Eltűnt az elemtöltőnk, ez a lakásszépítés velejárója, majd előkerül. Addig fotókban szegény bejegyzéseket fogtok kapni, mert ugyan tudok tölteni, de Marika néni töltője meglehetősen szerény teljesítményű, lassan tölt és hamar lemerülnek az elemek. Ezt azért volt fontos leírnom, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor mindenképp fotóztam volna tegnap is és ma is.
Tegnap Marcinak tanítás nélküli munkanap volt, ami azt jelenti, hogy kellett iskolába menni, de a délelőttöt nem tanulással töltötték, hanem a sárpentelei erdőben akadályversennyel. Reggel 3/4 8-ra mentünk az iskolához autóval, mert a szülőket kérték meg, hogy segítsenek a gyerekeket elfuvarozni. Regőt itthon hagytuk a mamával, és így Marcival együtt három harmadikost vittem (miközben a hátsó ülésről egy helyes arcú, aranyos nyolc-kilenc év körüli kislány szájából a basszus, b*szki kifejezések repkedtek... kicsit meglepődtem). Volt réteges öltözködés, enni- és innivaló, és még iskolatejet is kaptak. Aztán a szülőket tájékoztatták, hogy délre lehet jönni a gyerekekért, ők pedig bevették magukat az erdőbe.
Emlékeztem, hogy tavaly a kiadott időponthoz képest mennyit kellett még várni rájuk, így dilemmáztam, hogy délben Regőt vigyem-e, vagy etessem meg és kérjem meg mamát, hogy altassa el. Végül elvittem, mert most azt mondták, csak hétfőn hirdetnek eredményt, így nem lesz várakozás. És meglepő, de tényleg - ahogy odaértünk délben az erdőbe, már jöttek is kifelé a csapatok. Lelkesen, porosan, fáradtan, látszott, hogy jól érezték magukat. Marci túl sokat nem mesélt azon kívül, hogy de jó volt, de azért az kiderült, hogy voltak elméleti, például környezetismereti feladatok, növényfelismerés, de sok sportos és gyakorlati jellegű is, például az, amikor egy-egy felsősnek kellett egy-egy alsóst vinnie a hátán, és így futottak versenyt. Mindenesetre kimozogták magukat, jó levegőn voltak, nem nagyon kellett Marcit kínálgatni az ebéddel.
Délután jött érte az apukája, most ott tölti a hétvégét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése