így a téli szünetben kialakítjuk az új, háromgyerekes napirendet :)

Cikkíró pályázat

Írtam egy kis szösszenetet Marci szoptatásáról, elválasztódásáról egy pályázatra. Bálits Éva, a Kismama főszerkesztője az egyik elbíráló, ezért volt szimpatikus a pályázat, ezért döntöttem úgy, hogy beküldök egy írást.
Kérem, akinek tényleg tetszik, nyomjon alatta egy like gombot! Az elbírálást egy háromtagú zsűri végzi majd, de aki a legtöbb facebook-szavazatot kapja, az különdíjas lesz - hátha én leszek ez. Előre is köszönöm mindenkinek :)

2011. szeptember 2., péntek

Egyhetes kéthetes diéta

Péter most már 18 kiló fogyásnál tart, nagyon büszke vagyok rá! Ezt úgy érte el, hogy eleinte csak figyelni kezdett, hogy mit és mennyit eszik, korlátozta a mennyiségeket és leépítette a fehér kenyeret meg az édességeket. Így adott le 5-6 kilót, és ekkor kapta a lenti diétát egy ismerősétől, aki nagyon sokat fogyott vele. A diétában van minden tápanyag, ami szükséges, viszont nincs benne krumpli, rizs, nagyon kevés a szénhidrát és a zsiradék. Bemásolom magát a diétát, mert már annyian kérdezték, hogy egyszerűbb egy linket küldeni :) aztán alatta írok még instrukciókat, tapasztalatokat. 

Hétfő:
Reggeli:     fekete kávé, 1 szelet kenyér
Ebéd:        2 db főtt tojás, spenót kevés rántással
Vacsora:    nagy steak, zöldsaláta, főtt zeller és sárgarépa 

Kedd:
Reggeli:     fekete kávé egy kis tejjel, 1 szelet kenyér
Ebéd:        nagy steak, zöldsaláta, gyümölcs
Vacsora:    főtt sonka bármennyi 

Szerda:
Reggeli:     fekete kávé egy kis tejjel, 1 szelet kenyér
Ebéd:        2 db főtt tojás, zöldsaláta, paradicsom
Vacsora:    20 dkg főtt sonka, saláta 

Csütörtök:
Reggeli:     fekete kávé, 1 szelet kenyér
Ebéd:        1 db főtt tojás, 15 dkg sajt, nyers v. dinsztelt káposzta 
Vacsora:    sima kefir v. joghurt, gyümölcs

Péntek:
Reggeli:     fekete kávé tejjel, reszelt sárgarépa citrommal  
Ebéd:        dinsztelt hal, paradicsom, 1 szelet kenyér
Vacsora:    nagy steak, zöldsaláta 

Szombat:
Reggeli:     fekete kávé, 1 szelet kenyér
Ebéd:        1/2 grillcsirke, saláta 
Vacsora:    2 db főtt tojás, saláta

Vasárnap:
Reggeli:     citromos tea (cukor nélkül) 
Ebéd:        gyümölcs 
Vacsora:    amit akarsz, amennyit akarsz

Tehát a kommentek. Az étrend egy hétre van megadva, utána rögtön ismételni kell. Akitől kaptuk a diétát, ő úgy érezte, hogy nem csinálhatja folyamatosan, mert megterheli a szervezetét, így egy ilyen kéthetes ciklus után tartott egy hónap szünetet, tehát hat hétből kettőt diétázott. Péter viszont úgy érezte, nem éhes emellett, és jól van, így ő körülbelül két hónapja folyamatosan így táplálkozik.
A diétát pontosan be kell tartani, étkezéseket nem cserélünk fel és főleg nem hagyunk el, de azért az egyéni ízlésnek, lehetőségeknek megfelelően szerintem mindenki tesz bele kis változtatásokat. Nálunk ezek:
 - spenót helyett Péter sóskát kap
 - nagy steak helyett egy-két szelet sült csirkemell kevés fűszerrel
 - fehér kenyeret nem eszik, sőt, kizárólag azt az egyfajta, nagyon tömör, nagyon barna kis csomagolt kenyeret eszi, amiből egy szelet jóval laktatóbb, mint a fehér kenyér, viszont sokkal egészségesebb. 
 - "zöldsaláta" néven az ismerősünk bolti salátamixet javasolt, én házilag csinálom mindenféle friss vegyes zöldségből Péter vegyes salátáit, amikor plusz paradicsom van az étrendben, akkor nagyobb arányban teszek bele paradicsomot. Almaecettel és zöldfűszerekkel ízesítem, mert az almaecet állítólag zsírégető. Mennyiség nincs megadva, annyit eszik belőle, amennyi jólesik. 
 - Főtt sonka: sovány pulyka- vagy csirkemellsonkát veszünk. 
 - A dinsztelt hallal kísérleteztem párszor, de a halfilék annyira szétesnek, ha párolom őket, hogy maradtunk a kevés olajon sült sovány halfilénél.
 - Grillcsirke helyett is sült csirkemellet kap Péter, a grillcsirkéhez nehezebb hozzájutni a környékünkön. 
 - Alkohol és cukor tilos a diétában, a kávéba sem tesz cukrot, kis tejet csak akkor, amikor elő van írva.
 - A diéta alatt végig sok folyadékot kell inni, leginkább vizet, napi 2-3 litert. Mint minden diétában, ebben is segít, ha az illető sportol is mellette.
Nagyon fontos még, hogy Péter nemcsak lefogyott, ami önmagában is egészséges, de a diéta előtt magas volt a koleszterinszintje és más értékek is rosszak voltak, most, két hónappal később pedig minden a normális határok között van.
Akinek hasonló gondjai vannak, nyugodtan vágjon bele, nem nehéz betartani - már akinek mennek az ilyen betartós, étrendes dolgok - és tényleg megéri.

2011. szeptember 1., csütörtök

24 hét

Marci iskolakezdésén, a nyár végén, az ősz elején kívül még egy mérföldkő esik mára: Csongor baba ma tölti be a 24 hetet. Ez egy lélektani határ, ha valami történik, innentől már nem vetélésnek számít, hanem koraszülésnek, a baba életképes, de legalábbis menthető, a 24 hetesen született koraszülött babák néhány százalékából már egészséges felnőtt lesz. Persze messze nem cél, hogy ő most szülessen meg, de ez azt jelenti, hogy innentől minden nap egyre több az esélye arra, hogy fejlett, érett, egészséges újszülöttként szülessen meg.
Kicsit a számokról: ma reggeli mérés szerint eddig 1,6 kilót híztam, tudom, vicces :D pocakméret pedig most 101 centi. Hát, derékbőségnek már nem nagyon lehetne nevezni :) Csongorról aktuálisat nem tudok, múlt héten volt 681 gramm, szép nagy baba :). És egy aktuális pocakfotó:

Harmadikos

Szóval ez a nap is eljött, vége a nyárnak, legalábbis a naptár szerint, az időjárás még szerencsére a kellemes nyár véginél tart. És vége a vakációnak, ma reggel hónapok óta először csörgött a vekker, és mentünk az iskolába. Hacsak napközben ki nem derül, hogy valami fontos elmaradt, akkor sikerült mindent beszereznünk, összeállítanunk és elvinnünk is. Még a benti szandál hiányzik, mert az apánál maradt.
Ezt a képet nem ússzátok meg, ilyen minden évben lesz és kész :)
 

Ilyen már nem... jövő ilyenkor Regő is megy oviba, és hogy ki tolja majd Csongort a babakocsiban...?

Időben odaértünk, becsengetés előtt még jött az osztálytársak újra megtalálása, gyors beszámoló a nyári élményekről:

Aztán bementek az osztályba (a harmadikba!) letették a sok cuccot (rajztáblát, rajzdobozt, tisztasági csomagot kell az első nap vinni, meg vittünk táskát is egy tolltartóval, a bizonyítvánnyal, színes papírokkal, egy üzenőfüzettel) és kijöttek újra az udvarra az évnyitó ünnepségre. Regő teljesen odavolt: már reggel is mindent akart, amit Marci: övet, táskát, kapott is egy kis hátizsákot és boldogan járkált vele fel-alá, de aztán otthonhagyta. Ahogy Marci bement az iskolába, menni akart utána, egyelőre hagytam is, bementünk mi is az iskolába, osztályba. Aztán ahogy felsorakoztak az évnyitóra, visszaült a babakocsiba, de hangosan kiabált és integetett neki, szia Marcika! :) 
Néhány újdonság történt az iskolában: a mi iskolánk és az óvoda a szabadbattyáni iskolákkal és óvodával egy közös intézményt alkot, az Általános Művelődési Központot (ezért hívják ÁMK Géza Fejedelem Általános Iskolának). Ennek az igazgatója nyugdíjba ment az év végével, most megismertük az új igazgatót, ugyan a nevét nem mondta, de beszédet tartott. Az iskolának magának van saját igazgatója is, ő nem változott. A harmadik osztály termébe interaktív tábla került, kíváncsi vagyok, hogy működik ez és mire is lesz jó. Ezenkívül az iskola megvette a kertje mögötti üres telket, és már a kerítést is elbontották, egyelőre füves-fás udvar van rajta, remélem, használni is fogják, aztán majd meglátjuk, mit kezdenek vele. 
Mi pedig Marcival kezdjük a tanulást, remélem, gond nélkül fog menni idén is! Új tantárgy lesz az informatika és a fogalmazás, a többi pedig lassanként majd kiderül, ahogy Marci hazajön és beszámol, meg az első szülői értekezlet után is többet tudunk.

Iskola-nyitogató

Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
 
Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az  ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
 
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.
 
Itt kezdte a hóember,
jaj ,de szép a december!
itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!
 
Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset, s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét! 
 
(Gyurkovics Tibor verse)